Petőfi Népe, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-01 / 179. szám
19M. augusztus 1, szombat S. oldal Augusztusi filmújdonságok Mfloldhövfa Tárlatok falun CSAK a legelesettebb képügynök szánta rá magát valamikor, hogy falvakban próbálkozzon üzletet kötni. Kire is számíthatott volna. A főjegyző, az orvos, s ha volt a földbirtokos vásárolt legfeljebb képet, ők is csak ritkán. A tanítóknak nemigen volt pénzük rá, a gazdag parasztok meg aligha érezték szülcségét. És még kevésbé jutott volna eszébe valakinek akkor, hogy kiállítást rendezzen falun, akár még nagyobb községben is. Nem mondhatjuk ma sem, hogy valamiféle jól átgondolt, sokoldalú és széles körű képzőművészeti nevelés folyik nálunk. A művészetek között — már ami a propagandát és az ismeretterjesztést illeti — a legelhanyagoltabb most is a képzőművészet. Az iskolai tananyagban például tulajdonképpen nem is szerepel. S mégis — nemcsak a városi lakosság, s a városokban is nemcsak az értelmiség vásárol ma már képet, s nem- csupán közülük kerül ki a tárlatok, kiállítások közönsége sem. A Képcsarnok Vállalat autóbuszai pedig nem hiába járják a vidéket, egyre több vevőre találnak még a legkisebb falvakban is. AHOL PEDIG céltudatos nevelés folyik, ahol az ismeret- terjesztő előadássorozatokban megfelelő helyet kap a képzőművészet, jól összeállított tematikával, ott mind többen érdeklődnek a jó képek iránt, s mind jobban értenek is hozzá. Bácsalmáson több éves előkészítés és tapasztalat alapján öt kiállítást terveztek az elmúlt évadra. A nagy érdeklődés azonban arra biztatta a helybeli művelődésügy vezetőit, hogy bővítsék ezt a programot. Segítséget kaptak több felől is, főképpen a Bajai Múzeumtól, s így a tervezett öt kiállítás helyett összesen tizenegyet rendeztek a téli hónapokban. Akárhány városban sincs eny- nyi! A termek éppen nem ásí- toztak a kiállítások ideje alatt. A legkevesebb látogató ötszáz volt, többnyire azonban meghaladta számuk az ezre, sőt elérte az ezerötszázat is. A BÁCSALMÁSI példa mindenképp bátorítás a művelődési házak vezetői és általában a népművelők számára. Az emberek a legkisebb községben is szomjasan várják a kultúra minden ágát. Szívesen tanulnak, művelődnek, élvezik a művészetet. Csak érteni kell hozzá, hogyan keltsék fel érdeklődésüket, hogyan tegyék hozzáférhetővé számukra. M. L. Vörös Felhő parancsot ad Képes regény 18 részben. Irta: KUCZKA PETE Ft Rajzolta: CSANÁDI ANDRÁS 12. rész. Fegyverszüneti tárgyalásokat nem előz meg annyi vizsgálódás, diplomáciai manőverezés, mint amennyire az elmúlt hónapban került sor Kecskeméten. Az előzmények az előző év elejére nyúlnak vissza. Ekkor egyesült a két művelődési ház, a szakszervezetek megyei tanácsé és a városi tanácsé. Ekkor még úgy tűnt, hogy a két szerv együtt sokkal eredményesebben harcolhat a város mostoha adottságokkal rendelkező művelődési életének fellendítéséért, mint külön-külön. Az egyesülésnek voltak is, vannak is eredményei. Az ösz- szevonás lehetővé tette a művelődési munka egységesítését, a tárgyi feltételek gazdagabb biztosítását, a helyiségek jobb kihasználását — egyszóval a várakozásnak, legalább is a kezdetben megfelelt. A zavartalan fejlődést természetesen többfajta tényező is gátolta. Egyrészt nem volt — és még mindig csak ígéret — egy korszerű, minden igényt kielégítő művelődési ház, másrészt az együttműködésre hivatott szervek kiásták a harci bárdot, az apróbb személyi ellentéteket komoly nézeteltérésekké duzzasztották, a hibákért egymást kárhoztatták, ahelyett, hogy hozzáláttak volna a közösen vállalt feladatok végrehajtásához. Panasz panaszt követett. Az SZMT sokallta azt, amit a városi vezetés kévéséit, az egyesítés után csökkentette az anyagi támogatás összegét, nem tartotta be a megállapodás egyes pontjait — például a művelődési ház dolgozóinak tanácsi hozzájárulással történő kinevezését —, de az elmérgesedett helyzetért a városi tanácsot is felelősség terheli. A széthúzás meggyengítette a művelődési ház munkáját, a tartalom rovására ment. Ez erősen kihatott a város művelődési életére, nem csoda, hogy felfigyelt rá a városi tanács és a városi pártbizottság is. A városi tanács művelődésügyi állandó bizottsága pedig széles körű, minden kérdésre kiterjedő vizsgálódásba fogott. A bizottság a fejlődést gátló tényezők okát elsősorban a két irányító szerv népművelési szemléletének különbözőségében látta, ezért különválást javasolt. Együtt vagy külön? — ez volt kérdés sokáig. Végleges döntés a városi pártbizottság és az SZMT közös megbeszélése után született. És mivel az SZMT vezetői is felismerték, hogy a kultúrpolitikai célkitűzések megvalósításáért a jövőben többet kell tenniök — az együtt- maradás látszott célszerűbbnek, addig, míg felépül az új városi művelődési ház. Valóban. A jelenlegi tárgyi, anyagi és személyi feltételek mellett hiba lett volna a művelődési házat újból szétválasztani. Szervezetileg mindenképpen előnyösebb, hogy nem történt változás, de a tartalmi munka csak akkor javulhat meg, ha mind a két irányító szerv betartja a megállapodásokat, személyi ellentétek kiélezése helyett a művelődési élet jobbáté- telével foglalkozik. Ez most a legfontosabb. Az új művelődési ház felépítése évekbe telik. Művelődésre azonban addig is szüksége van a városnak, nem beszélve arról a 21 000 lakosról, aki a Kecskémé* tét övező tanyavilágban él. A dolgozók érdeklődésének felkeltése, tudományos, művészeti ismeretkörük bővítése közös feladat, nem lehet reszortkérdésnek tekinteni, vagy lebecsülni a jelentőségét. A népművelés nem egyszerűen „kultúrosdi”, néhány bogaras ember játéka. Még akkor sem, ha a népgazdasági feladatok mellett egyesek szemében az olvasók, színházba, moziba, tárlatra járók számának növelése, az ismeret- terjesztés, a műkedvelés talán mellékesnek tűnik. Mert ezek a „részletkérdések” a korszerű szemléletmód kialakulását segítik elő és ezen keresztül azt, hogy egyre többen váljanak szocialista társadalmunk tudatos építőivé. lg£Y kell értékelni tehát a népművelést, és ha ez sikerül, akkor már adva is az együttműködés alapvető feltétele. Ha eddig arról vitatkoztak, hogy mit mulasztott az SZMT és mit nem adott meg a tanács, a jövőben az legyen a legfontosabb feladat: mit hogyan lehet és kell megvalósítani, összehangoltan, közös erővel. Dolgozni csak így érdemes. V. Zs. A hőség nem akadály, ha valóban jó szórakozást ígér a mozik műsora. Az augusztusi filmprogramból ítélve valóban forró sikerekre lehet számítani. A humor kedvelőinek bizonyára derűs perceket szerez majd Gertler Viktor vígjátéka, az Özvegy menyasszonyok, amelynek főbb szerepeit Garas Dezső, Pécsi Sándor, Mezei Mária, Máthé Erzsi, Vay Ilus és Szakáts Sándor játssza. Ugyancsak kiváló színészi alakítást láthatunk az Előzés rendezőjének, Dino Risi- nek Matador című filmjében. A történet egy szélhámos karrierjéről, szól, s a főszerepet — számtalan kitűnő maszkban — Vittorio Gassman alakítja. Az emlékezetes sikerű Rosemarie alkotója, Rolf Thiele rendezte az időszerű témájú Moral 1963 című nyugatnémet filmet, amelyben Nadja Tiller játssza a főszerepet. Augusztus elején mutatják be filmszínházaink az Ének az esőben című látványos, zenés amerikai revüfilmet, Gene Kelly-vel a főszerepben, a Verne-regényből készült, színig olasz—francia—spanyol produkciót, a Sándor Mátyást és két kitűnő angol vígjátékot: A törvény balkeze és A vasszűz című filmeket. Az izgalmas filmek kategóriáját a második világháború idején játszódó jugoszláv Veszélyes vállalkozás képviseli. A felújítások között pedig olyan nagysikerű filmek szerepelnek, mint a lengyel Keresztesek, a Fekete Orfeusz, a Monte Christó grófja és a Robin Hood új kalandjai. Már csak emlék a „kolduló könyv” A Szociális Otthon előtt hosszú pádon ül** dögéinek az öregek. Pipázgatnak, beszélgetnek vagy békésen szunyókálnak az árnyékban A konyha előtt — mintha csak otthon termek — nyolc-tíz néni babot tisztít az ebédhez. Bár az intézet vezetője — Hudák Olivér — papír szerint szabadságon van, benn találom most. is az irodában. Fiatal ember és szereti a munkáját. Egy kemény fedelű, kopott könyvecskét tesz elém. „Kolduló könyv” 1929-ből, Homoki Erziehet nevére kiállítva. — Ez a ház az 1800-as évek második felében épült — magyarázza. — Aki akkor ide került, kapott egy ilyen könyvet és meghatározott időközönként felkereste az adományozókat, akik bejegyezték, hogy mennyit adtak a kére- getönek. Így tartották fenn a ..szeretethazat”. Az utolso oldalon megtalálom a pontos elszámolást. Homoki Erzsébet július hónapban 14 pengő 85 fillért szedett össze a Szt. Ferenc rendi apácák irányította intézmény részére. G lieb Károlyné — a gondnokasszony — nyit be és egy papírt nyújt Hudák elvtársnak. — Harmincötezer forintot költöttem ma. Sikerült lóó méter pizsamaanyagot is venni — újságolja örömmel. O is leül közénk, tovább beszélgetünk. — 1956-ban még 4780 forint volt, ma már 12 GöO forint az egy főre jutó évi költség. A gondozottak 75 százaléka teljesen ingyenes ellátásban részesül. A 25 százalék 50—400 forintig terjedő térítést fizet. Zsebpénzt, olcsó pipadohányt kapnak. Akinek kedve, ereje van, dolgozhat az otthon gazdaságában. — Jól érzik itt magukat az öregek, csak a „katonás” rendet nehéz megszokniuk. Például, hogy pipázni csak az udvaron vagy a pipázóban szabad — mondja mosolyogva Glieb elvtársnő. — A télen Gyurkó Józsi bácsi is majdnem elégette a dunnáját. Szegényt éppen most láttam az áruházban. Rosszul lett. Rongyos, piszkos voll. Tudja, ő is gondozottunk volt. A 230 forint nyugdíjából 184 forintot fizetett az eltartásért. Négy élő gyermeke van, ebből három ni Kecskeméten lakik. Márciusban — annak íendje-módja szerint — az egyik lánya vette magához. A következő hónapban kitették az utcára, valahol a Csongrádi úton lakott albérletben. A földön aludt és a kabátjával takarózott a 88 éves öreg! Azóta is ide-ide jár ebédelni, mert mikor a másik lányától levest kért, az azt felelte, hogy „nem vártam vendéget!" Sajnos, nem tudjuk visszavenni, mind a 220 helyünk foglalt... Egy pillanatig mind a hárman szótlanul ülünk. Hudák elvtárs zavartan lapozgatja a „Kolduló könyved’, Glieb elvtársnő a 35 ezer forintos számlát nézegeti, én pedig azon gondolkodom, hogy kiírjam-e Gyurkó József gyermekeinek a nevét és a címét... AA iközben kikísérnek, itt is, ott is megállit* ” ják Hudák elvtársat. Van, aki olcsón eladó mangalicát tud, vagy másik szobába szeretne költözni. Egy mosolygós bácsi — gyufadobozban összegyűjtött pénzéhez — még négy forintot kér kölcsön egy új pipaszárra. — Lesz elég dolga, ha letelik a szabadsága — mondom. Nevetve int egyet és elindul a konyha felé. A padok lassan megüresednek, a délelőtti szundikálók is felébrednek, az egész nap pöfékelő pipák is zsebbe kerülnek. Az otthon lakói elindulnak az ebédlő felé. Pille György Jelenet A törvény balkeze című szélesvásznú angol filmvígjálékból. A lovasság az egyik közeli dombra menekült. _____ „ A gyalogosok £s velük Fetter- man is, a különös alakú sziklák oltalmába vették be magukat. Hat-hét ember az élen a döglött lovak mögé hasalt és sortfiz- zel fogadta a vágtató indiánokat. Hamarosan eltiporták őket. ÍGY ÉRDEMES...
