Petőfi Népe, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-24 / 224. szám

Í964. szept. 24, csütörtök 8. »mai Hangverseny az őserdőben... Egyhónapos szabadságára érkezett haza Afrikából Pártos Erzsi, a Kecskeméti Felsőfokú Óvónőképző Intézet volt tanára.! Egy éve tanít Ghánában, hege­dű-tanszékvezető az University of Ghana legoni egyetemén. Az egyetem meghívására és vietna­mi munkásságának érdeméül ment'ki Afrikába. Élményeiről, egyéves munkájának eredmé­nyéről, tapasztalatairól lelkesen nyilatkozott. — Tizenkét növendékem az ország minden táját képviseli. A tanszéken a magyar hegedű- és csellótanítás módszere sze­rint oktatunk, ez a legjobb, a legeredményesebb. Növendé­keim számára szokatlan, isme­retlen hangszer volt a hegedű. Mégis jellemző a szorgalmukra, tudásvágyukra, hogy év végéire pontosan elvégezték a kijelölt anyagot. A tanításon kívül — mint hallottuk ■— többször tartottak önálló hangversenyeket a kint dolgozó magyar és külföldi mu­zsikusok. Milyen fogadtatásban részesültek, egyáltalában mi a különbség a hazai és a ghanai hangversenyek hallgatósága kö­zött? — Szinte hihetetlen, milyen fogékonyak a ritmusoktól dal­lamviláguktól idegen muzsiká­ra. Szeretik a klasszikus zenét, a magyar folklórt, Bartókot és Kodályt. Túl őszinték ahhoz, hogy ez valamiféle „sznobság­gal” lenne magyarázható. Ta­lán egy példával érzékeltetném legjobban. Legontól nagy távol­ságra hangversenyeztünk. Őser­dőben. A közönség a földön fog­lalt helyet. Hatalmas pálmák tövében mozdulatlanul mered­tek a pódiumra a gyerekek, nők, férfiak. Soha nem láttak még hegedűt, soha nem hallot­tak Bartók-muzsikát. Kerek, ámuló szemüket — ahogy a kí­váncsiságot a hegedű hangjára fokozódó csodálat váltotta fel — sohasem tudom, elfelejteni. Bevallom, sírtam a meghatott­ságtól. Ez is ritkán fordul elő. De az a hangverseny, ott az ős­erdőben. ahová mi ma avarok vittük el először a bartóki mu­zsikát — felejthetetlen volt, és megható. Az ismerősök tudják, Pár­tos Erzsi nem tartozik a semmi­ségeken elérzékenyülő típusok közé. A fenti epizód elmesélése után is azonnal témát és hang­súlyt változtatott. Vidám szí­nekkel ecsetelte a ghanai nők helyzetét. — Ott aztán van tekintélye a nőknek — közölte elégedetten. — Ha egy nő férfi ellen panaszt emel, biztosan megnyeri a pert. De érvényesítik is az akaratu­kat. Hogy mi ennek a nem egé­szen tisztázott matriarchátus- nak az alapja? A férfiak bi­zony lusták, — hol nem azok? Az asszonyok viszont dolgoz­nak, övék a vezető szerep. A fővárosban két hatalmas piac van, mindkettő elnöke, alelnö- ke — nő. Jaj, annak aki szem­beszáll velük. Persze a nők már nemcsak dolgoznak, hanem egy­re többen tanulnak is. — Tanult-e valami újat Ghá­nában Pártos Erzsi úgyis mint zenetanár, úgyis mint muzsi­kus?' — Rengeteget. A ghanai nép alaptermészetéből fakad a tánc szeretete. Ősi táncaikat akkor is ellejtik, ha adva van mondjuk egy katolikus istentisztelet. Az ősi táncok zenekísérete a dobo­lás, nyolcféle ritmussal. Az ősi táncokat stilizálva tanítjuk a tanszéken is, furulyával, dobo­lással. Látványosak, színesek a különféle jelentőségű harci, es­küvői és temetési táncok és nagyszerűen mozognak a gha- naiak. Nagy hatást tett rám sa­játos szépségű népművészetük, a fából faragott szoboralakok ősi kultúrát idéző különleges szépsége. A legoni egyetemen rajta kí­vül még két magyar származá­sú művész tanítja az európai zenét: Dományi Judit és Róna Frigyes, a Kecskeméti Katona József Színház karmestere. Ho­gyan érzik magukat Afrikában, megszokták-e már az egzotikus ország szokásait, éghajlatát a magyarok? — Minden jó ott, ahol az ember szeretetet talál. Bennün­ket p>edig nagyon szeretnek Ghá­nában. Jellemző, hogy mikor indultam Magyarországra, az egyik diákom nehéz könnye­ket hullatva könyörgött: ígér­jem meg, hogy visszajövök. Ezt igazán könnyen megígérhettem. Pár nap múlva indulok vissza, vár az új tanév, a munka, az újabb feladatok. Búcsúzóul hadd üdvözöljem Kecskemét zeneszerető közönsé­gét. Kívánok számukra élmé­nyekben gazdag hangverseny­évadot. — búcsúzott mosolyogva Pártos Erzsi. V. Zs. Életrajzi, történelmi, oktató, kalandos, szórakoztató filmek az ifjúságnak A MOKÉP sxersődése fit iskolákkal A megye fiatalságának rend­szeres és szervezett filmellátá­sa érdekében a Bács-Kiskun megyei Moziüzemi Vállalat — három éve — minden év őszén szocialista szerződést köt a megye iskoláival. Miből áll ez? A vállalat körülbelül száz filmből álló készletét tartal­muk szerint csoportosította. (Pl. Életrajzi, történelmi, ka­landos, szórakoztató, mesefil­mek, irodalmi alkotások fil­men, stb.) Az ezekből összeál­lított katalógust elküldték az egyes iskoláknak. Ott a taná­rok kiválasztották — a tanuló­ik számára legmegfelelőbbe­ket és igénylésükre — dátum szerint — megkapják azokat a Moziüzemi Vállalattól. Az 1962 —63-as tanévben 200 ezer, a 63—64-es tanévben 270 ezer fia­tal nézője volt ezeknek a fil­meknek. Az idén — már az ed­dig beérkezett igénylések alap­ján is — erősen növekedni fog a tavalyi szám. A mai napig mintegy 80 iskolával kötöttek szocialista szerződést. (Példá­ul a Keceli Arany János Álta­lános Iskola igazgatója a 64— 65-ös tanévre 12 filmet igé­nyelt!) Ezenkívül a vállalat havon­ta levélben is felhívja az is kólák figyelmét a filmszínhá­zak — csoportos látogatásra al­kalmas — műsoraira és ezekre különböző kedvezményeket, előnyöket biztosít a jelentke­zőknek. A megyei filmtár — külön­böző tárgyú — iskolai oktatást elősegítő kisfilmjeit cím és tartalom szerint összegezi, amik szintén az egyes iskolák igény­lésének megfelelően kerülnek a tanulók elé. Az idén is megindul a köz­kedvelt ifjúsági mozibérlet­akció. Ennek ' keretén belül a diákok — az első előadáson — egy forint ötven fillérért tet­szés szerinti helyről nézhetik végig a városi mozik bárme­lyik műsorát. E számos lehetőség — a Bács- Kiskun megyei Moziüzemi Vál­lalat részéről — mind megyénk fiatalságának oktatását, kultu­rális fejlesztését segíti elő és nagyban hozzájárul az 1964— 65-ös tanév sikeréhez. P. Gy. m — Nagyon egyszerű ez. Rajta­kaptam, amikor azon mesterke­dett, hogy félrevezessen. Amíg nem tudom meg, hogy mi volt ennek az oka, Zygmunt a gya­núsítottak listáján az első he­lyen szerepel. — Megmondhatja nekünk, mi­ről van szó? — Halinka kisasz- szony nem lett volna nő, ha nem kíváncsiskodik. — Tulajdonképpen nem lenne szabad, de megmondom. Kalin- kowski azt vallotta, hogy este hét óra előtt hagyta el a bíró­ság épületét és egyenesen haza­ment. Viszont a nagynénje ré­vén úgy tudjuk, hogy Kaiin- kowski kilenc óra tájban ért haza, Uljazdovra. Vajon mit csi­nált