Petőfi Népe, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-22 / 222. szám

Ünnepélyesen megnyílt a szőlő- és gyiimiíestelepitési év (Folytatás az első oldalról.) mi sem igazolja jobban, mint hogy az utóbbi években az or­szág új szőlőtelepítéseinek 41 százalékát, új gyyümölcsös tele­pítéseinek pedig 17 százalékát a Bács megyei homokon végezték. Az öt évre előirányzott 70 ezer kát. holdas megyei program alapján eddig mér 40 ezer kát. hóid új szőlőt és gyümölcsöst telepítettek megyeszerte. döntő zömét homokvidéken. Megyénk tehát méltó módon kiveszi részét a nagy jelentőségű országos telepítési mozgalomból. Állami gazdaságok, termelőszö­vetkezetek, szakszövetkezetek nagy számban és jelentős mére­tekben végeznek telepítéseket, sőt, sok helyen a háztáji kertek­ben is szorgosan telepítenek. Mi a magyarázata a Bács me­gyei nagy telepítési lendület­nek? Semmiesetre sem a kerté­szet iránti mániákus vonzalom. Nem az a képzet, mintha a ker­tészet, mint üzemág felette áll­na a mezőgazdaság többi ágai­nak. Hiszen gabonára, takar­mányra, ipari növényekre, állat- tenyésztésre ugyanolyan szüksé­ge van a termelőnek is, az or­szágnak is, mint kertészetre. A magyarázatot ezért a megye adottságaiban és annak helyes felismerésében találhatjuk. Te­hát a természet szeszélye, talán régmúlt korszakok gazdasági következménye folytán, létezik a megyében 300 ezer kát. holdas homokterület, mely szántóföldi termelés mellett bizony szűkö­sen fizeti vissza az emberi mun­kát. Ugyanez a homok, amelyen nem több mint 3—4 mázsás rozsterméseket takarítanak be a szőlő- és gyümölcstermelésben a bőség forrásává válhat, mint ezt a megyeszerte összegyűlt sok­sok tapasztalat igazolja. Méltán válhatott ezért megyei jelszóvá az. hogy a futóhomőkból arany­homokot kell csinálni. A homok persze önmagában nem arany, csak homok, amit elhord a szél. Az aranyat való­jában az emberi munka és az emberi értelem varázsolja belőle. Igazában a homokból sohasem válhatik arany, csakis az embe­ri szorgalomból és akaraterőből. Az „aranyhomok'’ reális képle­tét így fogalmazhatjuk: futóho­mok + szakszerű kertészkedés + szorgalmas művelés. E képlet mindhárom tényezőjére múlha­tatlan szükség van a sikerhez. És még hozzá a befektetésekhez szükséges anyagi eszközökre is, melyek végeredményben szintén emberi munkát testesítenek meg, éppen ezért nem korlátla­nok, hanem végesek. Ezért vál­hat a futóhomokból csak foko­zatos átmenet révén aranyho­mok. De aki jól figyeli és ész­leli, hogy mi történik napjaink­ban a megyében, az tényleg fel­fedezheti, miként lesz a mun­kából arany. E szép ünnepségen is — mint az életben mindenkor — össze­találkozik a múlt a jövendővel. Saját múltunk a saját jöven­dőnkkel. A szürettel zárjuk a múlt gaz- I dasági évet, az új telepítési év megkezdésével pedig nyitjuk a jövő esztendőt. A munka dan­dárja vár ezután is mindazokra, akiknek szerepük van a telepí­tésekben. És azokra is, akik már meglevő, sőt, talán itt-ott öreg szőlők és gyümölcsösök gondos ápolására, művelésére hivatot­tak. Azokra is, akik feladata a telepítések komplettírozásának, a támberendezések, a bekötő utak, az erő- és munkagépek, vala­mint a feldolgozó üzemek, tá­rolóhelyek létesítése. És azokra is, akik a szakember- és szak­munkásképzésben tevékeny­kednek. Az új telepítési év ép­pen ezért ismét próbakő lesz, s a kollektív erő a legmélyebben rejlő kincseket is felszínre hoz­hatja. Korántsem vagyunk ma még az együttműködés legma­gasabb fokán. Sem az üzeme­ken, szövetkezeteken belül, sem azokon kívül, a társadalmi össz- működés síkján. A fő módszer tehát a szocialista együttműkö­dés és szervezettség emelése. Gazdaságon belül is, gazdaságon kívül is. Tisztelt Elvtársak! E gondo­latok jegyében az új telepítési évet megnyitom. Szívünket tölt­se meg a szüreti jókedv és vi­dámság, jövőbe néző gondola­tainkat pedig az elszántság, hogy ezután még többet és még egy kicsit jobban tevékenyked­jünk családunk, megyénk és az egész ország jólétének növelé­sén. Ezer, népviseletbe öltözött táncos felvonulása A Magyar Televízió három kamerája — a közönség tapsa mellett —• lépésről lépésre kö­vette a bevonuló mintegy 200 díszruhás lovast, s a gyönyörű négylovas fogatokat — amik közül talán a legnagyobb tet­szést a Mezőhegyesi Állami Gazdaság nóniusz ménéinek vágtája aratta. A pillanatnyi ámuló csöndességben egy ma­gyar ruhába öltözött hortobágyi csikós vágtatott be, karikás os­torával végigcsattogtatva útját. Hirtelen megállította, s lefektette lovát. Ez a betyár időkből szár­mazó hagyományunk — az em­ber tökéletes biztonsága az ál­lat felett — hosszú ütemes tap­sot váltott ki a jelenlevőkből. Pattogó ritmusú csárdást ját­szott a zenekar és a stadionba bekanyarodtak — ringó lépé­sekkel — a táncosok. Az ezer táncos káprázatos felvonulását kalocsai gyerekek és diákok csoportja nyitottta meg. A szi­várvány színeiben pompázó viseletek eleven virágcsokrából magasba emelkedtek a hímzett párnák, lobogó pántlikával dí­szített kulacsok. Zúgott a taps, a pályát szí­nes füzérként ölelték körül a megyénk gazdag, életerős fol­klórjából ízelítőt nyújtó tánco­sok. A cigánytánc szilaj ritmu­sára hajladoztak a kecskeméti Hírős Együttes tagjai. Borral telt üvegekkel a fejükön vonul­tak el a nagybaracskai lányok, méltóságteljesen, mégha jlítha­tatlan derékkal lépegettek a kunszentmiklósi csoport tán­cos kedvű öregei. A színek káp­ráztató egyvelegéből feketén vált ki á hajósi német ajkúak sötét tónusú népviselete. A délszláv együttesek — sokácok, bunyevácok — dúsan aranyo­zott viseletűkkel, a kiskőrösiek menyasszony táncukkal arattak nagy sikert. A habos csipkébe öltözött menyasszony mögött felvonult a násznép is, borral és az elmaradhatatlan lakodal­mi kaláccsal. A látványos, gördülékenyen megrendezett felvonulásról Sü­tő Anna, megyei művészeti elő­adó tájékoztatta a tv nézőkö­zönségét. Színesen számolt be a megye gazdag népi hagyomá­nyait őrző és felelevenítő cso­portok jellegzetességeiről. A képernyőn feltűnő nevető gye­rekek, fiatalok, daloló menyecs­kék és kedélyes öregek — Dá- vod, Drágszél, Érsekcsanád, Gara, Hercegszántó, Kalocsa, NemesnáőuÜvár, Katymár, ”reg­csertő, Szakmár, Szeremle —, hogy csak néhányat említsünk — impozáns népviseleti sereg­szemléjének résztvevői bizo­nyára olyan hatalmas tetszést váltottak ki a tv nézőiből, mint a stadion közönségéből. A fe­lejthetetlenül szép népviseleti bemutató után egyetlen nevető, táncoló forgataggá olvadtak össze nézők és felvonulók. A színes népviseletbe öltözött lányok, fiúk odafutottak hazai és külföldi vendégeinkhez! Az első sorban