Petőfi Népe, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-23 / 171. szám
1964. július 23. csütörtök 3. oldal Háromezer mázsa gabonát adott át a városföldi Dózsa Tsz Nemrégiben beszámoltunk arról, hogy a városföldi Dózsa Termelőszövetkezetben milyen mintaszerűen szervezték meg a betakarítás munkáját. A közös gazdaság vezetői nemcsak azzal törődtek, hogy a szerződéssel már áprilisban biztosított öt gépállomási kombájn minden segítséget megkapjon az aratás- cséplés zavartalan lebonyolításához, hanem azzal is, hogy mindezzel párhuzamosan, s elegendő szövetkezeti gazda közreműködésével, két cséplőgép tisztítsa a szemet a kombájnszérűn. Mindennek eredményeként vasárnap délre pontot tettek az aratás végére, s hétfőn este 7 óráig háromezer mázsa gabonát adott át a termelőszövetkezet a felvásárló vállalatnak. Szerdán valamennyi gabona tisztítása megtörtént, s a tagság között a háztartási szükségletnél nem több kenyérnekvaló kiosztásának is a vége felé tartanak. A tsz saját és a gépállomás erőgépei ugyanerre az időre a letakarított területekből 400 holdon — háromnegyedrészt mélyszántással — már megforgatták a tarlót. A türelem pontyot terem... A tó mozdulatlan tükrén árnyak remegnek. Horgászok. A szerencse, a horgászszenvedély mindenre elszánt türelemjátékosai. Az idő délutánba hajlik és ők hajnal óta állnak „hosz- szú, méla lesben” a nád között lapító csónakokon. — Szórakozás ez nekünk — villantja felénk napégette arcából fehér fogsorát Végi Ferenc, a Kalocsai Asztalos és Építőipari Ktsz dolgozója. — Egyébként is nyaralunk, itt a Szelidi-tó mellett van a ktsz üdülője. Sajnos, ma még egyetlen valamirevaló hal sem harapott a horogra. Csóválja a fejét és 1956-ot emlegeti. Akkor a Dunán hat és fél kilós pontyot fogott. Harminc esztendeje horgász, de erről a fogásról csak tisztelettel emlékezik. A szomszéd csónakokból is idáig gyűrűzik az elismerés. Hiába a horgász szekta tagjai összetartanak, de mit szól mindehhez a feleség? — Megszokta — nevet Her- czegh Pali bácsi, dunapataji vasutas. — Csak el kell készíteni otthon mindent, akkor nyugodtan mehetünk haza, nincs veszekedés. — Az is igaz, hogy a horgászás jó dolog, egészséges, idegnyugtató — magyarázzák miközben nyugtalan pillantásuk a makacs mozdulatlanságba dermedt zsineget lesi. Mégis csak bosszantó lenne üres kézzel hazatérni, amikor a tóban rengeteg különféle hal kering! — Na. végre! — röppen fel a diadalkiáltás Faragó Pista bácsi csónakjából. Pista bácsi egyébként „hatalmasság” itt, — strandőr — és minden alkalom ünnep, amikor megragadhatja a horgászbotot. Magasra tartott kezében formás ponty ficánkol. „Csak. a strandőrnek kijáró tiszteletből áldozta fel magát” — ugratják a többiek. (Pásztor Zoltán felv.) —s —a Lilink a kis ház árnyékában. A nagy darab barna asz- szony arcának legparányibb változása nélkül meséli el a történetet, amiért tizennégy évet töltött börtönben ... — Nem szerettem a férjemet, pedig Sándor jó ember volt. Három éve voltunk már házasok, amikor találkoztam azzal a férfivel, aki miatt végül is ide jutottam. Akkor mindent megtettem volna érte, lánykoromban ő volt a falu közkedvelt legénye, örült az a lány, vagy asszony akihez közeledni akart. Én is így voltam. A férjem a vasútnál dolgozott, mi pedig teljesen elvesztettük a fejünket. Szinte éjjel-nappal együtt voltunk. Egyszer ő megemlítette, hogy ha most szabad lennék, feleségül venne. Közösen határoztuk el, hogy megszabadulunk Sándortól... A többit már bizonyára tudja — mondja az asszony, s a következő pillanatban felugrik, mert eszébe jut, hogy vizet kell adni a csirkéknek. Igen! A többit tudom. 1948 tavaszán egy vasárnapon kicsalták a gyanútlan férjet a távoli erdőbe kirándulásra. Előre Ivóvizet, villanyt kanták a tanyai iskolák Már a sportkombinát kialakításán mnnkáiMitak Kilencvenezer négyzetméter járdát építenek az idői A városfejlesztés félévi eredményei Kecskeméten Nem könnyű dolog néhány perc alatt „összeállítani”, hogy mire fordították Kecskeméten 1964. január—június hónapok között a közel 22 millió forintos városfejlesztési alapot, hiszen a hétköznapi ember számára ezt még elképzelni is sok. Fehér Sándor pénzügyi osztály- vezető viszont „könnyedén mozog” a milliók között, s így őt kértük meg, hogy ismertesse lapunkkal a kecskeméti városkassza fél évét. — Az említett 22 millió forint a lakosság városfejlesztési hozzájárulásából és a ledolgozott társadalmi munkaórák értékéből adódott — kezdte Fehér elvtárs. — Az idén 90 ezer négyzetméter járdát készítünk el a megyeszékhelyen. Ebből június 30-ig elkészült az Izsáki út, a Dózsa György út, a Budai utca, a Munkácsy utca, a Tompa Mihály utca, az Úttörő utca, a Kaszap utca, a Dellő utca, a Szűcs Eajosné utca, a Csóka utca, és a Kölcsey utca burkolt gyalogjárója, továbbá 23 937 négyzetméter járdaszegély, és 12 311 négyzet- méter járdaalap a város különböző utcáiban. Az utóbbi évek során számos bírálat érte a városi tanácsot, hogy miért nem létesítenek több kulturált zöldövezetet Kecskeméten? — A féléves tervidőszak alatt — javaslatok alapján — a Bethlen körúton, a Dózsa György úton és a Széchenyi körúton összesen 6550 négyzetméter parkot hoztak létre. — Jó ütemben halad a vízhálózat építése is. Ebben az évben közművesítetttik a Bethlen körút Vacsi közi elágazásától a Béke téri iskoláig terjedő területet. Mintegy 2600 folyóméter vízvezetéket fektettünk le ezen a szakaszon. Az esőcsatorna-hálózatunkat pedig 373 folyóméterrel bővítettük. Kétmillió forintot fordítottak a cigánylakások építkezésére, 690 ezer forintos hozzájárulással biztosították az egyébként 3,3 millió forint beruházással korszerűsített széktói strandfürdő befejező munkáit. Az idős, magára maradt emberek otthonát bővítették, amely 220 ezer forinttal terhelte meg a városi pénztárt. A vásárcsarnok építésére pedig több mint egymillió forintot költöttek. — Szinte minden tanácsülésen elhangzott interpellációk között szerepelt a tanyai iskolák ivóvízgondja. Ezért az idén tizenegy fertőzésmentes, jó vizet adó kutat fúrattunk a Budai úti, ballószögi, belsőnyíri, mik- lóstelepi, szarkási, szeleifalui, máriahegyi és Sóhordó úti iskolában. Amellett befejeződött a belsőballószögi iskola villa- sítása, s így a külterületi tanintézeteknek mintegy 70 százaléka rendelkezik villanyvilágítással., A Széktói Sportpálya bővítésénél már a sportkombinát távlati terveit vették figyelembe. Ez évben mindössze egy salakborítású gyakorlópályát építettek, de a későbbiek során hozzákezdenek az atlétikai pálya és a lovagló- terep kialakításához is. — A város pénzgazdálkodását augusztus közepén értékeli a városi tanács végrehajtó bizottsága. S a szeptember közepén összeülő tanácsülés pedig majd eldönti — jól használtuk-e fel az összeadott forintokat, teljesítettük-e azokat a jogos kéíé- seket, amelyeket egy-egy beszámoló során a végrehajtó bizottság elé terjesztettek a lakosság képviselői, a tanácstagok. K. M. A nag»y iskola A sajtó ismételten hírt adott arról, hogy augusztus végén megnyílik a 65. Országos Mezőgazdasági Kiállítás. A lapok írtak már a várható sok újdonságról, látványosságról is. Kevesebb szó esett arról, hogy a kiállítás elsősorban nagy tapasztalatcsere fórum lesz, amely lehetőséget ad a szakembereknek, a termelőszövekezeti gazdák .széles körének, hogy megismerkedjenek a mezőgazdasági termelés fokozásához, korszerűsítéséhez leginkább szükséges új módszerekkel, eszközökkel. A kétévenként megrendezésre kerülő mezőgazdasági kiállításnak ezt a jellegét kívánja a rendezőség az eddigieknél is jobban kidomborítani azzal, hogy a kiállítás utolsó hetében — szeptember 14. és 19. között — külön szakmai hetet rendez, ] amire a mezőgazdasági kiállí- , tások történetében eddig még ! nem volt példa. Túlzás nélkül mondhat- 1 juk, hogy az idei kiállításnak igazi jó reklámja lesz ez a szakmai hét, amelyre húszezer termelőszövetkezeti és állami gazdasági vezető és más szakember látogatását szervezik meg. A program 12 nagy témát ölel fel; mezőgazdaságunk szinte valamennyi területét, a különböző állattenyésztési ágazatoktól kezdve az üzemszervezésig. A szakmai hétnek, ennek a nagy iskolának a „tanulói”, résztvevői megtekintik majd a szakterületükhöz tartozó új gyártmányokat, eszközöket, például a legújabb növényvédőszereket, az állattartás és az állategészségügy új műszereit, a mezőgazdasági termelésben alkalmazott nukleáris műszereket. Megismerkedhetnek majd néhány fontos munkaterület és munkafolyamat (többi között a gyümölcs- és zöldségfélék piaci előkészítése, a termelőszövetkezeti gépkarbantartó műhely, a nagyüzemi palántanevelő telep) megszervezésének korszerű módozataival. A szántóföldi növénytermesztők és a kertészek részére a kiállítás ideién üzemi bernutatókat is rendeznek az Agrártudományi Egyetem és a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola tangí zdaságában. Biaonyos^ ' lehetünk benne, hogy a húszezer szakember „tanulmányútja” meghozza a maga gyümölcsét, s az idei Országos Mezőgazdasági Kiállítás, s az ennek keretében először sorra kerülő szakmai hét egész szocialista mezőgazdaságunk nagy iskolája lesz. megbeszélték, hogy megölik. A szerető zsebében már ott lapult a háborúban szerzett pisztoly, az asszony pedig az előző napon kivitte az ásót. Ibolya után kutatva az erdő közepére mentek, s ott dördült el a halálos lövés. A férj, aki a gyanús kattanásra hirtelen hátra fordult, csak annyit tudott mondani: — Ne!... — s már holtan rogyott a földre. A gyilkosok a rémület diktálta gyorsasággal temették el, s csak éjszaka mertek hazamenni. — Mióta kijöttem, az idén nevelek először csirkéket — mondja az asszony, leülve a kisszékre. — Szóval így történt — tér vissza gondolatban a beszélgetésre. — Most kérdezhetné, hogy megbántam-e, s arra az lenne az őszinte válaszom, hogy iszonyatosan. Amikor éjszaka hazamentünk az erdőből, öngyilkos akartam lenni. Mihály megakadályozott ebben. Higgye el, talán abban a pillanatban nem is a férjemet sajnáltam, hanem magunka , mert tudtam, hogy ezért súlyos büntetés jár. így is történt. Miskát felakasztották, engem pedig tizenöt évre ítélt a bíróság, Állapotos voltam, amikor börtönbe kerültem, de a fiam még ma sem tudja, hogy gyilkos volt az apja, és hogy akasztófán végezte. Tekintete a távolba mered, de látom rajta, hogy nem az enyhén kéklő szőlőkön pihen, hanem az időben nagyon régi dráma részletei bontakoznak ki emlékezetében. MegbíínhctStem érte, de vállalnom kellett a sorsomat. Iszonyú érzés volt gyerekkel a szívem alatt élni, a bűn és a felakasztott ember emlékének roppant súlyával a lelkemben. Nem azért mondom, mintha sajnálatot akarnék ébreszteni magam iránt, hiszen tisztában vagyok azzal, hogy ilyen nagy bűnt nem lehet megbocsátani. Én ma is bűnösnek érzem magam, és csak azért élek, hogy a gyereket felneveljem. Dolgozom. Munkatársaim talán nem is tudják rólam, hogy ki vagyok, de ha tudják is, nem éreztetik velem. Higgye el, időnként kedvem volna igazán, őszintén elmondani nekik mindent. Szeretem azokat az embereket, de mindig arra gondolok — hátha tudják. Több mint tizenöt év után is kísért engem az az erdei jelenet. A börtönben sokszor úgy éreztem. hogy éjszaka Sándor szól hozzám: — Miért nem alszol, Mária? Bemegyünk a kis szobába. Az éjjeliszekrényen a fiú fényképe. Nyílt tekintete, ovális arca, szőke haja van. Egyelőre intézetben nevelik, csak nyáron jön haza •■övid időre. Jövőre már végleg itt telepszik le, ipari tanulónak megy — rádiószerelő akar lenni. — Milyen munkája van? — Varrodában dolgozom. Mindig utáltam a varrást, de a börtönben tizennégy év alatt volt időm megszokni és megtanulni — válaszol a negyvennégy éves asszony, s arcán most sincs nyoma a hangulat- változásának. Bár a társadalomba visszatalált, s megérdemelt büntetését letöltötte, de önmagának még ma sem bocsátott meg. Nem tud — mert nem is lehet — falat emelni a múlt és a jelen közé. Mankó Slíba merülve időnként elfelejti, s néha még tré fálkozik is munkatársnőivel, d1- a torlódó idő, az emlékek zajl hullámai felszínen tartják ; múltat, amit fia valószínűié; sohasem fog ismerni. A szülő i vétkét nem örökölhetik a gyermekek. Gál Sándor A börtönből jört asszony
