Petőfi Népe, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-09 / 186. szám

5. oldal 1964. augusztus 9, vasárnap Napjainkban nem lehet kalézok módjára eljárni Hruscsov beszéde Ordzsonikidzében Súlyos agresszió Észak-Vietnamban Háromhatalmi nyilatkozat Kongó új intervenció előtt? A VIETNAMI-ÖBÖL­BEN lejátszódott ameri­kai provokáció, amely négy észak-vietnami hely­ség tengeri és légibombázásában érte el tető­pontját, a washingtoni „beállítással” ellentét­ben nem egészen „égből hullott” esemény, ha­nem egy, hónapok óta érlelődő katonai és politi­kai kurzus terméke. Ennek a kurzusnak a kezdőpontját valószínű­leg a júniusi, honolului értekezlet jelzi, amelyen az amerikai hadsereg és külpolitika legfőbb ve­zetői a délkelet-ázsiai intervenciós vonal élesí­tését határozták el. Ennek a határozatnak a mélyén az a felismerés húzódik meg, hogy a számos puccs után hatalomra juttatott Khanh- féle katonai kormány éppen úgy képtelen feltar­tóztatni a dél-vietnami elnyomó rendszer belső rothadását, mint elődei. (Ezen a héten már Sai­gontól hat kilométernyire nyertek csatát a dél­vietnami szabadságharcosok, s ezzel olyan közel jutottak a fővároshoz, amire még nem volt pél­da a partizánharc történetében.) Honolulu után sok akció jelezte az amerikai határozatok jellegét. Ekkor következett be az amerikai vezérkari főnök, Taylor tábornok ki­nevezése saigoni nagykövetté. Ilyen lépésre még sohasem kényszerült az amerikai diplomácia. Ezután McNamara hadügyminiszter egész sor beszédben vetette fel (egyelőre, burkolt formá­ban) a háború „kiterjesztésének” lehetőségét Észak-Vietnamra. Közben a Szovjetunió 14 hatalmi nemzetközi értekezletet javasolt azoknak az államoknak a részvételével, amelyek a Délkelet-Ázsiával fog­lalkozó legutóbbi genfi értekezleten is részt vet­tek. Ez lehetőséget adott volna az egész kérdés békés megtárgyalására. Az amerikaiak azonban a javaslatot elutasították. ILYEN ELŐZMÉNYEK után következett be az állítólagos „támadás” az amerikai hajók el­len. Jellemző, hogy az első amerikai jelentések szerint a „támadó hajók” semmiféle felségjelet nem viseltek. Ennek ellenére néhány óra múlva önkényesen „megállapították”, hogy észak-viet­nami hajókról van szó! Magában az Egyesült Államokban is gyanúsnak találták az ügyet: A külügyminisztéríumi sajtóértekezleten újságírók felvetették, hogy vajcki nem dél-vietnami hajók segítségével szándékolan megrendezett provoká­ció történt-e? A helyzetet azután világossá tette a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormá­nyának részletes jelentése. Ez először is meg­állapítja, hogy amerikai torpedórombolók már július 31-én éjszaka megsértették a parti vize­ket. Másrészt leszögezi, hogy a Vietnami De­mokratikus Köztársaság részéről semmiféle tá­madás nem történt amerikai hajók ellen. Az amerikai politika szempontjából egy má­sik menthetetlen és megmagyarázhatatlan vo­nása az egész provokációnak, hogy Washington kérésére összehívták a Biztonsági Tanácsot — ugyanakkor azonban az amerikai flotta nyílt fegyveres agressziót haj­tott végre a Vietnami Demokratikus Köztársa­ság partvidéke ellen, még mielőtt a Biztonsági Tanács egyáltalán összeülhetett volna! Mindez azt mutatja, hogy tudatos provokációk egész soráról van szó. Egyes amerikai kommen­tárok arról beszélnek, hogy Johnson kormánya a szélsőjobboldali Goldwater republikánus el­nökjelölt „nyomása alatt” cselekszik. Valószínű, hogy ennek van szerepe az ügyben. Az ameri­kai kormány azért is reagál ilyen durva agresz- szivltással, hogy Johnson kifoghassa a szelet Goldwater vitorlájából. Ez azonban politikailag és erkölcsileg nem csökkenti, hanem fokozza az amerikai kormány felelősségét! A hét fordulóján a veszedelmes robbanás után pillanatnyi csend állt be. A következő lépés valószínűleg az lesz, hogy a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság és a dél-vietnami rezsim megbízottai megjelennek a Biztonsági Tanács előtt. A MEGOLDÁS egyetlen lehetőség volta­képpen a hét említett, második vezető esemé­nye világított rá. A szovjet—amerikai—angol közös nyilatkozat legfőbb értéke, .hogy az atom- csendszerződés első évfordulója újra aláhúzza a három kormány szándékát: „Minden lehetőt meg akarunk tenni, hogy tárgyalások útján ren­deződjenek a megoldatlan problémák.” Ame­rikai részről egy ilyen nyilatkozatnak termé­szetesen akkor lenne igazi értéke, ha a cse­lekedetek és a szavak összhangban lennének. Hruscsov, aki a héten külön nyilatkozatban emlékezett meg az atomcsendegyezmény aláírá­sáról, mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy meg kell születnie egy olyan egyezménynek, amelyben az államok szerződésileg kötelezik magukat a vitás területi és határkérdések bé­kés megoldására. A Vietnami-öbölben lejátszódott események fényében nagyon is sürgős és időszerű lenne egy ilyen egyezmény létrehozása. A HÉT HARMADIK feltűnést keltő eseményé Kongóban zajlik le. Csőmbe, a hajdani katan- gai .szakadárvezető kormányát már hivatali ide­jének első napjaiban súlyos vereségek érték. Most arról érkezett hír, hogy a szabadsághar­cosok elfoglalták Stanleyville-t, az ország har­madik legnagyobb városát. A bét végén ezekre az eseményekre Csőmbe azzal válaszolt, hogy nyíltan felvetette egy belga katonai beavatko­zás lehetőségét. Csőmbe mindig a belga nagy­tőke embere volt, és a hírek szerint a partizá­nok ellen katonai segítségért fordult a volt gyarmatosítókhoz. A régi helyzettel szemben a különbség most mindössze az, hogy „szállító- eszközök” rendelkezésre bocsátásával esetleg az Egyesült Államok is „beszáll” az akcióba. A hét végi hírek szerint Harri man, az amerikti külpolitika egyik „utazó nagykövete” a közel­jövőben Brüsszelben tanácskozik majd a ka­tonai intervenció részleteiről. | EGY H ÉT Á KÜLPOLITIKÁBAN A jómód — és ami néha velejár Az Észak-Őszét Autonom Szovjet Szocialista Köztársaság megalakulásának 40. évforduló­ja alkalmából szombaton ünne­pi ülést tartottak Ordzsonikidzé­ben, a köztársaság fővárosában. Az ülésen Hruscsov szovjet kor­mányfő beszédet mondott. Beszédében agressziónak mi­nősítette az Egyesült Államok­nak a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen végrehajtott cselekményeit. — A Szovjetunió határozottan elítéli az Egyesült Államok ezen agresszív cselekedeteit — mon­dotta. — Ezek a lépések kísér­letet jelentenek arra, hogy új­ból alkalmazhatóvá tegyék az önkény és a kalózkodás mód­szerét államközi viszonylatban, jóllehet a népek elítélik ezt a módszert. — Szeretnénk figyelmeztetni minden „veszett” és „félveszett”, normális és abnormális embert, aki nem óhajt békében élni és nem óhajtja tiszteletben tarta­ni a népek függetlenségét, ne avatkozzanak be más országok belső ügyeibe — folytatta Hrus­csov. — Értsék meg végre, hogy napjainkban nem lehet kalózok módjára eljárni. A népek nem akarnak a régi módon élni, nem akarnak a tőkés rendszer, a gyarmati rendszer rabszolgái lenni. A népek harcolnak és to­vábbra is harcolni fognak füg­getlenségükért, és semmiféle agresszív erő, az Egyesült Álla­moknak vagy más imperialista hatalmaknak semmiféle csend­őrintézkedése nem képes meg­állítani ezt a harcot. Hruscsov rámutatott arra, hogy „a Szovjetunió nem akar háborút és mindent elkövet a háború megakadályozására. Ha azonban az imperialisták hábo­rút kényszerítenek a szocialista országokra, a Szovjetunió népei teljesíteni fogják szent köteles­ségüket, helyt tudnak majd áll­ni hazájukért, más szocialista országokért”. A szónok kijelentette: „A szovjet állam óriási harci erő­vel rendelkezik, és erre támasz­kodva mi nyugodtan dolgozha­tunk és építhetünk.” — A kommunista társadalom építésének nagyszabású alkotó munkájával vagyunk elfoglalva — mondotta a továbbiakban —, de ugyanakkor egy pillanatra sem feledkezünk meg a nemzet­közi ügyekről, arról, hogy har­colnunk kell a béke megszilár­dításáért, egy termonukleáris világháború megakadályozá­sáért. — Az SZKP £s a szovjet kor­mány minden erőfeszítése arra irányul, hogy a szovjet hadse­reg a helyzet magaslatán álljon és fel legyen fegyverezve a leg­korszerűbb haditechnikai esz­közökkel — mondotta. — A marxizmus—leninizmus elveihez híven — folytatta Hruscsov —■ pártunk mindent megtesz és ezután is meg fog tenni, hogy erősödjék a nem­zetközi kommunista mozgalom egysége, összefogjanak mind­azok az erők, amelyek síkra szállnak a békéért, a demok­ráciáért, a nemzeti független­ségért és a szocializmusért. Más testvérpártokkal egyetemben, határozottan és állhatatosan ki­állunk a marxista—leninista elmélet tisztaságáért, köoiös forradalmi ügyünk' diadaláért. A Szovjetunió belső helyze­téről szólva Hruscsov megálla­pította, bogy a Szovjetunió csökkentette az útjában álló akadályokat, szilárdan és ma­gabiztosan halad a kommuniz­mus magaslatai felé, ámulatba ejtve az egész világot a mun­kában és harcban tanúsított hősiességével, az élet minden területén elért nagyszerű vív­mányaival. Hruscsov közölte, hogy az SZKP Központi Bizottsága no­vemberben plénumot tart. Kör­útja során, az élenjáró mező- gazdasági dolgozókkal találkoz­va, felkészül a plénumon tar­tandó beszámolójára. Ezekben a napokban sok újat, sok ér­dekes dolgot látott. Hruscsov ezután szívélyes jó­kívánságait fejezte ki a köz­társaság dolgozóinak a jubi­leum alkalmából. Hangsúlyozta, hogy nagy örömmel nyújtja át a köztársaságnak á magas ki­tüntetést, a Lenin-rendet, amelyre az Észak-Őszét dolgo­zók a gazdasági és kulturális munkában elért kiváló ered­ményeikkel váltak érdemessé. — Büszkék vagyunk arra — tette hozzá —, hogy a Szovjet­unió példát mutat a nemzeti­ségi kérdés megoldására, a né­pek nagyszerű egyetértésére és összefogására. Hruscsov ezután felolvasta az SZKP Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelső Taná­csa Elnökségének és a Szovjet­unió Minisztertanácsának a jubileum alkalmából a köztár­saság dolgozóihoz intézeti üd­vözletét. sága, a Magyar Népköztársaság Kormánya és a maguk nevé­ben legmélyebb részvétüket fe­jezték ki a lengyel népet és a nemzetközi munkásmozgalmat ért nagy veszteségért. ről, és — az AFP jelentése sze­rint — szombaton délután haza­indult New Yorkba. Az AFP hozzáfűzi: A megbeszéléseken el­sősorban arról volt szó, hogy milyen formában tudnának még nagyobb katonai segítséget nyúj­tani a kongói központi kormány­nak a felkelőkkel szemben. Az AFP elisabethville-i kelte­zésű jelentésében, általában jól tájékozott körökre hivatkozva arról számol be, hogy Lulua- burgban, Kaszai tartomány fő­városában a felkelők és a kor­mánycsapatok között utcai har­cok folynak. Ezt a hírt más for­rásból még nem erősítették meg. ÍJol van legtöbb magán-sze­*■ mélygépkocsi a megyé­ben? Erről folyt a diskurzus egy kecskeméti társaságban. Soltvadkerten — vélte valaki határozatlanul, de már le is torkolta egy csinos fiatalasz- szony. — Láttam egy kimutatást a munkahelyemen. Izsákon van a legtöbb a lakosság lélekszámú­hoz viszonyítva. Mondták a szervizen, hogy jár hozzájuk egy család: férjnek, feleségnek külön-külön gépkocsija van. Az asszony számos esetben úgy fut be Izsákról, ahogy éppen abba­hagyta a munkát. A kosarak ott vannak az ülésen, rajta «ott­honi ruha, nyári papucs. Ügy kezeli a kormányt, mintha mel­lé született volna. Ugorjunk ki Izsákra. Lássuk közelről, mi igaz a hírből. Hol tudnának legbiztosabbat mondani, mint az adóhivatal­ban. Akinek gépkocsija van biztosan „kuncsaftja” ennek az osztálynak. Csupa piros, élénk asszonyka Gazsi Lajosné adóügyi előadó. Piros a kardigánja, piros csí­kos a ruhája, „piros” a jókedve is, amellyel összeszámolja, hány személyautó is van a községben. — Lehet, hogy a szám amit kapunk, már ebben az órában is változik — jegyzi meg, mi­közben a legutóbbi összesítő­lapot előkeresi fiókjából. A márciusi nyilvántartás fek­szik előttünk az asztalon, s a kérdéses rubrikában ez a szép kék tintával írott szám: 84. — Mennyi a község lélek- száma? — Nyolc-kilencezer között, in­kább a kilenchez közelebb... De tessék még várni, ez a szám már a múlté. Azóta is vásárol­tak kocsikat... Itt vannak, ni. C gész köteg nyolcad! vés, ^ kitöltött nyomtatvány kerül a kimutatásra. Ügy per­geti a lapokat Gazsi Lajosné, mint pénzfeladásnál szokták számolni a bankókat. — Hét, nyolc, kilenc... — mondja hangosan, és több íven átugrik, anélkül, hogy beszá­mítaná, mielőtt az utolsót is el­lapozza. — Huszonkettő... ösz- szesen tehát százhat személy- gépkocsi van Izsákon. Momen­tán. .. Mert vannak, akik ve- szik-adják. Nem spekulációs céllal, hanem a régebbi típusút újra cserélik át. — Melyek a divatos márkák? Típusok? — Wartburg, Skoda. Trabant, Moszkvics, az utóbbiból a leg­újabb típus. Beleböngész a nyomtatvá­nyokba, megáll egy-két névnél. — Végi Gábor útmester azért adta el a régi Moszkvicsot, hogy az új sorozatból vegyen... Gö- hér Béla boltvezető a Trabant­ja helyett szintén új Moszkvi­csot. .. Meg mások is. Egyébként most lett autótu­lajdonos a vb-titkár. Fodor Sándor elvtárs is — jut eszé­be hirtelen Keressük meg a vb-titkárt. Myugodt. csendes beszédű *’ középkorú férfi Fodor Sándor. Mikor a leendő beszél­getés témáját pendítem, elmo­solyodik. Az íróasztal helyett a társalgóasztal szomszédságát vá­lasztjuk, hiszen ez nem „hiva­talos” ügy, csak amolyan ér­dekes csevegés. — Mióta ilyen intenzív az au­tóvásárlás Izsákon? Nem sokat gondolkozik. — Az átszervezés idejét mondhatnám... 1960 körül kez­dődött és 1963-ban — tavaly — egészen nekilendült. A múlt év elején még körülbelül 40 sze­mélyautó volt, év végére 70 kö­rűire felfutott. — Mivel magyarázható ez a nagy.. . kedv? — Szőlő gyümölcs — hang­zik azonnal a varázsszó,, majd kifejti. — Megint csak az át­szervezésre hivatkozhatok... Nem szőlőt vásárolnak az em­berek. A parasztok is rájöttek, Dobi István és Kádár János részvéttávirata Dobi István és Kádár János, a magyar nép igaz barátjának, Aleksander Zawadzki elvtárs­nak elhunyta alkalmából, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­Utcai harcok Luluaburgban ELISABETHVILLE. Stanleyville-ben a szabadság- harcosok által szerdán elfoglalt egyik legnagyobb észak-kongói városban a helyzet nyugodt, az élet visszatért a rendes kerék­vágásba — jelentik nyugati hír­ügynökségek egy kongói felde­rítő repülőgép pilótájának köz­lése alapján. Brüsszel (MTI) Averell Harriman külügymi­niszterhelyettes, Johnson elnök különmegbízottja pénteken befe­jezte megbeszéléseit a belga kormánnyal a kongói helyzet-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom