Petőfi Népe, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-07 / 184. szám
1964. augusztus 7, péntek S. oíWI * EZ IS FONTOS A pártépítés a kommunisták tömegkapcsolatának egyik kifejezője, hiszen a párt életéhez a felnövekvő új nemzedékkel való foglalkozás és legjobbjainak rendszeres felvétele éppúgy hozzátartozik, mint — mondjuk — az időszerű mezőgazdasági munkák sikeréért végzett politikai munka. A pártnak nem célja ugyan r taglétszám nagymérvű szárrj- szerű növelése, de a tervszerű tagjelöltfelvételi munkáról ugyanúgy nem mondhat le, mint tagjainak ideológiai képzéséről. A kecskeméti járásban egészségesen növekszik a pártszervezetek taglétszáma. 110 párt- szervezetünk tag- és tagjelöltlétszáma túlhaladta a kétezret. Ez javuló pártépítő munkára és arra is mutat, hogy a PTO reszortfeladatából a választott testület és az apparátus valamennyi tagjának kollektív tevékenysége lett a párt erősítése. A KISZ-bizottság is több KISZ-istát javasolt tagjelöltfelvételre két hónap alatt, mint az elmúlt évben összesen. Ez is hozzájárul, hogy a párt járási vb minden ülésén rendszeresen tárgyal tag- és tagje- löltfelvételi napirendet. A legutóbbi alkalommal például ?3 tagjelölt felvételéről döntött. Közülük 8 KISZ-ista, 7 nő és foglalkozását nézve 10 szövetkezeti paraszt volt. Most készül értékelő jelentés az első félévi pártépítő munka tapasztalatairól, amely nemcsak a számszerűséget, hanem azt is elemezni fogja, hogyan teszünk eleget a párt Vili. kongresszusa idevonatkozó határozatának. A számokból megállapítható, hogy pártszervezeteink öttel több tagjelöltet vettek fel az első fél évben, mint a múlt év hasonló időszakában. A 117 „új” tagjelölt száma azt is mutatja, hogy átlagosan minden szervezetre jut egy felvétel. A valóságban azonban nem ilyen kedvező a kép, mert csak a pártszervezetek 40 százalékánál történt tagjelöltfelvétel, a többinél nem. Pedig azok működési területén is élnek pártonkívüli barátaink, akik megfelelnek a feltételeknek és csak hívó szóra várnak. Elég csupán két szervezet példájára hivatkozni. Egy évvel ezelőtt három olyan orgoványi pártszervezet is volt, amelynek létszáma nem érte el a tíz főt; azóta viszont 36 tagjelöltet vettek fel. Közülük 21 szövetkezeti gazda, egy- harmada nő és fele fiatal. A tiszakécskei Űj Élet Tsz- ben hosszabb ideje külön pártmegbízatásokat kapott a főagronómus és a tanyai iskola pedagógusa. Jó munkájuk elismeréseképpen tagjelöltekké vette fel őket a taggyűlés. A tagjelölt felvételi munkában egyre inkább érvényesülnek a kongresszusi elvek. Valamennyi jelentkező példamutatóan részt vesz a szocialista építőmunkában, magatartásuk példamutató, becsüli őket környezetük. A múlt év hasonló időszakához viszonyítva növekedett a nők aránya a tagjelöltek között, elérte a 24 százalékot. A fiatalok száma több mint ötven. Tizenkét százalékkal nagyobb a harminc és negyven év közöttiek aránya. örvendetes, hogy megduplázódott a munkások közül felvett tagjelöltek száma. Az ebben a fél évben felvettek 35 százaléka munkás és ennyi a szövetkezeti paraszt is. Pártszervezeteink többsége egyre többet törődik a tagjelöltek nevelésével. Idén már tapasztalatok alapján szervezik meg 22 helyen a tagjelöltek tanfolyamát, ahol jól felkészült elvtársak ismertetik meg velük a párt szervezeti életének rendjét és a legfontosabb ideológiai kérdéseket. A legtöbbjük kapott pártmegbízatást és sok tagjelöltet irányítanak a KISZ szervezetekben végzendő munkára. Ezzel is elősegítjük az ifjú kommunisták II. kongresszusára való felkészülést. A járási pártbizottság és az apparátus is többet segít azoknak a pártszervezeteknek, melyeknél nem vettek fel tagjelöltet. A vezetőségek újraválasztása idejére szeretnénk elérni, hogy az ilyen szervezetek száma minimálisra csökkenjen. A hibák nagy részét ismerjük: Rendszertelenség, nemtörődömség, megfeledkeznek a, szervezet erősítéséről, nem foglalkoznak céltudatosan a pártonkívüli aktivistákkal, csak a titkár erőlködik egyedül, tehát bizonyos fokú befelé fordulás jellemző. Több területen tapasztaltuk az utóbbi időben, hogy a pártépítést mereven elválasztják a gazdasági szervező-, ideológiai és kulturális nevelőmunkától, pedig egyik a másikból folyik. Egyik községben azt tapasztaltuk, hogy a tanácselnök például magához méri a jelentkezőt és ha még nem „kész kommunista”, nem akar egyetérteni felvételével. A pártépítő munka további javulása attól tügg, többet törődnek-e pártszervezeteink a kongresszusi határozat gyakorlattá változtatásával, a legjobbak rendszeres felvételével. Horváth Ignác A főtéren a cukrászdát nemrég varázsolták újjá: A belső teremben a fal mellett azóta kis asztal áll egy csokorra való könyvvel. A mennyiséghez képest bő választék Flaubert- től Fekete Gyuláig. — Olvassák is? — érdeklődöm a csinos asszonykától, míg a kávémat forrázza a csupa- nikkel gépen. — Viszik is — mondja, s kelletlenül mosolyog hozzá. — Hát nem olvasni van ott, hanem eladni? — Dehogy! Csak hát itt még van, aki azt tartja, hogy könyvet lopni nem bűn. Egy hónapja tettünk ki harminc kötetet. Már egyharmada eltűnt... Több a fény, mint az árnyék Ne bántódjanak meg a jó kiskunmajsaiak, ez a történet nagyon ide kívánkozott az elejére ennek a beszámolónak. Nem mint erkölcsi tükörképe a községnek Hiszen hol nincsenek rossz emberek, enyveske- zűek, durvák, ostobák? Hanem mint példabeszédféle arról, hogy miképpen változik, fejlődik, neki-nekirugaszkodik, de közben a múlttal is folytonosan viaskodik ez a mi világunk, amelynek oly jellemző, derűs és lelkesítő darabkája a mai Kiskunmajsa. Mert időzzünk csak el még egy percre az előbbi történetkénél; Az, hogy cukrászda van és presszógép van egy nagyközségben, Magyarországon, 1964- ben — az még semmi. Hogy tágas kultúrház, hidroglóbus, gyár is van — az jó dolog, de szinte természetes ' már. Ára, hogy valakinek eszébe jut Az izsáki központi vendéglő éttermében ebédelek Asztalom ablak mellett, az ajtó közelében áll, így ha akarom, ha nem, ész- reveszem, hogy vala- hányan csak elhagyják a helyiséget, megállnak, s hosszan néznek maguk elé. Az a traktorista, az a tisztviselőnő, meg a háziasszony is, aki még a kosarát is letette, úgy merül el. De miben? Mi az ördög lehet abban a kis sarokban? Persze! Lottónyerőszámok, amelyeket előzékenyen kiírt valami megszokott táblácskára az üzletvezetőség. Nem, mégsem lottószámok; hiszen még csak szerda van. Megvan! Meghívó valamilyen bálra, vagy pacal vacsorára. ha ugyan, ez annyira divat itt, mint KecsPiros és sárga keméten. De ha meghívó, miért tették volna annyira le, hiszen mindenki szemlesütve vizsgálódik? Hopp! Talán kis akvárium van ott, aranyhalakkal, mint ahogy a szomszédos teremben láttam más alkalommal egy hatalmas akváriumot. Az ebéddel soká birkózók meg, addig nem furdaltat- hatom magam a kíváncsisággal. Mit is tegyek? Ez az! Két harapással megeszem a kenyerem és mivel nincs több, átlépek ahhoz az üres asztalhoz. Azon dugig van a kenyérkosár. így. No, nézzük csak a rejtelmet. Hát ez meg miféle adakozó tányér? — ötlikfel bennem, mikor egy széken meglátom a közönséges porcelántányért, s benne a forint nagyságú — vagy annál is bővebb — piros és sárga korongokat. Ekkorra az alattuk levő gépelt papírt is észreveszem. Odalépek, olvasom a szöveget: „Menű-aján- latunk.” A cím alatt „A” és ,,B’ betű, azoktól lentebb pedig a menűversikék, egyik felől is, a másikon is. Azt mondja az „A”: Bográcsgulyás, mákcs metélt, gyümölcs. A .,B” szerint jobb a: zöldségleves, párolt hagymás rostélyos burgonyával, káposztasaláta. Ez igen, ez aztán figyelmesség a javából. De hogyan is történik itt a tányéron a szavazás? Kérdem a halk, finom fellépésű felszolgálónőt. Mosolyogva magyarázza. — Reggel bizonyos számú „A”-piros és „B”-sárga korongot teszünk egy-egy tányérba. Az előfizetésesek ilyenkor megnézik, mi lesz a következő napi menü, s melyik tetszik, abból a korongból visznek el magukkal egyet. Holnap leadják és a piros, vagy sárga menünek megfelelőt hozzuk nekik. Tudjuk, mennyit visznek el egyikből vagy másikból, annak alapján készül a kellő mennyiségű „A”, illetve „B” menü. Ügyes módszer. Lehet, hogy máshol is van ilyen. Én most láttam először. ™tb — n könyvet kitenni egy szórakozóhely asztalára, s ezt az ötletet nem vetik el, hanem meg is csinálják, végül pedig ezek a könyvek csakugyan kellenek is egy faluban — ez már valóban nagy szó. Ott, ahol a ma még fiatal emberek is nemrég legfeljebb csak a kocsmába jártak. Nagy szó ez még akkor is, ha akadnak méltatlanok, akik miatt szégyenkezni kell. Az igény azonban, a betű szerete- te mégiscsak a közönséget, az egész Kiskunmajsát dicséri. A község mai képe A főutcára alig ismerne rá, aki néhány éve járt itt. A poros makadám helyett aszfalt út, parkos járdaszegély, virágágyak, este modern higanygőz- lámpák szórják kékeszöld fényüket. A főtéren a község dísze, büszkesége az új, emeletes művelődési ház. Molnár Pál, a művelődési ház igazgatója két színházzal kötött bérleti szerződést egyszerre: a kecskemétivel és a szegedivel. Több bemutatót láthattak a majsaiak, mint a megyeszékhely lakói. Mindig megtöltötték a nézőteret. A kinnszorultak veszekedtek a jegyekért. ők már másképpen fognak élni Majsa egyik nagy gondja volt sokáig a helybeli cigányság. Papp István tanácselnök és Balogh Ödön tanító érdeme főképp, hogy ma már országra szóló híre van annak, amit itt a cigányok érdekében tesznek. Hosszú volna elsorolni, hogyan érték el. Tavaly már 54 cigánygyerek járt rendszeresen iskolába, jövőre pedig újabb 12 jön. Legtöbbjük még magyarul sem tudott, amikor beiratkozott. Tanszert, ruhát, cipőt kaptak. (Papp elvtárs elmondta, micsoda kálváriát kellett járni érte sokszor.) Tisztán járnak, nem egy közülük kitűnő tanuló. Megbolydult ám a fél község, hogy segítsen. A ktsz-ek például ingyen alakították a gyerekeknek a ruhákat. Igaz, hogy még ma is vannak, akik nem engedik beállni maguk közé a sorba az üzletben a cigányokat. A földeken és a gyárakban Tizenháromezer lakosa van Kiskunmajsának. Hétezren laknak a községben, a többi pedig tanyán. Az utóbbi évtizedben mintegy ezren költöztek be a tanyákról a községbe. A második ötéves terv elején nem egészen kétezer hold szőlő- és gyümölcsterülete volt Kiskunmajsának. 1965 végére több mint 3300 hold lesz. De a mezőgazdaságban Maisán is kevés a. munkaerő, aj helyi ipar pedig nem tud mindenkit foglalkoztatni. Pedig a Finommechanikai Vállalat telepén kétszázan dolgoznak, a Nyomda Vállalat üzemében kerek százan, a két ktsz-ben százhatvanan. A háziipari szövetkezet 400 bedolgozót foglalkoztat, az idén nyílt konzervgyári előkészítő telep pedig száz idénymunkást. — Mennyien járnak el máshová dolgozni? — Kerek ezren. — Tehát nincs múnkanélkü- liség? — Csak a családos anyák helyzete bajos. Három műszakban nem tudnak eljárni Szegedre. Rajtuk még a napközi bővítésével sem lehetne segíteni. Hogyan fest a jővő Az állami gazdaságban máris kévés á munkaerő. Mintegy százan járnak csak oda dolgozni. Évről évre bővül a Finommechanikai Vállalat, oda szívesen jelentkeznek az emberek. És a MÉK készül hatmillió forintos beruházással egy feldolgozó telepet építeni, ahol télen száz, nyáron négyszáz munkást foglalkoztatnának. Munkaalkalom tehát van és még több lesz Majsán. A fiatalság egyelőre mégis valahogy vonzóbbnak látja a várost. Pedig ha valahol, itt Kiskunmajsán most már igazán elmondhatják, hogy eltűnőben vannak a különbségek a falu és a város között. A pezsgő kulturális életre jellemző, hogy csupán a zene- és énekkarokban több mint százan vannak. Itt nem sajnálja a tanács a támogatást. Százezer forintért vett hangszereket, a könyvtár évi 30 ezer forint támogatást kap — hogy csak a legjellemzőbbeket említsem: A község városiasodásának egy újabb lépcsője előtt állnak most a majsaiak. Jövőre kezdik az új strandfürdő építését. Ügy tervezik, három év alatt elkészülnek vele. — Vagy még előbb is — mondja Papp István vb-elnök. Az ilyenfajta vállalkozáson, mint egy strandfürdő építkezése, nagyot lendíthet a társadalmi munka. A mi községünkben pedig tavaly, 450 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a betervezett 200 ezer helyett. Ez hát, ftá nem te egyedüli kulcsa, de nagyon fontos tényezője Kiskunmajsa gyors fejlődésének. A vállalkozókedv, az áldozatkészség szép erénye a község lakóinak. Olyanná akarják tenni szeretett községüket, hogy életformában, kényelemben, kultúrában ugyanúgy megtalálják, amire szükségük yaib mint a városiak. T'“'- Mester László