ülő fehérruhás, ka­lapos, elegáns francia hölgy élőt egy dávodi legény vágta össze a bokáját. Nyolc kalocsai lány sötétbőrű indonéz fiút hú­zott a zenekarhoz, félreérthe­tetlen táncoltatási szándékkal. A szüreti ünnepségek egyik legtartalmasabb rendezvénye volt a délután öt órakor kezdő­dő megyei néptáncfesztivál. Kár, hogy a megye 11 legjobb néptáncegyüttesének fellépé­sére később került csak sor, jó­val a felvonulás befejezése után. A pályára beözönlött né­zők megzavarták az előadást, amely ennek ellenére is kitű­nőnek bizonyult. Elsőnek az uszódi együttes lépett színpadra. Jellegzetes, játékos hangvételű uszódi tán­cokat adtak elő szépen, hangu­latosan. A dunavecseiek nép­dalcsokrát lendületes, kidolgo­zott előadás jellemezte. A ma­gyar táncoktól elütő dallamá­val, táncmotívumával friss színt hozott a műsorba a garaiak Ma- mocskakolója és a hercegszántói- ak Zajecsarkája. Az érsekcsa- nádi csoport jól felépített tánc­játéka — a Szőlőőrzés — a szü­ret vidámságát jelenítette meg. Meglepően jó táncérzékről tettek tanúságot a dávodiak gyerektáncosai, színvonalas üve­gestáncot mutatott be a nagy­baracskai együttes. Gombos­harmonika szolgáltatta a kísé­rő zenét a hajósi német ajkú A magas német diplomata za­kójára tulipános díszzsebkendőt tűzött egy pirinyó szakmán kis­lány. Földet söprő nebézselyem „száriban” fekete asszonyok s'zagolgáttak, csodálták „egzoti­kus” gyümölcseinket. Megyénk képviselője, dr. Grtutay Gyula éppen Siskovics Arankával, a hercegszántói együttes csinos táncosával beszélget, mikor Koltai Antaltól — a bajai já­rás népművelési felügyelőjétől — szőlővel teli kosarat kap ajándékba. — Boldog itt a képviselő, s a néprajzkutató is! A néprajz- kutató azért, mert ezt a meg­számlálhatatlan és gyönyör6 hagyományt tisztelő embert lát­ja. A képviselő pedig azért, mert tudom, hogy ez nemcsak látszat, külsőség, emcgött bel­ső tartalom, kiváló eredmények és egy dolgos nép van — mond­ja és szőlővel kínál egy csizmás, pöttöm emberket. csoport ötletes, jó érzékkel szerkesztett Fonóest című táncjátékához. A műsor befe­jező részében a szeremleiek üvegescsárdása, a katymáriak délszláv táncai és a Kalocsai I. István Gimnázium néptán­cosainak táncjátéka bizonyítot­ta, hogy megyénk néptáncmű­vészete kimeríthetetlen gazdag­ságú és a fesztiválon szereplő csoportok megérdemelnek min­den támogatást. Már leszállt az este, mire be­fejeződött a néptáncfesztivál. Kiürült a stadion és zsúfolásig megteltek a földművesszövet­kezetek csárdái. Szólt a zene, fogyott az étely a szabadszállá­si birkapörkölt, a bugaci nyár- sonsült csirke, a nagybaracskai halászlé, az ízletes kiskőrösi ré­tesek. És a nótaszótól hangos csárdákban vidáman csendül­tek össze a megyénkben ter­mett borokkal telt poharak. Dicséret és köszönet ezért a szép napért mindazoknak, akik az előlcészítésben és a lebonyo­lítás fáradságos munkájában részt vettek, de azoknak is, akik szereplésükkel felejthetet­lenné tették a gazdag műsor minden percét. Megyei néptáncfesztivál Németh Károly, a Központi Bizottság titkára beszélgetés közhit Dr. Molnár Frigyes Andrásfi hazánk mongóliai Egy amerikai fiatalasszony szívesen hallgatja a prímás, Farkas Laci muzsikáját. A kalocsai tánccsoport tagjai táncra az indonéz vendéget.

Next

/
Oldalképek
Tartalom