Petőfi Népe, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-08 / 185. szám
Z. oldal 1964. augusztus 8. szombat Megholt Zowodzki lengyel államfő VARSÓ (TASZSZ) Pénteken elhunyt Aleksandr Zaucadzki, a Lengyel Népköz- társaság Államtanácsának elnöke. a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja. Zawadzki 1899-ben született, 1922-ben lépett be a Kommunista Ifjúsági Szövetségbe. A szövetség Központi Bizottságának 1923-ban tagja lett, ugyanebben az évben belépett Lengyelország Kommunista Pártjába. Tevékenységéért két ízben börtönbüntetést szenvedett. Zawadzki 1940-ben — miután a hitleri Németország megszállta hazáját — a Szovjetunióba ment, s ott különféle társadalmi feladatoknak tett eleget. 1943—44-ben a Szovjetunióban szervezett lengyel hadsereg parancsnokhelyettese volt. Hazájába 1945-ben tért vissza. 19^2 óta töltötte be a lengyel államfő tisztjét. Összeü.t a Biztonsági Tanács NEW YORK (MTI) A Reuter jelentése szerint a Biztonsági Tanács pénteken este — magyar idő szerint 20 órakor — ülést tartott, hogy folytassa a VDK ellen benyújtott amerikai „panasz” megvitatását. Sivert A. Nielsen, a tanács norvég elnöke az ülés összehívása előtt megbeszéléseket folytatott a tanács tagjaival a két Vietnam képviselőinek meghívását ce zó javaslatokról. Vietnam és az amerikai választások Újabb összetűzések Cipruson A kongói szabadságharcosok sikerei AZ AMERIKAI fegyveres erőknek a Vietnami-öbölben végrehajtott agresszív hadműveleteit a reakció Washington címére intézett bókokkal üdvözölte — írja kommentárjában Va- sziljev, a TASZSZ tudósítója. — Már most világos azonban, hogy a szélsőjobboldal tapsa nem lesz hosszan tartó. Helyi kommentátorok az amerikai fegyveres erffk VDK elleni agresszív cselekményeit az Egyesült Államokban folyó választási hadjárattal összefüggésben értékelve, cinikusan latolgatják: Ki húz hasznot az agresz- 6zív cselekedetekből. A Wall Street Journal tudósítója úgy véli, hogy szemmel láthatólag Johnson a nyerő fél. Az elnök a tudósító szerint azzal, hogy „szilárdságot” tanúsított, visszaverte a goldwateristáknak azokat a vágyait, amelyek szerint a „vörösökkel” szemben határozatlanságot mutat. A New York Times tudósítójának véleménye szerint a legutóbbi események Gold- water kezére játszanak. „Most ki a szélsőséges?” — tette fel a kérdést a tudósító G old water egyik hívének. A demokraták ugyanis megalapozottan mutattak rá Goldwater külpolitikai kérdésekben tanúsított veszélyes kalandorkodására. A megkérdezett zugpolitikus szerint most, amikor az elnök utasítására fegyveres akciókat hajtottak végre Észak-Vietnam ellen, a demokratáknak lényegesen nehezebb lesz azzal vádolni Goldwatert, hogy a „csípőből való tüzelés” cowboy szokásához tartja magát. Az amerikai sajtókommentárok tanulsága szerint Goldwater és társasága úgy vélik, hogy új külpolitikai kalandokba taszítva az Egyesült Államok kormányát, minden egyéb mellett még választási „bu- sinesst” is csinálhatnak az elkövetkező bonyodalmakból. Csupán arról feledkeznek meg — írja befejezésül Vasziljev — milyen drága árat fizethet mindezekért az egész amerikai nép. CSÜTÖRTÖKÖN Ciprus északnyugati részén lezajlott egynapos csata során a ciprusi nemzetőrség négy katonája meghalt, egy megsebesült. A kormánycsapatok súlyos veszteségeket okoztak a ciprusi törököknek. A kormány szóvivője szerint az összecsapás azzal kezdődött, hogy Alevga, Ajosz, Theodo- rosz, Manszura és Kok- kina ciprusi török falvakból ismételten indokolatlan támadásokat intéztek a ciprusi görög biztonsági erők ellen, amelyek viszonozták a tüzelést. Nicosia külvárosaiban a helyzet javulóban van, az ENSZ -közvetítésével a ciprusi görögök és törökök hozzájárultak ahhoz, hogy leszerelik a két közösséget elválasztó „zöldv.onal” mentén legutóbb épített megerősített állásaikat.' Ciprus szigetének török és görög közösségét immár nyolcadik hónapja próbálják az ellenségeskedés falával elválasztani egymástól. Az utóbbi hetekben egész sor tárgyalást tartottak Ciprusról, a sziget jövőjéről. E megbeszéléseken felvetett tervek lényege az a törekvés, hogy Ciprust a NA- TO-tagországok politikájához láncolják, megfosz- szák az önálló bel- és külpolitika lehetőségétől. A ciprpsi kormány szilárd kompromisszum nélküli állásfoglalása a sziget népének egyöntetű akarata az igazi függetlenség kivívására, valamint a ciprusi kérdésben elfogadott ENSZ-hatá- rozatok reményt keltő alapot teremtenek az elhúzódó ciprusi válság megoldására. Az idegen hatalmak beavatkozása csak aláaknázza a törvényes kormánynak a szilárd helyzet megteremtésére irányuló erőfeszítéseit. A KONGÓI partizánmozgalom sikerei növekvő aggodalommal töltik el az Egyesült Államok kormányát. A washingtoni külügyminisztérium azt is közölte, hogy az Egyesült Államok katonai segélynyújtásról tárgyal a leopoldville-i vezetőkkel. Űjabb katonai teherautókat és repülőgépeket szándékozik küldeni Csőmbe szorongatott: helyzetben levő fegyveres alakulatainak. A kongói kormánycsapatok egyébként egyre kedvezőtlenebb helyzetbe kerülnek. A Reuter közlése szerint a Stanleyville-t birtokukban tartó partizáncsapatok parancsnoka megadásra szólította fel a város körzetében harcoló kormánycsapatokat. Egy másik jelentés szerint a partizánok feltartóztathatatlanul törnek előre Jadot- ville, az Union Miniere részvénytársaság bányaüzemeinek egyik központja felé. EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN II Vietnami Demokratikus Köztársaság minisztertanácsának ülése HANGI A Vietnami Demokratikus Köztársaság minisztertanácsa csütörtökön Phan Van Dong elnökletével ülést tartott, s megtárgyalta az ország területe ellen intézett amerikai provokáció ügyét. A minisztertanács megállapította, hogy az amerikai kormány előre megfontolt, súlyos háborús cselekménye az 1954-es, Indokínára- vonatkozó genfi egyezmények legdurvább megsértése, amely tovább növelte az indokínai és délkeletázsiai háború kiterjedésének veszélyét. A vietnami néphadsereg főparancsnoksága csütörtökön Hanoiban sajtóértekezletet tartott. Ha Van Lau ezredes dokumentumokat terjesztett elő az amerikai agresszióról. Július 30-a és augusztus 5-e között — mondotta — az amerikai haditengerészet és a légierő hat támadást intézett Észak- Vietnam területe ellen. Július 30-án éjszaka amerikai hadihajók hatoltak be a VDK felségvizeire Ngbe • An-tartomány partjainál. Augusztus 1-én T— 28-as típusú, Laoszban állomásozó amerikai repülőgépek tűz alá vették Neun Kan vietnami határállomást. Augusztus 2-án bombatámadást intéztek egy, a laoszi határtól 20 kilométerre fekvő vietnami község ellen. A Maddox nevű amerikai torpedóromboló július 31-e és augusztus 2-a között több esetben megsértette a VDK felségvizeit. Augusztus 3-án éjszaka két amerikai hadihajó, valamint négy kísérőhajó sértette meg a VDK tengeri határait. Végül az utóbbi napokban végrehajtott legfelháborítóbb agressziós cselekmény — az amerikai légierő gépeinek augusztus 5-i berepülése a VDK területére. Keresik a polgárjogi önkéntesek gyilkosait PHILADELPHIA (AP, Reuter, UPI) Az amerikai szövetségi nyomozóiroda ügynökei elárasztották Philadelphia környékét, hogy nyomára akadjanak a fehér fajgyűlölő gyilkosoknak, akik — mint ismeretes — június 21-én vagy egy nappal később meggyilkoltak három polgárjogi önkéntest. A két fehér és egy néger ifjú holttestét Philadelphia közelében eltűnésük után 44 napra találták meg, s kettőt közülük határozottan azonosítani tudtak, egyet csak feltételesen. A Philadelphia környéki farmereket sorra hallgatják ki, eddig azonban semmilyen eredményről nem érkezett hír. Csütörtökön élénk feltűnést keltett Dick Gregory Amerika- szerte népszerű néger színész sajtóértekezlete. Gregory kijelentette, hogy három héttel ezelőtt egy levelet, s egy masne- tofonszalagot küldött el az FBI- nek. A levél írója közölte a gyilkosok nevét, és meghatározta azt á helyet is, ahol a holttesteket eltemették. Később a szövetségi nvomo- zóirodához közelálló körök két- f’»bevonták az információ értékét. Időközben Washingtonban bejelentették, hogv eey másik ná- gergyilkosság ügyében nyomra akadtak. A múlt hónapban Georgia államban ismeretlen tettesek agyonlőttek egy Lemuel Penn nevű tartalékos néger alezredest. Az FBI közölte, hogy az üggyel kapcsolatban, gyilkosság vádjával letartóztattak négy Ku-Klux-Klan-tagot, akik előzőleg is vád alatt álltak. Penn és társai megfélemlítése és terrorizálása miatt. blinden felől — lillll .iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiii ini ndenrőI DALLAS. Csütörtökön ismét perzselő hőség árasztotta el Texast. Észak-Texasból 46,7 C-fokot jelentettek. A növényzet sötétbarnára perzselődött, egy ember pedig napszúrástól meghalt. WEISSENBURG (NSZK) Rendőrségi jelentés szerint a bajorországi Solnhofenben egy fegyveres álarcos bandita kirabolta a weissenburgi takarék- pénztár egy fiókját. A tettes 83 300 márka készpénzzel távozott a helyszínről. KARACSI. Kelet-Pakisztán három körzetében áradás pusztít, több százezer ember hajléktalan maradt, az áradás igen nagy károkat okozott. JULIUS 31-ről augusztus 1-re virradó éjszaka — amint ezt illetékes vietnámi fórumok jelentették — jenki hadihajók hatoltak be Észak- Vietnám felségvizeire. Ezt követően a megsértett ártatlanság mezében, a Pentagon szóvivői lármát csaptak. Azt állították, hogy a Maddox nevű állították, hogy a Maddox nevű torpedórombolójukat „nem provokált támadás” érte. Az effajta „érvelés” döbbenetes példáira még a második világháború éveiből emlékezünk. A sajátos pentagoni észjárás alapján azután az amerikai hadirepülőgépek egységei thaiföldi és laoszi támaszpontjaikról felszállva, bombazáport zúdítottak Észak-Vietnám békés lakott területeire. Az úgynevezett „rárepülések” egész sorozatát hajtoták végre s alkalmazták raké- talegyvereiket is. Azóta folynak a jenki katonai akciók a Tonkini-öbölben. Hadihajók erős kísérettel, repülőgép-anyahajó S2áz repülőgéppel és több ezres tengerészgyalogsággal sietnek a „hadműveleti” zóna felé. Mire készülnek ismét eszüket vesztett kalandorok? Mit akar ettől a szabad, hős kis néptől a hatalmas Amerikai Egyesült Államok? Miért próbálja beadni a világnak a sze- menszedett hazugságot, hogy a kis Viétnámi Demokratikus Köztársaság a nagy Amerika biztonságát veszélyezteti. Mivel?-És mi módon lehetséges ez több ezer kilométerre Amerika partjaitól? Mit keresnek az amerikai hadiszörnyetegek észak- vietnámi, kínai vizeken? Mit irigyelnek a fiatal, szorgalmas, bátor kis néptől? A betevő falatot, a já- tékszernyi apró házakat, verejtékes hétköznapjaikat, a tavasz frisseségét idéző dalaikat? Hogy a sajátjukká vált kis földeken ültetik a rizst? Mit akarnak? Az a szándékuk, hogy kiirtsák ezt a dolgos népet, hogy — amint az őrült Goldwater kijelentette —• nukleáris pokol pusztítsa el az utolsó fűszálat is Délkelet-Ázsiában? Miért? Miért?! . . . Nem volt elég még az emberpusztításból? Ismét fojtogatnak, mint akkor? AKKOR . . . 1949-ben, amikor először találkoztunk vietnámiakkal. A harminc-negyven körüliek emlékeznek még a budapesti Világifjúsági Találkozóra. Budapesti VIT. Látjuk a nyár színeiben pompázó Margitszigetet, Városligetet. A hatalmas zöld fák között 84 nemzet fiatal küldötteit üdvözli a zászlók friss csattogása. Nincs olyan ház, kerítés, kémény, amelyen ne lenne felirat: „Egy a jelszónk: a béke” — „Éljen a VIT! Hajrá SZÍT!” Végeláthatatlan embertömeg hömpölyög az újpesti stadion felé vezető útvonalakon. Reggeltől délután 4 óráig árad a nép oda. A megnyitó előtti órákban már elképesztő a forgalom. Megszámlálhatatlan autó gurul lépésben a menettel. síneken csigalassúsággal, csikorogva küzködnek a villamosok. A vén VIT-esek tudják: akkornap ingyen villamosozhattunk. Egyik kocsiról a másikra szállt a dal: „Milliónyi szív dobogja ritmusát. ,. Ifjúság . . .** Fülünkben van még, milyen zúgás, egetverő hurrázás volt a világ, amint pompásabbnál pompásabb autóbuszokon érkeztek a népek ifjú képviselői, görögök, albánok, németek, angolok, amerikaiak . . . Aztán változatos, roppant színes népviseletben a komszomolisták. Micsoda örömmámor volt! Hogy szorongatta a sokaság a kinyújtott kezeket, fehéret, feketét, sárgát ... Közben szüntelen dongott a jelszó ritmusa a világ minden tája felé: „Megvéd- jük a békét! Megvédjük a békét!” Csehek, négerek, oroszok, amosri- kaiak, ázsiaiak kiáltották velünk — magyarul. Külön szólt a világifjúság szeretete a ferdeszemű, sárgásbarna bőrű koreai fiataloknak. Akkortájt őket féltette minden igaz ember a világon, értük harsogott a követelés: „El a kezekkel Koreától!” AZTÁN a megnyitó. Ezernyi galambot himbált a kirobbanó tapsvihar az újpesti aréna fölött. Karcsii, kék-ezüst testű repülők zúgtak a százezrek felett. Mögöttük aranypirosra vált a kék ég az általuk szórt virágszirmoktól. A stadionban csak ötvenezren fértek el. Mit számított! Százezrek gyűrűjében eltűntek a falak: mindenki pontosan értesült az ünnepség minden mozzanatáról. Utána? Nem lehetett a kordonokat tartani. Minden helyet ellepett az emberár. Kézfogás, csók, kacagás, amerre csak nézett az ember . . . És este a Millennium-téren. 84 nemzet fiainak dalát, szavát, fogadalmát, bizakodását, nevetését ma is őrzi a Liget. Itt táncoltak, amott nyelveket tanultak. A francia bányászfiú furcsa, lapos bogrács formájú sisakját dán kislány próbálgatta a fején, közben mind a kettő magyarázott — saját anyanyelvén. Amerikai, vietnámi, afrikai, belga, svéd, kínai fiatalok egymás vállát fogva vették körül a népi táncos SZIT-eseket, komszomolista zenészeket. Egy sereg kék inges, fehér nadrágos német ifjú — görög sza- badságharsos fiatalokkal, magyarokkal összefogózva fergeteges csatakiáltással rohamozta meg a Millenniumi emlékmű középső szoborcsopor- to/atát. Egymás hegyén-hátán, kézzel, lábbal, vállal segítve egymást — másztak fel a büszke érclovakra, a nagybajusza ősök elé, mögé. S azok bölcsen tűrték az utódok pajkossá- gát, hallgatták az új időkről szóló dalokat . . . Akkor teljesen elfelejtettük, hogy arcunkon még ott a bombarobbanások füstje, a lövészárkok szennye, idegeinkben a koncentrációs táborok borzalmai ... De tudtuk, hogy Koreában, Vietnamban, Tajvanon és sok más táján a világnak még ölnek, pusztítanak . . . Vietnamban is. Erről beszélt nekünk K-on, az a vietnami VIT-kül- lött, aki egy lengyel fiatallal volt a város vendége. A lengyelt Ludo- mimak hívták, a vietnami fiúét nem tudtuk lejegyezni. Ö maga mondotta, olyan hosszú neve van, hogy csak a Kezdőbetűket szokta használni. ESTE nagy bál volt a kultúrház- ban. Ludomir fáradhatatlanul, kirobbanó jókedvvel táncolt, a vietnami nem. A filigrán, szinte madárcsontú fiatalember felült a nyitott emeleti ablakba. Míg néhány halk szót ejtett, s a tolmács útján közölte, hogy mérnökhallgató Párizsban — mindig a csillagokat nézte. „De ott is, itt is mindig hazámra gondolok ...” — sóhajtotta. Majd nagyon csendesen mesélt arról, milyen szegények, elnyomottak, s hogy taposnak rajtuk az imperialista hódítok. Keskeny mandulaszemével öreg bölcs módjára hordozta szemét egyikünkről a másikra, s egyszer alig észrevehető kis mosoly- lyal, finoman bólogatva mondta: „Bizony, az én hazámban nehéz az élet... A negyvenéves ember ritka.. . Az már aggastyán. . .»» Végül egyszerűen megkért bennünket, hallgassuk meg a vietnámi partizánok dalát. El is mondta a tartalmát. Hegyen-völgyön dúl a harc. A partizán szabadságot kap. Otthon azonban nem érzi jól magát a nyugalomban, mikor bajtársaira minden percben a halál leselkedik. Aztán énekelt. Szemét résnyire húzta össze, tekintetét belefúrta az idegen csillagokba. Kicsi szájából fájdalmas finomsággal szállt a különös dallam. Mikor befejezte, ránk mosolygott. .. AZÓTA hét VIT lezajlott. Korea, Vietnám egyik fele szabad. Algériából s egy sereg afrikai államból ki ebrudalták a gyarmatosítókat... De a fegyverek, tapasztaltuk, azóta csak „súlyban” voltak. Mint most látjuk a nukleáris veszettek újra a végzetes hamleti kérdés elé akarják állítani az emberiséget: lenni — vagy nem lenni? Mandulaszemű, madárcsontú, kis Vietnámi legény, azóta meglett ember lettél. Vajon merre jársz? Ér- zed-e, erőt ad-e az a régi VIT-em- lék? A világ becsületes többsége most úgy nyújtja felétek védő kezét, mint akkor, azon áz ezerkilenc- száznegyvenkilences nyáron Budapesten. Ahol a többiekkel együtt az amerikai fiatalokkal is, franciákkal is kéz a kézben fogadtad: Megvédjük a békét! Veled együtt, ugyanúgy fogadjuk most is. Tóth Istváa A mandulaszemű fiú