Petőfi Népe, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-23 / 171. szám

1964. július 23, csütörtök 5. olds! Nyár as óvodában Derűs ecsettel festett mese- könyvillusztráció elevenedik meg a kecskeméti Hosszú utcai óvo­da udvarán. Körös-körül kert­szegély, nyíló rózsák, kicsiny zöldellő fenyők és a mesék ked­ves állatainak színes lemezáb­rái: nyuszi, mókus, róka, mac­kó. A szomszédos ház kémé­nyén pedig egy gólyacsalád né­zelődik, mintha a hangulat ked­véért ütöttek volna tanyát a számukra szokatlan környezet­ben. A gyerekek egy része a narancsszínű napemyőgombák alatt rajzol, építőkockákat ra­kosgat, mások homokból építe­nek várat. A kislányokat a ba­bakonyha számtalan gondja fog­lalja el, a fiúk idősebb (5—6 éves) generációja korához illő komolysággal háborút szervez, labdát kerget. — Az udvar részben saját munkánk eredménye — mondja Varga Mihályné vezető óvónő — és nagyon sok segítséget is kaptunk. Állandó patronálónk, az Épületlakatosipari Vállalat ajándéka az udvar fémfelszere­lése, a kapu a SZÖVOSZ-diák- otthon társadalmi munkáját di­cséri, a belső helyiségeket a kö­zeljövőben ugyancsak társadal­mi munkában az ipariskola ta­nulói festik be. A szülők áldo­zatkészségét is nehezen tudnánk nélkülözni, legutóbb ők varrták a napernyők huzatait. De a gyerekekkel közösen is dolgo­zunk. Fákat ültettünk, palán- táztunk, és most ők gondozzák a kertet. Valóban, két kislány öntöző­kannával járja az ágyásokat, néhány fiú kicsiny kapával a gyomirtást végzi. — Hány gyerek jár az óvo­dába? — Most nyáron is nagyon sok: hetven. Télen száz körül jár a létszám. Bizony ehhez ke­vés az öt óvónő és a négy daj­ka, akik közül egy csak négy­órás munkát végez. Különösen, amióta a vezető óvónő igazgató is. Rengeteg időt vesz igénybe az adminisztráció. A beszélgetés a valóságban nem folyhat ilyen zavartalanul. Minden percben szaladnak a gyerekek az óvó nénihez. Vörös Felhő parancsot ad Képes regény 18 részben. Irta: KUCZKA PÉTER Rajzolta: CSANÁDI ANDRÁS 4. rész detlenkedőkre azonnal rábrum- mog, párhuzamot vonva a csíny és a mackóóvoda példás fe­gyelme között. Azt viszont csak nekem és nagyon halkan dör- mögte el Mackó bácsi, hogy az új mackóóvodákat gondosabban építik. Nem lazulnak ki ilyen gyorsan az ajtókeretek, nem re­pedeznek a falak. És mackóék- nál gázban sincs hiány az óvo­dákban, nem okoz gondot a tíz­órai elkészítése. Odabent a naposok gondosan megterítettek, és a csöppségek a torna után hatalmas étvágy- gyal láttak neki a vajas-mézes kenyérnek és a teának. — A nyári programunk la­zább — mondja Varga Mihály­né — év közben komolyan dol­gozunk. Az eredményt év végi Napsugár műsorunk sikerén mérhettük le. Ügy érzem, a nagycsoportos gyerekekben ki­alakítottuk az óvodás kortól kí­vánható személyiségjegyeket. — Nyugodtan adom át őket az is­kolának. A tízórai után az udvar pa­rányi zuhanyai alatt a fürdés előkészületei folynak. A szöszbe napos, aki a ka­puig kísért, elmondta, hogy mi­vel gyárigazgató akar lenni, el­engedhetetlenül szükségesnek érzi, hogy ősszel iskolába men­jen, de azért nagyon nehezére esik megválni az óvodától. Gondolom, a gyárigazgatók is igazat adnak neki. Szabó János Jubileumra készül Madaras Ebben az évben háromszoros ju­bileumot ül Madaras. Az idén ün­nepli a község fennállásának 175. évfordulóját, a felszabadulás 20. évfordulóját, s még egy igen fon­tos évfordulót jelent ez az eszten­dő: éppen 450 éve Madarason szállt meg seregével a bácskai Dózsa- hadak vezére, Borbás pap. Közvet­lenül azelőtt, hogy a Szeged felől érkező Bornemissza Jánossal a közelben levő háj szentlőrinci pré- postság környékén megütközött. Községszerte készülnek az ün­nepségre. Befejeződik ebben az évben az iskolai napközi otthon építése, meglesz az új gyógyszer- tár és készül már a posta új épü­lete is. A napközi otthon falán emléktáblát fognak elhelyezni a mai Madarast megtervező mérnökök emlékére, készül a felszabadulási emlékmű, a községi tanács pedig szerződést kötött Madaras történe­tének megírására, amelyet könyv alakban is meg akarnak jelentet­ni. Több mint kétszáz vizsgázott kereskedő A nemrégiben megtartott szak­munkásvizsgákon kilencven rendes korú tanuló és 117 felnőtt hallgató kapott bizonyítványt a kecskeméti I. számú kereskedelmi tanulóisko- lában. Kilenc vénén pedig boltveze­tő, boltellenőr, illetve vendéglátó ellenőr képesítést szereztek. A jövő évi szaktanfolyamokra augusztus 25-ig Lehet jelentkezni a megyei tanács kereskedelmi osz­tályán vagy az iskola vezetőjénél. Cikkünk nyomán Irodalmi séták Kecskeméten E gyütt érző érdeklődéssel olvastam Tóth István Idegenforgalom Petőfi útján című vasárnap megjelent írá­sát. Véleményem szerint javas­latai némi jóindulattal, ügysze­retettel, a társadalmi erők ösz- szefogásávál a belátható jövő­ben megvalósíthatók. Régóta noszogatott a gondo­lat, hogy irni kellene Kecske­mét irodalmi hagyományainak feltárásáról, s a gazdag anyag korszerű körülmények között történő bemutatásáról. Sajnos, nem ez az egyetlen gondunk, ezért az egész csak szándék maradt. A feladatot ugyanis csak egyéb alapvető várospolitikai teendőkkel össze­hangoltan lehet megoldani. mit lehet, megteszünk addig is. Augusztus vé­gén, szeptember elején két-há- rom irodalmi sétát rendezünk — kísérletképpen — Kecske­méten. Meggyőződésünk, hogy a nagyközönség sok, eddig fe­ledett Katona József, Jókai Mór, Petőfi Sándor emlékkel ismerkedik majd meg. Felkér­jük az irodalmi színpadok tag­jait, hogy közreműködésükkel tegyék még szebbé ezeket a ta­nulságos, hasznos, gyönyörköd­tető kirándulásokat. Katona szülőházából jövet — például — megállunk majd azon a he­lyen, ahol másfél századdal ezelőtt futkosó gyermekként szabadon lépkedett széjjel, napot álmodozott éjjel, egy arasznyi volt világa, mégis tündérvárba hága porba húzott grádicson. £ különös lebegésű szavak mai ifjú ajkán jelzik majd a nagyjaink megismeré­sére, emlékeiknek fokozottabb megbecsülésére mutató igényt. Heltai Nándor Múltja, jelene elfér pár mon­datban. Lupocz Magdi, a Kalo­csai Fűszerpaprikaipari Vállalat raktárosa két éve került az üzembe, KISZ-tag, kultúrfelelős, most végezte a gimnázium le­velező tagozatának első osztá­lyát. Tizenkilenc esztendős... Ügy mondják, ez a korosztály okoz legtöbb gondot és szerez állandóan vitatémát a felnőt­teknek. Valóban akadnak a fia­talok közt ilyenek is — nem vi­tatjuk, de az is biztos, hogy egy jó szó, személyes példamutatás ilyenkor többet ér, mint a leg- bölcsebb prédikáció. Magdira például nagy hatást tett, hogy az üzemben emberformáló kö­zösségre, barátokra talált. — Jó itt — mosolyog. — A munkatársak kedvesek, türel­mesek. Az üzem vezetőitől még anyagi támogatást is kap KISZ- szervezetünk. Nem is kívánko­zom máshová. Tanulni akarok, és becsületesen dolgozni. Vele együtt még nagyon so­kan gondolkodnak így. A gim­názium és a technikum levele­ző tagozatán 50-nél több KISZ­□arai tanúi, rauasa nein noi- lani róluk, annál több dicsére­tet. A KISZ-esek tavaly 1500 órát dolgoztak társadalmi mun­kában, fémet gyűjtöttek, ládá­kat hurcoltak. A rendcsinálás állandó és önként vállalt fel­adatuk. — Hanyagság, fegyelmezet­lenség miatt senkit sem kellett kizárni a KXSZ-ből, de az sem lebecsülendő, hogy van egy jó színjátszó együttesünk — ébred fel Magdiban a kultúrfelelős. — Kapcsolatot tartunk a városi művelődési házzal, rendszeresen szerepelünk a vállalat telepein, és most már ott tartunk, hogy mindenki hozzánk szeretne jön­ni. Persze, mégsem lehet 150 tagú egy üzemi színjátszó cso­port!. .. Meg aztán úgyis össze­jövünk a klubdélutánokon, ki­rándulásokon, egyszóval nem­csak a munkában, a szórakozás­ban is együtt vagyunk. A KISZ-nek kitűnő tánczenekara van. Tagjai nálunk „megkülön­böztetett emberek”. Nem rossz értelemben. Csak mindenki sze­reti őket... Gondolatai talán már a leg­közelebbi klubdélutánon jár­nak, mert a kérdésre úgy riad fel, mintha szép álomból éb­reszteném. Tervek, vágyak, cé­lok? Hát nem megmondta egy­szer? Tanulni és dolgozni. Né­ha megállni egy táncra, jóízű nevetésre. Itt maradni, ahol szeretik, megbecsülik. A raktár­ban? „Őszinte legyek? Ezen még nem töprengtem, de nem is fontos.” Hogy mi a fontos? Nem tudja még, inkább sejti. Az, hogy süt a nap, hogy rendesek az emberek és az üzem, az élet — így ahogy van — ha néha furcsa is, egészében véve gyö­nyörű. — És még azt írja meg fel­tétlenül — szalad utánam az udvarra —, hogy augusztusban kirándulunk. A jól dolgozó KISZ-tagok mennek Pécsre, vagy Visegrádra. A költségek egy részét a KISZ-szervezet fi­zeti. Jól gazdálkodtunk, van miből... V. Zs. Miért nincs kert mozi Kecskeméten? LEVELET kaptunk egy kecskeméti moziláto- gatótól. Panaszkodik, hogy az ismét beköszön­tött nagy melegben a Moziüzemi Vállalat nem törődik eléggé a közönség kényelmével. A Pár­duc című háromórás film vetítése közben pél­dául nem szellőztették a Városi Mozit, a terem elviselhetetlenül befülledt, így nem csoda, hogy akadtak, akik meg se várták a film végét. Meg­említi a levélíró, hogy volna pedig Kecskeméten szabadtéri mozi is, ott vetíthetnék nyáron az ilyen hosszú filmet, ha — bizonyára a MOKÉP hanyagsága következtében — nem volna a kert- mozi használhatatlan. Mikor fogják rendbe ten­ni? Végül arról is panaszkodik a levélíró, hogy a filmklub közönségének egy része állva kényte­len nézni a műsort pedig akadnak a moziban az előadások alatt mindvégig üres helyek „foglalt” jelzéssel. A MOZIÜZEMI Vállalattól a panaszokra a következő válaszokat kaptuk: Levélírónk — szerencsére — nem vehette ész­re, hogy az előadások ideje alatt zajtalan, nagy teljesítményű Orkán-ventillátorok dolgoznak a két kecskeméti moziban. Ez azonban ilyen idő­ben kevés felüdülést ad, hiszen a ventillátorok kívülről is csak a meleg levegőt szívhatják be a nézőtérre. A szellőztetés ilyenkor csupán arra jó, hogy az elhasznált levegőt kicserélje. Emel­lett még az ajtókat is nyitva tartják, csakhogy a Városi Moziban a Rákóczi út felől ezt nem tehetik meg a külső zaj miatt. A kertmozit az idén ismét üzembe akarták helyezni, a berendezés használható állapotban van. Csakhogy az a fal, hova a vetítővásznat függesztették, magántulajdon. A tulajdonos nyil­vánvalóan szeretné eladni, s talán hogy sürges­se, az idén nem egyezett bele a kertmozi meg­nyitásába. Abba pedig különösen nem, hogy a falat átépítsék, megnagyobbítsák a vetítőfelüle­teket, s szélesvásznú filmek előadására is alkal­massá tegyék. A tulajdonjog tisztázásáig tehát a kertmozi nem üzemelhet. VÉGÜL: a filmklub előadásaira a TIT keve­sebb jegyet ad ki, mint az ülőhelyek száma, az első néhány sor mindig üresen is marad. A Mo­ziüzemi Vállalatnak és a TIT-nek azonban fenn kell tartania néhány helyet a rendőrség, a tűzoltóság, az előadók és a sajtó számára. A klubtagok viszont egy tavaly kiadott rendelke­zés értelmében személyenként csupán egy he­lyet foglalhatnak le később érkező klubtársuk számára. A rendelkezés óta meg is szűntek az ilyen természetű panaszok; — Óvó néni, tessék kihegyez­ni a ceruzát! — Óvó néni, hol vannak a képeskönyvek ? — Óvó néni, a Tibi homokkal dobál! Folyton igazságot kell szol­gáltatni. És mivel két óvónő is szabadságon van, Varga Mi­hályné egyetlen segítsége Mac­kó bácsi, a szemüveges bábu, a szigor kedves jelképe. Az óvó néni kezén elégedetten bólogat a fegyelmezett tomagyakorlat- ra, gyönyörködik a gyermeké­nek bájos ritmusában, de aren­Mögötte —19 év, előtte — az élet...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom