Petőfi Népe, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-02 / 180. szám

1964. augusztus 2, vasárnap 3. oldal A speciális gépek gyártásán a sor Aki szívügyének tartja a mezőgazdaság fejlődését, bi­zonyára érdeklődéssel olvasta lapunk szerdai számában, hogy ebben az évben 841 erőgéphez jutnak megyénk mezőgazdasági üzemei. S aminek a hiánya nem is olyan régen még igen megnövelte a terményszállítás gondját — pótkocsiból 662 da­rabot kapnak. A sor folytató­dik az egy-két éve még ritka­ságszámba menő jugoszláv gyártmányú szervestrágyaszó- róval, amelyből a tavalyi har­minccal szemben tízszer ennyi­vel növekszik év végéig mező- gazdasági üzemeink gépparkja. Ezenkívül más gépeket, s — bár egyelőre az igényekhez mérten kis mennyiségben — 5 komplett műhely- és 14 tej­házi berendezést is szállít ne­kik az AGRCKER. A mezőgazdasági termelés gépesítésének ilyen ugrásszerű fejlődése sok mindent tükröz. Egyrészt bizonyítja, hogy a hazai gépipar figyelemmel kí­séri a mezőgazdaság igényeit, s igyekszik azokat kielégíteni, másrészt a szocializmust építő országok között — elsősorban a KGST ténykedésének köszön­hetően — egyre szorosabb kapcsolat alakul ki e tekintet­ben is, hiszen számos géptí­pus a baráti országok iparának terméke. S ami szintén nem hagyható figyelmen kívül: A korszerű gépek iránti igény növekedése számottevő fordu­latot jelent szövetkezeti pa­rasztságunk szemléletében. Jól emlékszünk még a másfél év­tizeddel ezelőtti időkre, a szö­vetkezeti mozgalom kezdetére, amikor a ma már megmoso­lyogtató szólás-mondás járta a parasztság elég széles körében: „A traktor nem jó, mert nem trágyáz a barázdába.” A mező- gazdaság szocialista átszerve­zése fáradtságos munkájának anekdótaraktárába került a többi hasonlóval együtt ez a vélemény is. Ma már azok a tsz-vezetők, egyszerű szövetke­zeti gazdák is — jó értelemben véve — verekszenek a gépért, akik annak idején ellene vol­tak. Mindezzel korántsem akarjuk azt mondani, hogy a mezőgazdasági termelés gépe­sítése körül minden rendben van — de jó irányban és ütem­ben halad a probléma megol­dása. Megyénk mezőgazdaságának különleges helyzetéből adódóan azonban e tekintetben sokkal több a tennivaló, mint általá­ban másutt. Nem beszélve a homokos talajú szántóföldek megművelésére alkalmas spe­ciális gépek hiányáról, köztu­domású, hogy a jövő év végéig több a tennivaló, mint általá- lesznek — s részben már ter­mőre is fordulnak — új szőlő­ink, gyümölcsöseink, amelyek talaj- és növényvédelmi mun­káinak gépesítése bizony elma­radt a követelményektől. E hiány pótlása végett a megyei pártbizottság és a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága — szintén beszámol­tunk róla — július 24-én Kun- fehértóin gépbemutatót rende­zett, amelyen részt vettek a probléma megoldásában érde­kelt országos szervek, a mező- gazdasági gépgyártás, s a gép­forgalmat lebonyolító kereske­delmi szervek képviselői is. A bemutatón a korszerű sző­lő- és gyümölcsösművelés leg­megfelelőbb géptípusainak a meghatározása szerepelt fő na­pirendi pontként, de ezenkívül fény derült arra is, hogy több mezőgazdasági üzemünkben nem kis erőfeszítéssel, fejtörés­sel, saját erejükből igyekeztek eddig megszüntetni égető gond­jukat. Már használatban levő többféle gépet átalakítottak, s ezek egy része jól meg is állja a helyét. Nem kell hozzá különösebb magyarázat, hogy ily módon legfeljebb helyi részfeladatokat lehet megoldani, egész megyénk speciális gépesítési problémá­ját azonban nem. Erre csak a nagyüzemi gépgyártás képes. A bemutatónak az volt a rendkívüli jelentősége, hogy az illetékesek figyelmét erre irányította. Jelenleg ugyanis az a helyzet: A korszerű me­zőgazdaság e sajátos ágazata megelőzte az ipart. , Bízunk azonban benne, hogy a minisz­tériumi és a tanácsi ipar mie­lőbb kiköszörüli a csorbát, s új gépek konstruálásával, elegen­dő mennyiségben történő gyár­tásával segíti a nagyüzemi sző­lő- és gyümölcstermesztést. FJelelőjén áll a Nap, s szin- ** te perzsel a hőség. A Bócsáról Soltvadkertre futó mű­it bal oldalán terjedelmes rét, rajta asztagokba rakott gabo­na, félig kész kazal, köztük 1070-es cséplőgép, hátrább Utos- traktor, ezzel egyirányban egy­másra „stószolt” teli zsákok. A kábult agy első pillanat­ban ezt a képet rögzíti, majd „hozzáexponálja” a többi látni­valót is: vékony rudakból és agyonhasznált ponyvából össze- eszkábált sátrat, s a Zetor pót­kocsiját, amelyek alatt két tu­cat ember ülve, vagy félig fek­ve lábasból kanalazza a levest, főzeléket, eszi a hozzávalót. Ebédel a cséplőcsapat a bócsai Petőfi Termelőszövetkezet szé­rűjén. S ni, most veszi a ri­porter észre: vörösre izzadt fér­fifej virít ki a hatalmas kád tűz­oltás esetére tárolt vizéből. Mint kiderül: Liack István, a „banda­gazda” fürdik klottgatyában. Mázsás súlyú férfi, sok az in­tézkedni valója, felfrissíti hát magát az ebédidőben. A Kiskőrösi Gépállomásé az erőgép és a verő, Csővári Mi­hály traktoros a gépek keze­lője. Nem újonc már, több mint tíz éve dolgozik géppel, s meg­szakítás nélkül ez a negyedik nyara, amelyet csépléssel tölt el. A húszfőnyi csapat tagjainál már annál különbözőbb az e munkában való részvétel ideje. Az egyik legidősebb, a 68 éves Gáspár Jani bácsi már 46 esz­tendeje cséplőmunkás, s az azo­nos korú Krizsán János nem sokkal kevesebb ideje kóstolt bele e munkába. A csapat Ben­jáminja, a 16 esztendős Gulyás Feri pedig (édesapja a tsz egyik gazdája) most esett át a tűzke­resztségen, s mindjárt nehéz, de megtisztelő feladatot kapott: ő az egyik petrencés. fl többség már évek óta együtt jár csépelni — különben a bócsai termelőszö­vetkezeti csoportok gazdái kö­zül valók. Minden nyáron övék a széles határ, hajnali három­tól este nyolcig-kilencig veretik az egymástól távol eső tanyák szérűin a — mint mondják — „betyár talaj” gabonatermését. Hetekig eltart a cséplés, az idén július 21-én fogtak hozzá, s előreláthatólag augusztus vége felé búcsúznak el tőle. A ke­reset? Hetente és fejenként — egyformán mindegyiküknek — 2—2,5 mázsa gabona, amiből fe­dezik a háztartási szükségletet, s jut az állatállománynak is ta­karmányt. Nehéz munka, s ráadásul he­tenként egyszer mennek csak haza. Kazal töve az éjszakai há- lólhelyük, pokróc a takarójuk, meg a csillagos ég. Az ebédet az asszonyok hordják nekik. Illetve látogatásunk napján vit­ték bizonyos ideig utol­jára, mert amíg a ter­melőszövetkezetben tart a cséplés, ott főznek számukra. Nagy köny- nyebbség ez a fehér­népnek, mert nem a szomszédból vágnak ne­ki a kanyargó dűlőút- nak, hogy éhen ne ma­radjon a szó szerint vett kenyérkereső. Hol- czimmer Pálné pédául öt kilométerről indult el ma is az ebéddel, nem is egy, de három porcióval — mert oko­sak az asszonyok. Meg­szervezték maguk közt, hogy a közelben lakók felváltva cipelik a bendőtöltőt. Ma ő a „soros”, s a férjén kí­vül Bukovszki László és Gás­pár János elé is kirakta a teli lábast, fazekat. — Ilyenek az asszonyok — évődik az elpusztíthatatlan hu­morú, s legalább 15 évvel fia- talabbnak látszó Jani bácsi. — Egyszerre három férfi kell ne­kik. C már rajta is vagyunk a ** tréfálkozás vágányán. A munka fűszere, az éle, vicc, ug­ratás, éppen úgy hozzátartozik a csépléshez, mint mondjuk, a lófarkas török zászlóhoz hasonló tűzcsapó, amely ott ágál a még mindig lubickoló csapatvezető felett. Mesélik a tökkáposztaesetet. A felszabadulás előtt csak a gépésznek, a bandagazdának és a két etetőnek adtak főtt ételt, a többi megkapta a „nyersanya­got”: szalonnát, kenyeret, hagy­mát, lisztet, ezt-azt, slusz-paszl E kivételezés sértette a csapat többi tagjának demokratikus ér­zelmét, ezért egyikük előző este mindig elment a soron követ­kező csépeltető gazdához, s „ki­okosította”, hogy a kiváltságo­sak élnek-halnak a tökkáposz­táért. így aztán a széles tanya­világban csak tökkáposzta jár­ta ebédre — ha már ilyen volt a „vezérkar” gusztusa. Colyna még a szó, de Liack 1 István már rázza le ma­gáról a vízcseppeket, amiben a kánikulai hőség is segíti neki; a puha földbe nyomódnak a ci­garettaparazsak, s a csapat fel- tápászkodik. Megberren a traktor, a hajtó­szíj néhányszor összecsapódik, majd simán fut oda-vissza az erőgép és a verő hajtó-, illetve dobkereke között. Az 56 éves Cs. Tóth István — Gáspár Já­nos etetőtársa — átnyalábolja, majd szétöleli a kévét, s ettől kezdve egyenletesen dallamos búgás tölti be a határt. A zsá­kokba ömlik a mag, felhőben kavarog a törek, a gép száján zúdul kifelé a szalma, amit a javakorabeli Gyurics József dob­faros mesterien villáz össze pet- rencébe. S — mert nincs elevá­tor — három pár petrencés már­is trappol a teherrel a készülő kazalra, amelyet Tóth János „szab” majd remekbe, hogy szó ne érje a ház elejét. Mert a csép­lés így komplett, ha szép a kazal is ... A Nap sugarai táncot jár­n nak az izmos, meztelen hátakon, vékony, tüzes dárda­ként szúrnak, égetnek, de ki törődik ezzel, ha a kenyérről van szó. Tarján István c s mr E P L mm O K Äz idén is megrendezik a Szüret az aranyhomokon ünnepséget Kecskeméten A Kecskeméti Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülésén állást foglalt abban, hogy a város idegenforgalmának nö­velése, a megye népi hagyomá­nyainak ápolása és gyümölcs- termesztésének kiállításon való bemutatása céljából ebben az évben is megrendezik a „Szüret az aranyhomokon” ünnepséget. A szeptember 19-én és 20-án sorra kerülő szüreti napok elő­zetes programja szerint közel ezerszáz résztvevővel Bács-Kis- kun megye 22 tánccsoportja ta­lálkozik Kecskeméten és ad íze­lítőt népi táncművészeiének ja­vából. Külön érdekessége lesz az eseménynek a látványos lo­vasverseny — amelyen külföl­di versenyzők is jelezték rész­vételüket — és fogatbemutató, valamint maga a szüreti ünnep­ség. A máris megnyilvánuló ér­deklődésekből ítélve — mind a szocialista tábor országaiból, mind Nyugatról — az idén a múlt évinél is nagyobb számú külföldi vendégre számít Kecs­kemét. Fiafal pedagógusok fogadása Szólni, vagy hallgatni... Alig kezdjük a beszélgetést Németh Sándor elvtárssal, a jászszentlászlói párt- szervezet titkárával, máris kihívják. Sür­gős ügyben. Vakmeleg van. Hiába tárva ajtó, ablak, nincs huzat. Egészen üdítő látvány most a veranda árnyékos felén virító muskátlisor. Az iroda kis társalgóasztalán levitézlett lottószelvény meg egy képes levelezőlap. Egyik részlete valami barlangot mutat; de jó hűvös lehet most ott! A párttitkár visszajött. — Problémák? — Igen, nehéz ügy... Akkor kapkod­nak már fűhöz-fához, ha megvan a baj. Előbb kellett volna meggondolni. Az ille­tőnek hiánya van ... pénz... Ez már nem a mi dolgunk. Tehát akkor ott hagytuk abba, hogy nemcsak anyagiak miatt húznak el a fa­luból a fiatalok. Sőt, azokra nem is na­gyon hivatkozhatunk. Itt is megvan a le­hetőség a jó keresetre. Csikós Pista ott akarta hagyni az Arany homok Tsz-t, hogy majd megy nagyvárosba. A szövetkezet nem járult hozzá, így a tanács sem adhatott írást..; Mondták neki, fogjon fel annyi új telepí­tésű szőlőt magának, amennyit akar. Szinte csupa gépi munka van benne... Három hónap alatt nyolcezer forint körül keresett. Nem is itt a bökkenő. Hanem, amikor mondjuk a tanyasi fiú, aki jövedelmét hozzáadja a család keresetéhez, szombat- vasárnap szórakozni készül. Pénzt kér, apja zsebbe nyúl, és ad neki egy húszast. Kevesli ezt a gyerek, mert arra gondol, hogy barátja, aki a városban, gyárban keres százasokkal dobálózik a bálban. Nem arról van szó, hogy a falusi legény mindennap tömött pénztárcával érezné jól magát.. . Csak mindenhogy megfordul a fejében: ö „zsebből” kap egy-két pa- pírtizest. Nem olyan „független”, mint a városi ismerős, s ezt nehezen tudja meg­értetni, mikor vitára kerül sor. Hangoz­tatja, hogy ő sem dolgozik kevesebbet, mint városba járó komája, mégis az „sza­bad ura” magának, ő meg ... — Minden azt szolgálja, hogy igénye­sebbek a fiatalok, mint az idősebbek an­nakidején. A moziban, tv-ben nap mint nap kilátnak a nagyvilágba. Tudják, mi­lyen a modern élettempó... életstílus. A művelődési házban ... — Film, tv? Nemcsak képen látják, mennyi új, jó, szép van mindenfelé... Mi magunk küldjük őket tanulmányi ki­rándulásokra, üdülőtáborokba, munkatá­borokba — az ország más sarkába. Már úttörőkorukban világot látnak... Ez min­denképpen jó. Megjegyzik, mi nincs ide­haza, amiben városiaknak, más vidékiek­nek részük van. Alább aztán ők sem ad­ják, s ha mi nem sietünk, ők sürgetnek bennünket, segítenek is, hogy itt is vál­toztassunk. A mi. művelődési házunk lehetőségeinél már többre vágynak. Kifogásolják, hogy másfelé egy helyen lehet találni a nívós szórakozási lehetőségeket — könyvtártól a zenéig meg a presszókávéig, bambiig, addig nálunk ezek külön, messze egy­mástól érhetők el... A mozink is elég el­maradott. — Ki ezért a felelős? — Költöttünk arra tavaly is nagy ösz- szegeket, de így sem tudja adni, amit már elvárhatnánk ..: Nem egy esetben a fiataloknak kell át­törni a szülők konzervativizmusát. Egye­seknél ez a szólás járja: „Tanulj, mert másképp elmehetsz majd a tsz-be kapál­ni.” Az ifjúság maga cáfol rá erre a le­becsülést kifejező „ijesztésre”. Az Űjba- rázda Tsz KISZ-fiataljai valamennyien tanulnak, mezőgazdasági szakmunkáskép­zésben vesznek részt. Tizenhatójuk közül tizenketten már másodévesek, a többi most kapcsolódik be. Szőlő-, gyümölcster­melők, állattenyésztők, gépkezelők, zöld­ség-, kertészeti szakértők lesznek belőlük. Nagyüzemi szemlélettel gazdálkodnak. A KISZ a legfőbb hajtóerő, hogy a ta­nulási vágy általánossá váljon a többi tsz-ben is, a Virágzóban, az Aranyhomok­ban. — A párttagok milyen agitátorai az újnak? Mutatnak-e példát? — A példamutatással nincs baj, a mun­kában... Egy hibájuk van: Amikor má­sokat is ösztönözni, biztatni szükséges, szóval is nevelni kellene az embereket, ezt tartják: „Nem szólok, mert majd meg­sértődnek.” Pedig, aki megfogja a dolog keményebbik végét, annak joga van má­soktól is ugyanazt megkívánni. Tóth István Tegnap délelőtt 9 órakor a megyei tanács kultúrtermében 114 fiatal pedagógus gyűlt ösz- sze. Az idén fejezték be tanul­mányaikat Budapest, Szeged, Debrecen, Pécs és Baja tanár­képző főiskoláin, vagy az egye­temeken. Valamennyien Bács- Kiskun megyében fognak taní­tani. Az új nevelőket Kádasi Lász­ló, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője köszöntöt­te, majd letették a hivatali es­küt. Miniatűr cséplés Megkezdődött a cséplés a Du­na—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben, ahol az újonnan nemesített gabonahib­ridek és külföldi fajták töven­ként, illetve kalászonként ke­rülnek a gépbe. A növények „vizsgáznak” szárhosszúságból, kalásznagyságból, szemtermés­ből, valamint kalászszámból. A lemért kalászok ezután kerül­nek csak a miniatűr cséplőgépe Öés

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom