Petőfi Népe, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-20 / 195. szám

Mai Jegyzetünk r. ívnak, s&t, ha hinni lehet a meteorológusok jóslatainak, emelkedik a hőmérséklet a következő napokban. Csoda-e hát, hogy szinte kirajzanak az emberek a városok, _ házak, a szűk falak közül, hogy a természetben, strandokon, folyó­vizek és tavak partján keressenek maguknak felüdülést. Bács-Kiskun megyében *s élnek a nagyszerű alkalommal Vtkendezök tábora tanyázik a Duna és a Tisza partján, a SzeUdi-tónál, Kun}éh értón és a Petöfi-tó kellemes vidékén, Bajáról, a Sugovicáról nem is beszélve. Igen sokan utaznak a Balatonhoz is. Szakszervezeti és vállalati üdülőkben tölte­nek el egy-két hetet, jól megérdemelt pihenéssel, vagy hét­végi kirándulásra — motoron, gépkocsin és autóbusszal — érkeznek a magyar tenger partjára. Fotóriporterünk meg­örökített néhányat ezekből az örömteli pillanatokból. J Ez csak a balatoniéit« part, de azt mondják, végig ilyen telt ház van. Vitorlások, gumi­csónakok — és ember ember hátán. Tessék mondani, volna még itt hely egy sovány férfi számára? Akad Itt látnivaló! Még an­nak is, aki nem akar levetkőz­ni. Mert azért van, aki kel­lően levetkőzött — és modellt áH a fényképezőgép lencséje s a kíváncsi szemlencsék elé. • Sokan állnak sorba sült halért a sütöde előtt, de ez nem az igazi. Nézzük csak, milyen elszántan üldögélnek itt fiata­lok és öregek a vízparton — horgászbottal a kezükben. S ha kedvez a szerencse és akad fogás, maguk sütik ropogósra a pontyot és a keszeget. —• Juj, úgy csobog, mint a tenger! — ijedt meg a kislány a kövekhez csapódó hullámok­tól. Mert még nem látott va­lódi tengert. (Tóth Sándor felvétele.) Fogyó emlékek nyomán KERESTEM egy parányi ta­vat a Haraszti-dűlőben, hol gye­rekkorom néhány szép napját éltem. A tó mellett a százéves gémeskutat is kerestem, ami­ből jó volt nagyokat inni. És kerestem bújócskáink dzsunge­lét, . a;; kis. erdőt, és kerestem öreg fákat, álmos, nyűtt tanyát, útmfenii kocsmát, a piac mellett .a? .órás üzletét, hol harminc évé' Lebovics papa komikus alakja görnyedt az apró műsze­rek felett, kerestem az akkori falut szülőhelyemen, . de min­denfelé a mostani kacagott raj­tam, amerre jártam. Ám így tesz velem második szülőhelyem, jó városom, Kecs­kemét is. Ha a Eeretvás Szálló egykori épületét keresem, s elképzelem regi helyére, rámnevet a Sör­kert, ha a Széchenyi tér öreg fái alatt a konflisok után ku­tatok, csak nevet, nevet az Aranyhomok Szálló, s előtte a szökőkút; és kacag a születő sugárút a Nagytemplom mö­gött, ha a kopott bódék ut^n kutat szemem, s a Trombita utcai bérházak színesen haho- táznak, mikor az óreg malom nyomait meglelni igyekszem. Ha a Rá vágy téren a füstös állomást, s mellette az italbolt részegjeit keresem, és a tér suttogó fái alatt a letáborozott cigányokat, meg a vándorcir­kuszosok fáradt lovait, s vi­hartépett, esővert bódéit, büsz­ke nevetéssel fogadnak a Le-* ninváros vadonatúj* lakóházai, erkélyükről virágillatot hord a szél. FCGYÖ EMLÉKEK nyomán az új kivirágzik. És olyan gyors az újnak a növekedése, alig lehet nyomon követni fi­gyelemmel. Eltűnnek rozoga bódék, sáros utcák, rideg te­rek, korszerűtlen épületek egy sokszempontú tervezés alapján, száz és száz szorgos kéz nyo­mán változik, alakul, mozog, épül, szépül, terjed, erősödik a város, hogy mindennap új és új arcát mutassa felénk, hogy nap mint nap, széplány­ként kellesse magát újabb, s szebb ruhában, hogy magával ragadjon egyre jobban, hogy csüngjön- rajta még szebb sze­relemmel. MEGÁLLUNK olykor egy- egy pontján városunknak. El­gondoljuk, milyen volt ott, az a hely, hol állunk, mondjuk, tíz év előtt. Megragadjuk egy percre a múló időben szerte- foszló emlékképét annak a helynek, azután felnézünk a csillogó ablakokra és a sima beton hátán mosolyogva lépke­dünk tovább. 1 Varga Mihály PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Klskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkeszt5: dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Uapkladő Vállalat Felelős kiadó: Mezei István Igazgató Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19; 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38, Vidéki lapok: 11-22 Kiadóhivatalt Kecskeméti Szabadság té> fltfe Telefont 17-0*. Terjeszti a Magyar Postai Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hőnapra W forint Bács-Klskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefont u-M Ind ex; M Q£5. Díjnyertes fogatok bemutatója Az idén Aachenben megrende­zett nemzetközi fogatversenyen a magyar fogatok jelentős si­kereket érték el. A kettős és négyes fogatok versenyében győztes magyar hajtők a Buda­pesti Mezőgazdasági Kiállítá­son is bemutatkoznak, A kiál­lítás bemutatópályájának lelá­tóját bővítették, így a közönség; ebben az évben már kényel­mesen, ülve- tekintheti meg az 'izgalmas lovasversenyeket, lát­ványos fogatbemutatókat, vala­mint a díjnyertes állatok fel­vonulását. karú férfi hajlik ki az ablakon és ráförmed: — Mit ugrál itt r Átkelés Az úttest két partja között höm­pölyög a forga­lom ária. Autók, édesapám, mint egy nikkelbol­ha. Még valaki közlekedési rendőrnek nézi. — Kérem itt maguknak meg kellene állni, gyalogosok is vanak a világon. Ha kiszáll, ak­kor maga is gyalogos lesz. A hatalmas jármű feltartóztat­ja a mögötte nyüzsgő apróbb járműveket is. Az egyszerű gya­logosok ezt kihasználva tódul­nak a csíkra a biztos átkelés reményében, de azért óvatosan. Némelyik mosolyogva fordítja fejét a vitatkozók felé és gyá­moltalan megjegyzést tesz a gépkocsivezetőkre, amire senki sem figyel. A tetovált karú éppen most „végez” a merész, de egyszerű gyalogossal. — Na, suhanjon arrébb sza- kikám, mert amint láfja ez a kocsi nehezebb, mint egy lég­gömb —• majd hátrafordulva odaszól a sofőrnek: —. Adj geizt Lajos! Lajos gázt ad és felbőg a masina. Az előbb még kalim­páló kis ember ijedten ugrik fel a járdaszegélyen a kis pár* hányra. Ebben a pillanatban el* önti a méreg és átkokat szór a tovarobogó teherautó után. Ész­re veszi ugyanis, hogy oda sza* ladt vissza, ahonnan elindult és nem a túlsó oldalra. De már árad az autók, gép­járművek hömpölygő folyama s a motorok dübörgése elnyeli az egyszerű gyalogos átkozódá- sát, amit hamarosan abba is hagy az ideges ember és szem­üvege mögül már az újabb le* hetőséget kutatja. Gál Sándor- V motorkerékpárok, robogok, zeto- rok, lovaskocsik törtetnek a cél felé. A járda szélén egyszerű gyalogosok állnak és áhítozva néznek a túlsó partra, ahonnan hasonló vágyakozással tekinte­nek feléjük. Sietnének az egy­szerű gyalogosok, hiszen már csak öt perc van nyolcig s még messze a munkahely. Az ára­dat azonban nem lohad, sőt újabb és újabb hullámok tá­madnak a távolabbi kanyarban. — Kérem, amióta ezeket a zebrákat kirajzolták itt Kecske­méten, én meg vagyok zavarod­va — mondja egy idősebb hölgy és segélykérőén telánt- get körbe. — Maga ráér mama! A piac tíz­kor is piac. Addig majd csak átérünk — veti oda flegmán a beatles-hajú siheder, s tovább szemléli az előtte álló kislány karcsú álakját. A következő pillanatban egy negyven év körüli ideges arcú férfi, aki már nem bírja to­vább, kezét feltartva lelép az Úttestre. A többiek nem merik követni, de a járda széléről élénken, figyelik az átkelési ki* sérletet. Az autók, motorok to­vább száguldanak, a férfi, az egyszerű gyalogos, ott bukdá­csol közöttük. Előtte is, mögöt­te is egy-két centire húznak el a személykocsik. Csíkról-csík- ra meg kell küzdenie minden lépésért. Persze az integetést sem hagyja abba. Most egy ha­talmas teherautó jön felé. Két* ségbeesetten rázza a kezét és — nagy csikorgással itiegáll a szörnyeteg. Robusztus, tetovált MÉG TART A NYÁR...

Next

/
Oldalképek
Tartalom