Petőfi Népe, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-18 / 193. szám

1964. augusztus 18, kedd 5. oldal Előkészületben az új pártoktatási év kiadványai Még itt a nyár, de a Kos­suth Könyvkiadóban már elké­szülnek az új pártoktatási év kiadványai. Nonn György igaz­gatóhelyettessel arról beszél­getünk, milyen törekvések ve­zetik a könyvkiadót az új anya­gok összeállításánál? — A tavalyihoz hasonlóan, az idén is csaknem 700 ezer em­ber vesz részt a pártoktatásban. Négyszázhúszezren szeminá­riumokon, a többiek előadáso­kon bővítik ismereteiket. Nagy tömeg ez. Az egyes oktatási formákban figyelembe kell ven­nünk a színvonalbeli különb­ségeket, ezért népszerű formá­ban, érdekesen, színesen, ugyan­akkor tudományos igénnyel ké­szíttetjük el brosúráinkat. Tö­rekszünk arra, hogy minél több ábra, grafikon, kép segítse az anyag elsajátítását. Az idén képes anyagokat adunk ki a tu­dományos szocializmus hallga­tók számára, s hat és fél év ter­jedelmű külön füzetben szem­léltetjük a politikai gazdaság­tan egész anyagát. — A propagandisták, a hall­gatók általában elégedettek az oktatási kiadványokkal. Előfor­dul azonban, hogy késnek az anyagok, s az egyes füzetek színvonala egyenetlen. A kö­zépiskolai tankönyv szövegét sokan zsúfoltnak érezték. Mi­lyen okok játszanak ebben köz­re? — A késés legfőbb oka az a törekvésünk, hogy a legújabb politikai eseményeket, doku­mentumokat elemezve tartal­mazzák a füzetek. De az ese­mények gyorsan követik egy­mást, az átdolgozás, majd a lektorálás is időt vesz igénybe. Kiadványaink nagy példányszá- múak, a nyomdák teljesítőké­pessége pedig véges. Mindez együtt okozza a késést, amelyet persze, igyekszünk elkerülni. Szerzőink egy-egy terület leg­jobb szakemberei, de egyesek nem tudják még teljesen a köz­írói nyelvet megtalálni. A ter- jengősség és a túlzottan tömör tudományosság — ez a két véglet, amelyet igyekszünk el­kerülni — több kevesebb si­kerrel. Felhívjuk azonban a figyelmet arra, hogy a propa­gandisták rendkívül sokat se­gíthetnek a hallgatóknak, ha a szemináriumi foglalkozásokon nem ragaszkodnak a tudomá­nyos szöveg szó szerinti vissza­adásához, hanem példákkal és más eszközökkel igyekeznek a foglalkozást feloldani. — Milyen oktatási formák I lesznek az idén, és milyen kér­désekkel foglalkoznak a hall­gatók? — Az oktatási formák, és a résztvevő hallgatók arányszá­ma nagyjából a tavalyi lesz. Űj formaként az ipari és mező- gazdasági gazdaságpolitikai tan­folyamhoz csatlakozik a világ- gazdasági, tíz-tizenötezer részt­vevővel. Növekszik a falusi té­li tanfolyamok, és a fejlődés­nek megfelelően a marxizmus- leninizmus középfokú tanfolya­mok, valamint az esti egyete­mek hallgatóinak száma. Az időszerű kérdések tanfo­lyamán a 200 ezer résztvevő nyolc előírt és négy ajánlott témát tanulmányoz. Szó lesz a nemzetközi munkásmozgalom időszerű problémáiról, a VIII. kongresszus népgazdasági hatá­rozatainak végrehajtásáról, az osztályharcról és a párt vezető szerepének érvényesüléséről a szocializmus teljes felépítésé­nek időszakában, a szocializ­mus és a fegyelem összefüggé­séről, kultúrpolitikánk kérdé­seiről stb. A gazdaságpolitikai tanfo­lyamok ipari tagozatán hat té­mával foglalkoznak: a munka­erőgazdálkodás, s az ipari ex­port helyzetével és feladatai­val, az életszínvonal alakulásá­val, a koncentráció, kooperá­ció és specializáció kérdéseivel, az állandó állóalapokkal és a beruházásokkal, valamint az ipar szerepével a mezőgazda­ság fejlesztésében. A mezőgazdasági tagozaton a mezőgazdaság szerepéről, az ál­lattenyésztés helyzetéről és tar­talékairól, a tsz-en belüli anya­gi ösztönzőkről, a mezőgazda­ság műszaki fejlesztéséről, a szaktudás és a korszerű ter­melés összefüggéseiről, vala­mint az árutermelés és felvá­sárlás kérdéseiről lesz szó. A világgazdasági tagozat hallga­tói korunk termelőerőinek fej­lődését, a két rendszer gazda­sági versenyét, a kapitalista világgazdaság integrációját, a KGST szervezetét és munká­ját, a gyengén fejlett volt gyar­mati országok gazdasági és po­litikai helyzetét tanulmányoz­zák. A kiadó átdolgoztatja a marxizmus—leninizmus közép­fokú tanfolyam első évfolya­ma, a középiskola és az esti egyetemek filozófiai és politi­kai gazdaságtan tananyagait, s új anyagot készíttet a marxiz­mus—leninizmus középfokú tanfolyam második évfolyamá­nak. Cs. J. Rendelet a középiskolai tanulók externátusi ellátásáról A Művelődésügyi Minisztéri­um rendeletet adott ki a kö­zépiskolai tanulók externátusi ellátásáról. Az externátusi el­látásban részesülő tanulók csa­ládoknál laknak, s a középis­kola kollégiumában teljes napi étkezést kapnak, a tanulmányi munkában pedig a bentlakó ta­nulókkal együtt vesznek részt. A rendelkezés szerint exter­nátusi ellátásban csakis olyan tanuló részesülhet, akinek szü­lei, vagy gondviselői nem lak­nak az iskola székhelyén és akinek a tanév tartamára ma­gánháznál megfelelő szállás biztosítható. A szállás biztosí­tásában az iskolák és kollégiu­mok, illetve diákotthonok igaz­gatói, valamint a szülői mun­kaközösségek nyújtanak segít­séget. Az externátusi ellátásban részesíthető tanulók számát a kollégiumi tanulószoba — men­zai lehetőségek figyelembevé­telével az illetékes művelődés- ügyi és tanácsi szervek állapít­ják meg. Az externátusi ellá­tást a középiskola első osztá­lyában a továbbtanulásra je­lentkezés alkalmával, a továb­bi években pedig a megelőző tanév végén a kollégium, illet­ve az iskola igazgatójától kell kérni. Az externátusi felvétel­ről, a kollégium igazgatója az iskola igazgatójával együttesen dönt. A kérelemhez mellékelni kell a szülők vagyoni viszo­nyaira és az ellátatlan család­tagok számára vonatkozó iga­zolást. Ugyancsak mellékelni kell az orvosi igazolást arról, hogy a tanuló nem szenved fertőző betegségben. Az externátusi ellátásért fi­zetendő térítési díjjal kapcso­latban a minisztérium rendel­kezése kimondja, hogy a ta­nulókat négy kategóriába kell sorolni; az egyes kategóriákban az alapdíj havi 50, 100, 150, il­letve 250 forint. Az alapbesoro­lást évenként felülvizsgálják. Az alapbesorolásnál figyelembe veszik a szülők szociális hely­zetét, továbbá a tanuló közös­ségi magatartását és az első osztályos tanulóknál az általá­nos iskola nyolcadik osztályá­ban elért év végi tanulmányi eredményt. Az első osztályos tanulók az első félévben a be­sorolási alapdíj teljes összegét fizetik. A továbbiakban az alap­díj a diákoknak az előző fél­évben elért tanulmányi ered­ménye szerint módosul. (MTI) felelte óvatosan Palánkai. — Zoltai kolléga kiérdemelte a ta­nulmányutat. .. — De nem! — jajdult fel Zi- mányi. — Magának kellett vol­na elmennie! — Zoltai kitűnő szakember — bizonygatta a laborvezető, és magában arra gondolt: ..Uram­isten, mit akar ez tőlem?!” — Maga sokkal jobb szak­ember — Mégis Zoltait küld­tem. .. — Jól tette, igazgató úr! — Dehogy tettem jól! Hibát követtem el. És most azért jöt­tem, hogy megkérdezzem: nem haragszik rám ezért? __ Hogy én? Haragudni? De ig azgató úr! — Lelkiismeretfurdalásom van maga miatt... — Énmiattam? — ijedezett Palánkai. — Igen, maga miatt. ígérem azonban, hogy legközelebb ön utazik külföldre. A kutató kezet nyújtott, majd magához ölelte a rémült arcú, nagyhasú, szakállas laborveze­tőt, aztán visszament a szobá­jába és lediktált a titkárnőjé­nek, Hédikének egy beadványt: Arra kérte a minisztériumot, hogy a százmilliós póthitelüket csökkentsék harmincmillióra. Amikor ezzel készen volt, a ko­csiját kérte, és hazarobogott. Útközben kiszállt és vett egy nagy csokor virágot. Emmikének, a feleségének. IV. Átnyújtotta a virágokat az asszonynak. Zimányiné kicsi és gömbölyű. Egyesek azt rebesgetik, hogy idősebb a férjénél, pedig hat esztendővel fiatalabb. Szögletes arcán megkövült vonások. A te­kintete hideg, barátságtalan. A haja ősz, de gondosan ápolt. Mozdulatai lassúak, méltóság- teljesek. — Miért jöttél haza? — kér­dezte csodálkozva, majd a vi­rágra nézett. — És ezt miért kapom? — Eszembe jutottál. Eszembe jutottál, és arra gondoltam, mi­lyen régen vittem virágot az én Emmikémnek... — Vizsgáltasd meg magad egy specialistával — dohogott Em- mike, és a konyha felé tartott. — Hova mégy? — Vízbe rakom a virágokat.,. — Siess! Beszélni szeretnék veled. — Most? — húzta fel szemöl­dökét Zimányiné, és bizalmatla­nul nézett a férjére, talán egy kicsit riadtan is. — Most. A vegyész bement a szobába és levetette magát egy karos­székbe. A feje még mindig fájt, de már nem olyan nagyon, mint a laboratóriumban. Valamivel jobban érezte magát, de a szo­rongás és a nyugtalanság még mindig gyötörte. — Nos, itt vagyok... Beszélj! — jött be az asszony. — Mit akarsz mondani nekem? — Már olyan régen beszélget­tünk. Az utóbbi időben, belá­tom, teljesen elhanyagoltalak... Tudod, a munka. .. Még mindig az eneolid. . . Meséltem neked a kutatásaimról, nem? — Nem. — Érdekes, én úgy emlék­szem, hogy... — Rosszul emlékszel... — Lehet, de most nem is a munkámról akarok beszélgetni veled.., Arról majd máskor... — Máskor — bólintott Zimá­nyiné, gúnyos mosollyal. A férfi észrevette a gúnyt, és HELY A TETŐN A strand mindenkié, de ful- lasztó nyári délelőttökön szinte kizárólag a diákok paradicso­ma. Csapatostól jönnek, hozzák vetésben törnek ki aszerint, hogy az ugrási produkció valódi fejesre, vagy csak „hasasra” si­került. a „cuccot” — könyvet, újságot, táskarádiót — almát rágnak, összeverődnek, megvitatják a világ és a maguk dolgait. Kö- rülállják a medencét, egetverő éljenzésben, vagy harsány ne­zavarba jött. Idegesen húzogat­ta, ropogtatta az ujjait, és köz­ben a feleségét nézegette, aki­vel harminchét esztendőt töl­tött együtt. „Amikor megismer­tem, szőke volt a haja és bubi­frizurát hordott. Most ősz, tel­jesen ősz Istenem, hogy múlik az idő! Megöregedtünk... Egy­más mellett... Emmike... Ré­gen Emmucinak szólítottam...” Egy pillanatra felvillant előtte Hédiké arca, és olyan lelkiisme- retfordulást érzett, hogy majd­nem felkiáltott. „Itt akartam hagyni ezt az asszonyt... Ennyi év után!... Ö. én ostoba! Majd­nem elrontottam az életemet egy szép szempár kedvéért, egy szép lábért, egy szép. ..” A lel- kiismeretfurdalás ismét belé- nyilalt, és szíve rettenetesen ne­héz lett. „Nem is tudom, ho­gyan képzeltem el: hatvanéves fejjel új életet kezdeni egy fia­tal fruska oldalán. Itt az én he­lyem, e mellett az asszony mel­lett, aki gyermekeimnek jó any­ja, és nekem hűséges felesé­gem. ..” — Halljuk, miről akarsz be­szélni? (Folytatása következikJ Pár hét van még hátra a szünidőből. Aztán a kiskunha­lasi strand is csendesebb lesz, a „védett területnek” számító tetőnapozó is kiürül. Addig azonban övék a nyár és a hely a tetőn. Magasra száll a labda, dzsesszt bömböl a táskarádió, a lányok is mekkorát nőttek tavaly óta, és egyáltalán napoz­ni, behunyt szemmel álmodozni* élni — csudára jó! Első csengetésig.. . Akkor kez­dődik minden elölről: a munka, a tanulás. És az iskola új tem­pót diktáló falai közt emlékké halkul a nyár. A suttogó félsza­vak, a harsány nevetések, a me­dencéhez csapódó hullámok za­ja és a csend oldott könnyűsé­ge ott fent, a tetőn... V ad as—Pásztor Új tanfolyamok Kecskeméten az idén is in­dulnak új mezőgazdasági szak­munkásképző-tanfolyamok. Többek között a Vörös Csil­lag, Mathiász, Béke, és a II. Rákóczi Ferenc tsz-ekben szer­veznek ilyen gyümölcs- és sző­lőtermel ő szakiskolákat. A ta­valyi 50 helyett az idén már 160 dolgozó jelentkezett. Több helyen a dolgozók általános is­kolájának VH., Vili. osztályá­val párhuzamosan végzik el a tanfolyama^

Next

/
Oldalképek
Tartalom