Petőfi Népe, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-30 / 177. szám

Szegedi Szabadtéri Játékok 1964.

„Vidróczki“ a rendező és a díszlettervező szemével

thjna. Hűsítő habjai, csalo- gatóan zöld partjai kedvesek nekünk, s más országok fiainak is. A hömpölygő folyó ezernyi arca néha félelmetes is tud lenni. Örvényei, titokzatos mélységei, roppant víztömege nemcsak az életet — a halált is magában hordozza. S ezen a széles „országúton” is ott vigyáznak az életre, a hajókra, az állam vagyonára a rendőrök.

A bajai révőrs motoros hajója hosszú barázdát húzva maga mögött indult szolgálatba, megelőzni a vízi baleseteket, ellenőrizni a hajók közlekedésének, terhelésének betartását, az ittas vezetést és az orvhalászatot. A Sió-torkolattól indultunk, s Baja felé tartunk.

Az 1504 foly árukilométernél a Taman nevű szovjet vontatóhajóval találkozunk. A rendőr, aki valamikor hajós volt, szabályosnak tartja a nyolc uszály közlekedését. A rendőr- hajó hirtelen nagyobb sebességre kapcsolt, a jobb oldalon egy vontató közeledik. Már látszik a felirat: „Sió”. Menetközben történik az ellenőrzés. Az uszályon nem teljes a létszám. Ivánkái László hajóvezető, Gallai János és Rud- nyánszki András, a két hajóslegény nem tartózkodik a hajón. A súlyos szabálysértés a feljelentő füzetbe kerül.

A motoros hajó fáradhatatlanul hasítja a vizet. Sükösd magasságában járhatunk, amikor a part felé lavíroz a naszád. A parti füzesben két rosszul rejtőzködő csónak tűnik fel. S van ok a rejtőzködésre. Széli Mihály decs! lakás öt varsával engedély nélkül halászott. Savanyú ábrá- zattal dobálta a vízbe a hálóba került halakat. A másik csónakban el sem lehet rejteni az emelőhálót. Koczka Lajos nyéki fiatalember fájó szívvel ereszti vissza a vízbe a vastag derekú potykákat, az engeM ekkora a harcsa? Anisity Ferenc a halbárkából örömmel vette elő a kifogott halat, amelyet a rendőr centiméterrel ellenőrzött, megfelel-e a követel- ményeknefc? »

dély nélkül fogott zsákmányt.

Az 1494-es folyamkilométernél, amint elhagyjuk a Kriván nevű csehszlovák vontatóhajót, amely hét uszályban cementet szállított, feltűnt a Bábolna nevű motoros vontató. A Delfin büszke nevét viselő uszály mellé kanyarodunk. Németh

István bajóvezető régi ismerősként üdvözölte a rendőröket. Előkerült a hajónapló. Minden rendben volt. Késő délután érkezünk Bajára. A fojtott meleg a víz fölött is érződött. A Kamarás Duna-ág- ban örvényliki a víz. Itt tilos fürödni. Ám két fiatalember vígan szeli a hűsítő habokat. Az egyiket — Dadai Zoltán kiskunhalasi lakost — mentőpóznával húzzák ki a rendőrök a vízből, ha későbben érkezünk ... Vidéki Imre a parton várja meg, amíg felírják, s később majd felelni fog: Miért fürdött tiltott helyen a DunáEsteledett. A Duna csendes vizének tükrében visszacsillant a csillagok fénye. Kikapcsolták a motort, s a hajó ringatózott a víz színén. A parton motor berregett, majd hallottuk, amint elindult a vizen. Az egész napos munka, a forróság után kellemes volt ez a pár perces

pihenő. A hajó eleje hirtelen nekiütközött valaminek. Felvillant a fényszóró, s a hajó orra előtt egy motorcsónak lebegett a vizen. Igazoltatás. Szabó Géza alaposan a pohár fenekére nézett, mielőtt motorcsónakjába szállt volna, s ezért fordult elő, hogy a kivilágított rendőrhajónak ütközött. Az alkoholszonda igazolta a feltevést.

A Dunáról a part fényei jól látszottak. Lejárt a szolgálat, elindultunk a bajai révőrs csónakkikötőjéhez. Befejeződött egy élményekkel, munkával teli nap a nagy kék országúton.

Gémes Gábor

(Szegedi tudósítónktól.)

Tegnap este került sor Farkas Ferenc új magyar operájának főpróbájára Szegeden. A Varga Mátyás Kossuth-díjas díszlettervező által épített hatalmas színfalak között egymás után elevenedtek meg a mátrai erdőkben játszódó betyártörténet mozgalmas képei. Mikó András rendező már nem állította meg a színpadi cselekményt, és így kitűnően érvényesülhetett a Vaszy Viktor Érdemes művész vezényletével megszólaló dallamos muzsika.

Az Operaház főrendezőjét kérdeztük meg, milyen problémát jelentett számára a Vidróczki színpadra állítása.

— A rendező számára egy új mű mindig dramaturgiai problémát is jelent — mondta Mikó András. — Ezért örülök, hogy a művel már készülődés közben megismerkedhettem. Az az érzésem, hogy a szerzők — akik közül a mostani próbákon is mindvégig részt vevő Farkas Ferenc már a Csínom Palkó bemutatásakor jól megismerte a szegedi színpad hangulatát — kitűnően megtalálták azt a szenvedélyes hangot, ami otthont találhat a Dóm tér történelmi levegőt árasztó falai között. Vidróczki alakja a nép ajkán maradt fenn és Kodály Zoltán „Mátrai ké- pek”-jében nyert először mostanihoz hasonló ihletettségű feldolgozást. Mivel a Vidróczki a rádiójátéktól eltérően operai formában kerül színre Szegeden, kettős feladatot kellett megoldanunk: Hűen visszaadni az igényes zenét, és a Szegedi Szabadtéri Játékok természetének megfelelően nagy közönséghez szóló, népszerű formát találni, így került a műbe számos tömegjelenet és öt nagy tánckép.

— Milyen mondanivalót kíván a rendező hangsúlyozni az opera cselekményével?

— A darab mondanivalója lényegében az adott történelmi kornak megfelelően a jobbágyi kereteiből kitörni akaró, de zsi- ványsorba kerülő Vidróczki küzdelme szerettei és a maga becsületéért. Majd bosszúja azok fölött, akik jobb életét lehetetlenné tették. Arra törekszem, hogy a darab gyönyörű befejezésében az elbukó főhős tette általános érvényű, az egyedi történésen túlnövő jelentőséget kapjon. Remélem, ez sikerülni is fog, hiszen Ütő Endre személyében ideális címszereplőt kaptam.

Varga Mátyás alig esett át a

felújitott Hunyadi László elő» adásán, újabb bemutató előtt áll. Farkas Ferenc művéhez eredeti színpadképet kellett tervezni. Arról faggatjuk a szegedi jubileumát ünneplő (a játékon első időszakát is tekintve ez a tizedik nyár, amit a Dóm előtti előadások színpadának tervezésével tölt) Kossuth-díjas díszlet- tervezőt, milyen feladatot adott neki a Vidróczki.

— Mást, mint az idén ugyancsak szereplő két díszletem: a Hunyadi és az Aida tervezése. Itt nem a templomhoz harmonikusan illő tereket kellett készítenem, hiszen a darab főleg természeti képeket (a Mátra falvai, erdejei) igényelt. Nem akartam szokásos megoldásokhoz nyúlni, s nem építettem naturalista díszleteket. Inkább hangulatkeltő környezetet igyekeztem teremteni a játékok számára. Olyat, amelyben a mű drámai cselekménye jól érvényesül. Azt is mondhatnám, nem akartam hangos lenni. Díszletem, úgy hiszem, szerényen fogja szolgálni a mű mondanivalóját.

— Miként oldotta meg elképzelését?

— Egy általános színpadi keretet építettem, a rejtelmes, zsongó erdők hangulatában. Ebben a keretben változnak a mű képei. Nem lehetett nagy építményeket tervezni, mert hél színhelyen folyik a cselekmény, s ezek a színhelyek állandóan változnak, vissza-visszatérnek- A változásokra — amelyek minden esetben nyílt színen történnek — mindössze néhány taktus zene állt rendelkezésemre.

A sorok írója már látta a hatásos díszleteket és a közöttük megelevenedő romantikus történetet. A közönségre gyakorolt hatásuk azonban csak a bemutató után mérhető le. Reméljük, a siker nem marad el...

Kis Anna és Vidróczki. (Berdá! Valéria és Ütő Endre)

(Somogyiné felvétele.)

^VVWt/VWWW\rt«A/WWWW\/VWW\A/^

PETŐFI NEPE

A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megye) Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkeszt 5: dr. Weither Dániel. Kiadja

a Bács megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István Igazgató Szerkesztőség:

Kecskeméti Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19,- 25-16.

Szerkesztő bizottság: 10-38. Kiadóhivatal:

Kecskeméti Szabadság tér 17a. Telefon: 17-09.

Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető:

a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél.

Előfizetési díj 1 hónapra 13 forint

Bács-Klskun megyei Nyomda V, Kecskemét — Telefon; u-8* j ^ _ indes; BS 065, - - *

ban.

MOSOLY-FLÓRT

Eddig azt hittük, a 'j.udas Matyi humoris- ái „viccelődnek”, rmikor lerajzolják, hogyan legelteti nyáját például egy mai juhász. Üres óráiban hason fekszik a fűben, és pulijával együtt hallgatja a — táskarádiót.

Most itt üi előttünk, illetve alattunk a puszta modem embere. Pest felől robog vonatunk Kecskemétre, s ő a nyitott ajtóban mélázik. Letelepedett a legfelső lépcsőre, ami már tulajdonképpen nem is lépcső, hanem a peron. Bakancsos lába kívül, lent támaszkodik. Ezt ugyan csak később pillantják meg az erre átjáró vitások, mert először egy nagy, feltűrt szélű, világos- szürke csikóskalapot látnak.

A „csurgóra” ktfcé- nezett kalap alatt

szőkésbarna hcü

... fSEsrjtt^aesuz i

ragyog. Kerekre nyírva határolódik el a napsütötte tarkótól. Mialatt mindezt észleljük, a friss tánczenét is halljuk, melynek ritmusára éppúgy mozog a nagy kalapot tartó fej a két szétálló füllel, mint azt twisztelés közben művelik a fiúgyerekek. A lépcsőről száll fel a zene.

Nincs utas, aki meg ne hőkölne egy pár pillanatra, mikor ideér. A korszerű „csikósfiú” hallatlanul élvezi ezt, kivált ha lányok állnak meg mögötte. Ilyenkor fölényes szakértelemmel szabályozza az ORI- GNTON táskarádió antennáját. Betájolja az ezüstgömbben végződő csillogó fémostort Budapestnek, ide- oda helyezgeti térdén, ölében a fehér-szürke műanyagborítású dobozt Hadd lássa minden kíváncsi a kincset.

Aztán megnyugszik, szeme sarkából hátra - figyel, próbálgatja a hangerőszabályozót is. Olyan „éles torka" van a rádiónak, hogy a pályával párhuzamosan futó országúton is hallják a muzsikát bicikíizők, gyalogosok. Vidáman integetnek vissza, mozdulatokkal mutatják, együtt vannak a zene ritmusával. Még a tanyákból is ide fülelnek, nők, gyerekek csípőjüket mozgatják, magasra tartott karjukat lengetik.

örül a „csikósfiú”. Osakmem visszafogja a vonatot, hogy annál tovább ajándékozhassa a twiszt-hangula- tot a gyorsan hátramaradó, földi hallgatóknak. Ö is integet, kurjongat.

Megint igazit az antennán. A majd méternyi hosszú ezüstpálca “ügy nyúlik ki a vonatról, mint valami különös csáp.

Finoman rezeg a gömb alatt lógó aranysárga fogózsinór.

Igen helyes diáklány lép most a peronra a kocsi belsejéből. A táskarádiós fiú nyomban észleli a rendkívüli lény jelenlétét. Gyorsan lisz- szaforditja fejét. A körülötte potyáz ók egymásra néznek: nem is gondolták, hogy ilyen jóképű a gyerek.

Ö pedig széles hangtalan nevetéssel köszönti a szép kislányt, s míg tiszteletére felmutatja a nagyszerű zeneforrást, huncut kacsintással a bő szoknya alá villan világosbarna szeme. Kicsit hosszabban is, mint illene.

A lány is nevet, kicsit nekipirul. Egyik kezével leszorítja a szoknyát, a másikkal meg kedvesen rávei a csintalan legény kalapkarimájára. A csikóskalap a fiú szemére billen.

—í h —n

A rendőrmotoros a Delfin mellé állt. Németh István hajó- vezető szívesen mutatta meg a hajónaplót, hiszen az ellenőrzés a hajósok érdekét szolgálja.

)