Petőfi Népe, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-25 / 198. szám

1964. aueiMztus 25, kedd 5. oldal jTOPP — ... úgyis egy irányba megyünk!... t (Balogh Bertalan rajza.) Italbolt, vagy művelődési otthon? A helvéciai művelődési ott­hon előcsarnokában van egy italbolt. Nem éppen a legjobb hírű ... S a földművesszövetke­zet tartja fent. Bambit, sört, cigarettát, édességet árulnak benne. Kényszermegoldás. Má­sutt a községben nincs italbolt­nak alkalmasabb hely?! Csakhogy a járási tanács mű­velődési osztályának határozata alapján — a filmvetítés alatt — 16 és 20 óra között nincs ki­szolgálás az alkalmi italbolt­ban, csupán a szünetekben. Ez a határozat a mozilátogatők ké­résére született, mert a büfé­ben hangoskodóktól nem lehe­tett a filmet hallgatni. Most vi­szont az italbolt vendégei mél­tatlankodnak a megrövidített nyitvatartási idő miatt. Erről írt legutóbb R. R. olvasónk is. Polgár Zoltán járási népmű­velési felügyelő a panasszal kapcsolatban a következő fel­világosítást adtá: A helvéciai művelődési ott­hon — s általában a művelő­dési otthonok — elsősorban a lakosság kulturális igényeit hi­vatott kielégíteni. Ezt segítik a vasárnap esti filmvetítések is. Természetesen senkinek sem tetszene, ha például a Trubadúr nagyáriája alatt valaki az elő­csarnokból beharsogná tized- magával, hogy „akácos út ha végigmegyek rajtad én...” — Ezért tiltották be a kiszolgálást az előadások idejére. R. R. olvasónk javasolta ugyan, hogy a büfét és a mozit elválasztó ajtókra szereljenek hangszigetelőt. Igen ám, csak­hogy ez sokba kerülne, s egy kapatos társaságnak nem nagy megerőltetés a hangszigetelőn át is hallatni hangját. Nem utolsó­sorban pedig a kultúrotthon költségvetése korlátozott. Mi is arra kérjük tehát, a kedves panaszosokat, hogy hű­sítsék, üdítsék magukat vasár­nap 4 óra előtt és 8 óra után. Gondoljanak arra, hogy ha leg­közelebb maguk is moziba men­nek, legalább a filmet hallani fogják, s ez a hangosfilmek ko­rában nem megvetendő követel­mény. —e —gy T. I. F„ több magyar film rendezője szakállt növesztett, és szégyenében elbújdosott a Ba­konyban. Dominóba.inokunk — har­minc kísérővel — Sidneybe uta­zott. Két kísérő visszajött a ha­tárról. ..Devizát akarunk spó­rolni az államnak” — mondot­ták a pályaudvaron, visszaté­résük után. • A városban elindult a sutto­gás. Egyesek szerint a föld alatti atomrobbantások rázzák fel az emberek lelkiismeretét. Mások úgy tudták, hogy a levegőben van valami, ami lel- kiismeret-furdalást okoz. Mindenki aggódva figyelte a Ielkiismeretét: mikor szólal meg, és ha megszólal, mit fog mondani? Egy Pestre felköltözött kislő- cei javasasszony megkezdte a lelkiismeret-fu rdalást csillapító elixir árusítását. Egy kis üveg száz forintba került. A folya­dékért sorba álltak az emberek. A tisztiorvos megállapította, hogy az elixir nem más, mint kamillatea, amelyben mentho- los cukorkákat olvasztottak fel. Az újságok hallgatásba bur­kolóztak. Egy sort sem írtak ezekről a furcsa „megbetegedé­sekről”. A londoM radio beszámolt egy-két esetről, de humoros for­mában. A kommentátor figyel­meztette a hatóságokat, tegye­nek meg minden óvóintézke­dést, mert ha a brit szigetor­szágban is megkapják az embe­rek a krónikus lelkiismeret-fur- dalást. akkor annak beláthatat­lan következményei lesznek. Előadását így fejezte be: „Isten, óvd meg Angliát!” ' Zamárdi. a Hirharsona mun­katársa, jelentette, az illetéke­seknek, hogy néhány nappal ez­előtt furcsa tüneteket észlelt egy Ló utcai építkezésen. Az Egészségügyi Főbizottság azonnal kiszállt a helyszínre. Már az első pillanatban gya­núsnak találták a sürgő-forgó, lázasan dolgozó munkásokat. Beszéltek Brandschultz Gusztáv építésvezetővel, aki elpanaszol­ta. a Főfőbizottság tagjainak, hogy a határidő-meghosszabbí­tás miatt már napok óta nem alszik, annyira gyötri a lelkiis­merete. A főmérnök, Kandics- ka Kálmán elmondotta, hogy állandóan egy hangot hall, amely azt kérdi: „Hát szabad ilyen ablakokat csinálni?” Fel­figyeltek egy parkettázó mun­kásra is. aki minden lakásban felszedte és újra lerakta a par­kettákat. Tettét azzal indokolta, hogy tökéletes munkát akar ki­adni a kezéből. A Főfőbizottság azonnal in­tézkedett. Mindenkit mentőau­tóra raktak, és karanténba vit­tek. Szeretném, ha nem lenne utódom..* Baja főtere. Késő délelőtt. A buszállomásnál — hetipiac lévén — összesereglettek a kör­nyező falvak parasztasszonyai, üldögélnek üres kosaraikon, vagy a járda szélén. Álluk alatt kibontott kendővel, erős barna kezüket ölükbe lógatva vára­koznak. Reggel még fehér zok- nis — jutalomból „behozott” — unokák most maszatosan, le-le- pilledő szemekkel nyalogatják a fagylaltot. A parkírozó helyen 20—30 — többnyire magyar rendszámú — Opel várakozik. Legtöbbje 64-es kiadású, és vajszínű. A Sugovica partján mozaik- színességgel és mozdulatlanság­gal motorcsónakok hirdetik, hogy Eaja is fürdőváros. Távol a fürdőzők százai élvezik a ho- rpokos partot. Igen, Baja fürdőváros, de vannak még hibák!. . . A „Pacsirtáék utcájában” — a filmezés óta mindenki így nevezi — egylovas kocsi kap­Ruzicskai György világhírű festőművész nemrég érkezett haza Párizsból. Számtalan ki­állításon szerepelt. Legutoljára ősszel, Brakkal, Leegeel, Picas- sóval állított ki. 1963-ban két nemzetközi nagydíjat hozott el képeivel. „Századunk egyik legjobbja” írta róla André Salmon, a leg­ismertebb francia kritikus. Vi­lághírű művész, most francia barátai útikalauzaként került Kecskemétre. Éppen az Arany­homok Szállodát mutatja a pá­rizsi házaspárnak, mikor meg­zavarom. — Nagyon tetszik a város és a szálloda. Az Allir házaspár (mellesleg a Renault gyár kép­viselői) nagy barátai Magyar- országnak. Jövőre itt szeretné­nek megszállni — mondja. A Ló utcai építkezésen nem maradt senki. Az egészségügyi nyomozás megállapította, hogy ez a ház volt a „betegség” gócpontja. Azok, akik lelkiismeret-furdalást kaptak, vagy a Ló utcában lak­tak, vagy gyakran megfordul­tak ott. A vesztegzár alá helyezett dolgozók nehezen viselték el az elkülönítést. A parkettázó mun­kás fel-alá sétált a szobában, mint egy oroszlán, Kandicska főmérnök apátiába süllyedt, Brandschultz építésvezető vi­szont egész nap ordítozott: — Engedjenek ki! Nem le­szünk készen a legújabb határ­időre sem! Engedjenek ki! Egy éjszaka leütötte az őrö­ket — mind a hatot — és visz- szament az építkezésre. Amikor rátaláltak, éppen egy szobaajtót festett, átszellemült arccal, réveteg tekintettel. Tizenöt ember alig tudta el­vonszolni onnan. vni. Hédiké a nyitott ablaknál ült és napfürdőzött. Már harmadik napja tartott a kánikula. A Meteorológiai Intézet esőt, vi­haros szelet jósolt aznapra, de délután három órakor még egy felhőcske sem látszott az égen. Az íróasztalon ventillátor zümmögött, a mosdóban au- toszifonra csurgóit a víz, az író­gépben pedig elkezdett levél várta, hogy befejezzék. A lány lustán, nyújtózkodva felállt és lomha léptekkel a mosdóhoz ment. Leemelt a polcról egy po­harat és szódavizet engedett be­le. A víz hideg volt, tele szén­savval. Három pohárral ivott egymásután. A harmadik pohár csak félig lett tele, kiürült a palack. Hédiké előszedte a pat- ronos dobozt: már csak egy jó volt benne. Éppen hozzá akart kezdeni a patroncserehez, már tat. A bakon fiatalos külsejű, rövid fehérszakállas férfi rázza éleshangú csengőjét. Vizet árul — a fürdőváros­ban! Nem gyógyvizet, csak sima artézit, nem poharanként, ha­nem vödrönként és nem ingyen, hanem 50 fillérért. A házakból papucsos, kötényes háziasszo­nyok csoszognak ki. Amíg a vödrök megtelnek, Király Sán­dor bácsival — a vízhordóval — beszélgetek. Otven éve él Baján. A há­borúból rokkantán jött haza. A nyugdíj kevés volt, valamivel pótolni kellett. 49-ben váltotta ki az iparengedélyt. Azóta na­ponta ezer litert árul vállala­toknak és „maszekoknak” egy­aránt. Tovább kell indulnia. Meghív maga mellé a bakra, és, hogy hasznomat is lássa, a következő állomásnál már én rázom a csengőt. Igaz, nem sok eredménnyel. — Legemlékezetesebb párizsi élménye? — „A mai nagyok kiállítása” a Salon Tothonban. Kilenc ké­pemmel szerepeltem itt! — Mire készül most? — A közeljövőben lesz az Ernst-múzeumbam egy önálló kiállításom. Erre csinálok egy sok alakos, nagyméretű, törté­nelmi sorozatot. Ennek a váz­lataival nagy sikerrel szerepel­tem Párizsban. — Tervei? — Jövőre Párizson kívül Iz­raelbe is meghívtak... És ide sok új képet szeretnék festeni. Búcsúzás. S a legújabb típu­sú Renault kocsi Szarvas felé röpíti vendégeinket. dőn berobogott a főnöke. Azért sietett, mert futballjegye volt. Fradi—MTK rangadó! Ezen a mérkőzésen szándékozott kinyit­ni a második számú palackot. Az első palack kinyitása óta már több mint tíz nap telt el: a Lefu 156-os gáz már nem ha­tott. — Minden rendben? — Minden rendben. — Keresett valaki? — Többen kerestek — ásfto- zott a lány. — Itt volt a Vere­bes, a Kovács, a Zimmermann, és a Palánksai.., ö többször járt itt... — Mit akart? — Nem tudom. 11 A vegyész átment a labora­tóriumba. Hédiké kedvetlenül leült az írógéphez és leütött né­hány billentyűt. Kisvártatva Zimányi vissza­jött. Falfehéren, üveges tekin­tettel állt az ajtóban, a szája saéle remegett. — Végem van..: — suttogta. — Eltűnt... — Mi tűnt et? — A második számú palack! Ha a titkárnő oda nem ugrik, Zimányi elvágódik a padlón • Midőn magához tért, nehezen forgó nyelvvel, reszkető han­gon ezt kérdezte: — Jártak ma itt idegenek? — Senki... Csak az intézet­ből ... A Verebes, a Kovács, a Zimmermann és a Pa’ánkai... Palánkai legalább tízszer ke­resett. — Más senki? — Más senki. — Légy szíves, küld be hoz­zám Verebest, aztán Kovácsot, aztán sorban a többieket. ■.. — Gondolod, hogy valaki kö­zülük ... — Nem gondolok semmit... Csináld, amit mondtam!.,. iFgLylatjfuki — Nyáron rosszabbul megy az üzlet — vigasztal, ilyenkor a gyerekeket szalasztják a kútra. A tél az én időm. Télen az em­berek fáznak és kényelmeseb­bek. Akkor háromszor is „tan­kolok” egy nap. Király bácsi közben meg­megállítja Kedvest, a jóltartolt öreg lovat. Elbeszélget vevői­vel — nem üzleti érdekből — emberségből, szeretetből. Tisz­telik és ismerik őt. Meghall­gatja az asszonyok — mert fő­leg azokkal akad dolga — pa­naszait. Ahogy ő mondja, vala­miféle „lelkiklinikát” tart fenn. Házastársakat békít, gyerekeket vígasztal. És válaszol — min­dig jót — a sok elmesélt álom­ra. A múltkor még a fagyasz­tott húst is vele szagoltatták meg ... nem romlott-e. A házakból párolgó ebédil­lat gyorsabb hajtásra serkenti Sándor bácsit. Lova egyre für­gébben húzza a terhétől las­san megszabaduló kocsit. Ko­dály: Háry Jánosa idehallatszik valamelyik rádióból. Már rég elmaradt tőlünk a zene, ő még mindig vígan fütyörészi a dal­lamot. Egy héten kétszer gyep­lő helyett a nagybőgő vonóját húzza a városi szimfonikus ze­nekarban. A fiam, aki technikumba jáej a másodhegedűs — mondja nem kis büszkeséggel. Mire visszaérünk a megüre­sedett főtérre, német turisták­kal tömött autóbusz érkezik. Előkapják fényképezőgépeiket, s máris célbaveszik a lajtos ko­csit. Király bácsi így búcsúzba - — Szeretném, ha nem lenne utódom... Utánanézek a kocogó al­kotmánynak. Éppen egy óriási öntözőkocsi előzi; A locsoló kezelője nevetve spricceli leaa imbolygó régiséget. Teheti Nem vödörrel méri a vizet. Pille György Bízunk benne Délelőttönként a zened általá­nos iskola ablakai alatt meg- megállnak a járókelőki pár pil­lanatig figyelmesen hallgatják a kiszűrődő zongorajátékot. — Ki lehet az — találgatja®. Nos, a mindennapos szorgal­mas gyakorló Kákonyi Hona, a Zeneművészeti Főiskola zongo­ratan szakának leendő elsőéves hallgatója. — Nehéz veit a fehaébeB? —. kérdezem. — Három napig tartott Ze­neelmélet, zongora, általános tájékozottság; Legnehezebb a zongora volt — válaszolja a csinos kislány. Többek közt Bach.- A-dúr Pneéudium és Bu­gáját, Schumann Pappilonsát és Bartók: Hat tánc bolgár rit­musban című művét játszottam, összesen — az országból kilen­cen kerültünk be! Különben a kecskem&J zenei óvodában találkozott először a zenével. (Családban ő az egyet­len muzsikus”.) Namesszegby Lajosné ajánlására választatta a zongorát. Többé-kevésbé az ő irányítása mellett végezte el a zenei általánost. Sokat köszönhetek Márta né­ninek; Még azt is megengedte, hogy itt gyakorolhassak. — Mennyit gyakorol? —• Csak akkor árulom el, hogyha nem írja meg, hogy 6— 8 órát naponta. A felvételi előtt még többet is;.i Utoljára a Nyolc és felt lát­ta. Az a véleménye róla, hogy „aki bármely művészeten ke­resztül keresi az élettel való kapcsolatát, annak sok mindent megmagyaráz ez a film”. Nagyon bízik magában;.. Mi is benne! „Századunk egyik legjobbja 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom