Petőfi Népe, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-08 / 185. szám

1961. augusztus 8, szombat 5. oldal Nyári délután a könyvtárban FELSZABADULÁSI IRODALMI PALY AZAT A Bács-Kiskun Megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztálya felszabadulásunk 20. évfordulója alkalmából irodalmi pályázatot hirdet. Pályázni lehet regénnyel, drámával, tanulmánnyal, novellá­val, jelenetekkel es verssel. A díjazás műfajok szerint a követke­zőképpen alakul: 1. Regény, több felvonásos dráma, hosszabb ta­nulmány. I. díj 10 000 forint, II. díj 5000 forint, III. díj 2000 fo­rint. 2. Novellák, jelenetek, kisebb tanulmányok: I. díj 5000 fo­rint, II. díj 3000 forint, III. díj 1000 forint. 3. Versek: I. díj 2000 forint, II. díj 1000 forint, ezenkívül két 500 forintos III. díjat adnak ki. A pályázaton bárki részt vehet. Beküldési határidő: 1964. de­cember 31. Cím: Bács-Kiskun megyei Tanács V. B. művelődés- ügyi osztálya. Nincs lehetőség... 1/ ívűiről heves hőhullámok *• csapódnak az ajtónak, de már a lépcsőházban a hűs kőla­pokra hullanak, s mire benyo­mulnak a félhomályos terembe, végképp elvesztik az erejüket. Jólesik bemenekülni egy fél órára a Bajai Járási Könyvtár­ba a forróság elől. Talán ez az oka, hogy ilyenkor nyáron is mindig akad odabent a kék neonf ínyek alatt néhány olva­só. Beleolvasgatnak a folyéira- tokba, újságokba, elüldögélnek egy novella, vagy verseskötet mellett, azután mennek tovább, gyakran anélkül is. hogy köny­vet vinnének. Mint az az olva­só, aki az imént lépett ki az ajtón. Mondják a könyvtáriak, hogy éppen tegnap vitt ki vagy öt kötetet. Most csak hűsölni jött egy keveset, bizonyára a cukrászda helyett kötött itt ki. De cserélni se járogatnak ke­vesebben most nyáron, mint egyébkor. Az olvasás nemcsak téli szórakozás. A pihenő diákok csakúgy viszik a könyveket, mint a strandoló felnőttek, a Dunára csónakázó kirándulók, vagy a nyaralni készülők. Talán kevesebbet visznek el egyszerre, hiszen rövidebbek az esték, de nem mondanak le most se leg­kedvesebb időtöltésükről, nem szakadnak el a könyvtártól. Különös olvasót ismertem meg véletlenül közöttük. Idős, magas férfi válogat. Né­zem, amit már félretett. Jókai, meg még valami hasonló... és Vörös Felhő parancsot ad Képes regény 18 részben. Irta: KUCZKA PÉTER Rajzolta: CSANÁDI ANDRÁS is elvisz — siet segítségére Bá- nátiné. Aztán perc alatt kike­res még három kötetet a bá­csinak, ismeri az ízlését. Hall­gatunk, míg elmegy. Mindketten arra gondolunk: legalább egy könyvre emlékezett volna!. .. De hát csakugyan annyira megütköztető ez? önmagában nem is valami szívderítő. És mégis milyen nagy dolog, hogy egy idős, egyszerű ember olvas. Nem kocsmázik, nem kártyázik, nem szomszédok ahogy elment nyugdíjba, hanem olvasással tölti az idejét! __ Cokféle olvasó van' — ** szól a vitánkba a leg­ifjabb könyvtáros, Bácskai Klá­ra. Mit tud erről ő, aki csak néhány hete van itt? — Az egyiket csak egysze­rűen ki kell szolgálni — mond­ja — adni amit kér. Az ilyen határozott programmal jön mindig. De nagyon soknak még segíteni kell. Ajánlani, keresni a kedvét, olyat adni, amit sze­ret, amit szívesen elolvas. Szórakozási és művelődési lehetőséget biztosít egyszerre a kecskeméti közönségnek a vá­rosi tanács vb művelődésügyi osztály és a TIT új közös ak­ciója. Augusztus 1-től kezdve hetenkint háromszor szabadtéri filmvetítés keretében ismerked­hetnek meg az érdeklődők ko­runk tudományos és művészeti kérdéseivel. A Szabadság téren, az Űjkollégium bejáratánál hétfőn, pénteken és vasárnap este fél nyolckor kezdődik a ve­títés. Az előadások ingyenesek. Hétfőn az élet biológiai alap­jaival, törvényszerűségeivel Csodálatos színházi varázslat tanúja lehetett július második felében tíz estén át, aki felke­reste a Gyulai Várszínházát. Miszlay Istvánnak, a Békés me­gyei Jókai Színház rendezőjé­nek ötlete alapján megrendezett Várszínházban Victor Hugo: Hernani című romantikus drá­máját játszották a békéscsabai színház művészei és több ven­dégművész, közöttük Somogy- vári Pál, a Budapesti Nemzeti Színház tagja, aki Hemanit, a rablóvezért keltette életre szug- gesztív művészi erővel. A 600 éves vár ódon falai megkapó környezetet nyújtot­ták a romantikus dráma szín­házi megjelenítéséhez; a rende­ző egyszerűségre és ugyanakkor mégis látványosságra törekvő el­képzelése maradéktalanul meg­valósult. A dráma szereplői — a már említett Somogyvári Pá­lon kívül Szoboszlay Sándor (Don Carlos kitűnő megformá- lója), Stefanik Irén (Donna Sol) Klárika az idén érettségizett közgazdasági technikumban. Jú­liusban eljött ide „könyvtáros tanulónak”, aztán az egyik ki­sebb bajai könyvtárat bízzák rá. — Miért akar könyvtáros lenni? — Nagyon szeretem a köny­veket, és szeretek az emberek­kel foglalkozni, figyelni őket. — Már önállóan dolgozik itt is? — Egyre öná1 lobban. De nem vagyok mindig az olvasószolgá­latban. Odabent az irodán Bár­dos Feri bácsi tanít a nyilván­tartásra, az adminisztrációra... Az ősztől majd a főiskolán a könyvtáros szakon tanulom to­vább a „szakmát”. Már indul is vissza az iro- ■ * dába. Még dolga van zá­rásig. Idekinn az olvasóteremben is elrakosgatják a pulton heverő köteteket. Tíz perc múlva hat óra. Még le lehet szaladni egy kicsit felfrissülni a Sugovicára. foglalkozó kisfilmek kerülnek műsorra: Mmt cseppben a ten­ger — A lápvilág titka — Ra­gadozó növények — Ezüst szá­lak — Játék az életért. Szerdán a csillagászattal, a jö­vő vasárnap pedig távoli or­szágokkal ismerkedhetnek meg a járókelők, akik sötétedéskor elsétálnak a Bányai Júlia Leánygimnáziumhoz. A követ­kező héten egészségügyi, művé­szeti, irodalmi filmek láthatók. Az előadásokat a rendezőség csak jó idő esetén tartja meg. H. N. és F. Nagy Imre (Don Gomez de Silva) — különleges színhá­zi élményt szereztek a közön­ségnek. A Gyulai Várszínház az idén nyitotta meg kapuit. A Hernani tíz előadása telt házakat von­zott. Jó néhányan ellátogattak erre az alkalomra a gyulai várba Kecskemétről, Bács-Kis­kun megyéből is. Akkora volt az érdeklődés, hogy estéről es­tére sokan maradtak jegy nél­kül. A jövő esztendő tervei már készülnek, s a most zárult elő­adássorozat gazdag tapasztala­tokat kínál ezekhez a tervek­hez. Egy máris bizonyos: a Gyulai Várszínház az országos érdeklődés előterébe került, a Dél-Tiszántúl nagyszerű kultu­rális szenzációja lett. Jövőre nagyarányú belföldi és külföldi idegenforgalmat várnak, ami­nek jelei már most is megmu­tatkoztak. Sass Ervin MILYEN szórakozási lehető­ségük van az állami gazdaság­ban dolgri* helvéciai fiatalok­nak? Erre a kérdésre próbál­tam feleletet kapni a minap egy ottani fiataltól, Szemerédi Endrétől. — Nem tudunk eljárni szóra­kozni sehova — mondta bosszú­san. — A Helvéciai Állami Gaz­daság vezetőinek figyelembe kellene venniük, hogy a kör­nyékbeli fiatalságnak semmifé­le lehetősége sincs a szórako­zásra, sem pedig a művelődésre. A községi kultúrház túlságosan messze esik hozzánk. — A gazdaságnak tudomásom szerint van kultúrterme — je­gyeztem meg. — Van. de nem használják. A mozielőadásokat beszüntet­ték; azt hallottam, másik he­lyiséget akarnak építeni. Per­sze, még hozzá se kezdtek. — De a KISZ-szervezet csak csinál valamit?... — Ugyan!... Bizonyosan még azt sem lehet tudni, ki a titkár. — Mégis, vasárnaponként ho­va jár a fiatalság? — Sokan a kocsmába. Akinek pedig nincs kedve az ilyesmi­hez, az otthon marad. — Szerinted mit kellene tenni? — ELŐSZÖR is a KlSZ-szer- vezetnek kellene megpróbálnia összefogni a fiatalságot. A KISZ-szervezet munkájáról Gyors ütemben változik kör­nyezetünk. Orgovány belterüle­tén minden száz ház közül het­ven az utóbbi húsz év alatt épült. Az új házakba mindenütt új bútor került. A jelenlegi kis­iskolások jóformán nem ismerik azt a berendezést, amelyek közt szüleik felnőttek. A községben most tervezik az új művelődési házat. Modem lesz, vasbetonból és üvegből épül. Méltó a község új, villa­szerű épületeihez. Szó van ar­ról, hogy mellette a parkban helyezzünk el emlékeztetőnek unokáink számára egy olyan viskót, amilyenben nagyapáink éltek. Berendezzük pontosan úgy, mint ötven évvel ezelőtt „divat volt”. Az anyaggyűjtés a jelenlegi titkártól érdeklőd­tem. Kitűnt, hogy ő nem is akarta elvállalni ezt a megbí­zatást, mert a munkaköre nem teszi lehetővé. Egy „gólyának” a kezelője, ahogyan Helvécián a népszerű hidastraktort neve­zik. A munkaideje a tél kivé­telével kora reggeltől késő es­tig tart. Pedig volna már egy-két jó elgondolása is, szívesen segíte­ne, amikor ráér. de a KlSZ-szer- vezet vezetését semmiképpen sem tudja ellátni. A többit már emeletnyi ma­gasságból mondja el az indu­lásra kész „gólya” ülésében: — Jól berendezett kultúrte­rem kellene, ahol filmet lehet­ne vetíteni, előadásokat tartani, és összejönni bármikor egy kis beszélgetésre. Meg a kocsma he­lyett elkelne itt is egy cukrász­da, ajiol nemcsak a 16—18 éve­sek éreznék jól magukat, ha­nem szívesen eltöltenék szabad idejüket a felnőttek is. DE HÁT ez még álomnak is merész egyelőre Helvécián. Pe­dig nem is túlzott követelés, még a cukrászda se. örülnünk kellene, hogy a kocsma már nem elégíti ki a jobb érzésűe­ket, tehát az emberek túlnyo­mó többségét. Jogos a kívánsá­guk, hogy a mindennapi munka után kultúráltan szórakozhas­sanak, hiszen azért dolgoznak, hogy jobban, szebben éljenek. Bernáth Imre már megkezdődött. A honisme­reti szakkör tagjai dolgoznak. Előkerült egy bádoggal, autó­külsővel megfoltozott facipő. Az elmúlt vásárkor újjal cserélte fel a szoba régi fakilincses aj­taját egy család. A leszerelt fa- kiiincset is eltettük. Az utolsó, használatban levő konyhai sza­badkéményt két éve falazták be. Arról is mintát veszünk. Gyűlik az anyag. Fiatalok, öre­gek, szünidejüket töltő középis­kolások raktározzák a kivénült sublótot, kanapét, a régi edé­nyeket, korsókat. Mire elkészül a régmúlt, ke­serves időket idéző házacska, addigra együtt lesz a berende­zés is. Fekete György Szabadtéri filmvetítés Kecskeméten egy modern francia regény úgynevezett nehéz olvasmány. Hogy kerülnek ezek így egymás mellé? Odapillant a kedves könyv­táros asszonyka, Bánáti Tiborné és mosolyogva mutatja a fran­cia regény címében ezt a szót: szerelem. — A bácsi csak a szerelmes könyveket szereti. A bácsi most 66 éves, már öt éve nyugdíjban van. Azóta ol­vas. Elmondja, hogy a posztó­gyárban dolgozott, aztán a gázgyárban, a szakmája kőmű­ves, de volt fűtő is. Míg dolgo­zott, nem ért rá olvasni. Aztán, hogy elment nyugdíjba, ráve­tette magát a betűre. Sok pó­tolnivalója volt. Ez lett most a „foglalkozása”, a legkedvesebb szórakozás. Mit olvas? Mosolyog ő is, hogy: csak szerelmes könyve­ket. Melyik tetszett a legjobban? Határozatlanul széttárja a ke­zét. Mire emlékszik?... Nem is tudom... C jnye! Legalább egyet!... *“ Hallgat. Zavartan felüti a maga elé rakott könyvek fe­delét. Mennyit olvas? — Hetenként hat-hét kötetet Siker a Gyulai Várszínházban Tíz előadás telt ház előtt Jövőre nagyarányú külföldi idegenforgalomra számítanak Facipő, fakilincs... Vége. Az út kanyaróból visszanézitek a katonák. Vágtató pontokat láttak az erődhöz közeledni, aztán kipirosodott az ég. Láng-, ba borult az erőd. Jim Bridger nem csatlakozott a csapat­hoz. Egész életében magányos volt, most Is egyedül vágott neki az erdőnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom