Petőfi Népe, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-27 / 227. szám

Mikrobiológiai kongresszus Szeptember 30-a és október 3-a között rendezik a Magyar Tudományos Akadémián a ne­gyedik magyar mikrobiológiai kongresszust. 17 országból mint egy 150 kutató jelentette be részvételét. A kongresszus két főt témát vitat meg: külön szimpóziumon a bélíertőzések s az ezeket okozó baktériumok kérdéseit, továbbá a különbö­ző kórokozók elleni kemoterá­piás védekezés lehetőségeit. A kép Ismerősöm már töbször emlí­tette. hogy vett egy képet, men­jek és nézzem meg, nem lakik messze. Kíváncsi rá, hogy tet­szik-e majd nekem. Olyan kedvesen hívogatott, hogy nem tudtam kitérni a lá­togatás elől. Izgatottan nyitot­ta ki az ajtót. Most jön a meg­lepetés! Előre fente rá a fogát, hogyan fogok a művészi élmény hatására elfehéredni, miként re­besgetek majd egész felajzott lelkemmel dicsérő szavakat. Ott van hát előttem a kép. A rikítóan fényes keretben még fényesebbnek tűnt. Virított és ragyogott, világított az egész vászon, s rajta a nagyon piros, szabályosan kirajzolt cserepek a háztetőn, a nagyon zöld bok­rok, füvek és falombok, a na­gyon kék ég és a rája bodorí- tott nagyon fehér felhőcskék. A kép alján a nagyon szabályos, tóban még szabályosabb kacsák úszkáltak, s a muskátlis ablak­ból egy szalagos nyakú kiscica mosolygott le ránk. — Nos? — sürgette a szót házigazdám. — Ez az? — kérdeztem der­medtem Elégedetten felnevetett: — Nem hittem volna, hogy ennyire tetszeni fog! Hogy ilyen hatással lesz rád! — Mennyiért vetted? — Hétszázért. Sok? ; — Ennyiért igazi műalkotást is vehettél volna! — találtam meg végre a hangomat. — Hát ez mi? — kérdezte megütközve. — Micsoda? Megmondom: giccs. A javából. V. M. PETŐFI . NÉPE \ Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgat( Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház -rkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. ■zerkesztő bizottság: 10-38. Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal: 'Skemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: , helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj l hópapra 13 form Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85. Index: 23085. érdemli — pontoznak. Számít az agancs súlya, szárának hosz- sza, körmérete sth. S ha meg­haladja a 200 Nadler-pontot, akkor lesz belőle aranyérmes trófea. De még akkor sem mindjárt, mert előbb még az OTB (Országos Trófea Bizott­ság) is ellenőrzi, értékeli, s megállapítja helyes, vagy hely­telen volt a bika kilövése a te­kítsák az állományt, amely még gyarapíthatja azt. S mindezt csak azért mond­tam el, hogy érzékeltessem a felelősségteljes munkát, ami itt folyik egész éven át. Mert a vadászat — a szarvasbőgés idején — csak pár hétig tart, s így az, ilyenkor szép jövedelmet hoz államunknak. De a vad­állományt egész télen áft etet­Messzire zeng a szarvasbika hangja. + BATT ON Y A FELSZABA­DULÁSÁNAK húszadik évfor­dulója tiszteletére az országos úttörőelnökség ebben, az elsőnek szabaddá lett magyar községben rendezte meg tegnap az „Úttörő- expedíció a jövőbe” mozgalom 1964—65. évi megnyitó ünnepsé­gét. A mozgalom országos pa­rancsnokságának első napipa­rancsát tíz Bács-Kiskun megyei városba és községbe repülőgép­pel juttatták el. * □ RIPORTOT ADOTT AZ ŐRS. Szombat délelőtt a Ma­gyar Rádió úttörőhíradójának munkatársai „szállták meg” a kecskeméti 1025. számú Zrínyi Ilona úttörőcsapat „főhadiszállá­sát”. A kis pajtások az iskolai úttörőmunkáról adtak nyilatko­zatot. * — KISDOBOS ügyességi vetélkedőt rendeznek ma délután három óra­kor a megyeszékhelyi Üttörőházban. A hét—tíz év közötti gyerekek ezen a napon többi között bambi-ivásból, villa nélküli krémesevésből és kéz­ügyességből „vizsgáznak”. A külö­nös vetélkedő záróakkordja film ve-* títés lesz. * + FUTÁRSZOLGÁLAT KÉZ­BESÍTETTE az expedíciós pa­rancsot szombaton a kiskőrösi járás valamennyi úttörő csapa­tának. Az országos parancsnok­ság első utasítását a néphadse­reg tisztjeiből alakult futárcso­port tagjai ünnepélyesen nyúj­tották át az úttörővezetőknek. * X A NÉPHADSEREG NAP JÁR Aj szeptember 29-re készülnek a kecs­keméti úttörők. Az ünnepnap dél­előttjén virágcsokorral köszöntik majd a pajtások a honvédségi ala­kulatok tagjait, az I. számú, a n. számú, a Zrínyi Ilona, és az Ének- Zenei Általános Iskola tanulói pedig színvonalas kultúrműsorrail kedves­kednek majd. • = AZ ELMÚLT ÉVHEZ vi­szonyítva közel kétszázzal több, összesen 525 úttöröszakkör mű­ködik Bács-Kiskun megyében. A természettudománnyal, iroda­lommal, művészetekkel, techni­kai érdekességekkel. mezőgazda­sággal és sporttal foglalkozó szakkörök munkájában közel ti­zennégyezer pajtás vesz részt. * — A TÁRSADALMI MUNKA MÉRLEGE. Az 1963—64. okta­tási évben 467 ezer óra társa­dalmi munkát végeztek a Bács- Kiskun megyei úttörők. Így töb­bek között négyszázezer facse­metét ültettek, és jelentősen ki­vették részüket az őszi mezőgaz­dasági munkák elvégzésében. • □ PARKOSÍTJÁK A RÉGI PIACTERET. A lajosmizsei KISZ-isták és a lajosmizsei 2621. számú Ady Endre úttörőcsapat tagjai elhatározták, hogy még az ősz folyamán felbontják a régi községi piac kőburkolatát és tavasszal pedig parkosítják ezt a területet. * = TISZAKÉCSKÉN, a helyi úttö­rőket is meghívták Sántha Mihály tanácsi dolgozó kisfiának névadó ünnepségére, melyet ma tartanak. A pajtások virágcsokrokkal köszöntik majd a boldog családot. * — KALOCSAI NÉPI MIN­TÁKKAL díszített térítőkét ké­szítettek a dunapataji, keserűte­lek! és a szakmán úttöró'k a KISZ VI. kongresszusa tisztele­tére. A több hónapos munkával készült térítőkét a megyei kül­döttek juttatják majd el a kong­resszusra. őszintén mondhatom, hogy ezek a hazai és nemes nyárfa’.kai, szilfákkal teli erdők nemcsak a fatermelés és vadgazdálko­dás bázisai, hanem kelletne# »pihenő- és kirándulóhelyek is, ahol a csendre, kikapcsolódás- ra vágyó ember gyönyörködhet a természetben, s erőt gyűjtse’ a hétköznapi műnk .hoz. Ha ugyan ábrándozásából fel nem riasztja egy-egy puskadurra- nas • T. P. „A vadász ül hosszú méla lesben, Vár felajzott nyílra gyors vadat.. Ki ne emlékeznék e bűbájos és szomorkás hangulatú Vörös­marty versre, a Szép Ilonkára? Akaratlanul is ez jutott eszem­be, amikor Dunaártéri Erdő- gazdaság dús dombú erdőségeit jártuk, ahql az elmúlt hetek- aen, napokban sok-sok vadász ült „hosszú méla lesben” és várta, ha nem is nyilra, de puskavégre a legszebb vadat, i szarvasbikát. Mert ez az év­ad a szarvasbikák időszaka... Amikor az ősz beszökik az ardők rejtekeibe, felkorbácsol- la a gyönyörű agancsos állatok vérét. Az addig békésen egy­más mellett legelésző bikák dü- lödt ellenfelekké válnak, va­jul, indulatosan támadnak egy­másra, s párbajt vívnak a te­remek birtoklásáért. S miköz- pen az erdő csendjében egy- így bika messzire harsogja fél- :ékeny szenvedélyét és harag­ját, a vérbeli vadász ilyenkor ndul cserkésző útjára, hogy el­ejtse a kiszemelt vadat. Költészet helyett Eddig a romantika és termé- izetimádat. Mert valljuk be, ízek a szarvasok, amelyek itt végig a Duna mentén nőnek és nevelkednek, nem akárme- yik vadász puskáját várják. Drága mulatság volna ez a jportszenvedélyből, kedvtelés­ből erdőt járó hazai vadász izámára. Ki kell tehát ábrán- lítanunk a kedves olvasót. Jgy, ahogy ma már Afrika egnagyobb részén is külön en­gedély kell egy-egy nagyvad elejtéséhez, a mi gondosan őr­zött vadászterületeink is kin­cseket érnek, s a nemzeti va- ;yont gyarapítják. Hogy mi a arifa? Mondok egy példát: A 100 grammon felüli őzbak-ag- rancs értéke 14 400 Ft és 144 rt grammonként. S ha valaki így aranyérmes trófeát szerez, íz még 20 százalék felárat is izet... Aranyérem? Persze, írről is jó volna tudnj valamit. Kazi András, az erdőgazda- :ág vadászati felügyelője avat be e szakkifejezések rejtelmei­be. Az úgynevezett Nadler- bont a mérvadó... Minden »gáncsot — már amelyik meg­nyésztés és a vadgazdálkodás szempontjából. — Nem irigylem a vadásza­ti szakembereket! — jegyzem meg komolyan, s arra gondo­lok, mi történik akkor, ha mondjuk Blayer József kerü­letvezető fővadász elnézi a bi­kát, s egy fiatalabbat enged elejteni a kilövésre érett állat helyett? Ha „fönt van az erdő“ Aztán megtudom, hogy ilyes­mi nemigen fordulhat elő, hi­szen a jó szakember szeme rit­kán téved. Az agancs hosszú középága, erőteljes korona hoszú ágakkal — fiatal korra mutat. Ahogy a vadász „kiská­té” mondja: „Ha fönt van az erdő...” — légy óvato's. Figye­lik a bika testének arányait, mozgását, viselkedését, hang­ját — és csak azután nézik az agancsot. S nagyon vigyáznak, nehogy olyan egyedekkel rit­ni kell, hogy le ne romoljanak, s ilyenkor pedig a vadász­idényben, kora hajnaltól késő estig — a déli pihenőt kivéve — talpon vannak a gazdaság szakemberei. Lesre viszik a va­dászt, „felhajtják”, előcsalogat­ják a bikát, s még csak azután kezdődik a munka, az agancs gondos kikészítése, kifőzése, mérése stb. Nem csoda hát, hogy ők is várják már, hogy letel­jenek ezek a napok, s kissé — az őszi apróvadszezon előtt — kifújhassák magukat. A trófea-vadászok Amint falán az eddigiekből is kiderült, nem annyira a va­dászaton, mint inkább a tró­feán, a gyönyörű, díszes agan­cson vari itt a hangsúly, s akik idejönnek s hatalmas összege­ket áldoznak egy-egy szarvas­bika fejdíszéért, azok a kedv­telés mellett főként gyűjtő­szenvedélyüknek hódolnak. Ez- évben is számos nyugatnémet vendéget fogadtak a Dunaár­téri Erdőgazdaság vadászházá­ban, s köztük nem egy olyat, aki másodszor, harmadszor is eljön erre a vidékre. Gerhard Czerwionka likőrgyáros például tavaly két aranyérmes bikát ejtett a bajai erdészetben, s az idén is szerencséje volt, is­mét hazavihetett egy aranyér­mes trófeát. Péter József, a ba­jai erdészet vezetője büszke is rá, hogy az ő területükön, a . Dusnok környéki Lenesi erdő­ből ez évben újból két arany­érmessel távozhattak a vendé­gek, mert az említett vadász nellett egy másik vendégnek is kedvezett a vadászszeren­cse: Fritz Ohnig 11,80 kg-os agancs tulajdonosa lett. A Dunaártéri Erdőgazdaság nás területein is „hullottak” a rófeák, Érsekcsanádon és Bé­lán is egy-egy aranyérmes, ezenkívül a gazdaság erdei­en még három ezüst- és egy ronzérmes agancs talált gaz­ára. Miután kinyitották ér­vényükét, elégedetten távoz­hattak tehát nyugatnémet ven­dégeink. S hogy a romantikából azért mégis megmaradjon valami, Az egyik aranyérmés troiea es a szokásos ienykepezesnez eima- 1 radhatatlan „szertartás”. Hiába« ez itt most a nap fénypontja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom