Petőfi Népe, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-22 / 170. szám

föM. Jfittns Ti, sterib S. »19al A KISZ II. kongresszusára készülnek a Bajai FérfifehérnemQgyár fiataljai A Férfifehérneműgyár Ba­jai Gyáregységének bejáratá­nál felirat fogadja a belépő­ket: Fiatalok, jó munkával ké­szüljetek a KISZ II. kongresz- szusára! Megkértük Földvári Imre technikust, az üzem KISZ-tit- kárát, számoljca be az alap­szervezet kongresszusi felkészü­léséről. — Elsősorban felülvizsgáltuk szervez-ti életünket. Jelenleg mindkét műszakban egy-egy alapszervezet működik. A fe­lülvizsgálat során azonban ki­derült, hogy az eredményes munka érdekében egy harma­dik alapszervezet létrehozása is szükséges. Több mint száz KISZ-fiatal a környező közsé­gekből jár be dolgozni, s így nehezebben tudnak szervezeti életünkbe bekapcsolódni. Sok a kettős nyilvántartás is. A mi­előbbi rendezés érdekében Rö­videsen felvesszük a kapcsola­tot az illetékes községi alap­szervezetekkel — közölte a KISZ-titkár. A továbbiakban elmondta, hogy a szervezeti élet megjaví­tása mellett mindkét alapszer­vezet második félévi munkater­vében jelentős szerepet kaptak a termelési feladatok is. A KISZ-fiatalok vállalták, hogy saját munkaterületükön belül teljesítik az élüzemfeltétele- ket. Kapcsolatot tartanak a munkaügyi osztállyal és az ala­csony teljesítményű fiatalok megfelelő szakmai segítséget kapnak gyakorlottabb társaik­tól. Földvári Imre kiemelte, hogy a feladatok megoldásá­ban élen jár a huszonnyolc tagú Ifjú Gárda, amelynek tagjai a termelési feladatok mellett if­júsági munkavédelmi őrjára­tokat. , iß szerveznek. Az üzem fiataljai segítik a Évek óta várnak a kecskemé­tiek arra, hogy megnyíljon a vízgyógyintézet. — Már hozzá­fogtak, csinálják — terjedt el a hír a városban 1962 tavaszán. A reumás betegek megkönnyeb­bülve sóhajtottak fel: Végre nem kell Budapestre, Szegedre, vagy Hévízre utazni kezelésre, örültek a sebészet orvosai is, hiszen meggyorsítja a gyógyu­lást, ha a csontműtétes bete­geknek fürdőt javasolhatnak a lábadozás idejére. A vízgyógyintézet azonban még ma sem fogadja a látoga­tókat. Alaptalan volt tehát a híresztelés? Nem. Hiszen a megyei tanács kórháza 1962. április 18-án szer­ződést kötött a Bács-Kiskun megyei Építési és Szerelőipari Vállalattal a kecskeméti SZTK rendelőintézet alagsorában léte­sülő gyógyintézet kivitelezésére. Befejeztük a munkát! — je­lentették az építők 1963. de­cember 20-án és a beruházó képviselői megjelentek műszaki átadás-átvételre. Megdöbbentő dolgokat tapasztaltak. A beépí­tett fürdőkádak fala rostaként engedte át a vizet, a lefolyó vezeték pedig — nevét megha­zudtolva — úgy viselkedett, mint az Aranyhomok Szálloda előtt levő szökőkút. Készíthetnek szakemberek ilyen kádakat és lefolyót? — kérdi most az olvasó homlokára csúszott szemöldökkel. Bármi­lyen furcsa is, az Építési és Szerelőipari Vállalat dolgozói­nak sikerült ez. Vajon hogyan? Szerintük — amint a megyei döntőbizottság előtt is állították szakmunkás-utánpótlást is. Az alapszervezet által patronált felsővárosi általános iskola KISZ-fiataljai közül kilenc kis­lánynak — a közös rendezvé­nyek és gyárlátogatások során — megtetszett a szakma, és kérték, hogy vegyék fel őket ipari tanulónak. Nemrégiben sikeresen vizsgáztak mind a kilencen, s ma már, mint szakmunkások dolgoznak. Idén is többen jelentkeztek ipari tanulónak a felsővárosi is­kola alapszervezetéből. A KISZ-titkár beszámolt ar­ról is, hogy már megszervez­ték az ősszel induló politikai és szakmai oktatást. Ezeken, valamint a technikum esti ta­BABHEQYEZŐK A szólásmondás szerint za­bot is lehet hegyezni — ezt azonban még nem próbálta senki. A zöldbabhegyezés vi­szont fontos munkafolyamat a konzervkészítésné 1. A Kalocsa- kömyéki Fűszerpaprika és Kon­zervipari Vállalatnál gépek végzik ezt a munkát. A Tor- gyik Sándorné hegyező brigád­jában dolgozó asszonyok csak azokat a babhüvelyeket veszik kézbe, amelyek épségben úsz- ták meg a gép késeivel való találkozást. — úgy, hogy következetesen megvalósították mindazt, amit a kivitelezési terv előírt. A döntőbizottság a Mélyépí­tési Tervező Vállalattól kért vé­leményt és a kiküldött szakértő megállapította, hogy a Bács- Kiskun megyei Tervezőiroda által készített terv válóban rossz volt. Idézzük a szakvéleményt: „A tervező igen durva hibát kö­vetett el, amikor a kádak víz­zárásáról nem gondoskodott.” Ez valóban „igen durva hiba” any- nyira durva, hogy azt a kádat, amelyik nem vízzáró, kádnak nem is nevezhetjük. Az építők tehát — állításuk­nak megfelelően — teljesen ár­tatlanok? Erről szó sincs. A terv „ordító” hibáit ugyanis fel kellett volna ismerniük. De nem csupán ezért marasztalhatok el. A kádak alapos vizsgálata ugyanis azt bizonyította, hogy a rossz terv hibáit gondatlan munkájukkal még meg is tetéz­ték. A megyei döntőbizottság ha­tározata szerint a Bács-Kiskun megyei Építési és Szerelőipari Vállalatnak hanyagságáért kö­rülbelül 100 ezer forint kötbért kell fizetnie és ez év október 20-ig át kell adnia a hibátlanul kivitelezett létesítményt. A mun­kához természetesen a megyei tervező iroda szolgáltatja a ki­fogástalan tervet. Ez eddig rendben is lenne. De vajon ki téríti, térítheti meg azt a kárt, amelyet a gondat­lanság, hozzá nem értés, az egészségügy terén okozott. Köt­bérrel ugyanis nem lehet reu­mát gyógyítani. Békés Dezső gozatán h több mint háromszáz fiatal bővíti tudását. — Eddig csak munkáról és tanulásról hallottunk. Szóra­kozni nem szoktak az üzem fiataljai? — Dehogynem — tiltakozott mosolyogva a KISZ-titkár és egy kis Ízelítőt adott a nyári programjukból: A Petőfi szigeten járőrversenyt rendeztek és ennek keretében úszásban is összemérik erejüket a rajok. A nyár folyamán találkoznak a Bajai Állami Gazdaság és a Ganz Villamossági Gyár fia­taljaival. Sokan jelentkeztek az országjáró kirándulásokra, és néhány fiatal külföldön tölti szabadságát. Tari Sándor Ismét telnek a ládák a ho­mok csengő barackjával, me- gyeszerte megkezdték a kaj­szi felvásárlását. Az idén ugyan nem roska­doznak a fák a terméstől, de a minőséget illetően jobb ered­mény várható' a tavalyinál. Ez annak köszönhető, hogy terme­lőink többsége szakszerűen ke­zelte és megfelelő növényvéde­lemben részesítette gyümölcs­fáit. Most újból rajtuk a sor — és természetesen a felvásárló szerveken is —, hogy a jó mi­nőségű termésből jó minőségű áru kerüljön mind a belföldi piacra, mind pedig exportra. A termelők további feladata, hogy a felvásárló szervek ál­tal megadott szempontoknak megfelelően gondosan átválo­gassák (molytalanítsák), nagy­ság szerint osztályozzák, so­rolják és mintaszerűen csoma­golják a kajszit. A MEK kalocsai kiren­deltségének egész éves tervében 1200 vagon főként zöldség- és kisebb mennyiségben gyümölcs- félék felvásárlása szerepel. Meg­kérdeztük Vendéghegyi Béla ki­rendeltségvezetőt: Miképpen si­került eddig tervüket teljesíte­niük, milyenek a kilátások a következő hetekre, hónapokra. Elmondotta, hogy a 207 vagon árumennyiségre előirányzott el­ső féléves tervüket kis híja 96 százalékra teljesítették. A néhány százaléknyi lemaradás­nak az az oka, hogy különösen a zöldborsó és az újburgonya szedését a gyakori esők akadá­lyozták. A megye lakosságának újbur­gonyával való ellátását nagy­mértékben segítette a kirendelt­ség. Kalocsáról már május 26- tól szállítottak belőle Kecske­métre. A újburgonya exportá­lását viszont meghiúsította a Du "a mentén, Fájsz és Duna- pataj között fekvő községek tsz-einek hanyagsága. Kellő mértékben nem irtották ugyanis a burgonyabogarakat, s a fer­tőzött termést nem lehetett kül­földre szállítani. Ugyanakkor a MÉK és a földművesszövetkezeti felvá­sárlók feladata az áru gyors átvételének biztosítása. Ennek figyelembevételével a torlódás elkerülése végett, több átvevő­helyet kell létesíteni. Csakis így szüntethető meg az eddigi években az átvételnél több he­lyen tapasztalható minőségi vita, aminek az áru többszöri átrakosgatása, s romlása volt a következménye. Megfelelően kell a kajszit minősíteni. Ennek elhanyago­lása nemcsak a termelőnek, ha­nem a felvásárlónak, de a nép­gazdaságnak is kárt okoz. Fon­tos a gyors elszállítás is. A termelők és a kereskedel­mi szervek együttműködése, a termés megfelelő érettségi ál­lapotban történő szedése stb., eredményezheti, hogy a magyar kajszi az idén is megőrizze, sőt, öregbítse világhírnevét. Pfenning Gyula A kirendeltségnek kü­lönben helyben három boltja és egy alkalmi elárusítóhelye is van. Ezeket legnagyobbrészt a kalocsai Iszkra Tsz termé­nyeiből látják el friss áruval. A közös gazdasággal igen jó a MÉK kapcsolata; az előbbi áruátadója például minden reggel megkérdezi, hogy mi­lyen és mennyi zöldségfélére van szükség, s az igénynek megfelelően szedik, szállítják csaknem százholdas kertésze­tükből a minőségileg is kifo­gástalan termést. Általában a többi tsz-szel is kielégítő a kapcsolata, s min­den remény megvan arra, hogy a kirendeltség hiánytalanul tel­jesíti majd éves felvásárlási tervét. Az elinalt hét derekán a tsz-ek megkezdték a szántóföl­di paprika, paradicsom és ubor­ka átadását is. Ugyancsak hoz­záfogtak az őszi dugványozása fokhagyma szedéséhez. Ezt a fűszernövényt a kalocsai Isz.c- rában — de itt főként a jövő évi termesztés magellátása cél­jából — tíz, a dusnoki Munkás- Paraszt Szövetség Tsz-ben pe­dig 30 holdon termesztik. Az utóbbi közös gazdaság a ter­més 90 százalékát exportálja, fő­leg nyugati országokba, ahol gyógyszer alapanyagának dol­gozzák fel a fokhagymát. A becslések szerint 30 vagon fok­hagyma kerül Dusánokról a ha­tárainkon túlra. T. I. Iskolaszezon előtt a ruházati kereskedelem A kereskedelem már készül az őszre, az iskolai szezonra. Rövidesen az üzletekbe kerül­nek az iskolai ruházati cikkek, s augusztus elején megkezdő­dik az árusításuk. A fiúknál a múlt évben eladott 60 000 fiú- köpennyel szemben — számít­va némi növekedésre — mint­egy kilencvenezret hoznak for­galomba. Matrózblúzból a ta­valyi 51 800 helyett 67 700 ke­rül az üzletekbe. A sötétkék rakott szoknyából valamivel több kerül forgalomba a tava­lyinál. — Miért tetszett megállni? — ezt kér­dezte ön tőlem a na­pokban kedves isme­retlen, úgy is, mint a BA 36—13 rendszámú fekete színű, nem tu­dom milyen gyártmá­nyú személygépkocsi vezetője. Nem volt időm jobban szemügy­re venni a kocsit, mert annyira meglepődtem. Ilyet ugyanis tólem még soha egyetlen gépkocsivezető sem kérdezett. Olyat már kérdeztek, hogy „Nem lát, maga m. . a?”, meg ehhez hasonlókat, s ezen már nem is rö~ könyödnék meg, de ilyen udvariasan ... „Miért tetszett. .” — ilyet még nem hallot­tam. S mivel Önnel elsu­hant az autó — bizto­san nem kecskeméti lehetett —, hát ez­úton fejtem ki véle­ményemet, miért is á.ltam meg olyan gyá­ván, jól ismert szob­runk mellett, a gyalo­gos átjárónál, már a zebraosíkon toporogva; a jaraaszegeryioi ang fél méterre . .. Holott az ön autója még jó harminc méterre le­hetett tőlem. 1. Mert félek. Tudja isten miért ? Kecskeméten jobban, ront Pesten. Mert ott már megszokták a zeb­rákat, de nálunk még nem. A mi zebráink ugyanis még nagyon fiatal jószágok, s fél­nek — már tudniillik, akik rájuk lépnek... S nem is ok nélkül. Megálltam ugyanis bá­mészkodni, miután Ön elhaladt — s megfi­gyeltem, amit eddig csak ösztönösen érez­tem: Nagyon kevés gépkocsivezető része­síti előnyben a kije­lölt helyen átkelő, s a járdáról már lelépett gyalogosokat. Szóval ezért... 2. Megint csak félek. Ugyanis olvastam a Népszabadság június 23-i vezércikkét, amit főként a gyalogosok veaeimeueu u: » ott az állt, hogy a Né­met Szövetségi Köz­társaságban tavaly nem kevesebb, mint háromezer gyalogost gázoltak el, ’iletve gázoltak halálra — az át járóhel veken! Aztán kolléganőm is megír­ta — még június 16- án ugyancsak vezér­cikkben —, hogy a megyében az év első öt hónapjában 239 közlekedési baleset fordult elő, s közülük 16 volt halálos kime­netelű. S a májusi 65 balesetből 12 sú­lyosat az ittas vezetők okoztak ... Folytas­sam? Ugye megérti, hogy nem a KRESZ- ismereteim hiányos volta miatt ácsingóz­tam ott néhány per­cet, hanem csupán elővigyázatosságból: Hátha ön, s még jó- néhányan a gépkocsi- és motorvezetők közül nem olvasták sem a Népszabadság, sem a Petőfi Népe említett vezércikkét... S tetszik tudni, csa­ládom is van. Meg az­tán, szeretem is az életet, ha legtöbbször gyalogosan rovom is a kecskeméti aszfaltot s a Bács megyei ho­mokot. Ezt, csupán ezt sze­rettem volna Ön után kiáltani, ha megállt volna egy szóra. (Ezen se lepődtem volna meg, hisz mondom: Ilyen udvarias ember­rel ...) De mivel el­suhant, hát csak mo­solyogtam. Kicsit su­tán és tán bárgyúan is — mert a járóke­lők utánam néztek. Talán azt hitték, so­kat ittam, vagy fiam született. Pedig csr' én születtem újjá — hitemben és bizodal­mámban: Mégis csak fejlődik a világ a zebrák tájé­kán is. Csak türelem és ve­zércikkek kérdése az egész, honfitársaim. F, Tfith Pál tiFélpoPos aüHlHJUHJB Hanyagság és hozzá nem értés a gyógyulás útjában Újból rajtuk a sor... Harminc vagon dusnoki fokhagyma Nyugatra Miért nem mentem át?

Next

/
Oldalképek
Tartalom