Petőfi Népe, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-04 / 181. szám
1964. augusz tus 4, Je edd S'. dWat A* első fél év Kjjy tag:syűlc§i határodat tükrében Kinek a számlájára? Sokáig emlékezetes marad a 9. sz. AKÖV-nél a pártalap- szervezet tavaly decemberi taggyűlése, annál is inkább, mert határozatai megszabták a vállalatnál az 1964. évi tervek végrehajtásával kapcsolatos politikai tennivalókat. „A szállítási feladatok 20 százalékkal haladják meg az előző évit, ezzel szemben a járműállomány ilyen arányban nem növekszik” — állapította meg a pártvezetőség beszámolója. Számos javaslat A vita akörül folyt, hogy a megnövekedett feladatokat hogyan lehet teljesíteni. A párttagság megállapította, hogy az eddigi munkamódszerek erre nem alkalmasak. A termelékenység jelentős emelésére van szükség, ami az AKCV-nél a kocsifordulók meggyorsításában, a szállítási raksúly növelésében, az állásidők csökkentésében, a rakodás további gépesítésében, s a gépek fokozottabb kihasználásában nyilvánul meg. Számos javaslat hangzott el a szakmai továbbképzésre, az erők helyes elosztására, szükség esetén a járművek tervszerű, gyors átcsoportosítására. Ez a taggyűlés azonban nem pusztán azért emlékezetes, mert az imént vázolt határozatokat meghozta, hanem mert azóta minden pártrendezvény foglalkozik végrehajtásuk értékelésével, ellenőrzésével. A pártszervezet mozgósítja a tömegszervezeteket is a feladatok elvégzésére, s ezáltal nagymértékben segíti a vállalat gazdasági vezetőinek irányító munkáját. A februári taggyűlésen például a szakszervezet és a KISZ munkaversenyszervezéssel kapcsolatos tevékenységét vitatták meg. Egy későbbi taggyűlésen pedig a kommunisták példamutatásáról, a munkában való helytállásukról esett szó. A határozatok eredményesnek bizonyultak. A szakszervezet például 'sikeresen mozgósította munkaversenyre a vállalat dolgozóit. Ennek nyomán az idén a meglevő 45 szocialista brigád mellett újabb 16 brigád alakult, amelyek egy része a szocialista cím elnyerését tűzte célul. A KISZ-szervezet is létrehozott három ifjúsági brigádot, amely a munkaversenyen kívül társadalmi munkát is végez. A taggyűlés határozata és az azok megvalósításával kapcsolatos élénk politikai tevékenység kedvezően éreztette hatását. Az első félévi tervben szereplő 1 145 OOO tonnával szemben 1 384 OOO tonna árut és anyagot szállítottak el, ami a terv 20.9 százalékos túlteljesítését jelenti, s itt meg kell említeni, hogy a kocsipark terven felül csak 4,8 százalékkal emelkedett. Nem volt hiábavaló *> A gépkocsik átlagos terhelését 4,56 tonnáról 4,64 tonnára növelték. A gépi rakodás arányát 12,7 százalékról 20,9 százalékra emelték. A rakodógépeket rendszeresen oda csoportosították, ahol a legjobban kihasználhatók voltak és legnagyobb szükség | volt rájuk. A rakodás meggyorsításával a gépkocsik állásideje 20 százalékkal csökkent. A télen sok jármű súlyosan megrongálódott. Ezek kijavítása elhúzódott, pedig nagy szükség lett volna rájuk. A pártszervezet a szakszervezettel, a KIS2- szel, a gazdasági vezetőkkel karöltve önként vállalt vasárnapi műszakra mozgósította a TEFU- és MÁVAUT-részleg dolgozóit. Három alkalommal mintegy 150- en jöttek össze, gépkocsivezetők, szerelők, műszaki és gazdasági vezetők egyaránt kivették a! részüket a munkából. Ily módon összesen 50 gépkocsit javítottak ki. Természetesen van még a pártszervezetnek elég tennivalója. A pártvezetőség véleménye szerint a műszaki karbantartóknál nagyobb gondot kell fordítani a munkaszervezésre, sőt, a munkafegyelem megszilárdítására is. S bár ezt már többször is szóvátették, határozott intézkedés mégsem történt a gazdasági vezetők részéről. Márpedig az alkatrészhiány, a rossz, utak stb. mellett bizonyos mér- j tékben a munkafegyelem lazu- j lása is hozzájárult ahhoz, hogy { a tervezett 15,4-ről 17,8 százalékra emelkedett a javítás miatt forgalomból kiesett járművek] aránya. Ez — a vállalat 500 gépkocsiját figyelembe véve — annyit jelent, hogy a tervezettnél naponta 12 szállító járművel több esett ki az üzemképes gépkocsiállományból, s a fél év folyamán a vállalat emiajt. 1.4 millió forint bevételtől esett el. A közös rakodóbrigádok ügye A második fél évben még nagyobbak az AKÖV szállítási feladatai. Különösen a konzervgyárak és a MÉK-vállalat szállítási igényei növekednek, hiszen most van a zöldség-, gyümölcsszállítás szezonja. A pártvezetőség és a vállalat gazdasági vezetői állandóan hangoztatják, nagy gondot jelent a rakodás. A tavasz folyamán tervbe vették, hogy az AKÖV a szállíttató vállalatokkal és a MÁV- val együttesen közös komplex rakodóbrigádokat alakít, ezeket azonban nem sikerült létrehozni. Véleményünk szerint a párt- szervezetek képesek hathatós segítséget adni ilyen rakodóbrigádok megszervezéséhez. Helyes lenne például, ha az AKÖV, a MÁV, a MÉK Vállalat és a konzervgyárak pártszervezetei együttesen vitatnák meg, milyen módon hívhatnák életre a közös kömn'ex rakodóbrigádokat. Nagy Ottó Sikerrel szerepeltek megyénk borai az országos versenyen A napokban hozták nyilvánosságra az idei országos borverseny eredményét. A Bács-Kiskun megyei termelők borai a várakozásnak megfelelő helyezéseket értek el, és számos értékes díjat hoztak haza a „nemes nedűk” vetélkedőjéről. Az alföldi fehér borok csoportjában, az állami gazdaságok kategóriájában, valamennyi díj megyénkbe került, Az első és a második helyen az Országos Fajta- és Termeléstechnikai Minősítő Intézet helvéciai kísérleti telepének Tramini és Szürkebarát bora végzett, a két harmadik díjon pedig a Helvéciai és a Kunbajai Állami Gazdaság borai osztoztak. A termelő- és szakszövetkezetek kategóriájában is a fehér borfajták első két díja megyénk szövetkezeti gazdaságaiba, a csengődi Aranyhomok Szakszövetkezetbe, illetve a mélykúti Alkotmány Tsz-be került, tavalyi évjáratú Ezerjó és Olasz Rizling borukért. Az állami gazdaságok alföldi vörös borfajtáinak versenyében is „taroltak” a megyénkben előállított borok. Mindhárom díj a Kunbajai, valamint a Bajai Állami Gazdaság termelvényeinek jutott. Az állami pincegazö-iságok harmadik díját a Magyar Állami Pincegazdaság alföldi üzemének 1962-es szedésű sóit vadkerti kadarkája érdemelte ki. A termelő- és szakszövetkezetek vörös borainak vetélkedéséből a nemesnádudvari Kossuth Tsz bora került ki győztesen. . E kategória harmadik díját is ennek a közös gazdaságnak a bora nyerte, míg a második díjjal a Solti Kossuth Tsz kadarkáját jutalmazták. ISemcsak megyei megrendelők, hanem a fővárosi egyetemek is lesik-várják, mikor indul a gyártás a Bács-Kiskun megyei Nyomda Vállalat lajos- mizsei új üzemrészében, a sokszorosító, klisékészítő részlegben. A műhelyek már készek. Két sokszorosító — rotaprint — gép bent a csarnokban készül a „premierre”. Hatalmas ládába burkolt gép áll kint a betonon, az új épület előtt. Svédországból csak augusztus közepén jönnek a szerelők, akik ezt a színnyomó ofszetgépet beszerelik, kezelésére megtanítják a itteni szakembereket. Lesz-e elég szakember a modern német és svéd gépekhez? Jönnek Pestről is, de a vállalat maga is gondoskodott itteniek képzéséről. Bemutatjuk az egyiket. Húsz(B. F.) A pazarlás ellen mostanában sűrűn emelik fel szavukat közéletünk minden fórumán jószándékú bírálók. Sokan, de nem elegen. A jelek legalább is ezt mutatják. Vagy pedig azt, hogy nem elég hatásos a szó — és gyakran a tett sem, amely arra lenne hívatva, hogy elhárítsa a pazarlást. Méghozzá a legtöbbször jóhiszemű, gyakran legális és jogilag megtamadha- tatlan pazarlást. Mert ilyen is van; Nagyon téved ugyanis, aki valamiféle szabotázsüldözés kiindulópontjáról „az ellenség keze” emlegetésének régi formulájával keres megoldást a tékozlás minden esetére. (Nem zárhatjuk ki persze a lehetséges okok közül néhol a szándékos kártevést sem — de ez, minden eddigi tapasztalat szerint, elenyésző töredék.) Nálunk az ország, a népgazdaság, mindannyiunk anyagi erejét az esetek szinte 99 százalékos többségében rendes, jószándékú emberek pazarolják. Egyszerű kérdés? A legbonyo- lultabbak közé tartozik. Kérdezzék meg azt a tervezőt, aki egy külvárosi mozit méregdrága importanyagokkal és csakis azokkal tervez meg — mit akar. Méltó, szép, ragyogó építményt oda, ahol korábban vacak bódék álltak. Igaza van? Igaza. Szándéka, a „város peremének” fellendítése, művészileg és társadalmilag egyaránt igaz és szép. A baj: a túlméretezettség; méginkább. hogy nincs fékje ennek a sokat markolni vágyásnak. Igaz, hogy sok városunk szorul szépítésre? Kétségtelenül; mint ahogyan az is, hogy vendéglátóiparunknak szállodahálózatunknak hatalmas beruházásokra, boltjainknak modernebb | berendezésekre van szükségük. ! Mégis, az embert bosszantja, amikor harmadszor látja átalakítani — ugyanazt az üzlethelyiséget, ijiindig. ,a modernizálásra, mindig a közérdekre, mindig a kor igényeire hivatkozással. Ennek a pazarlási jelenségnek indító okai közt van az a beteéves, szerény, j ókedély ű kislány. Dús, barna haj övezi kerek arcát. Nagy, nyugodt pillantású szeme csupa figyelem, mikor a főnöki iroda kis' asztalkája két oldalán leülünk. Mérvéi Ferencnek dolga van a műhelyekben. Ketten maradunk Kiss Ilonával. Tekintete felragyog, mikor a szakmáról kérdezem. — Juj, alig várom már, hogy a gép mellé állhassak — lelkendezik valóban kislányosan. — Két hónapig voltunk gépkezelői tanfolyamon egy kecskeméti kislánnyal, Budapesten, a Felsőoktatási Jegyzetellátó Vállalat rotaprint üzemében ... — Csak az volt a baj, hogy aránylag kevésszer jutottunk géphez. Rengeteg a munka, mindig foglaltak. Nevetve meséli, mi volt az első tapasztalat, amikor „maguk kárán” tanultak. — Jöttek, jöttek a gépből a nyomtatványok, de mind fehér maradt... Mi történt? Kiderült, hogy csak egy icipici lyukat feledtünk el bedugni, így túlnagy volt a vízadagolás, s a festék lemosódott... így tanul az ember. De ha már termel, ilyet nem nézhet el... — Mióta dolgozik itt? — 1962-ben érettségiztem Kecskeméten. Az év augusztusában már itt dolgoztam a dobozüzemben. Kenő voltam... Gyönyörű a nyomdászszakma, Pesten sírtunk, mikor két hónap után el kellett jönnünk. Vidám, tájékozott emberek a nyomdászok, öröm köztük lenni.. . Csak induljon már nálunk is a rotaprint:.. — Aztán? ges torzulás, amelyet a keretek elköltésének sürgőssége vált ki a gazdasági vezetőkben. („Jövőre nem lehet átvinni, költsük el, építsünk belőle most — elvégre a mi keretünk.”) És itt kerül ellentmondásba a birtokosjelző — önmagával. „A miénk” — a „magunkét költjük” — jó gondolat. De menynyivel jobb ez: A magunkéval takarékoskodunk! Csak éppen ritkábban merül fel. Pedig igaz. Valóban valamennyiünkét költik. Akkor is, amikor az új lakónegyedek si- hederei és a még fülön nem csípett huligánjai ezreket érő villanyégőket és burákat zúznak össze. Akkor is, amikor — ezek kis tételek, de sok kicsi sokra megy, — egy-egy város lakói hanyag eleganciával gázolnak bele drága költségen parkosított szép terek virágaiba. pázsitjába. S gyakran mindennek az oka „csupán” a tudatlanság és ítéletképesség ’-u-'-nya, az önfegyelem hiánya és soksok más hiány, a tudásban és a tudatban ... És a nagyvonalú pazarlók! Náluk mi a diagnózis? El akarnak' költeni egy összeget, s nem gondolják meg: A szélesebb közösség hasznát vehetné-e — hál ez mi? Ha nagyon őszintér akarnánk felelni, csak azl mondhatjuk: ezekben az esetekben a vállalati, üzemi, város' érdek (vagy a feltűnés és a siker egyéni érdeke) teszi közömbössé a közérdeket. Egy kisebt közösségé a nagyobbét. De költeni mindenképp valamennyiünkét költik. Más elő veszik el. mert a társadalomnak. csak egy kasszája van, végül is minden számla itt kerü beváltásra... És máshonnar hiányzik. Egy új iskolateren felépítésénél. Egy orvoslakásnál Egy munkásöltözőnél. Nehéz mindig errei gondolni’ ’Hát’ ez igaz.’ Az ember végül i: mindig egy szőkébb kört ló először'. De távolabbra látni: talár mégis különb dolog. — Aztán?... Ez a szakmi mindennap hoz valami újai színes, érdekes. Lehet tanulni haladni. . . Az új üzemben i lesznek fiatalok. Olyan KISZ életet varázsolunk itt. amiiyei amilyet régen szeretnénk ... — Mióta KISZ-tag? — Már tagjelölt vagyok e év tavasza óta. .. Voltam a előző KlSZ-alapszervezetne szervezőtitkár, fegyelmi bizoti sági tag, de ott nem mentüh ötről a hatra. Nem akarón megbántani azt a szervezete: - másik vállalaté volt —. de szín télén, egyhangú élet folyr. ot Ameddig visszaemlékszem min dig arról volt szó a gyűléseké? hogy pontosan kell megjelenn meg fizessük rendszeresen tagdíjat... — A felnőttek, a vállalatve ze tőség? — Igaz, bennük is ,'salódtunl Bizonyos feladatot vállaltun társadalmi munkában, s enne fejében ígéretet, kaptunk, bog a klubszobában lesz zenegép .. Mikor vártuk az adott szó tei jesítését, elmagyarázták, bog „másra kellett a pénz’ . Ner csoda, ha a KISZ-a lapszerve zetnek saját tagjai előtt ser volt aztán „súlya”. . Azért kértem itt, a munkahelyemé pártba való felvételemé mert szeretnék tanúim, müve a komoly szervezeti élet... ■ Majd nézzék meg, a mi KÍSie alapszervezetünket.:. Érdekes indokolás, - mié’ lépett a pártba. Nem szokvi nyos, annyi biztos. Tiszteleti' méltóan őszinte fiatal vél eme nye, Tóth István Bizony, kedves vevőtársak! Egyhamar felháborodunk, ha türelmetlenek velünk a pult másik oldaláról. Pedig!... Mi legalább kifakadhatunk, ha sérelem ér, vagy feljelentést tehetünk. De az eladó?. . . ... Csendeskés délutáni óra a kecskeméti Kossuth téri zöldségboltban. Rendes férj segít az asszonyának! Elkísértem, ne cipekedjen. Öt szolgálják ki éppen. Nincs is más az üzletben, de már jön egy férfi. Megáll mögötMí sem vagyunk angyalok tünk. Kisvártatva jön egy másik, élelmesen lehorgonyoz oldal», közelebb a pulthoz. Aztán egy asszony érkezik. oda áll mögéje. A feleségem végzett, felnéz az eladó, sorrendben én következnék, kérdi mit óhajtok. Mondom, hogy semmit, én nem számítok itt. a feleségem-. mel jöttem. Mivel szolgálhatok? — teszi fel a kérdést az eladó most már csak úgy általánosságban mindnyájunknak, mert nem emlékszik, ki a soros. Mellettünk az élelmes már mondja is. Az eladó fürgén mér, számol, elveszi a pénzt, szempillantás alatt végez, s már fordul az asszonyhoz: Mit parancsol? Erre felcsattan az eddig néma hátsó szomszédom. — Meddig várjak!!... Előbb jöttem mint az az úr, mutat a kifelé igyekvő férfire. Megrökönyödve nézünk rá. Az eladó azt hihette, hozzánk tartozik. mert mögöttünk állt. és az előbb egy szót se szólt. Mondja is, hogy „Bocsánat”, de a vevő mielőtt kibökné mit kér, még mor- gódzik. Szegény eladó! Meg- adóan tűri. hogy véget érjen a szóáradat. Mit is tehetne? Kérje ki magának? Akkor veszekedés lesz. Vagy kérje talán a panaszkönyvet? M. L. Alig várja, hogy a gép mellé álljon