két óra alatt? Az út leg­feljebb 45 percet vehetett igény­be. — Őrnagy úr, maga sohasem volt fiatal? — nevetett Halinka. — Biztosan randevút beszélt meg egy kislánnyal. — Akkor miért hallgat róla? — Egyszerű. Meg akarja kí­mélni a rendőrségi kihallgatás­tól. De az is lehet, hogy az il­lető asszony, akivel titokban találkozott. Fél a mendemondá­tól, nehogy eljusson Plockba a menyasszony ához. — Várjunk csak — kapta el a szót az őrnagy. — ön azt mondta, hogy van itt valakije a bíróságon? — Nincs senkije, de tetszik neki Zosia Smaszkowna. Zosia azonban nem a bíróságon, ha­nem a fővárosi ügyészségen dol­gozik. — Halinka, van egy kérésem magához. Ügyesen kérdezze ki ezt a Zosiát, valóban randevút beszélt-e meg Kalinkowskival. Lehetséges, hogy valóban min­den alapot nélkülöző az én gya­núsításom! — Nagyon szívesen segítek önnek — egyezett bele Halinka. — Mér úgyis ét akartam menni a fővárosi ügyészségre. Várjon meg. Legkésőbb egy negyedóra múlva itt leszek. Amikor a titkárnő kiment, az őrnagy megjegyezte: — Szép kislány, és esze is van. Észrevetted? — Hagyj nekem most ezzel békét! Jobb, ha az ügyről be­szélsz és nem Halinka szépségé­ről, meg az eszéről... — Ha inkább az ügy érde­kel, térjünk vissza hozzá. Hogy ment a kihallgatásod? Mit mon­danak az emberek a „fehér gengszterekről”? — Biztosra vehető, hogy a külföldi elszámolás ügyébe Li­sewski nem avatott be senkit. A gengszterek a „vezértől” elég nagy összeget kaptak, de min­dig lengyel valutában. Azt az ígéretet is kapták, hogy a csekk kicsempészése után, mindenki, attól függően, milyen szerepe volt. még néhány ezer vagy né­hány százezer zloty jutalomban részesül. Ezek az emberek sem- mitsem tudnak Lisewski bank- és vaiutakombinációjáról. — És mi a helyzet Lisewski- vel? — ö valamilyen úton-módon megneszelte, hogy a csekk el­veszett. És most úgy érezheti, hogy megraboltók. — Ezen egyáltalán nem cso­dálkozom — felelte az őrnagy. — Ha ezt a „fehér gengszterek” bandájából tette is valaki, nem olyan ostoba, hogy osztozkodjék a főnökével, aki rács mögött ül. Az alvilágban úgy van, mint a tóban a csukákkal. A nagyobb és az erősebb felfalja a gyen­gébbet. Természetesen, aki ül, az a gyengébb. — Akkor miért kételikedel ab­ban, hogy ezt valaki a „fehér gengszterek” közül csinálta? Ki más tehette? — Nem tudom! Több gyanúsí­tott van. Például Kalinkowski. — Neked rögeszméd Kalin­ex Blood kapitány fia Ismét egy színes, látványos kalandfilm, a műfaj speciális tartozékainak felvonultatásával: lovaglással, sőt földrengéssel és nem a rabszolgaság elleni küz­delem jegyében szúrja le ellen­feleit. Mégis, a haladó téma el­lenére, a többszörös koproduk­Jelenet a filmből szökőárral, párbajjal, verekedés­sel szárazon és vízen. Az utób­bit illetően rekordteljesítményt értek el a film készítői. A ha­lottak összeszámlálása még egy matematikából kitűnő diák tu­dását is próbára tenné. Természetesen Blood kapitány fia nem egyéni passzióból, ha­cióban készült film még az ed» dig látott kalandfilmeknél ic gyengébbre sikerült. Még Sean Flynn — Errol Flynn — fiának főszereplése sem sokat változtatott a ténye­ken. Bár a fiú ugyanolyan jó­képű, de színésznek jóval gyen­gébb, mint az apja volt. Munkában az honismereti orgoványi szakkör Rohanó életütem, gyors fejlő­dés tapasztalható mindenütt. Úgy változik környezetünk, hogy tíz év távoliét utón bárki elté­vedhet saját szülőfalujában. Így van ez Orgoványon is. A köz­ségben minden száz ház közül hetven az utóbbi húsz- év alatt épült. Hamarosan felépítik az új, modern, csupaüveg művelődési otthont. Itt kap helyet a hon­ismereti szakkör. Tagjai elhatá­rozták, hogy a Tanácsköztársa­ság mártírjai emlékére kis hely- történeti kiállítást rendeznek. Az új művelődési otthon mel­letti parkban — emlékeztetőül az utókor számára — egy olyan lakóházat építenek, amilyenben nagyapáink éltek. Berendezik pontosan úgy, mint az otven év­vel ezelőtt „divat” volt. Az anyaggyűjtés már megkezdődött. Sok érdekes lelet került elő idá­ig is. így például egy bádoggal, kowski. Az is bűnöző volna? De hiszen ez az ügy véget vetne karrierjének. — A jogászi karrierjének igen, de nem a gazdagságának és a függetlenségének. Hallgass ide, Jerzy, te sohasem gondoltál ar­ra, hogy a csekk az nemcsak „tárgyi bizonyíték”, hanem 8 millió zloty is? Amit dollárban fizetnek ki külföldön! Figyel­meztetlek: KalinkoWskinak volt a legnagyobb lehetősége, hogy megszervezze ezt az egész ügyet. Egyszerűen kivette a csekket és megbeszélte, hogy másnap valaki könnyedén fejbe- kóiintja. Sőt, Lisewskitől még a meghatalmazást is megszerez­hette egy kihallgatás ürügye alatt. — Amit mondasz, igaz lehet, de nem hiszem, hogy Zygmunt közvetlen vagy közvetett szerve­zője lenne a merényletnek. — Én sem hiszem ezt feltétel nélkül, de nekem mindent figye­lembe kell vennem. Annál is inkább, mert Kalinkowski' val­lomásában ellentmondás van. Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó. Halinka érkezett visz- sza és az asztalra tette a dosz- sziékat, majd az őrnagyhoz for­dult. (Folytatása következik.) autókülsővel megfoltozott klum­pa (facipö). A negyvenes évek- berj még sokan jártak hasonló­ban. Legutóbb régi fakilincset találtak, ezt is beépítik az épü­letbe. Az utolsó, használatban levő konyhai, szabad kéménvt két éve falazták be Alsójáráson. Arról szintén mintát vettek. Gyűlik az anyag. Fiatalok, öregek keresik a ki vén ült hasz­nálati tárgyakat. Feljegyzik azt is, melyiket ki és mikor hasz­nálta utoljára. Mire összegyűj­tik, elkészül a házacska is. Fekete György Ahol Lenin élt A moszkvai televízió épüle­tében kedden az újságíróknak bemutatták a Lenin születésé-, nek 100. évfordulója alkalmá­ból készített tv-filmsorozat első alkotását, amely bemutatja a francia főváros azon helyeit, ahol Lenin a századforduló idején élt. A film a francia televízió közreműködésével ké­szült. (TASZSZ) Kitüntetések A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa Péchy Blanka színmű­vésznőnek, a „Magyar Népköz- társaság érdemes művészé”-nek, a Vígszínház tagjának, élete munkássága elismeréséül, Bort- nyik Sándör Munkácsy Mihály- díjas festőművésznek, a „Ma­gyar Népköztársaság érdemes művészének”, művészi munkás­sága, pedagógiai és esztétikai tevékenysége elismeréséül, Pe­ti Sándor színművésznek, a „Magyar Népköztársaság érde­mes művészé”-nek nyugdíjba vonulása alkalmából, négy év­tizedes munkássága elismeré­séül a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adomá­nyozta. A kitüntetéseket Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke nyúj­totta át. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom