Petőfi Népe, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-25 / 225. szám
„Diagnózis“ és az orvosság Ahogy a megyei kórház KISZ-fiataljal látják Bébiruha exportra A Kiskunhalasi Háziipari Szövetkezet raktáraiban már csomagolják a harmadik negyedév utolsó exportbébiruha-szállítmá- nyát, melyet gépkocsi visz Budapestre, majd külföldre. Júliustól szeptember végéig összesen 675 ezer forint értékben, összesen hatezer darab hímzett bébiruhát készítettek szovjet, angol, nyugatnémet és francia megrendelésre. A szövetkezet műhelyeiben már az esztendő utolsó negyedévének rendeléseit készítik. így huszonötféle bébi-, leány- és fiúruhából az év végéig több mint tízezer ízléses, szép mintájú készítmény kerül a kül- és belföldi piacra, (Pásztor Zoltán felvétele.) „Petőfi módra?áí A beszámoló a végéhez ért, dr. Végh Lajos, a KISZ-titkár leül. — Ki kíván hozzászólni? — teszi fel a kérdést dr. Bárány István, a gyűlés elnöke. Egy kar emelkedik a magasba. Barna hajú, fehérköpenyes fiatalasszony kér szót. Minden szempár a beszélő felé fordul. — A beszámolóból néhány fontos dolog kimaradt — kezdi. — Például az, hogy sók KISZ- tag végzett a szakszervezetben, a nyári építőtáborokban és másutt munkát. Előfordult, hogy az ilyesmi későn jutott a KISZ- vezetőség tudomására. A kórház fiataljai munkahelyükön is jól dolgoztak. Viszont általában sokkal többre leltek volna képesek. Ha konkrét feladatokat kapnak, amit számon is kérnek tőlük. — Igaza van a főnő vérnek — kezdi a következő hozzászóló, a fekete szemű laboratóriumi asszisztens. — Időnként nem tudtam összeszedni a tagdíjakat, mert nem ismertem minden KISZ-tagot. Most már tudom, kik tartoznak az alapszervezethez, mert itt a gyűlésen alaposan szétnéztem ... Dr. Sikari Kovács Andrásné után, dr. Takács Sándor, a megyei kórház igazgatója kér szót. Beszél a fiatal orvosok szorgalmáról, lelkiismeretességéről, majd lakás- és anyagi gondjaikról. A HERCEGSZÁNTÓN élő szüléimét látogattam meg. S valahányszor otthon járok, mindig jó érzés fog el. Mindig felfedezek valami újat, megraga- dót. Hiszen Hercegszántó egyike azoknak a községeknek, ahol kezdettől fogva okosan, gazdaságosan kihásznátták a községfejlesztési lehetőségeket. A község utcáinak mintegy 90 százaléka burkolattal ellátott, sok és egyre több az új, jó járda. A szép mozi, óvoda, napközi és számos más létesítmény tanúskodik a fejlődésről. S mindez Hercegszántó magyar és délszláv ajkú lakosságát, a község vezetőit dicséri. Oltjártamkor a községi tanácsnál Eilákovity Vitályosné megyei tanácstag — akit Hercegszántón és a környező községekben csaknem mindenki a mi „Marijánk’’-nak emleget — tartott tanácstagi fogadónapot. Sokan adták egymásnak a kilincset a község lakói közül — gondjukkal, panaszukkal keresték fel őt. A várakozók közé vegyültem, beszélgettünk. S érdekes: itt mindenki bizakodó volt. Ilyeneket hallottam: Marija biztosan tanácsot ád... Ha csak egy Dr. Dekov Iván, a kórház párttitkára, az itt-ott még fellelhető közömbösség, apolitiíkus gondolkodás kihatásairól szól, és így folytatja: ' — Ezekkel is magyarázható szerintem, hogy a múlt év eleje óta ez az első olyan határozat- képes KISZ-taggyűlés, ahol megfelelő létszámban jelent meg a tagság... Szigorúak, őszinték a szemüveges, magas párttitkár szavai. Most a kultúr- és sportfelelős „önkritikája” következik: dr. Nyirádi Jenő és dr. Mihályi László azonban nemcsak saját magához, hanem másokhoz is őszinte. Elmondják, hol, miben mutatkozott a kulturális és sportmunikában hiányosság, de jogos megjegyzésük volt ez is: Nem kaptunk kellő támogatásit, aktivitást a KISZ- tagságtól. Ezek után talán azt gondolhatja az olvasó, hogy a pü nap afféle „veszekedős” hangulatú vezetőség- és küldöttválasztó taggyűlés zajlott le Kecskeméten a megyei kórházban,. Ez nem így volt. Az idézett és a többi hozzászóló igyekezett feltárni a bajok okait, s keresték a megoldás módozatait. Nem csupán a hibákról beszéltek, hiszen a beszámoló jogos büszkeséggel említette azokat a tényeket, melyek bizonyítják: a megyei kórház fiatal orvosai, egészségügyi középkáderei és beosztottjai, szíwel-lélekfcel fáradoznak a szocialista egészségügy fejlesztésén. A kórház dolgozóinak a fele a fiatalabb korosztályhoz tartozik, és többek között olyan fiatal orvosokból áll, akik szakmunkák egész sorozatát publikálták a kórház évkönyvében és a hazai, külföldi szakfolyóiratokban. Olyan fiatal középkáderekbő'l, akiknek csaknem a fele középiskolába jár, a többiek pedig kivétel nélkül szakmai továbbképzésen vesznek részt. A KISZ-szervezetnek is érdeme, hogy a kórház osztályain egészségügyi munkabrigádokat szerveztek. A politikai nevelőmunka eredményeire utal, hogy a KlSZ-alap- szervezet három párttagot nevelt, és jelenleg két tagjelölt dolgozik soraiban. A KISZ-isták kivétel nélkül ott találhatók a politikai oktatás különböző fórumain, s az is az eredményekhez tartozik, hogy az „ifjúság mód van rá, Marija segit, hiszen már máskor is, sokszor segített... Marija nem le vele z- get a különböző szervekkel, hanem személyesen intézkedik akár helyben, akár Baján, Kecskeméten, de még Budapestre is elruccan, ha kell __S iá i hinné, hogy mi mindent nyilvántartanak az emberek! Az egyik várakozó azt mondja, hogy a tsz-ben gyakran találkozik vele, mert a tsz-vezetők is nemegyszer kérnek tőle segítséget. Más valaki a tanácsnál látja sokszor. A harmadik azzal toldja meg a beszélgetést, hogy a hatéves tanácstagsága alatt a közösségi és egyéni gondok szinte minden válfajával találkozott már, ezért tudja, hogyan lehet ebben, vagy abban segíteni. S a negyedik még azt is számon tartja, hogy a hat év alatt egyetlen megyei tanácsülésről nem maradt el, s otthon a faluban ráadásul lelkes kultúrmunkás is, a délszláv kultúrcsoport énekszólistája. RÁM IS sor került, kopogtaa szocializmusért” mozgalom keretén belül jelentős a rendszeresen sportolók száma. Valóban, ezek olyan eredmények, amelyek elismerést érdemelnek. Viszont az érem másik oldalát mutatják a KISZ-titkár beszámolójának következő mondatai: „Három év alatt az alapszerve- vezet taglétszáma felére csakkent. Ezért elsősorban a KISZ- vezetőség hibáztatható, mitel nem tudta a tagságot összefogni, konkrét feladatokkal ellátni. A huszonötöd taglétszám igen kevés.” Crvosá műnyelven szólva: e „diagnózis” a szükséges „receptre” is utal ezúttal. Meg kell keresni a helyi sajátosságoknak leginkább megfelelő módszereket a pezsgőbb, intenzívebb szervezeti élet kialakítására! Mint kitűnt, a lehetőségek adottak. Van berendezett klubhelyiség, ahol szórakozhatnak, gyűléseket, vitaesteket tarthatnak a kórházi fiatalok, s ahol társasjátékok, televízió, rádió is rendelkezésükre áll. így hát mi is egyetértőén idézzük dr. Dekov Iván párttitkárt, aki ezt az „útra- valót” adta az új vezetőségnek: — Nem lesz könnyű dolgotok a továbbiakban. Ám, ha a szervező munka időben elkezdődik, nem maradhat el a szükséges eredmény, a taglétszám emelésében a szervezeti élet fellendítésében. Hiszen, amint ezen a taggyűlésen is kiderült: a kórház fiataljaiban van is erre igény, csupán fel kell ébreszteni ezt bennük. S ha sikerül elérni az itt vázolt célokat, s megszívlelitek az elhangzott bírálatot, a tagság javaslatait, akkor azt is elmondhatjátok: a kórházi KISZ-alapszervezet méltóképpen felkészült a KISZ VI. kongresszusára. Bubor Gyula Ankét a konzervgyárban Sikeres ankétot rendezett tegnap a Kecskeméti Konzervgyárban a piaci áruellátásról, az élelmiszer- és iparcikk-ellátásról a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság és az SZMT nőbizottsága. Az ankét mintegy százhatvan résztvevője előtt dr. Milla- sin Teréz tartott tájékoztatót, majd a gyári asszonyok mondották el az ellátással kapcsolatos tapasztalataikat és javaslataikat. tok hozzá — panasz, probléma helyett kíváncsisággal. — Hány ügyet intéztem el a hat év alatt? — ismétli meg a kérdésemet. — Nehéz lenne megmondani. De nem is tartom így számon. Szinte naponta keresnek meg a választóim. Elsősorban otthon. Nagyon gyakran vetődik fel az idős tsz- gazdák gondja, akikről olykor a lehetőség szerint sem gondoskodnak. Gyakori a megélhetési panasz. A havi 260 forint mellé igen jól esne ezeknek az öregeknek, ha a tsz-ek vezetői, legalább a lehetőségek határán belül, komolyabban törődnének velük, panaszaikat nagyobb türelemmel és igyekezettel intéznék. Ebben Hercegszántón is van még mit tenni. — Nagyon fájlalom — folytatja —, két év alatt sem tudtam elintézni, hogy a Hóduná- ről bejáró hetven kisiskolás részére megfelelő autóbuszjáratot kapjunk. így ezeknek a gyerekeknek már reggel hatkor kell kelniük télen is és csak Korgó gyomorral térünk be a napokban Dunavecsén a Sirály étterembe. Hosszas kémle- lődés után találtunk egy szabad asztalt, s pár pillanat múlva már az étlapot böngésztük. Egyszerre a következő felirat ötlik a szemünkbe: „Tájjellegű ételeink: bográcsgulyás Petőfi módra, tepertős túrós csusza.” Elolvastuk mégegyszer, hátha csak hallucináltunk, de nem. A meglepő két sor továbbra is ott állt teljes valóságában az étlap elején. Kíváncsian rendeltem meg a tájjellegű ételeket, gondolván, hogy most valami egészen speciális élvezetben lesz részem. Hátha a gulyás itt nem olyan, mint teszem azt Szunyográtótidélután négyre kerülnek haza. Pedig ebben az ügyben már sokszor interpelláltam. — Mégis: nagyon megszerettem a tanácstagi munkát. Magam örülök a legjobban, ha egy-egy ügyet sikerül elintézni. És külön öröm, ha közöttük valamilyen évek óta húzódó probléma „kerül tető alá”. Aztán: jó érzés a község szépítésével törődni. Különben magam is eljárok a tsz-be dolgozni, mint családtag. Szeretném, ha még nagyon, sok embernek segíthetnék, de a legjobban annak örülnék, ha egyre kevesebb lenne a panasz. Mert ez azt jelentené, hogy a maga reszortjában mindenki a leglelki- ismereiesebben végzi a dolgát. Akkor több időnk jutna a községfejlesztésre, a kulturális, a népművészeti munkára, amit bizony sokszor nem kezelnek elsőrendű feladatként nálunk sem — fejezte be gondolatait Filákovityné. S ÉN — a közéleti asszony, a hercegszántóiak által választott megyei tanácstag iránti — nagy tisztelettel adtam át a kilincset a soron következő várakozónak. Molnár János ban, vagy Tunyogmatolcson, és a tepertős túrós csusza lótepertővel készül, bivalytúróval. Amikor elém teszik a párolgó gulyást és a levében még Totyogó csuszát, csalódottan állapítom meg, hogy becsaptak. Nem találom a „tájjellegét”. Először is azt vizsgálom, hogy mit jelent a „Petőfi módra” megjegyzés. A Petőfiről szóló hatalmas irodalomban egy szó sincs arról, hogy a költő sajátos készítésű bográcsgulyáson élt volna. Rossz ízű propaganda ez, amivel félrevezetik a vendégeket. Olyan, mintha Baján a gyorsbüfében így ajánlanák készítményeiket: forró kolbász, Türr István módra. Persze lehetne ezt is: madárlátta kenyér a la’.Jelky. Azt sem értfem, miért kell mindenáron arra törekedni, hogy „tájjellegűvé” léptessünk elő olyan ételt, ami nyilvánvalóan nem az. Sokkal hatásosabb propaganda lenne, ha az ételeket ízletesen készítenék el, és előzékenyen, udvariasan tálalnák a vendégeknek — duna- vecsei módra, a „tájjellegnek” megfelelően. —dorgál—---------------~™~—-~~™~_____ PE TŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Báes-Kiskun megyei Bizottsága es a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja a Bacs megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István igazgatí Sze rkeszt őség: . Kecskemét, Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont- 26-19, 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság téo-l/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 13 fo*», Bács-Kiskun megyei Nyomda T. Kecskemét — Telefon: 11-85. Index: 25 065. Közéleti emberek A mi „Marij ónk"
