Petőfi Népe, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-14 / 190. szám
M64. augusztus 14, péntek SS. olds! ÉRDEMES ELKEZDENI Tíx kilométer iS lehet az út Kiskunfélegyházától a Kiskunság Tsz-ig. Mikor az irodában az elnöktől afelől érdeklődtem, mit csinálnak itt szabad idejükben a fiatalok, felállt, átkiabált a szomszéd szobába: „Gyere csak be Feri fiam.” Majd felém fordulva ezt mondta: „A Feri gyerek a kul- túrfelelős. Most is törik valamiben a fejüket, ő erről többet tud mondani.” Így ismerkedtem meg Tóth Ferenccel, a tsz anyagkönyvelőjével. Magas termetű, szőke fiatalember, nem lehet sokkal több 18 évesnél. Beszélgetni kezdtünk. Az ottani fiatalokról, munkájukról, szórakozásaikról. — Persze, ilyenkor dologidőben kevesebb idő jut szórakozásra — mondja Tóth Ferenc. Most, a kultúrcsoporttal augusztus 20-ra készülünk. Tsz- ünnepséget rendezünk vacsorával, táncmulatsággal. Erre tervezünk egy rövid jelenetekből, szavalatokból, énekszámokból álló műsort. Hasonlót már tavaly is tartottunk, akkor nagyon jól sikerült. Előkeres egy könyvet, vidám színpadi jelenetek vannak benne. Megmutatja, hány jelenetet tanultak már be, s felsorolja a szereplőket. — Már készül a színpad is, kint az udvaron állítjuk fel. Reméljük, hogy az idő is jó lesz. — Do'goxik-e a Kiszszervezet? Elkomorul az arca, ahogy válaszol. — Az sajnos, nincs. Mi már régen szerettük volna megalakítani, de nem engedélyezték^) Igaz, helyiségünk sem volt. — Már van? — Még nincs, de már megbeszéltük a tsz vezetőivel, hogy építünk magunknak egy kis szobát, ök támogatják a tervet. Ebben a tsz-ben körülbelül 20 —25 fiatalra lehet számítani. Ennyinek pedig már érdemes elkezdeni. Ügy tervezzük, hogy a télen megalakítjuk a KISZ- szervezetet. Fiatal lány jön be, kezében iratok. Fekete Mária, bérelszámoló. Ezután hárman beszélgetünk. Milyen a lányok helyzete? Meg vannak elégedve a tsznyújtotta lehetőségekkel? — A pénzzel nincs semmi baj. A lányok többsége a kertészetben dolgozik, elég jól keresnek. A szórakozási lehetőségek már sokkal rosszabbak. Nemrégiben, talán egy hónapja vettünk egy televíziót. Ez nagyon jó, de még nem elég. Szombaton, vasárnap Félegyházára kell bemennünk, ha táncolni akarunk, vagy meg akarunk nézni egy-egy jó filmet. Azt tudjuk, hogy nem építhetnek nekünk külön mozit. De talán nem telnének olyan unalmasan az esték, ha idekinn is összejöhetnénk beszélgetni, szórakozni. Nagyon jó lenne, ha már megalakulna a KISZ. Próbáltak már ezen segíteni, van valamilyen tervük? — Igen. Itt van az augusztus 20-i program meg a kultúrcso- port. Nemrégen alakult. Közösen tervezünk kirándulást Szegedre és Pestre a mezőgazdasági vásárra. Télen kapunk egy lemezjátszót, akkor már lehet szórakozni, táncolni. Addigra talán az a kis szoba is felépül. ROZOGA épület előtt kispad. A pádon ül a járási népművelési felügyelő, a tanácselnök, a művelődésiotthon-igazgató, s jómagam. Beszélgetünk. Tiszaújfalu, nyár, ezerkilenc- százhatvannégy. Hőség, por, elomló álmosság. Hatalmas vasajtó felett tábla jelzi: „Művelődési otthon”. Jó, hogy van ez a tábla. Két okból: 1. Erről a volt magtárról úgysem lehetne kitalálni, hogy ilyen dicséretes funkciója van, 2. Legalább egy parányi ép darabot láthatunk: a táblát. A vasajtón vasiakat, az apró ablakon vasrács, mögötte betört ablak. Az udvaron igazi középkori hangulat fogadja a látogatót. Romok (a művelődési otthon egy részét ledöntöttek, mert életveszélyes volt már), szemét és gaz, bokáig érő. Sivár, kietlen a kép. Bent szakadozó mennyezet, hulló vakolat, ijesztő félhomály. — Félek, ránk szakad egyszer — mondja az elnök és kényszeredetten mosolyog. Azért most már itt is kezd kialakulni a közösségi szellem. A tanulás, a könyv milyen szerepet játszik szabad idejükben? — Könyvtár sajnos, csak Félegyházán van, oda pedig nem mindig tudunk bejárni. Tanulni, elég sokan tanulnak. Többen járnak a dolgozók esti iskolájába. Mi ketten — mutat Tóth Ferencre — a közgazda- sági technikum levelező tagozatát végezzük Kiskunfélegyházán, én másodikba, Feri harmadikba jár. Utána szeretnénk tovább tanulni. h ti fi lg tartott a beszélgetés a Kiskunság Tsz-ben. A kép, ami feltárult, nem a legrózsá- sabb, de változtatni lehet rajta. Ha a fiatalok összefognak, bátran kezdeményeznek, az eredmény sem maradhat el. Mindenesetre az első lépéseket megtették, és már ez is mutatja, hogy érdemes volt elkezdeni. K. G. — MENJÜNK ki a kispadra inkább — kapok a szón hirtelen. Megtudom, hogy a tsz-é a művelődési otthon. Negyvenezer forintot költöttek rá, mcsi azért nem akarják átadni. Mert az épület egyébként a tanács tulajdona. — Mit tegyünk, ha nem hajlandók? — szabadkozik az elnök. — Mi sem tehetünk semmit — így a járási népművelési felügyelő. Aztán az elnök még ezt is mondja: — Higgye el az elvtárs. fáj ez nekünk, mert a nép meg olyan kultúraéhes! IGEN, a nép kultúrára éhes. Azóta is ez jár a fejemben. Be ezt a kultúrára éhes népet kielégíti-e az a magyarázat, hogy a tanács és a tsz nem ért szót? Ügy gondoljuk, ha mindkét helyen elsősorban a község lakóinak érdekét tar.anák szem előtt, találnának megoldást! Varga Mihály Magyaiázkodók... ct ggBEät Rövid idő leforgása alatt ez már a második film, amely Verne regényéből készült. Hősét a magyar származású Sánvásznú olasz—francia—spanyol koprodukció rendezője: Georges Lampin. A szereplők is — elsősorban a Sándor Mátyást Jelenet a filmből. dór Mátyás grófot, az egyik közép-európai országban titokban működő szabadságpárt vezetőjét jól ismerik az ifjú és a felnőtt olvasók. Éppen ezért szívesen találkoznak vele a mozik nézőterén. Az izgalmas történetet szakértő kézzel fordította át a film nyelvére a szélesalakító Louis Jourdan — továbbá Serena Vergano, Bernard Blier és Daniel Couchy — beváltják a hozzájuk fűzött reményeket. A filmet elsősorban az ifjúság figyelmébe ajánljuk, de kellemes élményt nyújt a felnőtt közönségnek is. Új iskola Kecskeméten A Mezőtúri Mezőgazdasági Gépésztechnikum négyéves levelező tagozatának kihelyezett első osztálya 1965. január 1-ével megkezdi működését Kecskeméten, a dolgozók önálló általános iskolája és gimnáziuma mellett. A technikumba jelentkezhet, aki elvégezte az általános iskola VIII. — vagy a középiskola IV. — osztályát, kétéves szakmai gyakorlattal rendelkezik, és felvételét a tsz, állami gazdaság, üzem, vagy gépállomás javasolja. A jelentkezőknek felvételi vizsgát kell tenniük magyarból, rajzból, matematikából. Az oktatás időtartama 4 év, a tanulmányaikat sikeresen befejezők megkapják a mezőgazdasági gépésztechnikusi oklevelet. Jelentkezni lehet augusztus 25-től szeptember 15-ig Kecskeméten, a dolgozók önálló általános iskolájában, Komszomol tér 5. sz. alatt. 1. Zimányi Ottó, a Kémiai Kutató Intézet vezetője, a neves kutató-vegyész, győztes hadvezérként tért vissza a minisztériumból. A szívében harsonák szóltak, de amikor az intézet főbejárata előtt kiszállt kocsijából, egy kis csalódást érzett: senki sem várta a csatából hazatérő harcost. A kutató hatvanesztendős volt. Hosszú, sovány alakján még a legjobb szabóknál készített ruhák is lötyögték. A feje, testéhez képest, aránytalanul nagynak tűnt: magas homlok, bozontos, összenőtt szemöldök, előrenyúló, hatalmas orr, elő- reugró áll. A haja már erősen ritkult, de még alig őszült. A vele egyidős kollégák azt mondták: Nem akar megöregedni. Valóban nem látszott hatvanesztendősnek, és ha ezt megmondták néki, szemérmesen, kisfiúsán mosolygott. Megérkezésének hírére pillanatok alatt összefutottak szobájában az intézet vezető munkatársai, és szoros gyűrűbe fogták az izgatottan toporgó vegyészt, aki idestova tizenöt esztendeje állott az intézet élén« — örömmel jelentem önöknek — mondotta ünnepélyesen —, megvan a százmillió! — Éljen! — kiáltották kórusban a munkatársak. — A minisztérium megszavazta a póthitelt. Mit jelent ez, kedves kollégák? Ez azt jelenti, hogy a felettes hatóságaink elégedettek a munkánkkal. De csak ezt jelenti? Nem. Ez azt is jelenti, hogy újult erővel kell folytatnunk a munkánkat, amelyhez államunk, mint ez a százmillió is bizonyítja, minden segítséget megad .. j Beszéd közben körülhordozta tekintetét a megjelenteken. — Mintha keresett volna valakit. — A dolog, természetesen, nem ment könnyen. Százmillió, az mégiscsak százmillió!..: — Harcolnom kellett érte..; Nagy csatát vívtam a miniszterrel, a helyettesével, a pénzügyiekkel... Űjra körülnézett a szobában, és végre megtalálta azt, akit keresett. Egy fiatal nő állt a sarokban, félig elbújva a többiek háta mögé. Hédiké, a titkárnője Húszéves, karcsú, zöldszemű lány. Area festetten. Vöröses árnyalatú barna haja teljesen sima és az arcához lapul. Hoszszú, ívelt nyakán vékony aranylánc, amely eltűnik a fehér köpeny mély kivágásában. A köpeny bő, nincs rajta öv, de a melle mégis kirajzolódik rajta. Midőn Hédiké észrevette, hogy a főnöke figyeli, mosolyra húzta a száját és kacsintott egyet. A vegyész zavarba jött és dadogott: — Mo;.: mo ... mondtam a miniszter elvtársnak ... A lány élvezte a hatalmát a nála negyven évvel idősebb, tekintélyes tudós felett, és amikor az ismét feléje nézett, kiöltötte a nyelvét. — Mé.;. még ... csa .. csa csak annyit... Hédiké ártatlan arcot vágott, s közben arra gondolt; ha a főnöke elválik a feleségétől és belőle Zimányiné lesz, akkor megcsinálta a szerencséjét. Igaz, hogy a férfi nem egy Marcello Mastroianni, és némi korkülönbség is van köztük, de mit számít mindez, ha szeretik egymást. Szeretik egymást? A lány biztos volt főnöke érzéseiben, és remélte, hogy idővel majd ő is beleszeret a férfiba. Ha ez mégsem sikerül, az se nagy baj. Attól még boldogan élhetnek együtt... Zimányi már szerette volna befejezni a beszédet, de belegabalyodott egy körmondatba, és az istennek se tudott kikeveredni belőle, pedig már egészen kiszáradt a szája és a szeme kidülledt az erőlködéstől. Kisvártatva ijedten vette észre, hogy Hédiké szamárfület mutat neki. „Megőrült ez a lány?” — kérdezte önmagától, aztán egy mondat közepén megállt és így szólt: — A többit majd később. Most térjenek vissza a munkájukhoz ... Az intézetben több irányú munka folyt. Zimányi Ottó az eneloid vegyületekkel foglalkozott, pontosabban az eneloid ve- gyületek különböző alakzatainak reagálásával tropikus éghajlat alatt figyelembe véve a vegyületek organikus asszociációját. Most is a laboratóriumban ült, az íróasztala mellett, de nem dolgozott. Hédiké járt a fejében. „Szeretem ezt a lányt és el fogom venni feleségül. Előbb azonban el kell válnom. De mit fognak szólni a gyerekek? Eh, azok már nem gyerekek. A fiam már családos ember, a lányom pedig utolsó éves egyetemista. Most egy kicsit magammal is kell törődnöm. Hatvanéves vagyok. Hatvanéves vagyok és szerelmes. Szerelmes. Fáradtan, sóhajtozva állt fel a székről, és munkához látott. Hunyorogva nézegette az egész termen végighúzódó bonyolult üvegcső-vezetékeket, amelyekben ide-oda, le és fel futkórozott az eneloid. „Ha megkapjuk a pénzt új laboratóriumot is építtetek magamnak és megrendelem Angliából a legmodernebb műszereket ...” A csövekből, szűrőn keresztül, egy üvegtartályba csöpögött a fortyogó folyadék. Zimányi azon gondolkodott: Mit tegyen a folyadékba? Szórakozottan körülnézett, de a polcokon nem talált semmit Már mindent kipróbált. Tekintete ekkor egy sótartóra esett, amely a félig elfogyasztott vajaskenyér mellett álldogált az íróasztalon. „Só! Közönséges asztali só . .. Mi lenne, ha?!...” Megragadta a sótartót és jól megrázta az eneloid folyadék felett. Abban a pillanatban világoskék színű füstfelhő csapott ki az edényből. „Hm, érdekes, nagyon érdekes — motyogta —, szaga nincs, a színe világoskék ..; Vajon milyen gáz ez?” Elgondolkozva ment vissza az íróasztalához, és a képleteit nézegette. Néhány perc múlva azonban abba kellett hagynia a munkát, rettenetesen megfájdult a feje. A fejfájáson kívül furcsa, soha nem tapasztalt, gyötrő, szorongó érzés kerítette hatalmába. „Mi van velem? Az előbb még semmi bajom se volt!” A szorongó érzés egyre fokozódott. Fejét tenyerébe hajtva, türelmesen várta, hogy jobban lesz, de nem lett jobban. Ideges remegés futott végig a testén. A válla meggömyedt, mert valami nyomta, szorította a szívét. Hirtelen egy hangot hallott, a saját hangját: — Nem szégyelled magad? Nem is kell nektek százmillió. Elég lett volna huszonöt is, vagy mondjuk harminc ... Felnyögött és befogta a fülét. — Miért kértél százmilliót? — kérdezte a hang, a saját hangja. — Az intézet korszerűsítése maximum harmincmillióba kerül. Ezt te is tudod ... (Folytatása következik.) Sándor Mátyás
