Petőfi Népe, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-28 / 175. szám
tim. fflfm *8, fcwM 3. oldal KÜZDELEM A „SIVATAGBAN** 1— Mennyi az összes területük? Jó szóval és anyagi megbecsüléssel — ötezer hold. *— Ebből mennyi a jól termő? — Kétszáz. Talán e rövid dialógus közelíti meg leginkább a kiskunhalasi Üj Élet Tsz-ben készült riportunk lényegét. A kétszáz holdon kell termeszteni a búzát, cukorrépát az őszi árpát, s itt folytatják az öntözéses kertészkedést is. És a „maradék’’ 4800 holdon? A többi, kevésbé igényes növényféle kerül ide. Illetve e terület kétharmad részére. Ezerhatszáz holdon csak buckák vannak, rajtuk gyér fű. Még a szövetkezet ezer birkájának sem elegendő. Sivatagi tájkép. Itt húzódik a Homokhátság egyik vonulata. A felfedezés — Itt a dózeroknak millió köbmétereket kell megmozgat- niok — mondja Kozó Ferenc, aki már jó néhány éve elnöke a „fennállásának” tizenhatodik esztendejébe idén lépő szövetkezeti gazdaságnak. — Mert mondanom sem kell, hogy ilyen körülmények között csak a szőlő és a gyümölcs termesztésében látjuk boldogulásunk lehetőségét. Van itt már új telepítés, az előbbiből 38, a gyümölcsösből Három nagyobb jelentőségű esemény történt eddig az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal életében. Az első — a megalakulás, a második — az 1948. évi földosztás, a harmadik pedig — az 1958—1900. évi mezőgazdasági átszervezés volt. Bár az intézmény neve is sejteti hivatását, működéséről mégis részletesebb felvilágosítást Dara József Bács-Kiskun megyei felügyelőségvezetőtől kértünk. — A Földmérési és Térképészeti Hivatal még a kiegyezés után, az Osztrák—Magyar Monarchia idejében alakult. Az első megközelítőleg pontos helyrajzi térképet a múlt század nyolcvanas éveiben készítették. Ebben az időben felmérték az ország mezőgazdaságilag hasznosítható területeit, talaj összetétel-vizsgálatokat végeztek, s így megállapították egy-egy földterület viszonylagos értékét. A bonyolult számítások, viszonyítások, termésbecslések eredményeként jött létre az úgynevezett aranykorona-földérték, amely napjainkban is használatos, elfogadott értékalap. — Nagy feladat hárult a hivatalra a földosztás idején. A földosztó bizottságok irányítása mellett ismételten fel kellett mérni Bács-Kiskun megyét. S a nagybirtokokból kialakított parcellák rákerültek az új térképre. — Sajnos, pontos adatok nem állnak rendelkezésünkre, hogy a felszabadulás után felosztott földeken mit termeltek. A mezőgazdaság szocialista átszervezéséig ugyanis nem volt rendszeres az adatszolgáltatás. Ennek tulajdonítható az is, hogy az első alapos felmerés után az eredetileg „megbecsült” szántóterület országosan mintegy kétszázezer holddal csökkent. Az 1958—1962. évek között végzett mérések, termelési területi felosztások már viszonylag reális képet adtak a mezőgazdaság helyzetéről, s így megállapították, hogy megyénk 1 453 156 holdnyi területéből 773 397 hold szántó, 81 936 hold rét, 102 940 172 hold. Az ősszel e területeket 62, illetve 75 holddal növeljük. Ehhez öt méter magas dombokat tüntetnek el a talajegyen- getők. Az idén az új ültetvények egy része egyébként már termőre fordul. A telepítés nem ment zökkenők nélkül. A legnagyobb gondot a talajjavító anyag hiánya okozta. Szervestrágya? Kicsi az állatállomány, s az alomszalma is kevés. Ám tavaly, az egyik mélyebben fekvő területen fekete, zsírosán fénylő lápföldet forgatott fel a mélyenszántó eke. Gyanús volt, s néhány rögöt elküldték belőle a keceli tőzegbányának, meg az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézetnek is. Mindkét helyről kedvező válasz érkezett. A tsz területén tehát lápföld van, mindjárt a felszín alatt. Halas lesz Halas Most már csak gépek kellenének. De honnan szerezzék meg azokat? S pár hónappal ezelőtt a talajjavító vállalat sietett segítségükre. Kaptak egy kotrógépet, szállítószalaggal. Kiderült: több mint másfél méter vastagságban legalább tíz holdon találhold szőlő, 22 253 hold gyümölcsös és 151 064 hold erdőterületen — hogy csak a fontosabbakat említsük — gazdálkodtak 1962-ben az állami és közös gazdaságok és az egyéni termelők. Viszonyításként közöljük — míg az 1962. évhez mérten 11 665 holddal csökkent a szántóterület és 9730 holddal lett kevesebb a rét, addig a szőlőkultúra 13170, a gyümölcsültetvény pedig 6673 holddal növekedett megyénkben. Megállapítható az adatokból, hogy például a megye legnagyobb földterületű közös gazdasága, a kunpeszéri Parasztbecsület Tsz, ahol 6600 holdon gazdálkodnak, a legkisebb pedig a kecskeméti Rizling Tsz, itt viszont csak 257 holdat művelnek. Az Elnöki Tanács 1963. évi 32. számú törvényerejű rendelete szabályozza a földnyilvántartást, követezővé feszi a művelési ágakban történő változások kérelmezését. Elmulasztása szabálysértésnem minősül. — A rendelet érvénybe lépésétől ez év május 31-ig mintegy ötvenezer holdon térképeztük fel a változásokat megyénkben. így csupán az idén a szőlőterület 5800, a gyümölcsterület 1600, az erdőterület pedig 700 holddal gyarapodott. — A mezőgazdasági tervkészítésben jelentős feladat hárul hivatalunkra, hiszen az általunk végzett mérések alapján formálják országunk élelmiszerháztartását. Ezért fontos a rendszeres adatnyilvántartás. Számtalan feladatot végeznek még a felsoroltakon kívül a földmérési és térképészeti hivatalban. Az itt dolgozók munkájának is köszönhető, hogy a szétszórt tanyákból egymás után alakulnak az új, központosított települések. Hogy az egykor tervszerűtlenül kialakított községek rendezett külsőt öltenek. S míg a század elején csupán adókivetést elősegítő szerepe volt, addig napjainkban már a szocialista falu, a szocialista mezőgazdaság megteremtésén fáradozik a monarchia korában alakult, napjainkban megújult, megfiatalodott intézmény. K. M. ható a talajjavító anyag. Megkezdték kitermelését, ami ki- sebb-nagyobb megszakításokkal azóta is tart. — Legalább öt évig van itt bányászni való — vallja Csömör Béla, a vállalat itt tartózkodó brigádvezetője. — Ha pedig a Sós-tót legalább bányászás céljára megkapja a tsz, akkor sokkal hosszabb ideig is akad munka. A kitermelt lápföldet állandóan hordja a tsz új ültetvényeire négy vontató. És az őszi telepítés alá is. A friss szántásra SZ—80-as géppel húzatják be a pótkocsikat. Érdeklődöm, mi lesz a kitermelés helyén. „Lyukas” marad a terület? — Szó sincs róla — így Gombos István, a párttitkár. — Halastavat csinálunk. Terület, amit nem kell szántani, vetni, mégis „terem”. És ami szintén nem kis dolog: újból halas lesz Halas. A város lakóinak adjuk majd el ugyanis a tavi pontyot. Kezdeményezések Nagyon bíznak a halgazdálkodás sikerében. A tsz vezetőiből nem hiányzik a vállalkozó szellem. Az öntözött kertészet a korábbi években mindig dúsan fizetett. Az idén egy kicsit „megnyomta” az eső. Jövőre viszont tíz holdon termőre fordul a spárga. Az állami gazdaságon kívül ezzel is csak ők foglalkoznak a város határában. S csak azért tíz holdon, mert igen munkaigényes növényfajta ... — Már pedig a kertészethez is harminc állandó emberre van szükség — sorolja az elnök. — Azonkívül az új ültetvényeket is nagyobb részt kézzel kell megművelni. Most sem kaptuk meg az ígért két aratógépet, noha megvolt rá a pénzünk is, a ■ fedezetigazolásunk is . . . A gondok tehát jelenleg sem hiányoznak. Ám a kezdeményező készség más vonatkozásban is megmutatkozik. Például a háztáji támogatásában a segítő akciók közül az egyik mindenképpen említésre méltó: akik igényeltek a tavasszal (sokan voltak ilyenek), térítésmentesen kaptak a tsz-től száz naposcsibét és hozzá száz kiló morzsolt kukoricát. Kötelezettség: 36 kiló baromfi visszaadása. ... Áz elnök asztalán három szem kajszibarack hever. Ezt már a nagyüzemi telepítés fáiról szedték. Csipetnyi előleg a gazdaság ígéretéből. H. D. Érdekes és megszívlelendő véleményt mondott nemrégiben egy elégedetlen fiatalember a szövetkezetükben szokásos bánásmódról. Elmondotta, hogy meglehetősen jól élnek, munkájuk van bőven, s egy-egy munkaegység az idén is többet ér majd 40 forintnál. Ezenkívül sem szűkmarkú a vezetőség. Ha valaki tisztességesen teljesíti mindennapi kötelességét,, elvégzi a váratlan és sürgős munkát is, elégedett lehet a prémiummal. Egyszóval, ami az anyagiakat illeti, neki nem volna semmi panasza. Valahogy mégis elégedetlen és nem érzi igazán otthonának a szövetkezetei. Elégedetlen, mert amint mondja, ő az ember és a szövetkezeti családtag rangjára vágyik, akinek kevés az, ha egyszerűen csak megfizetik. Ő is örül a jó jövedelemnek, őt is jobb munkára ösztönzi minden elérhető forint, s mégis, egy-egy erőfeszítést követelő tett után úgy érzi, hogy jóval kevesebbet kapott, mint amennyit megérdemelt volna. Szövetkezetükben ugyanis ismeretlen a dicsérő, az elismerő szó; vezetőik szájából még nem hallotta senki, hogy „köszönjük, ezt jól csináltátok, ez derék munka volt!” Nem csupán az említett fiatalember gondolkozik így, hanem általában mindenki, akinek fejlett önérzete, önbecsülése van. S ha már így nézzük a dolgot, akkor a becsületesen dolgozó munkásban nem csupán azt a valakit kell látni, aki munkájával csak önmagának szerez, hanem azt is, aki, miközben önmaga boldogul, másokért is fáradozik. Ezért pedig mindenképpen kijár a köszönet, az elismerés. Különös dolog, hogy néhány vezető ember még ma sem gondol arra, hogy nálunk már nemcsak a társadalom szerkezete változott meg az utóbbi években, hanem az emberek is napról napra változnak, fejlődnek. S ennek a változó, öntudatosodó embernek egyik legsajátosabb vonása éppen a közösségért vállalt felelősség, az a szép és magas értékű tudat, hogy miközben fárad, verejtékezik, a közösséget és annak jövőjét is szolgálja. Ezért nincs abban semmi meglepő, hogy a dolgozók többségét már nem lehet csak pénzzel kifizetni. A mi embereink részt kérnek a jó szóból, az együttérzés melegéből, az elismerésből is, hiszen mindezt a szocialista társadalom ismérvének tartják. Exert téved az a szövetkezeti elnök, gyárigazgató és minden más felelős vezető, aki csak pénzzel akarja ösztönözni beosztottjait. Az anyagi megbecsülés ugyan nagyon fontos, de nem elég ösztönző, ha nem párosul az erkölcsi elismeréssel. Csak a kettő együtt elégítheti ki a dolgozó emberek természetes igényét. ' Mert az is rossz úton jár, aki csak az öntudatra apellál. Aki csupán áldozatvállalásokra, lemondásra kész csodalénynek szeretné látni az embereket, olyanoknak, akiknek nem kell a pénz, akiket csupán önzetlen lelkesedés sarkall jó munkára. Ilyen emberek leginkább csak a mesében élnek, s a mi társadalmunk nem is kívánja senkitől sem a felesleges lemondást, sem az ok nélküli önzetlenséget, sem az aszkétizmust. Ami valakinek jár, ami őt megilleti, attól ne fossza meg semmiféle okoskodás. Szép és nagy dolog a fejlett öntudat, de amint mondani szokás, a boltban mindig kiderül, hogy pénzre is szükség van, még a mi társadalmunkban is... A közösen vállalt nagy erőfeszítések is csak akkor megalapozottak, ha figyelembe veszik az egyéni érdekeket is. Barátunk, akinek panasza e gondolatsort elindította, azzal érvel, hogy sokszor lemondana egy-egy célprémiumról, ha ehelyett kezet szorítanának vele és azt mondanák neki: „Derék ember vagy, büszkék vagyunk rád!” Teljesen érthető ez a magatartás, hiszen ember nem élhet az emberi szó melege nélkül. De az is igaz, hogy fiatal barátunk akkor is elégedetlen volna, ha szorgalmas munkáját csupán dicséretekkel, szavakkal jutalmaznák. Ha csupán a fényképe díszelegne a faliújságon, az önzetlenségét magasztaló újságcikk közepén, de anyagi megbecsülés hiányában mindennapos gondok kínoznák. Jó szóra, a jó munkának kijáró tiszteletre és a lét megalapozott biztonságára, tehát anyagi és erkölcsi megbecsülésre van szükség, mert a kettő együtt jár. Jó munkára, helytállásra, a jövendőért vívott kemény küzdelemre a kettő csak együtt ösztönöz. Kékesdi Gyula kai úron meg is látA sápadtas bőrű, joviális külsejű úriember behunyt szemmel élvezi a gyönyört, amiben a fodrász részesíti — azzal, hogy nyírás végeztével szesszel dörzsöli a fejét. Kéjes derű ömlik el kerek fején. Tokája, orrcimpája bele- belereszket, mikor a borbély ujjai a boszorkányos gyors nyomkodások után lassú, simító marko- lászásokra váltanak. Szinte bánatosan sóhajt a vendég, mivel egyszer ez a művelet is befejeződik. Csalódottan nyitja szemét a tükörben őrá visszanéző álmos képmására. Lehet, a mennyei boldogság félbeszakadása miatt szól bele olyan bosszúsan az üzlet alkalmazottai, vendégei között zajló eszmecserébe. — Ugyan kérem, a mai fiatalság!... Jobb ha egy szót se szólunk róluk. Elfajzott generáció ez ... Csak a twiszt, a ringyók, galerik. A lányok rosszul vannak, ha nem mutogatják köldökig a combjukat... Bitlisz frizura. Ráuntak a hülyefiú-hajvi- seletre, hadd jöjjön a méghülyébb ... Áh!... — Konkai úr "idejében persze más volt az ifjúság — adja alá a szőnyeget a vele foglalkozó mester ha- lálkomolyan, de közben — ügyelve, hogy a tükörben észre ne vegye a páciens —nagyot kacsint a . bent- levőkre. Az úriember harap a horogra. — A mi ifjúságunk? Az igen! Nagy célok, tiszta férfiúság, mély hazafiság . .. Ideális szerelem. Örültünk, ha reszketve megfoghattuk a kislány kezét, amikor hazakísértük, s az anyukája egy percre magunkra hagyott bennünket a kiskapuban ... Azok voltak a táncok: tangó, foxtrort, keringő. — Hát igen.,, Kunszik a régi erkölcs nyoma — hízeleg roppant stílusosan a fodrász. Olyan diplomatikus hangsúllyal, amelyből mindenki más kiérzi a gúnyt, csak az nem, akinek szól. — Régen járt erre Konkai úr. Már azt hittük, máshol telepedett le az után ... — Hbhö! — miért mennék máshová? Különben ezt az üdülőt is megjártam — int’ hüvelykujjával a vállán keresztül bizonyos irányba. Tudja, mire jön ’ rá az ember ilyen ... ilyen tanulmány út cr,n? — Ugyan, mire? — áll meg a mester keze magasan a művelés alatt álló fej felett a fésűvel. Ez Is kifejezi felajzott várakozását. — Kérem... Addig nem is ember az ember, míg ezt el nem végezte. Ha a lányornnak kérője akad, először ezt a kérdést teszem fel neki: Voltál-e már tanulmányúton? Ha nemmel válaszol, nem adom a lányom. ' Tacskó még az ilyen fiatalember. Vagy katonaság, vagy tanulmányút legyen már a háta mögött, mielőtt családot alapít... Köszönöm, Bubi szaktárs — áll fel lassan a forgószékről, s közben elmélyül ten tanulmányozza ábrázatát a tükörben. — Mivel tartozóm?... Tessék, a többi marad ... Elmegy. Egy várakozó érdeklődik. — Kiféle ez a Kon- kai úr? Miféle tanul mányútról beszél? A borbély legyint. — Notórius adócsaló, okirathamisitó. . Most szabadult. A- hiszem, legutóbb hí rom évig ült... A? megelőzően egy évié Az üzletben senk sem folytatja nz ifjúsági vitát. Tóth István Melyik a megye legnagyobb és a legkisebb közös gazdasága földmérés és térképészei — tegnap és ma Ö IS HOZZÁSZÓL