Petőfi Népe, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-16 / 217. szám
í964. szeptember 16, szerda 5. oldal Latin Ica Sándor tanítása 45 éve történt, A levert proletárdiktatúra után dühöngött a fehérterror. A Prónay- különítmény kezébe kerültek a Somogy megyei proletárok vezetői, köztük Latinka Sándor. Prónayék napokig állati módon kínozták a letartóztatottakat, sőt — a visszaemlékezések szerint — Latinkát megkörnyékezni is próbálták, hogy tagadja meg eszméit. Ügy gondolták, hogy egy ilyen népszerű, mindenki által tisztelt és szeretett ember átállása megzavarná a még mindig benne reménykedők hitét. Latinka inkább a halált választotta. A maga ásta sír szélén állva végignézte tizenegy társa szadista megkínzását és meggyilkolását, míg az ő életét is kioltották. Latinka az erdélyi vasmunkás fia, a szegényparaszt unokája, sok harcon és tapasztalaton ke- •resztül jutott el ahhoz, hogy vezetője és szervezője legyen az első proletárforradalomban So- mogyország népének. Ifjúságában bejárta az országot, Romániát, ott volt az 1905-ös orosz forradalomban, megjárta a kom- münárdok városát Párizst. Tanult, majd 1910-től eljegyezte magát a forradalmi mozgalommal, a Vas- és Fémmunkás Szakszervezetben, a Galilei Kör antimilitarista munkájában, a Földmunkás Szövetségben, majd az őszirózsás forradalomban a Katona Tanács tagjaként harcol, szervez, tanul és tanít. 1919 elején Somogy és Tolna megyében lesz a Földmunkás Szövetség vezetője. Híre, neve itt válik országossá. Nehéz a helyzet, a földterület 69 százaléka a nagybirtokosok, hercegek, grófok — és nem utolsósorban a papok kezében. Sok a föld — elég ahhoz, hogy mindenki viszonylagos jómódban jusson, de tulajdonosaik ragaszkodnak az „ősi jussuk”-hoz. — Ha a szegénységnek földre vásik a foga, majd meglátjuk „ki döglik meg előbb” — mondták és parlagon hagyták földjeiket, pusztítottak, amit lehetett. Az ellenfél erős volt, a földosztást halogató, szabotáló barátaik ott ültek a miniszteri bársonyszékekben. Két lehetőség állt Latinkáék előtt. — Az egyik: földfoglaló harcba vinni a szegénységet. Ez kockázatos volt, hisz a somogyiak az évszázados elnyomásból és lelki megnyomorításból csak most ébredeztek — és az ellenfél is erős. A másik: Kihasználni a földtörvény adta lehetőséget, mely kimondta, hogy a termelés veszélyeztetettsége esetén- a nagybirtok termelőszövetkezet céljára azonnal kisajátítható. (Ez jobban meg is felelt Latinkáék szocialista meggyőződésének.) Így is történt. 1919 március elején az uradalmi cselédség sorra lefoglalta a sok ezer holdas hitbizományokat, megalakította rajta a termelőszövetkezetet, és egységes erővel védték meg a felülről jövő támadással szemben. Latinka jól ismerte a parasztokat. Tudta, nem szabad velük szemben semminemű erőszakos rendszabályt alkalmazni — csak a saját tapasztalatuk győzi meg őket egy elv igazáról. Ezért utasította a falusi tanácsokat, hogy ha valahol a parasztok mégis földosztást akarnak, akkor ezt a kívánságot teljesíteni kell. Ugyanakkor munBORÚS délután. Néptelen az utca, csend öleli körül a házakat. Csak a művelődési otthon felől hallatszik nevetés, hangos nótaszó. Itt tartózkodik most Érsekcsanád apraja-nagyja. Tamburazenekar hangjára gyülekeznek a kecskeméti szüretre készülők. Fürge táncosok gyakorolják felvonuló táncukat. „A Csanádi leányoknak nincs párja” — harsog a fiatal táncosok éneke. Érsekcsanád, a Rá- bay-koregráfiákból országosan ismert „Háromugrós” hazája, ahol a néptánc hagyományai még elevenen élnek. Ezt használja ki Gréczy Lajos iskola- igazgató, aki nagy lelkesedéssel, hozzáértéssel foglalkozik fiatal és idősebb táncosaival. — A csoportok eredeti táncokat tanulnak, a régi öregek „lábain” még élő lépésekkel — nyilatkozik a csoport vezetője. — Nagy segítséget kapunk a község „táncos” családjaitól, a régi, külföldet járt táncosoktól. Hetek óta a „Szüret az aranyhomokon” ünnepségeire készülkatársaival, Tóth Lajossal és Farkas Adolffal, olyan termelőszövetkezeti rendszert teremtett meg, amely a parasztságot a szövetkezet igaz hívévé tette. Erről írt Móricz Zsigmond is, lángoló szavakkal. Latinka és a nép kapcsolatát mutatja ránk maradt levelezése. Az egyszerű emberek minden ügyes-bajos dolgukkal hozzáfordultak, és ő azonnal intézkedett. Tanulságosak ezek a levelek. Szóljanak azok a legelőigényről, vagy tanoncvédelem- ről, helyi kiskirályok elleni fellépésről — mind-mind Latinka szenvedélyes igazságkeresését tükrözik. Somogyország népe szívébe zárta Latinkát. Nagy tisztességé vált 1919-ben, ha a róla elnevezett zászlóaljban indulhattak harcba a szocialista haza védelméért is. Mártírhalála sem volt hiábavaló. Mikor a kaposvári megyeházra negyedszázad múlva ismét felhúzták a vörös lobogót, az ő példáján tanult elvtársak voltak az elsők, akik a zászló alá álltak. Szemere Vera Készülődés nek a csoportok. Színes felvonuló táncuk már elkészült. Lakodalmi menetben és öltözékben, lakodalmas tánccal vonul fel Érsekcsanád az ezer táncos színes forgatagában. HASONLÚ lelkes készülődés tapasztalható a bajai járás más községeiben is. Bátmonostor, Dávod, Hercegszántó, Nagyba- racska, Katymár és Gara táncosai, színes nemzetiségi csoportjai szüreti, arató ünnepségeket és más szokásokat elevenítenek majd meg a felvonuláson. Együtt készülnek a szüreti napokra, közösen gyakorolják táncaikat a megyei néptáncfesztiválra a német, a délszláv és a magyar csoportok. A közös élmény és szereplés remélhetőleg még szorosabbá kovácsolja majd a bajai járásban élő magyar és nemzetiségi lakosság kapcsolatát. A fiatalok mellett estéről estére ott vannak a művelődési Walicowon, a rendőrség kerületi parancsnokságán, Rajski főhadnagy kissé csodálkozott, hogy a főkapitányság Kabátujj után érdeklődik. Ilyen „jóma- dár”-nak, aki még a legfelsőbb hatóság figyelmét is magára vonja, senki sem hitte volna. De jól ismerték és azonnal megadtak róla minden felvilágosítást. — Kabátujj tulajdonképpen Jan Napiorkowski — közölte a főhadnagy, anélkül hogy aktát is elővett volna — tizenegyszer volt büntetve. Legutóbb öt esztendőt kapott. Két hónappal a büntetési idő letelte előtt szabadult, jó viselkedéséért. A börtönben mindig megbecsüli magát. Ha viszont szabadon van, annál „nehezebb” fickó. Visszaeső tolvaj. Kétszer rábizonyították, hogy áldozatát, akit megtámadott és egy ütéssel elnémí- tot, kirabolta ... — Kedves főhadnagy — szakította félbe az őrnagy — mindezt körülbelül tudom, de most nem Kabátujj múltja érdekel engem. Mit tudnak róla, amióta kijött a börtönből? — Eljött hozzám és pártfogásomat kérte, azt mondta: Szakít a múltjával és dolgozni akar. Megígérte, hogy nem hallunk róla többet. A „Kasprzak” gyárhoz irányítottam, biztos ott dolgozik ma is. Különben jó precíziós-csiszoló. Szakmájában többet keresne, mint a homokkal megtöltött kabátujjal. A háború előtt Grochowban dolgozott, az Állami Mérnöki Műszerek gyárában. Csak a megszállás és a pálinka vitte lejtőre. — Össze van zúzva az egyik füle? — kérdezte az őrnagy. — Ügy van. Látom a főkapitányságon mindent tudnak, még a gondjainkra bízott emberek különleges ismer tetőj eleit is számon tartják. — Mitől olyan a füle? Bokszoló volt? „ — Nehéz eríe válaszolni. Kabátujj sokszor hencegett azzal, hogy a háború előtt az „Oke- ciében” bokszolt. Még magát Kolczynskit is kiütötte, ami nyilvánvaló hazugság. De egyszer megkérdeztem a „varsói gyereket” — Tolus Komudát, és ő valóban emlékezett Kabátujjra, mint bokszolóra. Kabátujj különféleképpen mesélte el fülsérülése történetét. Egyszer úgy, hogy Walencelk Karpinski zúzta szét, amikor a „Varsó győztese” címért küzdött, aztán meg úgy is, hogy a megszállás alatt a hitleristák elleni harcban egy golyó letépett egy darabot belőle. A legvalószínűbb, hogy valahol, amikor berúgott, egy üveggel szétzúzták. — Főhadnagy úr, szeretném, ha, természetesen úgy, hogy ne ijesszük meg Kabátujjat, óvatosan kinyomoznák, hogyan megy most sora, és hogy a múlt hét keddjén dolgozott-e. Nagyon kérem, tegye ezt meg. Sürgősen szükséges van ezekre az adatokra. — Kevés emberem van, mert szabadságon vannak. A munka is több, mint máskor, a főkapitányság meg segítség helyett újabb munkával halmoz el — panaszkodott Rajski. — Ez nem a főkapitányság kérése, hanem az enyém — magyarázta az őrnagy — egyszerűen erről van szó: az egyik barátomnak Kur ügyésznek sok kellemetlensége van és azt gyanítom, hogy éppen Kabátujj miatt. Szeretnék segíteni a barátomnak, és ezért kértem, hogy ne adják át ezt az ügyet a Mos- towski Palotának, hanem személy szerint csak nekem. Itt az őrnagy elmesélte Rajski főhadnagynak a merénylet történetét. Kur ügyész dolgozószobájában — az őrnagy egyenesen Walicówról ment oda — síri hangulat uralkodott. A főnök idegeskedett, hogy az ügy, vé- ménye szerint, nem halad elér gyorsan előre. Az ügyészségen ott voltak azok az emberek is — mint általában mindenütt —. Ahogy a csillag megy az égen... Tekintélyes szám: 3699. Eny- nyi a Kecskeméti Konzervgyár dolgozóinak létszáma. Ez a szám magában foglal 38 „kész” szocialista brigádot, 3 most van alakulóban. Négy ifibrigád — a KISZ-kongresszus tiszteletére — ugyancsak most alakul. Látszólag rideg számok. A valóságban mégis eleven, pezsgő élet duzzad a számok mögött. Tervekből valóság, lassú és kemény munkával életrehívott valóság. Küszködő, győzedelmeskedni akaró emberség. Gyengék és erősek szövetkezése. Sok-sok bizalom és szeretet egymás iránt. Egy mozgalom, amelyet nem hivatalos szózat szólított életre. Mindez röviden kifejezve: szocialistabrigád-mozgalom. 13 nő szövetsége ... Hogy ne legyen valami előre elhatározott íze a dolognak, jóformán sorihúzással döntöttük el, melyik brigád dolgait nézzük meg. Kocsis Lászlóné versenyfelelős asztalra tette a könyvtárnyi elegáns brigádnaplót. Találomra kihúztunk egyet. Lássuk, mi van a könyvben és mi van a valóságban. otthonokban az idősebb nemzedék képviselői is. ök is előkeresik — a szüreti napok tiszteletére — a sok helyen már sublótba zárt kasmír szoknyáikat, pruszlikjaikat, topánkáikat és régi táncos kedvvel próbáléat- ják a felvonuló lépéseket. És az otthon maradók? A színpompásnak ígérkező felvonulást népviseleti bemutatót ők is megtekinthetik majd a tv képernyőjén. A televízió és az ünnepségen részt vevő külföldi vendégek révén megyénk színes népviseletét, hagyományokkal telített táncait az egész ország láthatja majd. sőt híre eljut külföldre is. A FELVONULÁS után kezdődik a megyei • táncfesztivál. Színpadra lépnek megyénk legjobb tánccsoportjai. A bajai járást Dávod, Hercegszántó, Érsekcsanád és Gara táncosai képviselik. Érthető tehát, hogy lelkesen gyakorolnak, készülődnek a nagy napra, amely minden bizonnyal újabb elismerést, sikert hoz számukra. Sütő Anna akik irigykedtek, hogy az aránylag fiatal, harmincöt éves jogász milyen karriert futott be. Most ezek a „jóakarók” igyekeztek Kur körül megfelelő hangulatot teremteni: Lám, másként nem is történhetnek a dolgok, ha a felelős állásokat tapasztalatlan fiatalokkal töltik be. Jerzy Kur fájdalmasan érezte át a mérgezett hangulatot. Még Wilska sem tudta megvigasztalni, pedig ő igazán együttérzett a ügyészszel. — Ne aggódj, Jerzy — az őrnagy optimistábbnak tetette magát, mint amilyen valójában volt. — Amíg nem vették fel a pénzt a Donau-bankból, addig nincs veszve semmi. Kabátujj egy-két nap .múlva a kezünkben lesz. Ha bebizonyítjuk bűnösségét, akkor úgy megszorongatom, hogy mindenről „köp”, amiről tud. Kabátujj után sor kerül Macieszkára és a „fehér gengszterek” egész üzérhadára, is. Biztos egyikő- jüknól van az az átkozott csekk, amely olyan zűrzavart csinált körötted. Mi van Lisewskivel? Aláírta a meghatalmazást? — Képzeld nemcsak aláírta, de még a különféle megjegyzésekkel sem fukarkodott, hogyan lehet a legjobban megkapni a nénzt. — Ahogy feltételeztem, még emmit sem tud a lopásról. Maieszek nélküle követhette el. ’ilyen híred van Kalinkowski- il? — kérdezte az őrnagy. (Folytatása következik.) Luszka Emilné brigádját választottuk. Kocsdsné mindjárt karon ragadott, menjünk a műhelybe, ne az irodában beszélgessünk, hanem a gépek mellett, ahol a brigád tagjai fürge mozdulatokkal hívják életre a szebb- nél-szebb konzervdobozokat. Valamennyi: asszonyok és lányok mind a tizenegy fizikai dolgozó, betanított munkás a dobozüzemben. Kisded kollektíva, amely a legjobb úton van afelé, hogy elnyerje a szocialista brigád címet. ök ugyanis még csak várományosai a címnek. Luszka Emilné ötkilós dobozokat hegeszt. Ujjai alatt fürgén forog a lemezanyag, ha beszél, akkor sem hagyja abba, — A brigád vállalásában nagy részt foglal el a kulturális program. Ez nem is lehet másképpen, hiszen a technikai haladás olyan nagymértékű, hogy mi sem maradhatunk le, folyton képezzük magunkat, öten munkásakadémiát hallgatunk, hárman általános iskolai tanulmányukat fejezik be, egyőnk pedig, a kis Adorján Rózsa közgazdasági technikumba jár a napi munka mellett. Két brigádtag másállapotos, így fel van mentve a vállalások teljesítése alól. Miért szép a vers? Semmi különös nincsen abban, hogy' Luszka Emilné és Nagy Ilona az emberi test rejtelmeiről hallgatnak komoly orvosi előadást. Az sem csodálatos, sőt természetes ma már, hogy Tóth Pálné, Keller Istvánná és Kovács Istvánná a bőr betegségei, a leggyakoribb bőrbántalmak iránt táplálnak magukban tudományos kíváncsiságot. Tóth Béláné Szabó Györgynével és a többiekkel együtt ült be az iskolapadba, amikor az előadó az irodalom és az ember viszonyáról szólt. Farkas Annát és Adorján Rózsát az a kérdés vitte el az előadásra, hogy: miért szép a vers? De nemcsak általános, tudományos és művészeti kérdések szerepelnek érdeklődési körükben. Szakmai, szorosan vett konzervipari praktikus kérdések is, amelyekről előadásokat hallgatnak, amelyekről vitatkoznak, mint legsajátabb kérdéseikről. Hiszen ezek a kérdések a saját életüket határozzák meg és határolják körül. A brigád gyereke Tehetnék jelentést arról, hogy mennyi sokat és mit olvasnak a brigád tagjai. Vagy arról, hogyan járnak színházba, moziba. Vagy az idei aggteleki kirándulás örömeit is idézhetném úgy ahogyan ők, a bri- 'gád tagjai vidám szívvel elmondották. De ezekről most nem ejtek szót, hanem inkább elmondom, milyen szeretettel patronáljak a Luszkáné-brigád tagjai a kis Erős Gyurikát. A kisfiú édesanyja ugyancsak tagja volt a brigádnak, de nemrégiben kidőlt a sorból. Árván maradt a 9 éves Gyurika. A brigád tagjai azonban egy emberként álltak a kisfiú mellé. Ennyi mama némileg enyhíti a ' kisfiú fájdalmát ha nem is szünteti meg teljesen. Gyámolítják, taníttatják és figyelemmel kísérik a fejlődését. Az ízléses kivitelű, de egyszerű betűkkel vezetett brigádnapló mottója: „Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes ...” Tizenegy női szív, tizenegy női akarat és mennyi szép eredmény, mennyi öröm, mény- nyi tolira kívánkozó tett! Nem beszélnek róla, nem hirdetik világgá. Csendben, rendben, pontosan. Ahogyan az ég csillaga teszi... Balogh József
