Petőfi Népe, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-25 / 198. szám
1964. aueiMztus 25, kedd 5. oldal jTOPP — ... úgyis egy irányba megyünk!... t (Balogh Bertalan rajza.) Italbolt, vagy művelődési otthon? A helvéciai művelődési otthon előcsarnokában van egy italbolt. Nem éppen a legjobb hírű ... S a földművesszövetkezet tartja fent. Bambit, sört, cigarettát, édességet árulnak benne. Kényszermegoldás. Másutt a községben nincs italboltnak alkalmasabb hely?! Csakhogy a járási tanács művelődési osztályának határozata alapján — a filmvetítés alatt — 16 és 20 óra között nincs kiszolgálás az alkalmi italboltban, csupán a szünetekben. Ez a határozat a mozilátogatők kérésére született, mert a büfében hangoskodóktól nem lehetett a filmet hallgatni. Most viszont az italbolt vendégei méltatlankodnak a megrövidített nyitvatartási idő miatt. Erről írt legutóbb R. R. olvasónk is. Polgár Zoltán járási népművelési felügyelő a panasszal kapcsolatban a következő felvilágosítást adtá: A helvéciai művelődési otthon — s általában a művelődési otthonok — elsősorban a lakosság kulturális igényeit hivatott kielégíteni. Ezt segítik a vasárnap esti filmvetítések is. Természetesen senkinek sem tetszene, ha például a Trubadúr nagyáriája alatt valaki az előcsarnokból beharsogná tized- magával, hogy „akácos út ha végigmegyek rajtad én...” — Ezért tiltották be a kiszolgálást az előadások idejére. R. R. olvasónk javasolta ugyan, hogy a büfét és a mozit elválasztó ajtókra szereljenek hangszigetelőt. Igen ám, csakhogy ez sokba kerülne, s egy kapatos társaságnak nem nagy megerőltetés a hangszigetelőn át is hallatni hangját. Nem utolsósorban pedig a kultúrotthon költségvetése korlátozott. Mi is arra kérjük tehát, a kedves panaszosokat, hogy hűsítsék, üdítsék magukat vasárnap 4 óra előtt és 8 óra után. Gondoljanak arra, hogy ha legközelebb maguk is moziba mennek, legalább a filmet hallani fogják, s ez a hangosfilmek korában nem megvetendő követelmény. —e —gy T. I. F„ több magyar film rendezője szakállt növesztett, és szégyenében elbújdosott a Bakonyban. Dominóba.inokunk — harminc kísérővel — Sidneybe utazott. Két kísérő visszajött a határról. ..Devizát akarunk spórolni az államnak” — mondották a pályaudvaron, visszatérésük után. • A városban elindult a suttogás. Egyesek szerint a föld alatti atomrobbantások rázzák fel az emberek lelkiismeretét. Mások úgy tudták, hogy a levegőben van valami, ami lel- kiismeret-furdalást okoz. Mindenki aggódva figyelte a Ielkiismeretét: mikor szólal meg, és ha megszólal, mit fog mondani? Egy Pestre felköltözött kislő- cei javasasszony megkezdte a lelkiismeret-fu rdalást csillapító elixir árusítását. Egy kis üveg száz forintba került. A folyadékért sorba álltak az emberek. A tisztiorvos megállapította, hogy az elixir nem más, mint kamillatea, amelyben mentho- los cukorkákat olvasztottak fel. Az újságok hallgatásba burkolóztak. Egy sort sem írtak ezekről a furcsa „megbetegedésekről”. A londoM radio beszámolt egy-két esetről, de humoros formában. A kommentátor figyelmeztette a hatóságokat, tegyenek meg minden óvóintézkedést, mert ha a brit szigetországban is megkapják az emberek a krónikus lelkiismeret-fur- dalást. akkor annak beláthatatlan következményei lesznek. Előadását így fejezte be: „Isten, óvd meg Angliát!” ' Zamárdi. a Hirharsona munkatársa, jelentette, az illetékeseknek, hogy néhány nappal ezelőtt furcsa tüneteket észlelt egy Ló utcai építkezésen. Az Egészségügyi Főbizottság azonnal kiszállt a helyszínre. Már az első pillanatban gyanúsnak találták a sürgő-forgó, lázasan dolgozó munkásokat. Beszéltek Brandschultz Gusztáv építésvezetővel, aki elpanaszolta. a Főfőbizottság tagjainak, hogy a határidő-meghosszabbítás miatt már napok óta nem alszik, annyira gyötri a lelkiismerete. A főmérnök, Kandics- ka Kálmán elmondotta, hogy állandóan egy hangot hall, amely azt kérdi: „Hát szabad ilyen ablakokat csinálni?” Felfigyeltek egy parkettázó munkásra is. aki minden lakásban felszedte és újra lerakta a parkettákat. Tettét azzal indokolta, hogy tökéletes munkát akar kiadni a kezéből. A Főfőbizottság azonnal intézkedett. Mindenkit mentőautóra raktak, és karanténba vittek. Szeretném, ha nem lenne utódom..* Baja főtere. Késő délelőtt. A buszállomásnál — hetipiac lévén — összesereglettek a környező falvak parasztasszonyai, üldögélnek üres kosaraikon, vagy a járda szélén. Álluk alatt kibontott kendővel, erős barna kezüket ölükbe lógatva várakoznak. Reggel még fehér zok- nis — jutalomból „behozott” — unokák most maszatosan, le-le- pilledő szemekkel nyalogatják a fagylaltot. A parkírozó helyen 20—30 — többnyire magyar rendszámú — Opel várakozik. Legtöbbje 64-es kiadású, és vajszínű. A Sugovica partján mozaik- színességgel és mozdulatlansággal motorcsónakok hirdetik, hogy Eaja is fürdőváros. Távol a fürdőzők százai élvezik a ho- rpokos partot. Igen, Baja fürdőváros, de vannak még hibák!. . . A „Pacsirtáék utcájában” — a filmezés óta mindenki így nevezi — egylovas kocsi kapRuzicskai György világhírű festőművész nemrég érkezett haza Párizsból. Számtalan kiállításon szerepelt. Legutoljára ősszel, Brakkal, Leegeel, Picas- sóval állított ki. 1963-ban két nemzetközi nagydíjat hozott el képeivel. „Századunk egyik legjobbja” írta róla André Salmon, a legismertebb francia kritikus. Világhírű művész, most francia barátai útikalauzaként került Kecskemétre. Éppen az Aranyhomok Szállodát mutatja a párizsi házaspárnak, mikor megzavarom. — Nagyon tetszik a város és a szálloda. Az Allir házaspár (mellesleg a Renault gyár képviselői) nagy barátai Magyar- országnak. Jövőre itt szeretnének megszállni — mondja. A Ló utcai építkezésen nem maradt senki. Az egészségügyi nyomozás megállapította, hogy ez a ház volt a „betegség” gócpontja. Azok, akik lelkiismeret-furdalást kaptak, vagy a Ló utcában laktak, vagy gyakran megfordultak ott. A vesztegzár alá helyezett dolgozók nehezen viselték el az elkülönítést. A parkettázó munkás fel-alá sétált a szobában, mint egy oroszlán, Kandicska főmérnök apátiába süllyedt, Brandschultz építésvezető viszont egész nap ordítozott: — Engedjenek ki! Nem leszünk készen a legújabb határidőre sem! Engedjenek ki! Egy éjszaka leütötte az őröket — mind a hatot — és visz- szament az építkezésre. Amikor rátaláltak, éppen egy szobaajtót festett, átszellemült arccal, réveteg tekintettel. Tizenöt ember alig tudta elvonszolni onnan. vni. Hédiké a nyitott ablaknál ült és napfürdőzött. Már harmadik napja tartott a kánikula. A Meteorológiai Intézet esőt, viharos szelet jósolt aznapra, de délután három órakor még egy felhőcske sem látszott az égen. Az íróasztalon ventillátor zümmögött, a mosdóban au- toszifonra csurgóit a víz, az írógépben pedig elkezdett levél várta, hogy befejezzék. A lány lustán, nyújtózkodva felállt és lomha léptekkel a mosdóhoz ment. Leemelt a polcról egy poharat és szódavizet engedett bele. A víz hideg volt, tele szénsavval. Három pohárral ivott egymásután. A harmadik pohár csak félig lett tele, kiürült a palack. Hédiké előszedte a pat- ronos dobozt: már csak egy jó volt benne. Éppen hozzá akart kezdeni a patroncserehez, már tat. A bakon fiatalos külsejű, rövid fehérszakállas férfi rázza éleshangú csengőjét. Vizet árul — a fürdővárosban! Nem gyógyvizet, csak sima artézit, nem poharanként, hanem vödrönként és nem ingyen, hanem 50 fillérért. A házakból papucsos, kötényes háziasszonyok csoszognak ki. Amíg a vödrök megtelnek, Király Sándor bácsival — a vízhordóval — beszélgetek. Otven éve él Baján. A háborúból rokkantán jött haza. A nyugdíj kevés volt, valamivel pótolni kellett. 49-ben váltotta ki az iparengedélyt. Azóta naponta ezer litert árul vállalatoknak és „maszekoknak” egyaránt. Tovább kell indulnia. Meghív maga mellé a bakra, és, hogy hasznomat is lássa, a következő állomásnál már én rázom a csengőt. Igaz, nem sok eredménnyel. — Legemlékezetesebb párizsi élménye? — „A mai nagyok kiállítása” a Salon Tothonban. Kilenc képemmel szerepeltem itt! — Mire készül most? — A közeljövőben lesz az Ernst-múzeumbam egy önálló kiállításom. Erre csinálok egy sok alakos, nagyméretű, történelmi sorozatot. Ennek a vázlataival nagy sikerrel szerepeltem Párizsban. — Tervei? — Jövőre Párizson kívül Izraelbe is meghívtak... És ide sok új képet szeretnék festeni. Búcsúzás. S a legújabb típusú Renault kocsi Szarvas felé röpíti vendégeinket. dőn berobogott a főnöke. Azért sietett, mert futballjegye volt. Fradi—MTK rangadó! Ezen a mérkőzésen szándékozott kinyitni a második számú palackot. Az első palack kinyitása óta már több mint tíz nap telt el: a Lefu 156-os gáz már nem hatott. — Minden rendben? — Minden rendben. — Keresett valaki? — Többen kerestek — ásfto- zott a lány. — Itt volt a Verebes, a Kovács, a Zimmermann, és a Palánksai.., ö többször járt itt... — Mit akart? — Nem tudom. 11 A vegyész átment a laboratóriumba. Hédiké kedvetlenül leült az írógéphez és leütött néhány billentyűt. Kisvártatva Zimányi visszajött. Falfehéren, üveges tekintettel állt az ajtóban, a szája saéle remegett. — Végem van..: — suttogta. — Eltűnt... — Mi tűnt et? — A második számú palack! Ha a titkárnő oda nem ugrik, Zimányi elvágódik a padlón • Midőn magához tért, nehezen forgó nyelvvel, reszkető hangon ezt kérdezte: — Jártak ma itt idegenek? — Senki... Csak az intézetből ... A Verebes, a Kovács, a Zimmermann és a Pa’ánkai... Palánkai legalább tízszer keresett. — Más senki? — Más senki. — Légy szíves, küld be hozzám Verebest, aztán Kovácsot, aztán sorban a többieket. ■.. — Gondolod, hogy valaki közülük ... — Nem gondolok semmit... Csináld, amit mondtam!.,. iFgLylatjfuki — Nyáron rosszabbul megy az üzlet — vigasztal, ilyenkor a gyerekeket szalasztják a kútra. A tél az én időm. Télen az emberek fáznak és kényelmesebbek. Akkor háromszor is „tankolok” egy nap. Király bácsi közben megmegállítja Kedvest, a jóltartolt öreg lovat. Elbeszélget vevőivel — nem üzleti érdekből — emberségből, szeretetből. Tisztelik és ismerik őt. Meghallgatja az asszonyok — mert főleg azokkal akad dolga — panaszait. Ahogy ő mondja, valamiféle „lelkiklinikát” tart fenn. Házastársakat békít, gyerekeket vígasztal. És válaszol — mindig jót — a sok elmesélt álomra. A múltkor még a fagyasztott húst is vele szagoltatták meg ... nem romlott-e. A házakból párolgó ebédillat gyorsabb hajtásra serkenti Sándor bácsit. Lova egyre fürgébben húzza a terhétől lassan megszabaduló kocsit. Kodály: Háry Jánosa idehallatszik valamelyik rádióból. Már rég elmaradt tőlünk a zene, ő még mindig vígan fütyörészi a dallamot. Egy héten kétszer gyeplő helyett a nagybőgő vonóját húzza a városi szimfonikus zenekarban. A fiam, aki technikumba jáej a másodhegedűs — mondja nem kis büszkeséggel. Mire visszaérünk a megüresedett főtérre, német turistákkal tömött autóbusz érkezik. Előkapják fényképezőgépeiket, s máris célbaveszik a lajtos kocsit. Király bácsi így búcsúzba - — Szeretném, ha nem lenne utódom... Utánanézek a kocogó alkotmánynak. Éppen egy óriási öntözőkocsi előzi; A locsoló kezelője nevetve spricceli leaa imbolygó régiséget. Teheti Nem vödörrel méri a vizet. Pille György Bízunk benne Délelőttönként a zened általános iskola ablakai alatt meg- megállnak a járókelőki pár pillanatig figyelmesen hallgatják a kiszűrődő zongorajátékot. — Ki lehet az — találgatja®. Nos, a mindennapos szorgalmas gyakorló Kákonyi Hona, a Zeneművészeti Főiskola zongoratan szakának leendő elsőéves hallgatója. — Nehéz veit a fehaébeB? —. kérdezem. — Három napig tartott Zeneelmélet, zongora, általános tájékozottság; Legnehezebb a zongora volt — válaszolja a csinos kislány. Többek közt Bach.- A-dúr Pneéudium és Bugáját, Schumann Pappilonsát és Bartók: Hat tánc bolgár ritmusban című művét játszottam, összesen — az országból kilencen kerültünk be! Különben a kecskem&J zenei óvodában találkozott először a zenével. (Családban ő az egyetlen muzsikus”.) Namesszegby Lajosné ajánlására választatta a zongorát. Többé-kevésbé az ő irányítása mellett végezte el a zenei általánost. Sokat köszönhetek Márta néninek; Még azt is megengedte, hogy itt gyakorolhassak. — Mennyit gyakorol? —• Csak akkor árulom el, hogyha nem írja meg, hogy 6— 8 órát naponta. A felvételi előtt még többet is;.i Utoljára a Nyolc és felt látta. Az a véleménye róla, hogy „aki bármely művészeten keresztül keresi az élettel való kapcsolatát, annak sok mindent megmagyaráz ez a film”. Nagyon bízik magában;.. Mi is benne! „Századunk egyik legjobbja 9
