Petőfi Népe, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-20 / 195. szám
Mai Jegyzetünk r. ívnak, s&t, ha hinni lehet a meteorológusok jóslatainak, emelkedik a hőmérséklet a következő napokban. Csoda-e hát, hogy szinte kirajzanak az emberek a városok, _ házak, a szűk falak közül, hogy a természetben, strandokon, folyóvizek és tavak partján keressenek maguknak felüdülést. Bács-Kiskun megyében *s élnek a nagyszerű alkalommal Vtkendezök tábora tanyázik a Duna és a Tisza partján, a SzeUdi-tónál, Kun}éh értón és a Petöfi-tó kellemes vidékén, Bajáról, a Sugovicáról nem is beszélve. Igen sokan utaznak a Balatonhoz is. Szakszervezeti és vállalati üdülőkben töltenek el egy-két hetet, jól megérdemelt pihenéssel, vagy hétvégi kirándulásra — motoron, gépkocsin és autóbusszal — érkeznek a magyar tenger partjára. Fotóriporterünk megörökített néhányat ezekből az örömteli pillanatokból. J Ez csak a balatoniéit« part, de azt mondják, végig ilyen telt ház van. Vitorlások, gumicsónakok — és ember ember hátán. Tessék mondani, volna még itt hely egy sovány férfi számára? Akad Itt látnivaló! Még annak is, aki nem akar levetkőzni. Mert azért van, aki kellően levetkőzött — és modellt áH a fényképezőgép lencséje s a kíváncsi szemlencsék elé. • Sokan állnak sorba sült halért a sütöde előtt, de ez nem az igazi. Nézzük csak, milyen elszántan üldögélnek itt fiatalok és öregek a vízparton — horgászbottal a kezükben. S ha kedvez a szerencse és akad fogás, maguk sütik ropogósra a pontyot és a keszeget. —• Juj, úgy csobog, mint a tenger! — ijedt meg a kislány a kövekhez csapódó hullámoktól. Mert még nem látott valódi tengert. (Tóth Sándor felvétele.) Fogyó emlékek nyomán KERESTEM egy parányi tavat a Haraszti-dűlőben, hol gyerekkorom néhány szép napját éltem. A tó mellett a százéves gémeskutat is kerestem, amiből jó volt nagyokat inni. És kerestem bújócskáink dzsungelét, . a;; kis. erdőt, és kerestem öreg fákat, álmos, nyűtt tanyát, útmfenii kocsmát, a piac mellett .a? .órás üzletét, hol harminc évé' Lebovics papa komikus alakja görnyedt az apró műszerek felett, kerestem az akkori falut szülőhelyemen, . de mindenfelé a mostani kacagott rajtam, amerre jártam. Ám így tesz velem második szülőhelyem, jó városom, Kecskemét is. Ha a Eeretvás Szálló egykori épületét keresem, s elképzelem regi helyére, rámnevet a Sörkert, ha a Széchenyi tér öreg fái alatt a konflisok után kutatok, csak nevet, nevet az Aranyhomok Szálló, s előtte a szökőkút; és kacag a születő sugárút a Nagytemplom mögött, ha a kopott bódék ut^n kutat szemem, s a Trombita utcai bérházak színesen haho- táznak, mikor az óreg malom nyomait meglelni igyekszem. Ha a Rá vágy téren a füstös állomást, s mellette az italbolt részegjeit keresem, és a tér suttogó fái alatt a letáborozott cigányokat, meg a vándorcirkuszosok fáradt lovait, s vihartépett, esővert bódéit, büszke nevetéssel fogadnak a Le-* ninváros vadonatúj* lakóházai, erkélyükről virágillatot hord a szél. FCGYÖ EMLÉKEK nyomán az új kivirágzik. És olyan gyors az újnak a növekedése, alig lehet nyomon követni figyelemmel. Eltűnnek rozoga bódék, sáros utcák, rideg terek, korszerűtlen épületek egy sokszempontú tervezés alapján, száz és száz szorgos kéz nyomán változik, alakul, mozog, épül, szépül, terjed, erősödik a város, hogy mindennap új és új arcát mutassa felénk, hogy nap mint nap, széplányként kellesse magát újabb, s szebb ruhában, hogy magával ragadjon egyre jobban, hogy csüngjön- rajta még szebb szerelemmel. MEGÁLLUNK olykor egy- egy pontján városunknak. Elgondoljuk, milyen volt ott, az a hely, hol állunk, mondjuk, tíz év előtt. Megragadjuk egy percre a múló időben szerte- foszló emlékképét annak a helynek, azután felnézünk a csillogó ablakokra és a sima beton hátán mosolyogva lépkedünk tovább. 1 Varga Mihály PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Klskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkeszt5: dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Uapkladő Vállalat Felelős kiadó: Mezei István Igazgató Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19; 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38, Vidéki lapok: 11-22 Kiadóhivatalt Kecskeméti Szabadság té> fltfe Telefont 17-0*. Terjeszti a Magyar Postai Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hőnapra W forint Bács-Klskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefont u-M Ind ex; M Q£5. Díjnyertes fogatok bemutatója Az idén Aachenben megrendezett nemzetközi fogatversenyen a magyar fogatok jelentős sikereket érték el. A kettős és négyes fogatok versenyében győztes magyar hajtők a Budapesti Mezőgazdasági Kiállításon is bemutatkoznak, A kiállítás bemutatópályájának lelátóját bővítették, így a közönség; ebben az évben már kényelmesen, ülve- tekintheti meg az 'izgalmas lovasversenyeket, látványos fogatbemutatókat, valamint a díjnyertes állatok felvonulását. karú férfi hajlik ki az ablakon és ráförmed: — Mit ugrál itt r Átkelés Az úttest két partja között hömpölyög a forgalom ária. Autók, édesapám, mint egy nikkelbolha. Még valaki közlekedési rendőrnek nézi. — Kérem itt maguknak meg kellene állni, gyalogosok is vanak a világon. Ha kiszáll, akkor maga is gyalogos lesz. A hatalmas jármű feltartóztatja a mögötte nyüzsgő apróbb járműveket is. Az egyszerű gyalogosok ezt kihasználva tódulnak a csíkra a biztos átkelés reményében, de azért óvatosan. Némelyik mosolyogva fordítja fejét a vitatkozók felé és gyámoltalan megjegyzést tesz a gépkocsivezetőkre, amire senki sem figyel. A tetovált karú éppen most „végez” a merész, de egyszerű gyalogossal. — Na, suhanjon arrébb sza- kikám, mert amint láfja ez a kocsi nehezebb, mint egy léggömb —• majd hátrafordulva odaszól a sofőrnek: —. Adj geizt Lajos! Lajos gázt ad és felbőg a masina. Az előbb még kalimpáló kis ember ijedten ugrik fel a járdaszegélyen a kis pár* hányra. Ebben a pillanatban el* önti a méreg és átkokat szór a tovarobogó teherautó után. Észre veszi ugyanis, hogy oda sza* ladt vissza, ahonnan elindult és nem a túlsó oldalra. De már árad az autók, gépjárművek hömpölygő folyama s a motorok dübörgése elnyeli az egyszerű gyalogos átkozódá- sát, amit hamarosan abba is hagy az ideges ember és szemüvege mögül már az újabb le* hetőséget kutatja. Gál Sándor- V motorkerékpárok, robogok, zeto- rok, lovaskocsik törtetnek a cél felé. A járda szélén egyszerű gyalogosok állnak és áhítozva néznek a túlsó partra, ahonnan hasonló vágyakozással tekintenek feléjük. Sietnének az egyszerű gyalogosok, hiszen már csak öt perc van nyolcig s még messze a munkahely. Az áradat azonban nem lohad, sőt újabb és újabb hullámok támadnak a távolabbi kanyarban. — Kérem, amióta ezeket a zebrákat kirajzolták itt Kecskeméten, én meg vagyok zavarodva — mondja egy idősebb hölgy és segélykérőén telánt- get körbe. — Maga ráér mama! A piac tízkor is piac. Addig majd csak átérünk — veti oda flegmán a beatles-hajú siheder, s tovább szemléli az előtte álló kislány karcsú álakját. A következő pillanatban egy negyven év körüli ideges arcú férfi, aki már nem bírja tovább, kezét feltartva lelép az Úttestre. A többiek nem merik követni, de a járda széléről élénken, figyelik az átkelési ki* sérletet. Az autók, motorok tovább száguldanak, a férfi, az egyszerű gyalogos, ott bukdácsol közöttük. Előtte is, mögötte is egy-két centire húznak el a személykocsik. Csíkról-csík- ra meg kell küzdenie minden lépésért. Persze az integetést sem hagyja abba. Most egy hatalmas teherautó jön felé. Két* ségbeesetten rázza a kezét és — nagy csikorgással itiegáll a szörnyeteg. Robusztus, tetovált MÉG TART A NYÁR...
