Petőfi Népe, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-10 / 160. szám
1964. július 10. péntek 5. oldal A Dél-Tiszántúl nyári kulturális szenzációja Várjátékok Gyulán A holnapi bemutatón Y. Hugo: Hernani című romantikus drámája kerül színre A Békés megyei Gyula városa évszázadok óta híres-nevezetes 600 éves középkori váráról, mely hosszú időn át az országrész legnagyobb síkvidéki erőssége volt. A vár 1566-ban került török kézre, és 1694-ben szabadult fel az idegen uralom alól, majd a kuruc—labanc harcok idején játszott jelentős szerepet. Ebben a néhány évvel ezelőtt teljesen helyreállított várban nyitják meg idén először a Gyűlt " kori vár udvarán. — A Várjátékok idején — tehát július 11-től 28-ig — ünnepi díszt ölt a hatszázéves építmény. A vártoronyban középkori zászlókat lenget majd a szél, fő helyen a város címeres lobogója lesz. Az előadások kezdetét várágyúk dörgése és ünnepi fanfárok jelzik. A fanfá- rosok a város nagy szülöttére, Erkel Ferencre emlékezésül a „Hazám, hazám..kezdő dallamát szólaltatják meg — tájéA várudvar a színpaddal. lai Várjátékokat. Első alkalommal a Békés megyei Jókai Színház művészei — Somogyvá- ri Pálnak, a Nemzeti Színház tagjának vendégszereplésével — Viktor Hugo: Hernani című romantikus drámáját mutatják be. A premier július 11-én, szombaton lesz. A Várjátékok impozáns programját már kidolgozták, és a darab próbái június 16-án megkezdődtek. A félszáz főnyi statisztéria a helyi gimnázium tanulói közül kerül ki. Rendező: Miszlay István, a Jókai Színház rendezője, akitől a Várjátékok ötlete származik. Rendező és a művészek elégedetten nyilatkoztak a technikai lehetőségekről. A próbák megkezdése óta már nyilvánvaló, hogy nemcsak Békés megyére kiterjedő érdeklődést keltenek a Gyulai Várjátékok, hiszen már eddig is számtalan érdeklődő, tájékoztatást kérő levél érkezett Gyulára. Érdekesség, hogy az 500 személyt befogadó nézőtér —melynek minden pontjáról tökéletese« lehet látni és hallani — nagyon szép látványt nyújt a történelmi múltat idéző középkoztatta lapunk Békés megyei tudósítóját Miszlay István rendező, majd a bemutatásra kerülő darabról beszélt. — Viktor Hugo Hernani című művét évtizedek óta nem játszották Magyarországon. A darab az 1830- as ősbemutatón nagy vitát váltott ki, ez volt az úgynevezett „Hernani csata”, mely a romantikusok győzelmével végződött az idejétmúlt klasszicizmus hívei felett. Ügy véljük, a Hernani méltó nyitódarabja lesz az ország első várszínházának Gyula városában, ahová szeretettel várunk mindenkit, aki maradandó nyári színházi élményre tart igényt. Sass Ervin Öt nehéz hónap van mögöttük Amikor eljöttek hazulról, még kemény tél volt: február. Most pedig, hogy elbúcsúztak egymástól: július eleje. Akik faluról jöttek, az idén tavasszal nem látták kibújni a földből a vetést, s mire hazaérnek, zsákban a gabona. öt hosszú hónap. Mindig csak iskolapadban. Naponta kilenc órán át. Ez volt talán a legnehezebb: átváltani! Életformát kellett cserélni egyik napról a másikra. De jöttek, mert azt mondták nekik otthon az alapszervezetben: Elvtárs! Téged öthónapos pártiskolára küldünk! S itt maradtak, mégha eleinte egyik-másiknak nem is volt hozzá kedve, mert a pártmegbízatásnak eleget kell tenni. — De nálunk nincs is ám fegyelmi ügy! — Erre joggal büszke Ágoston András elvtárs, a kecskeméti pártiskola igazgatója. Kik, honnan, hányán vannak itt? — öt megyéből 120 alapszervezeti párttitkár, vezetőségi tag, vagy sok éve jól dolgozó aktivista... — Eredmény? — Szorgalom, fegyelem, tanulmányi átlag — ha a szokásos „iskolás” eredményekre gondol — jó. De nekünk nagyon is közvetlen, gyakorlati céljaink vannak. Igazából otthon fognak vizsgázni, a mindennapi pártmunkában. Mit adott ehhez az iskola? — Kérdezzük meg róla a hallgatókat. Erős, határozott asszoy az első, Juhász Gizella, a nőtanács kalocsa járási szervezetének munkatársa. — Most, amikor a beszámolóra készültem, akkor láttam, hogy mennyi mindent tanultunk. Az egészet áttekinteni addig nem volt idő. csak futottam a napi „lecke” után. — Olyan nehéz volt? — A kötelező tanulmányi időt gyakran meg kellett toldani az estékkel is. Sok volt az olvasásra kijelölt irodalom. .. Pedig Juhász Gizella nem kezdő a tanulásban. Tavaly nyáron érettségizett. Most pedig Üzemkönyvtárosi tanfolyam Ez év augusztus 10-étől 15-ig a Bács-Kiskun és Csongrád megyei SZMT-könyvtárak az üzemi könyvtárosok részére alapfokú és továbbképző tanfolyamokat indítanak Szegeden. Huszonheten részesülnek alapfokú oktatásban, negyvenbatan pedig továbbképzésen vesznek részt. A továbbképző tanfolyam előadásait országos hírű előadók tartják. Augusztus 13-án Czine Mihály kandidátus, az Irodalomtörténeti Intézet munkatársa és Váczi Mihályné, a Kortárs munkatársa tart előadásokat. I. V. folytatni akarja az esti egyetemen. Akik itt jól végeztek, jogot szereztek rá. — Otthon azt mondták, várjak talán vele egy évet. De én most már egyfolytában öt éve tanulok, nem szeretném megtörni a „lendületet”. — A szeme mosolyog, de a hangja elszánt. Gondolkozott-e már rajta, hogy mi hasznát veszi a munkájában annak, amit itt tanult? — A gazdaságpolitikai kérdések nagyon távol álltak tőlem. De sok egyéb ismeretet is rendszerezett bennem az iskola... Mi a nőtanácsnál nagyon sokféle emberrel foglalkozunk. Érteni kell a napi politikához, és meg kell tudni értetni is. Messziről került Kecskemétre Németh József, a karcagi üveggyár dolgozója, öt a munkásőrség küldte. Tervei az iskola után? — Majd megkapom a feladatokat otthon. A múlt héten már beszéltünk is róla. (Minden hét végén motorral járt haza; fiatal ember, bírta.) Tavaly még úgy terveztem, hogy most őszszel beiratkozom a Műegyetemre. De á parancsnokom azt mondta, hogy végezzem el előbb a marxista—leninista esti egyetemet, ha már megszereztem itt hozzá az alapokat. — Mit változtatna Németh elvtárs a tananyagon, ha magától függne? — Többet adnék a kapitalizmus politikai gazdaságtanából. — De hiszen nem zsúfolhatunk bele az anyagba még többet — veti közbe Ágoston elvtárs. — így is ráment jó néhány estéjük. — Hát az igaz, ki volt töltve az idő rendesen —, visszakozik Németh József. — Lám, már érzik a hiányokat —, töpreng a pártiskola igazgatója —, ott, ahol nem térhettünk ki a részletekre. Ez is eredmény. Szélesedett a látókörük, tudják, hogy mit kellene még tudniuk. Érdekes eset Gulyás Lászlóé. Brigádvezető a nagykőrösi Hunyadi Termelőszövetkezetben. Ö bizony az első hetekben sokszor ott tartott már, hogy búcsút int a kapufélfának. Nemcsak azért, mert nehezen tanult, hiszen otthon kevés „körmölni valója” akadt, s itt kellett megtanulnia még azt is, hogy hogyan jegyzeteljen, mi a fontos, és mi a mellékes az olvasott könyvben. Ezek mellett volt még egy fontosabb oka is. — Ülni egész nap!... — Eny- nyit mond csak, s legyint. Ehhez mindvégig nem szokott hozzá, csupán beletörődött. Mindig a szabadban élt. ötven — Ez nyolszáz, ez Is, emez is;.. Nézze csak, ezt az ár- tányt — ez maga az élet... Tudja, mekkora az anyja? ... Mint amoda az a trikós ember — mutat egyik kezével távolra, valakire, míg a másikkal lábánál fogva ragadja ki a szóban- forgó malacot a társaságából. — Ártány? Aztísose szerettem — ingatja a fejét az egyik hallgatózó, és elsompolyog. A matróna összepréselt szájjal, kétkedő arckifejezéssel mustrálja az ártányt. Ö is benyúl a szekérládába, fülénél markolva fordítja maga felé az állat fejét. Némán int apró nemeket és távozóban mondja csak. — Hiába, túl kicsik arra az időre. O débb, a kocsi árnyékába tett hatalmas ládában fehér szőrű malacok fűtik egymást: rózsaszín hússzeletek a konzervdobozban. A sudáregye- nes, kék kötényes gazda ostorát kezében tartva alkudozik egy kövér idős emberrel. — Ne sajnálja rá azt az ötvenöt ... Legyen az a sörre való, amit ketten megiszunk. A vevőt nem hatja meg a csábítás. — Ötvenet? Hunnan vegyem én azt az ötvenest? — ravasz- kodik — olyan magabiztos képpel, amiből látni lehet, hogy az ellenkezője igaz a sopánkodá- sánák. Ellenfele, az eladó lélektani akcióba kezd. — Ahol ekkora a tekintély, mint a magáé — ütögeti keze- fejével az ősz vásárló pocakját — ott a félpiros bankó annyi mint nálam a forintos..: Na, még ötvenet rá és mind a magáé! — Ha nem kellek magának annyiért, isten áldja — indul lassú léptekkel a kuncsaft és rá se néz a gazdára. — Egyébként is, én fekete malacokat akarnék. Helyébe újak jelentkeznek. Kezdődik a faggatás. — Mekkorák? — öthónaposak. — Hogy „méri”? — Ezerkétszáz darabja — Lehet alkudni? — Ha komoly a szándéka. . Nincs ennek szabott ára, mint a kiflinek. Míg a friss jövevények nézelődnek, érdekes viadal játszódik a tulajdonos, meg a már jó messze járó előbbi öregember közt. A gazda lopva követi őt tekintetével, próbál kiolvasni valamit komótos mozdulataiból: hátha meggondolja még? Az pedig kitűnően kiszámított taktikával meg-megáll, de csak széles, anyagi biztonságot sugárzó háta jelenti a néma beszédet: Jobb lesz neked, ha elmegyek? Nem kell a pénzem annak az ötvenesnek a híján? Pedig én biztos pénz vagyok, ha te nem adod, lesz más, aki kapva kap rajtam; én nem ide- geskedek, de te igen. Most látszik a tartásán, hogy utolsó próbára állt meg. Ha erre sem történik semmi, megy a többi szekérhez. No, még egy kísérlet, ha kicsit drasztikus is. Hátranyúl a farzsebéhez és feleslegesen ki-begombolgatja. A feltűnően kidomborodó négyszög vastag bukszát kínál. Még mindig tökéletes szögben mutatja alakját az öreg. Bármenynyien sürgölődnek mellette, körülötte, ő kiemelkedik. Aztán határoz. Kiindul oldalra, a legközelebbi malacos láda irányába. Ezt azonban úgy csinálja, hogy a szeme sarkából maga mögé láthat, nem követi-e őt üzleti partnere, akinek mégiscsak a legszebb malacai voltak eddig. Mintha ezt az elismerésszikrát érezte volna meg az otthagyott gazda — megadja magát. Int asszonyának, foglalkozzon ő az érdeklődőkkel, és az ősz pocakos után ered. A másik standon mind- “ ketten úgy találkoznak, mint akik pontosan tudták az előző percek minden mozzaná- tát, érezték, mi játszódik le a másikban. A vevő szó nélkül veszi elő a pénztárcát, leszámol öt pirosat az eladó markába és már mint tulajdonos rendelkezik. — Ennyit adok foglalóba. Mind a nyolc az enyém. Húzzák el a ládát még jobban árnyékba, míg jövök a kocsimTóth István hold gyümölcsös van otthon a Hunyadiban a gondjaira bízva. S hiába adták más kezére, míg itt tanult, azért úgy érezte, mégis csak az ő felelőssége az. akkor is. S ahogy eljött a tavaszi munkák ideje, a szó szoros értelmében nem fogta a hely. Ott járt az esze, oda húzta a szíve. De segítettek neki a szobatársai, az osztályfőnöke. Segítettek neki tanulni, meg erőt venni magán. Kitartott végig, megbirkózott a beszámolóval is. — Érdemes volt tehát? — Sok mindent másképp látok már, a világpolitikát is, meg a termelőszövetkezet dolgait is. így hát kellett, most már örülök. Kettőt dicsértek még valamennyien: Az elhelyezést, az itteni körülményeket, meg a tanáraikat. — Mi meg róluk mondhatjuk a legjobbakat. — mondja Ágoston András elvtárs. — Igazi elvtársi közösségek alakultak itt ki. Segítették egymást, közvetlen, sőt vidám volt a légkör. Olyan, amilyen a jó munkához kell, meg amilyennek majd otthon keli lennie az alapszervezetben. Mi a tervük a hallgatókkal? — Nekünk csak az a feladatunk, hoar tudást adjunk. Küldőik, az alapszervezetek és a munkahelyek vezetői azonban az utóbbi hónapban gyakran eljöttek érdeklődni irántuk. Hogyan tanulnak, mi a véleményünk róluk. Terveik vannak velük, s bennünket is megkérdeznek, hogy megfelelőnek tartjuk-e őket. Benézünk még a könyvtárba. Brossúrák, a marxizmus—leni- nizmus klasszikusai és meglepjen sok szépirodalom. .. A hálószobákban : kényelmes, modern heverők, szőnyeg, függöny, rádió.. . Itt olyan körülményeket teremtettek valóban, hogy a hallgatóknak csak egyetlen feladatra kelljen összpontosítani az erejüket: a tanulásra. M. L. Falun is lehet Walter György császártöltési diák írja hozzánk intézett levelében: „Sokszor panaszkodnak a fiatalok, hogy nincs megfelelő művelődési és szórakozási lehetőség falun. Azt hiszem, községünk ennek ellenkezőjét bizonyíthatja, különösen most, hogy vége a tanévnek, és a község fiatalságának kétharmad része, a vakációzó középiskolások, egyetemisták is aktívan bekapcsolódnak a KISZ-szervezet munkájába. A munkát és a pihenési kellemesen kapcsolja össze az esténkénti szórakozás. Fellegvára a kényelmes, jól berendezett kultúrház. Itt könyvtár, mozi, televízió, zeneszekrény, teszi lehetővé a több irányú érdeklődés kielégítését. A klubszobában társalognak, tolyóira- tokat lapoznak, sakkcsatákat vívnak. A könnyű zene jelentős táborában igen népszerű a helybeli fiatalokból alakult Szaturnusz-együttes és vezetője Varga István elektrotechnikus, a gitáros. Szép sikert arattak a járási kulturális seregszemlén. A sportban sincs holtszezon pattog a futball és a kézilabda. A kánikula ellen a Dunai-főcsatorna strandzajiél vidám környéke nyűit menedéket. Tehát falun is pezseghet az élet, ha a fiatalokban kellő ötletességgel párosult, a-nbíció és önbizalom van. Kérnénk ehhez még a felettes szervek további támogatását, és köszönjük An- geli Mátyás művelődésiotthon- igazgató, Kunvári Ferenc ktsz- és Szabados István tsz-elnök önzetlen támogatását.’’:
