Petőfi Népe, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-08 / 158. szám

?. oldal 1964. július 8, szerda Hruscsov beszéde skandináviai látogatásáról MOSZKVA. (TASZSZ) Hruscsov szovjet kormányfő kedden a moszkvai televízióban beszédet mondott a skandináv államokban tett hivatalos láto­gatásáról. — Dániában. Svédországban és Norvégiában hasznos megbe­széléseket folytattunk — mon­dotta. E megbeszélések lehetővé tették, hogy jobban megismer­jük egymás álláspontját. Hruscsov rámutatott arra, hogy a skandináv államok népei­nek a Szovjetunió népei iránt érzett barátsága élén­ken megnyilvánult látogatása folyamán. — Az említett országokban folytatott megbeszélések közös fő szempontja volt a béke fenn­tartásának, az új világháború megakadályozásának kérdése. — A skandináv államok ve­zetőivel folytatott tárgyalások során érintettünk néhány olyan politikai és ideológiai kérdést is, amelyekben nézeteink eltérnek egymástól. Ebben az összefüg­gésben Hruscsov hangsúlyozta, hogy állami látogatásról volt szó, és államközi kapcsolatok körébe vágó kérdéseket vitat­tak meg. — A Szovjetunió szilárdan a más államok belügyeibe való be nem avatkozás elvéhez tartja magát — mondotta. Természe­tesen nem állt szándékunkban, hogy a megbeszélések során kommunistává tegyük a dán, a svéd és a norvég kormány élén álló szociáldemokratákat. Ők viszont megértették, hogy ők sem tudnának bennünket, kom­munistákat, hogy úgymondjam, szociáldemokrata hitre téríteni. A szociáldemokrata pártokkal való kapcsolatok kérdéséről ^szólva Hruscsov., isjppt . Kijelen­tette: „Kommunista pártunk a munkásosztálynak, a mun­kásosztály minden osztagá­nak és tömegszervezetének egységéért száll síkra. Ez az egység rendkívül fontos a dolgozóknak életbevágó jogai­kért, a békéért és a társadalmi haladásért folytatott harcában. A békeharcban egyesíteni kell a kommunisták, a szociálde­mokraták, minden jóakaratú ember erőfeszítéseit.” Hruscsov kijelentette, hogy komoly hozzájárulás a béke megszilárdításához a dán és a norvég kormánynak az az ál­lásfoglalása, hogy nem enged el­helyezni nukleáris fegyvert or­szága területén, és nem hajlan­dó részt venni a NATO sokol­dalú nukleáris haderejében. Hruscsov elmondta, hogy a dán, a svéd, a norvég kormány és üzleti körök részéről nagy érdeklődést tapasztalt a Szovjetunióval való gaz­dasági együttműködés és kereskedelem további fej­lesztése iránc. A dán és a svéd mezőgazda­ság eredményeiről szerzett be­nyomásairól szólva Hruscsov kijelentette: „A skandináv ál­lamokban tett körutam szemlél­tetően alátámasztotta, mennyire helyes pártunk központi bizott­ságának a mezőgazdaság belter­jessé tételére, és a műtrágya- gyártás nagyarányú fokozására kitűzött irányvonala.” Hruscsov elmondotta, hogy a dán, a svéd és a norvég kor­mánnyal a kérdések széles kö­réről folytak tárgyalások, és megbeszélések. Hruscsov a tár­gyalások során kifejtette a né­met békerendezés kérdésére vo­natkozó szovjet álláspontot is. — Kijelentettük — mondotta —, hogy amíg nincs aláírva a n^met békeszerződés, addig ba­josán fenét' számítani a lesze­relés problémájának megoldá­sára, a nemzetközi légkör lé­nyeges megváltozására. — Ha reálisan nézik a ténye­ket — mondottuk a skandináv kormányok vezetőinek —, ak­kor el kell ismerni, hogy két német állam van, és ezen az alapon kell megoldani Nyugat- Berlin kérdését is oly módon, hogy Nyugat-Berlint demilita- rizált szabad várossá nyilvánít­ják. A világ más részeiben fenn­álló helyzetről folytatott esz­mecserékről szólva Hruscsov ki­jelentette: „Ismételten kifejtet­tük, hogy határozottan elítél­jük az amerikai katonai klikk provokációit, Kuba légiterének megsértését. Maradéktalanul tá- magatjuk a hős kubai népet ab­ban az igazságos harcban, ame­lyet hazája szuverenitásának biztosításáért, forradalmi vív­mányainak az imperialista me­rényietekkel szemben való meg­védéséért vív.” — A skandináv államok kor­mányai és közvéleménye helye­sen értékelték úgy, hogy látogatásunk a béke és a barátság missziója volt, amely előmozdította a Szov­jetunió és a skandináv or­szágok között kialakult jó kapcsolatok erősödését. Azt is megállapították, hogy ez a látogatás kedvező hatással lesz az egész nemzetközi lég­körre — mondotta Hruscsov, majd hangsúlyozta: — Mindenütt hallottuk an­nak a ténynek elismerését, hogy a Szovjetunió békeszerető kül­politikája kedvező befolyást gyakorol a béke ügyére. Nem titkolom, örömmel hallottuk ezt. — Skandináviai kőrútunk so­rán jóleső érzéssel győződtünk meg arról, hogy jelentősen nö­vekedett a Szovjetunió külpoli­tikájának befolyása, országunk nemzetközi tekintélye. Ez újabb bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy helyes országunk külpoli­tikájának lenini irányvonala, amelyet az SZKP XX. és XXII. kongresszusa, valamint az SZKP programja szabott meg — jelentette ki befejezésül Hruscsov. Csőmbe visszatér A Föld közi -tenger békéjéért Az olasz kormányraíság fejleményei EGY GYŰLÖLT NÉV, amely esztendőkkel ez­előtt már bejárta a vi­lágot, ismét felröppent az afrikai politika horizontjára. Csombéról van szó, az Union Miniere angol—belga érdekeltségű bányatröszt emberéről, aki Kongó leggazdagabb tartományának, Katangának élén ádáz és véres küzdelmet vívott Kongó függetlensége és egy­sége ellen. Csőmbe a dolog természeténél fogva a belga és angol bányabárók érdekeit képvisel­te, s ennyiben az amerikai politika útjában ál­lott. Az amerikaiak embere Adoula volt, a köz­ponti kormány miniszterelnöke. Az ENSZ kon­gói fegyveres akciója, amely tulajdonképpen Csőmbe katangai tevékenységének akart véget vetni, egyben Washington kongói politikájának érdekeit szolgálta. Katanga visszatért az anya­országhoz, Csőmbe távozott. Az Adoula-kormány azonban nem tudta megnyerni a tömegek bi­zalmát, s az agyongyötört országban a nemzeti mozgalmak tartományi méretű partizánharcokba torkollottak. Közben még undorító vita is ala­kult ki. Csőmbe és Adoula egymást vádolta az­zal, hogy Lumumba bestiális meggyilkolásának a kitervezője volt. Ezekben a napokban Csőmbe ismét a színre lépett. Visszatért Spanyolország­ból, ahol eddig tartózkodott, és őt bízzák meg az új kormány megalakításával. Mindez nem­csak Kongót fenyegeti újabb káosszal, hanem az ENSZ-missziók kudarcával együtt, érzékeny politikai veszteséget okoz Amerikának is. Hi­szen Adoula megbukott és az angol—belga irányban lekötelezett Csőmbe nem lesz olyan hajlékony az amerikai politika kiszolgálásában, mint elődje. A volt katangai diktátor most rá­dióbeszédben fordult Kongó lakosságához, mivel megkapta a megbízatást Kaszavubu köztársasági elnöktől egy átmeneti kormány megalakítására, amely előreláthatólag 6—9 hónapig az új par­lamenti választásokig marad hivatalban. FOLYTATTA MUNKÁJÁT Algírban a föld­közi-tengeri országok értekezlete, amelyen 16 állam 90 képviselője, va­lamint 17 európai, afri­kai és ázsiai ország 39 megfigyelője vesz részt. A napirend jelentékeny kérdések megtárgyalá­sát tűzte ki. Sajtótájékoztatás szerint megvitat­ják többek között az atom-tengeralattjárók je­lenlétét a Földközi-tengeren. Szó lesz arról is, hogyan lehetne megtalálni az eszközeit annak, hogy akár nemzeti, akár nemzetközi megoldá­sokat latba vetve ezek a békét veszélyeztető ha­dihajók eltávozzanak. Megvitatják a Földközi­tenger medencéjének atommentes övezetté való nyilvánítását és az idegen támaszpontok felszá­molásának lehetőségeit. A felszólalók erélyes hangnemben tiltakoztak a katonai támaszpontok létesítése ellen, és felolvasták az első ülésen Bertrand Russelnek, a világhírű angol filozófus­nak az értekezlethez intézett táviratát. Russel határozottan megbélyegezte az atomfegyverke­zést és felhívta a népeket, tegyenek meg min­dent az ellenségeskedések békés tárgyalások út­ján való elsimításáért. TIZENNEGYEDIK napjába lépett az olasz kormányválság, de a kibontakozás még mindig nincs közel. Moro kijelölt miniszterelnök csak kedden kezdte meg tényleges tárgyalásait a koa­líciós partnerekkel, de a kereszténydemokraták máris olyan súlyos feltételeket szabnak, melye­ket mindenekelőtt Nenni szocialistáinak kell „lenyelniük”, ha egyáltalán tartani akarják az iramot. Ezek között szerepel a bérbefagyasztás, amelyet a szakszervezetek korábban már elve­tettek. Kívánnák az előző kormány programjá­ba vett reformok megvalósításának elhalasztá­sát is, és sok egyebet, mely az olasz közélet ége­tő kérdéseire adna választ. Nenni pártjában egyébként egyre nő a megosztottság. A baloldal képviselői elkerülhetetlennek tartják a rendkí­vüli kongresszus összehívását, bár a központi bizottság a kapitulációs platformot lényegében elfogadta. EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN Ki ölte meg őket? Három jóravaló amerikai fia­talembert meggyilkoltak az USA Mississippi államában. Andrew Goodman és Michael Schwer- ner fehér volt, James Chaney pedig fekete. De csak a bőrük színe különbözött, erkölcsi tisz­taságuk és humanizmusuk nem. Azért utaztak a déli Mississippi államba, hogy ott a fehér és a színesbőfű lakosság egyenjogú­ságát hirdessék. hatóság — Washingtonban — mozgósította Mississippi állam vadászati és halászati felügye­lőségének alkalmazottait is. — Ezek (amint második képünkön látható) egy különleges horog segítségével végigfésülik a vi­zeket. A megáradt Perl folyócs­kát, a hatalmas Mississippi egyik ágát is sorra kerítik (har­madik képünk). Keresik benne az áldozatokat. HHMI shingtoni Igazságügyi Palota előtt követelték a bűnös me­rénylők kilétének felderítését (első képünk), tökéletesen tisz­tában vannak azzal, hogy az ér­telmi szerzőket és a bérgyilko­sokat a Ku-Klux-Klan vagy a John Birch-szervezet soraiban kell keresni. Maga a központi Nos, kell-e rettegniük ezutá’ a három bátor fiatal amerika gyilkosainak? Micsoda „törté­nelmi tettenérés” ez! Pedig szó­noklatai során Mississippi kor­mányzója is tele szájjal szokta dicsőíteni „az amerikai szabad­ságot”. Ez lenne hát az a híres szabadság? sissippibe küldték nyomozni. Óriási apparátust mozgósítva folyik a nyomozás. Még óriá­sibb a hűhó. De csodálatoskép­pen sem az „eltűnteket”, sem pedig eitüntetőiket nem talál­ják ... Azok a tüntetők, akik a wa­lám kormányzója jelentette ki: Nem veszi tudomásul a köz­ponti törvényhozás döntését! Mississippiben a négerek nem lesznek egyenjogúak. És ha erőltetik . jogaik érvényesítését — magukra vessenek a követ­kezményekért, Meggyilkolásuk — amit egye­lőre „eltűnésnek” neveznek még mindig — oly viharos tiltakozást váltott ki világszerte, hogy még a CIA egykori vezetőjét, a már nyugdíjas Allan Dullest is Mis­Vajon, megtalálják-e őket? A légkör nem alkalmas hoz­zá. Azért nem, mert noha a faji egyenjogúságról szóló mód­felett szerény törvény már élet- belépett — maga Mississippi ál-

Next

/
Oldalképek
Tartalom