Petőfi Népe, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-26 / 226. szám
1964. szeptember 26, szombat 5. oldal Most csak Mirára gondolok • • . — Beszélgetés Agárdi Ilonával — — művészet részt vett a bayreuthi ünnepi játékok alkalmából tizenhetedszer megrendezett nemzetközi ifjúsági találkozón. * A Magyar Tudományos Akadémia nyelv- és irodalomtudományi osztálya, az Országos Béketanács és a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Madách Imre halálának 100. évfordulója alkalmából október 2-án, pénteken tudományos emlékülést tart az akadémia dísztermében. latosabb szerep. És régebbi, kedves szerepekre gondolt, melyeket még főiskolás korában alakított a Nemzetiben. Orbán Rózára a két Bolyaiban, a Lope de Vega darabra, főszerepekre a Pesti háztetők és. a Mindennap élünk — című filmekben. — Egy színész azonban nem érheti be az emlékeivel. Üj feladatokra van szüksége. Ezért jöttem Kecskemétre és jólesett látni, érezni, hogy szeretettel fogadnak. Bíznak bennem, számítanak rám. A műsor is nagyon színvonalas. Sarkadi drámájának, Mira szerepének pedig különösen örülök. Ennél szebb feladatot és bemutatkozást nem is várhattam volna. Most mindig csak Mirára gondolok. Rendkívül érdekelnek az én korombeli, mai lányalakok. A kosztümösek is bár nem vagyok hősnő típus. Persze, semmi sem számít, ha jó a darab. Az elveszett paradicsom ilyen... örül, készül a bemutatóra, ismét bizonyítani akar és nagyon izgatott. Minden új: az évad, a színház, a szerep és a barátok is, de nem idegen. Gyerekkora óta a színházak levegőjében él. A család, a szülei színészek, férje rendező. Igaz, próbálták lebeszélni, mondták legyen orvos, az nyu- godtabb pálya, biztonságosabb. — De ez a legszebb — vallja hittel. — Mást nem is tudok elképzelni. És máris szalad. A Katona József Színházba. Próbálni Mira csodálatos szerepét... V. Zs. A „Magyar Kultúra” — a prágai Vencel téren Álmos délután, a cukrászdában üres asztalok. Szemben, a széken fiatal színésznő, Agárdi Ilona. A színházból jött, megbeszélésről, maximum egy órája van, próbára siet. Kérdezem, válaszol. Mintha diáklány lenne: vékony, kedves arcú, hosz- szú hajú. Olyan, aki az unalmas leckét is lelkesen mondja fel. ■■ — Miért jött el Győrből? A kérdés nem lepi meg, de felkavarja. Előrehajol, beszélni kezd. A szaviak most már szikráznak. Tekintetében harag, szenvedély... — Egy éve végeztem a Színművészeti Főiskolát. Zsebemben a diplomával alig vártam, hogy mehessek — vidékre. Tanulni, fejlődni. Sok szerepben, estéről estére bizonyítani, hogy színésznő vagyok. Szívem szerint Kecskemétre jöttem volna. Nem sikerült. Mentem Győrbe. Annyi hittel, lelkesedéssel, hogy elég lett * volna hatnak is. Mit mondjak? Furcsa légkört találtam. Gáncsos- kodást, rosszindulatot. Legalább tudnám, miért? Felháborodás, tiltakozás remeg a hangjában utólag is. — Tudatosan irtani azt a lelkesedést, amivel a fiatal színészek vidékre mennek, szántáét fizetett és vártunk. Így vártunk egy órát, talán többet is. Végül bejött egy fiatalember kabátban, táskával. „Ez ő” mondta a sápadt. Jól nézze meg!” Tehát ülök és nézem a pasast. A fiatalember kávét iszik és minduntalan az órájára pislant. Így ült egy félóráig. Aztán a telefonhoz rohant és telefonált valahova. De rögtön visszatért, tovább ült és nézte az óráját. Eltelt egy óra. Fizetett a kávéért és kiment. Mi utána mentünk. Az Ujazdowon ment, a finn házakhoz. Bement a szélső házba, a sportcsarnok mellett. Az én sápadt fiatalemberem azt mondja: a pasas mindig az Ag- rykolán megy a Sacha utcai autóbuszmegállóhoz, holnap feltétlenül el kell intézni. Azt mondta, hogy a Litewski utca sarkán vár rám. Ha odaadom neki a táskát, rögtön kapok tőle még ötezret. „Az a másik kétezer, — mondja — az nem számít, azt csak a barátság fenntartásáért adtam, meg azért a jobb horogért a börtönben.” Kabátujj még egy cigarettát kért, és folytatta: — Megbeszéltem a haveremmel, hogy jöjjön falazni. A Koszkykowa utcán találkoztunk és elmentünk az Agryko- lára. Ott leültünk egy padra és néztünk arra a házra, ahol az a fiatal pasas lakott. Cigarettáztunk és vártunk, hét óra szándékkal letörni nem is létező szarvakat, szerintem — gyilkosság. Ilyen módszerekkel nem lehet nevelni és a művészpályán elindítani fiatal embereket. Mert mi történik? A színész gátlásos lesz, elveszti az önbizalmát, elfelejti álmait, többé nem hisz semmiben. Akkor jön az ital, vagy a hajsza pénz, minél több pénz után ... Megrázza a fejét. Nehéz volt, után kinyílt az ajtó és jött a mi fiatalemberünk. Az eső cse- peregni kezdett. Az utcán egyetlen lélek sem volt. Azt gondoltam, minden jól megy, most már rámehetek az emberemre. Amikor aztán jött a bokrok között, mögéje léptem és hátulról szépecskén fejbe- kólintottam a homokzsákocská- val. A fickó megingott, mire elkaptam, hogy meg ne üsse magát, mert ott köves a föld, gyengéden lefektettem a földre és elvettem a táskáját. A haverem el akarta csenni az óráját és át akarta kutatni a zsebeit, de én azt mondtam: „Ne nyúlj hozzá, a táskáért fizettek, tehát csak a táskát visszük.” Mert már mondtam az őrnagy úrnak, hogy Kabátujjnak is van becsülete. — És mi történt aztán? — türelmetlenkedett az őrnagy. — Amikor megcsaptam a pasast, már éreztem hogy nagyon erős volt az ütés. Megijedtem és azt mondtam a barátomnak, várjon, hogy értesítsek embereket, mintha baleset történt volna, féltem, hogy beadja a kulcsot és elszaladtam telefonálni a mentőkhöz. Kabátujj nem szereti a „hullás” munkát. Csak öt percre akartam elaltatni. — És mi volt a sápadttal? — kérdezte az őrnagy. A sápadtnak felcsillant a szeme, amikor meglátta a táskát és elkapta. A pénz már elő volt készítve, ideadta, aztán rögtön beült egy taxiba és agyő. Azóta nem is láttam többé. Én az eset után az Unió térre mentem, ott felültem egy villamosra és bementem a munkahelyemre. — Mindig egyedül volt a sápadt? — Mindig. A kocsmában sem ült hozzá soha senki. — Nem tudja, hogy hívják ezt az embert? — Őrnagy úr, olyan őszintén beszéltem, mintha gyóntam volna, de semmi többet nem tudok. — Mit gondol, hány éves lehet az illető? — Ki tudja, hány éves lehet egy ilyen nyavalyás. Lehet vagy huszonöt éves. — Hallgasson ide, Kabátujj! Én hiszek magának. A rendőrségnek is van becsülete és megtartja adott szavát. Most még leviszik a pincébe, de két-há- rom óra múlva szabadon engedjük. Ami a maga ügyét illeti, majd meglátjuk, mit tehetünk. De hallgatnia kell. Ha megkérdezik, miért nem engedtük ki a többivel együtt, mondja azt, hogy a főhadnagy dühében tartotta itt magát, mert visszafeleselt neki. Ha valamit megtud arról a sápadtról, azonnal jelentkezzék. SzámítAmikor néhány nappal ezelőtt Prágában bekukkantottam a csehszlovák főváros szívében levő könyvesboltba, a „Magyar Kultúrába”, hogy megvásároljam a legfrissebb budapesti újságokat, nem sejtettem, milyen változások történtek a kis magyar kultúrközpont tevékenységében. Négy esztendővel ezelőtt is nagy volt a forgalom, azonban aligha hasonlítható a maihoz — akárcsak a két testvéri ország közötti utasforgalom, amely együttesen az idén túlhaladja az egymilliót! Persze, már elöljáróban helyesbítenem kell: a Vencel téri „Magyar Kultúra”, tágas üzletével, s két emeletet betöltő előadótermeivel, klubszobáival, irodáival valójában a Magyar Nép- köztársaság „kultúrkövete”, ahogyan a budapesti „Csehszlovák Kultúra” jó szomszédunk kultúrájának magyarországi központja. TUDÓSOK MŰVÉSZEK, SZAKEMBEREK CSERÉJE Amióta a két ország népei .a szocializmus útját járják, s érdekeik, céljaik azonosak — évről évre szélesebb körű tevékenység bontakozik ki kultúránk haladó hagyományainak feltárására és kölcsönös megismerésére. A kulturális egyezmény nemcsak együttesek, művészek kiállítások rendszeres cseréjét biztosítja, hanem lerakta a két ország művészei, tudósai állandó szakmai tapasztalat- cseréjének alapjait: Emelkedik az ösztöndíjasok, tudományos kutatók és szakemberek cseréjének száma. A tudományos és kulturális kapcsolatokról ezúttal csupán néhány példát, a legutóbbi időkből. A Prágai Károly Egyetem a Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemmel, a Prágai Közgazdaságtudományi Főiskola a Budapesti Marx Károly Közgazdasági Egyetemmel, a Nyitrai Pedagógiai Intézet a Szegedi Pedagógiai Főiskolával kötött együttműködési szerződést. Akadémikusok, tudósok kölcsönös előadássorozatai éppúgy rendszeressé váltak, mint művészeink, zenészeink, zenekaraink vendég- szereplései. A csehszlovák színházakban rendszeresen bemutatnak magyar darabokat (például: Darvas: Kormos ég, Meshat arra, hogy hálás leszek magának. Az őrnagy felállt, behívta az ügyeletest és utasította, hogy vezesse vissza a cellába az őrizetest. Adott neki néhány cigarettát is. — Ez aztán arany ember, igazi arany ember! — ismételgette a tolvaj az ügyeletes előtt lépkedve. Rajski főhadnagy csodálkozott, hogy nem lát az asztalon egyetlen lap jegyzőkönyvet sem. De ámuldozása akkor volt teljes, amikor az őrnagy megkérte: Két óra múlva engedje szabadon Kabátujjat. — Különös politikát folytat most a főkapitányság — jegyezte meg. — Rajtunk, kerületieken pedig a tolvajok nemsokára röhögni fognak. — Vannnak olyan ügyek, amikor különleges politikát kell folytatni — válaszolt kollégájának az őrnagy. — Főhadnagy úr köszönöm a segítségüket. Ezért talán még jutalmat is kapnak. Biztosítom, hogy az elosztásnnál önnek is jut, önnek és azokpak, akik elkapták Kabátujjat. Nos, a viszontlátásra! A főhadnagy az őrnagy távozása után sokáig töprengett. Hogy lehet jutalmat kapni az elfogott tolvajért, akit azonnal szabadon engednek. tFolytatása következik.) terházi: Pesti emberek), Budapesten pedig cseh és szlovák színdarabokat (Blazek: Harmadik kívánság, Kohut: Ilyen nagy szerelem). SOK EZER TURISTA A két szocialista ország kulturális együttműködését tehát nem szűkíthetjük a prágai „Magyar Kultúrára”, illetve a budapesti „Csehszlovák Kultúrára”. Mégis, a Vencel téri magyar kultúrközpont hétköznapjai nagyszerűen szemléltetik a megnövekedett érdeklődést és az utazások számának ugrásszerű növekedésével bekövetkezett új szükségleteket, új lehetőségeket. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a „Magyar Kultúrát”, az idén több tízezer csehszlovák turista kereste fel, útmutatást, segítséget kérve magyar- országi utazásához. Nemcsak autótérképeket, útikalauzt kértek, hanem igyekeztek alaposabban előre megismerni az úti- programjukban szereplő vidéket. városokat. Évente több magyar nyelvtanfolyamot indítanak az érdeklődők számára — az idén 80 résztvevővel — bemutatják az új magyar filmeket, s hetenként többször is rendeznék ismeretterjesztő filmestéket, dokumentumfilmeket vetítenek, művész- és írótalálkozókat szerveznek. Nemcsak a Vencel tér sarkán emelkedő „Magyar Kultúrában”, hanem Prágában máshe- lyütt és valamennyi vidéki vá- ,rosban, ipari központban megtalálhatók a magyar kultúrközpont kiállításai, baráti találkozói. Különösen a műszaki tapasztalatcserével kapcsolatos előadások, összejövetelek vonzanak nagy közönséget, amelyek filmvetítéssel kezdődnek, és az egymás országába, üzemébe való baráti látogatással végződnek. ELŐADÁSOK, KIÁLLÍTÁSOK A prágai és a budapesti kultúrközpont feladata egyre szerteágazóbb. Ma már nem egyszerűen könyveket és hanglemezeket, művészi reprodukciókat kínálnak az érdeklődőknek, hanem a két ország sokoldalú együttműködésének fontos fogaskerekei. Az idén Prágában például magyar szakemberek mezőgazdaságunk különböző kérdéseiről, a legújabb tapasztalatokról, a magyar vegyiparról, távközlésről, hazánknak a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában való részvételéről, s más kérdésekről tartanak előadást. Ezek az előadások a „Magyar Kultúra” kiállítási termében bemutatókkal párosulnak. így válik a prágai „Magyar Kultúra” népeink testvéri kapcsolatainak egyik központjává, amely segítséget nyújt a magyar kultúra és tudomány megismeréséhez, a két ország testvéri barátságának elmélyítéséhez. Sebes Tibor Naptárak és kalendáriumok engedélyezése Az Országos Tervhivatal elnökének utasítására az 1966-ban megjelenésre tervezett (nyomdai úton előállított, bármilyen alakban megjelenő, kereskedelmi forgalomba kerülő, vagy ajándékozás céljára szolgáló) naptár és kalendárium kiadására a Művelődésügyi Minisztérium Kiadói Főigazgatóságától (V.. Sza- lay u. 10/14.) 1964. október 25- ig engedélyt kell kérni. A határidő után beérkező kéréseket a kiadói főigazgatóság nem veszi figyelembe. most mégis jó arra gondolni, hogy nem adta fel a hitét, a lelkesedését, az álmait. Játszott. Júliát — talán ez a legcsodáTudomány A Magyarhoni Földtani Társulat mecseki csoportjának rendezésében pénteken háromnapos magyar—jugoszláv geológus találkozó kezdődött Baranyában. A siklósi vár lovagtermében dr. Balog Kálmán, a Magyarhoni Földtani Társulat társelnöke nyitotta meg a tanácskozást, amelyen száz magyar és ötven jugoszláv szakember vesz részt. • Szabó László, a Szegedi Nemzeti Szinház fiatal énekművésze nemrég tért haza a Német Szövetségi Köztársaságból, ahol
