Petőfi Népe, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-08 / 185. szám
1964. augusztus 8. szombat 1 oldat » Kétszázhetvenhárom kilépés fél év alatt Egy kecskeméti tizem küzdelmei a munkásvándorlással A Területi Egyeztető Bizottság munkatársai hívták fel a figyelmünket arra, hogy az ÉM Fémmunkás Épületlakatosipari Vállalat Kecskeméti Gyáregységében az első fél évben ugrásszerűen megnövekedett a kilépési viták száma. Ez pedig nyilvánvalóan tömeges munkásvándorlásra mutat. Hasonló jelzést kaptunk néhány nappal korábban az üzem egyik fiatal műszaki dolgozójától is. Felkerestük a gyáregységet, hogy ellenőrizzük az értesüléseket. Mielőtt azonban bekopogtattunk volna az illetékesekhez, néhány dolgozótól is véleményt kértünk: Mivel nincsenek megelégedve, szerintük mi okozta munkatársaik távozását? — Látják, itt a puszta földön dolgozunk. Most még hagyján, mert ilyenkor nyáron csak por van, de ősszel és tavasszal sárban, télen pedig latyakban állunk bokáig — mondta az egyik fiatal hegesztő. — Legalább leöntenék betonnal az udvart, ha már nem tudnak tetőt adni a fejünk fölé — csatlakozott véleményéhez munkatársa. A munkaügyi osztályon rendelkezésünkre bocsátott kimutatás szerint az első félévben 273 dolgozó lépett ki a vállalattól. Ezek közül 127 szakmunkás, 133 segédmunkás, 13 pedig a műszaki állományba tartozott. Lényegesen kevesebb, mindössze 183 az év első felében felvett munkások száma. Az új dolgozók képzettség szerinti megoszlása: 2 műszaki, 42 szak- és 139 segédmunkás. A kilépett dolgozókat tehát szám szerint sem sikerült pótolni, de még nagyobb baj az, bogy a fluktuáció előnytelenül változtatta meg a szakmunkások és a segédmunkások arányát. 2. Bakos Péterrel, az üzemi párt- szervezet és Laczi Endrével, a szakszervezeti bizottság titkárával arra kerestünk választ, hogy flz Országos Mezőgazdasági Kiállításra készülnek mennyiben játszottak szerepet a munkásvándot'lásban az üzemben uralkodó mostoha munka- körülmények. Elmondták, hogy a vállalatnál mintegy 300—350 munkás tevékenykedik télen-nyáron szabad ég alatt. A 15—20 méteres vasszerkezeteket ugyanis megfelelő nagyságú munkacsarnokok hiányában nem tudják tető alá vinni. Amíg az évek óta ígérgetett rekonstrukció tervei el nem készülnek, illetve rendelkezésükre nem bocsátják a szükséges összeget, addig nem foghatnak hozzá az udvar betonozásához sem, hiszen az új épületek alapozásánál úgyis fel kellene bontani a drága burkolatot. A gondok egy részén — főleg társadalmi munkában — igyekeznek segíteni. A nyolcas számú műhelycsarnokba rövidesen bevezetik a vizet és gondoskodnak az üzemrész fűtéséről. A jelenleg női öltözőül használt helyiségben mosdótálakat helyeznek el, és a hideg idő beálltáig valami módon megoldják a fűtést itt is. — Az első félévi bérmegtakarításról nemcsak a munkások beszélnek, a pártszervezet és a szakszervezet is foglalkozott már ezzel a témával — közölte a párttitkár. — De erről már az igazgató jelenlétében tárgyaljunk — javasolta. — Véleményem szerint az első félévi munkásvándorlást nemcsak az eddig szóba került körülmények okozták — hangsúlyozta Horváth János igazgató. — Kecskemét és a környék iparosodásából, de általában az egész ipar területén jelentkező munkaerőhiányból következően nagy a kereslet a férfi szakmunkások és segédmunkások iránt. Rohamosan fejlődnek a tanácsi vállalatok, ahol egy műszakban — és nem is kisebb fizetésért — dolgozhatnak a lakatosok, szerelők. Nem sokat haboznak tehát, ha hívják, csalogatják őket. A bejárók közül pedig egyre többen térnek vissza lakhelyükre, és valamelyik helybeli termelőszövetkezetben vállalnak munkát. nn — A statisztika szerint 13 műszaki dolgozó távozott az első fél évben. Erre mi a magyarázat? — Elsősorban a január 1-én végrehajtott átszervezés, amelynek során számos osztály létszámát csökkentették. Minden műszaki dolgozó számára biztosítottunk másik állást, de ezt többen nem vállalták el, inkább elmentek. Nem vitatjuk természetesen azt, hogy az említetteken kívül az üzemben meglevő mostoha munkakörülményeknek is nagy szerepük volt dolgozóink távozásában. — Mikorra várható javulás ezen a téren — fogalmaztuk meg a több száz munkást érintő kérdést. — A vezérigazgatóság tájékoztatása szerint 1966-ban megkezdik az üzem korszerűsítését, erre mintegy százmillió forintot irányoznak elő. A munka előreláthatólag 1968-ban fejeződik be. A felújítás nyomán megszűnnek a jelenleg meglevő szociális gondok. A továbbiakban arról beszélt, hogy az első fél évben igen magas, ötszázezer forintos munkabérmegtakarítás jelentkezett. Ez főképpen abból fakadt, hogy nagyon sok munkaterületen kénytelenek segédmunkásokat foglalkoztatni szakmunkások hiányában. Nyilvánvalóan alacsonyabb bérért. A betegségek, kilépések, csakúgy mint az, hogy mindvégig a tervezettnél alacsonyabb átlaglétszámmal termelt az üzem, szintén bérmegtakarítást eredményeztek. — A megtakarított összeget célprémium formájában juttatjuk vissza a dolgozóknak — fűzte hozzá az igazgató. m A vezetőkkel folytatott beszélgetés alkalmával számos kérdésre feleletet kaptunk. Az üzem munkásai megtették a magukét. Féléves termelési tervüket 104 százalékra teljesítették és túlszárnyalták termelékenységi előirányzatukat is. Az irányító gárda nagy része — élén az igazgatóval — az év elején kicserélődött. A hibák ily módon nem írhatók teljesen a jelenlegi vezetés rovására. Sőt, — mint velük való eszmecserénkből is kitűnik — igyekeznek a bajokat orvosolni, s reméljük, ez sikerülni is fog. B. D Á győztesek mosolyával... Minden bizonnyal nem a kiskunfélegyházi Kiskunság Termelőszövetkezet az egyetlen, ahol olykor-olykor még maradi nézetek ellen kell a harcot megvívni. Annak idején, amikor a vezetőség- a gazdák figyelmébe ajánlotta a kukorica vegyszeres gyomirtását, szólván annak előnyeiről, a közgyűlésen jelen levők többsége bizony húzta az orrát, s a hozzászólók egy része kertelés nélkül adott hangot az e módszertől való viszolygásának. — Kidobott pénz lesz az — mondta egyikük. De a kevésbé maradi gazdák is alkudoztak. — öt is elég lesz — volt az ő véleményük, amikor tudomást szereztek a vezetőségnek arról a szándékáról, hogy 100 holdon szeretnék a vegyszeres gyomirtást alkalmazni. Szó, ami szó: Mindenki engedett a negyvennyolcból. Se nem száz, se nem öt — ötvennégy holdon próbálták ki ezt az agrokémiai eljárást. A gépek elindultak, szórni kezdték a Simazint és a Hun- gazint. Tavasz volt, s a földek egy része lapályos, vízjárta. Az egyik gép nyomban „elült”, s azon a területrészen el is maradt a vegyszerezés. Nemrégiben megnéztük. A földben, mint őskori szörny lába nyoma, még most is ott a mélyedés, amelyben a masina megrekedt. Köröskörül a kukorica csak térdig ér, csenevész, diadalittasan magasodik föléje a gyom. Szerencsére csak 200 négyszögölnyi ez a parcella. A többi ötvenegynéhány holdon azonban égbemeredően sűrűsödnek a naragoszöld levéldárdák, amint azt képünk is bizonyítja. Az elnök, ifjú Tóth János és Kovács Lajos főagronómus alig tud betelni a látvánnyal, s a győztesek mosolyával becézik tenyerükben a zsendülő csöveket. A Kiskunság „hangadói” legközelebb, ha a vegyszeres gyomirtás kerül szóba — kétségkívül nem lefelé alkusznak majd. J, T. Hasznos türelmetlenség (Tudósítónktól.) A felsőszentiváni Ű.1 Élet Tsz gazdái már eddig is szép ei’ed- ményeket értek el az állattenyésztésben. A múlt évi jöve- demük 62 százalékát ez az üzemág biztosította. Az állattenyésztésen belül is a szarvasmarha- hizlalással foglalkoznak előszeretettel. Tavaly például 450 hízó bikát szállítottak exportra. Ez évben a közös állományt úgy kívánják növelni, hogy a hízóalapanyag nagy többségét a saját jószágaik szaporulatából biztosíthassák. Eredetileg úgy tervezték hogy az év eleji 130- as tehénlétszámukat 230-ra emelik. Most úgy döntött a szövetkezet vezetősége, hogy ezt a számot még harminccal növelik az év végéig. A mostani eredmények alapján, az idén három hízó bikával jelentkeztek az Országos Mező- gazdasági Kiállításra. A három állatot a 300-as hízóállományukból választották ki, természetesen a legszebbeket. A gondozó brigád tagjai — Strigli István, Foki Sándor, Kollár Imre és Vankó István — most még na- "vobb igyekezettel végzik munkájukat. hogy az elért eredménnyel méltóképpen képviseljék a felsőszentiváni termelőszövetkezetet, Fiatal emher9 alig huszonöt éves.. És már állatorvos a hartai Lenin Tsz-ben. Azaz hogy — még gyakornok. De minden percben várja kinevezését, amit a megyei tanács végrehajtó bizottsága hagy jóvá. Dr. Farkas József idevalósinak számít, faluszerte ismerik. Itt született ugyanis a község határában, Nagykékes pusztán. Három évig az egyetemen a szövetkezel ösztöndíjasa volt, ‘havonta 650 forint támogatást kapott. S természetes, hogy Hartára úgy tért vissza, mint aki „hazajött”. Kapott a közös gazdaságtól egy kétszobás lakást. Fél kezünkön megszámlálhatjuk megyénkben azoknak a szövetkezeteknek számát, amelyek saját állatorvossal rendelkeznek. A hartai Lenin Tsz- ben nem hat szenzációnak a diplomás tsz-gazda, mivel dr. Farkas József már a negyedik szakember, aki egyetemet végzett. S ez nem véletlen. Az összesen majdnem hatezer hold területtel rendelkező szövetkezetben intenzíven foglalkoznak az állattenyésztésssel. Több mint félezer a szarvas- marha, s ebből 176 a fejőstehén. Évente 1200 sertést hizlalnak saját alapanyagból. Másfélezer juhot, 60—65 ezer baromfit tartanak. Az állatorvos azonban mindezzel elégedetlen. — Nem mondok nagyot, ha kijelentem: Egy év alatt meg lehelne kétszerezni a szarvasmarha-állományt. Sokkal több sertést és baromfit is nevelhetnénk. Tavaly is abraktakarmányt adott el a tsz. Gazdaságosabb lenne állatot nevelni rajta, s azt értékesíteni. Ha — lenne hozzá férőhely. Mert annak évről évre szüleiben vannak. Holott szüntelenül építkeznek. Jelenleg is munkában van az építőbrigád. De hiába, az állattartás gyorsabban terjeszkedik — vagy legalábbis kellene terjeszkednie —, mint amilyen arányban a férőhely gyarapodik. Persze, a gazdaság 1970-ig szóló távlati tervében nagyszabású létesítmények szerepelnek. Ilyenek: két, egyenként 2S ezres baromfitelep, két, százas tehénistálló, egy 30 férőhelyes elletőistálló, két, egyenként hatszázas hizlalda. Halastó 200 holdon, víziszárnyasok tenyésztésével „kombinálva”. Milyen az állattenyésztés minősége? Kiderül, hogy a fiatal állatorvos e tekintetben sem elégedett. Még akkor sem, ha a tsz-nek olasz és nyugatnémet cégekkel van kapcsolata, amelyek közvetlenül vásárolják fel a szövetkezet hízott bikáit. Hol hát a hiba? — A tehénállományban — mondja. — Még mindig van fertőzött állományunk. Hiába, lecserélésük nem megy máról holnapra. De két éven belül teljesen megoldjuk a szelektálást. Az átadott fertőzött tehenek helyett saját szaporulatból gondoskodunk új tenyészegye- dekről. Ez nyilvánvalóan a tejhozam átmeneti csökkenésével jár. Ezt az áldozatot azonban meg kell hoznunk. Más tekintetben is fejlesztésre szorul még az állat- tenyésztés. Például saját keltetőgép kellene. A tenyésztojás darabját egy forint hatvan fillérért adják át a dunavecsei keltetőállomásnak, ahonnan viszont három forintért kapjak a naposcsibét. Olcsóbb eljárás lenne, ha saját gépükkel keltetnének. Ügy tervezik, néhány év múlva azt is beszerzik. Jövőre egyébként már központi fűtés lesz a baromfitelep ólaiban. Jól esik hallani egyszerre ennyi hasznos türelmetlenséget, alig fél évnyi gyakorlat után. Még akkor is, ha ez a türelmetlenség nem mindenütt tapad a realitásokhoz. Ám, ma már ő is mosolyogva említi a kezdeti napokban amiatt való kétségbeesését, hogy 30 ezer baromfiból naponta elhullott — fél tucatnyi. Az egyetemen szerzett elméleti tudását a gyakorlatban szerzett tapasztalat edzi acélossá. S erre nagyszerű lehetőség van a Lenin Tsz-ben, ahol az állatgondozók szinte már valamennyien elvégezték a szakmunkásképző-taníolya - mot, a bri górt vezetők pedig középiskolai lópesítéssal rendelkeznek. Dr. Farkas Józsefet ők segítették és segítik pályáján. Meg a községi állatorvos, Sztrányai György, aki nyilvánvalóan nem riválist, hanem segítőtársat lát a szakma ifjabb folytatójában. Hatvani Dániel > •
