Petőfi Népe, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-21 / 169. szám

/ 1964. július 21, kedd 3. oldal ősi foglalkozás - új eszközökkel A bajai halászok már csak­nem 19 évvel ezelőtt, szinte pár nappal a felszabadulás után megalakították szövetke­zetüket. Rövidesen társultak a Ferenc-csatorna és a Kiskun­halas környéki vizek halászai­val. S csaknem egy évtizede az ország legnagyobb halászati termelőszövetkezeteként műkö­dik a bajai Új Élet Htsz. Történet — dióhéjban. Ám a közösség majdnem húsz évnyi küzdelmeiről, eredményeiről jobbára hallgat a krónika. Kér­dés: Egyáltalán foglalkozik-e valaki a felszabadulás utáni halászélet alakulásával... Pótolni a hiányt — e rövid írásban nem lehet feladatunk. A vizek mostani hasznosításá­nak néhány modern jellegze­tességét azonban megpróbáljuk ismertetni. Mert ilyen is akad az Űj Élet Htsz-ben. Tóparti laboratórium Halastó félezer holdon? Ez is legnagyobb lesz az országban. Tavaly több mint a fele, 287 holdon, Harkakötöny határá­ban már elkészült. Majdnem hárommillió forintba került. Megnagyobbításához ez év őszén fognak hozzá. A létesítmény inkább még csak a kék eget, s nem a nagy beruházást tükrözi. (Bár a ta­vasszal kihelyezett ponty-po­rontyok majdnem húszdeká- sok.) Hogy korszerű legyen a tó, ahhoz még sok minden kell. Elsősorban bekötőút és vil­lany. Szintén az idén mindegyik. A villany úgy, hogy idevezetik a harkakötönyi tsz-ek major­központjaiból. Az út hasonló­képpen. Alig egy kilométer hosszú bekötőútra van szükség. De van itt más is. Már épül a korszerű halászház. Lesz ben­ne brigádszállás, szolgálati la­kás, raktár, meg rr- laboratóri­um. Az utóbbi nélkülözhetet­len a tudományos alapokon ál­ló halgazdálkodáshoz. Hason­lóan fontos a gépesítés is. Mi­re van szükség? Motoros hínár­vágóra, motorcsónakra, trágya­szóróra ... Kagylógyűjtők A gazdaság jövedelme sok­féle forrásból táplálkozik. A szorosabb értelemben vett ha­lászás után sorrendben a gombkészítés következik. Ehhez pedig tetemes mennyiségű kagyló szükséges. Erre a munkára a cigány- családok tucatjait fogadták fel Kunszentmiklóstól egészen Kis­szállásig, de a megyén kívül­ről is, Tolna és Paks környé­kéről, valamint a Sió-csatorna mentéről. Részükre megszerez­ték az állami halászjegyet, s a korábban kéregető, kóborló ci­gányokat rendszeres munkához juttatták. Párizsi divatbemutatón A kagylókból évente hatmil­lió inggombot készítenek a bu­dapesti és a bajai üzemben. Hasonlóképpen jövedelmező a htsz legújabb „üzemága”, a díszgomb készítése is. Ebből félmilliót készítenek évente, a divatruhákat exportáló Május 1. Ruhagyár és a kisipari szö­vetkezetek részére. A dísz­gombnak is a legújabb divat követelményeihez kell igazod­nia. A halászati tsz ennek ér­dekében divattervezőt, grafi­kust és vegyészmérnököt foglal­koztat. Mindez azonban még kevés ahhoz, hogy lépést tart­sanak a divattal. Ezért a dísz- gombkészítés szakemberei az idén már állandó látogatói a Párizsban, Bécsben, Prágában, s más európai nagyvárosokban megrendezett divatbemutatók­nak. Csak így képesek olyan tájékozottságra szert tenni, mely alkalmassá teszi őket a „divatképes”, sőt a divat ala­kulását befolyásolni tudó gom­bok megtervezéséhez. A leg­utóbbi gyártmányok közül egy­két érdekesség: Gyermekruhák­hoz meseelemekkel díszített gombok, vagy cizellált sport­jelenetekkel való díszítés a tokiói divatbemutatóra ... A tizedik múzsa A halászat a legrégibb és a legszebb foglalkozások egyike. Mozzanatainak megörökítésé­hez miért ne lehetne felhasz­nálni a „tizedik múzsát” — a mozgófényképet? A nagyszerű ötletnek sikerült megnyerni a bajai filmszakkört, amelynek tagjai a halászati tsz egyéves munkájáról színes dokumen­tumfilmet készítenek. De külön film készül a harkakötönyi szi­kes vidék halászás céljára tör­ténő hasznosításáról is ... A filmezésnek azonban csak egyik — és a kisebb — haszna a dokumentálás. A fontosabb feladat: az oktatás, az egyes módszerek elsajátítása a szak­mában. S ennek akkor van igazán jelentősége, amikor a társ-htsz-ekben készített filmet mutatják be a tagságnak: „Íme, azok így csinálják...” Ennek eredményeként a Soltvadkert melletti Petőfi-tavon a tavi ha­lászás egyik érdekes, bár ősré­gi módját honosították meg. A tó közepén levő tutajról — fer­de szögben — egy ajtót bocsá­4 látogatók is készülődnek Különvonatok, csoportos utazások az Országos Mezőgazdasági Kiállításra Hiv^üosan ugyan még nem kezdődött meg a 65. Országos Mezőgazdasági Kiállít ás és Vá­sár közönségszervezése, de már az öntevékeny termelőszövetke­zetek szervezik a kiállítást lá­togató csoportokat. Hol válthatók meg előre a belépőjegyek ? A mezőgazdasági kiállítási irodán már csomagolják a pla­kátokat, belépőjegyeket, s né­hány nap múlva minden megye megkapja a szükséges nyomtat­ványokat. A termelőszövetkezetek, gép­állomások, ipari üzemek és in­tézmények közvetlenül a járási szervezőtől vehetik át az igé­nyelt elővételi jegyeket. (Az ál­lami gazdaságok a termelési igazgatóságoktól, az iskolák pe­dig a tanácsok oktatási osztá­lyától.) Az elővételi jegyek ára felnőtteknek 7, diákoknak 2 fo­rint. A jegyek árusítását július 21-én mindenütt megkezdik. A nem csoportban utazók a vidék: postahivataloknál, a MÁV-pénz- táraknál és az IBUSZ-nál is megválathatják a jegyeket, a -3 százalékos vasúti kedvezményes utazásra jogosító igazolvánnyal együtt. Tárgysorsjáték a kiállításra Az idén is megrendezik a íárgysorsjátékot a mezőgazdasá­gi kiállításon. A főnyeremények között Tra­bant Limousine gépkocsi, Pan­ni motorkerékpár, szobabútor, Danuvia motorkerékpár, televí­zió, Lehel hűtőgép és két tátrai utazás szerepel. Kisorsolják majd a kiállítás „nagyhízóját’ és az idei halászati évad leg­nagyobb harcsáját. Melléknyereményként 25—100 forint címletű vásárlási utalvá­nyokat sorsolnak majd. A tárgy­sorsjátékok jegyeit az elővételi látogatási jegyek árusításával egyidejűleg megkezdik. Nemzetközi lovasversenyek Az idei mezőgazdasági kiál­lítás egyik legnagyobb lovas sportrendezvénye lesz az ifjú­sági Európa-bajnokság. Hazai Egy ipartelep nyomában TOLSZTOJ LEÓ halhatatlan remekművének, a Háború és békének epilógusában hosszú olda­lakat szentel annak fejtegetésére, hogy a nagy történelmi eseményeket sokszor egészen jelen­téktelen epizódok idézik elő. Magam csak né­hány sort szánhatok ugyanennek a tételnek a bizonyítására egy gazdaságtörténeti jelenség­gel kapcsolatban. Ipari kérdéseket tanulmányozva már régóta vizsgáltam, miért éppen Budapesten van a Köz­ponti Amalgámművek. Szerintem a Központi Amálgámműveknek semmi keresnivalója nincs Budapesten. Hosszas búvárkodás után megálla­pítottam, hogy a Központi Amalgámművek azért székel Budapesten, mert a teilből levasalt hólok indulnak ki. Nem kérem, nem bolondultam meg. Ha köve­tik gondolatmenetemet, belátják, hogy igazam van. A Központi Amálgámműveknek tulajdonkép­pen nem Budapesten volna a helye, minthogy fővárosunkban egy kupica amalgámot sem lel­hetünk. Annál bőségesebben található amalgam a Szikkadt-hegységben, Rutyutyund mellett. Er­refelé csak egyet prüsszent az ember és a föld hányja elő a finom amalgámot. Itt volna a he­lye a Központi Amálgámműveknek is. LÁTTA EZT az iparvezetés is, s határozatot hozott, hogy a Központi Amalgámművé-: " M) át kell telepíteni Rutyutyund mellé. De a KÁM igazgatója ellenvetéssel Víz nélkül nem lehet amalgámot termelni, mondta. Ebben igaza volt. Nosza, nekiláttak az illeté­kesek és határozatot hoztak, hogy a közeli Cef­re-patak vizét fel kell duzzasztani és új meder­be vezetni oly módon, hogy éppen Rutyutyund határában valóságos folyammá szélesedjék. így is lön. Ekkor azonban a KÁM igazgatója azt mondotta, hogy az amalgámtermeléshez szén is kell. S igaza volt. Az illetékesek intézkedtek, hogy Túróbányáról harminckilométeres drótkö­télpálya közvetlenül szállítsa a szenet Rutyu- tyundra, egyenesen az igazgató előszobájába. Ennek utána a KÁM igazgatója közölte, hogy hiába van víz, meg szén, ha nincs vasút. A te­herautók nem fogják győzni. Határozat szüle­tett, hogy Rutyutyund bekötendő a főútvonalba és az egész pálya villamosítandó. Amikor a KÁM igazgatója közölte nejével, hogy vidékre települnek, az asszonyka csak eny- nyit mondott: — És mi lesz a Mancival? Amint megtudta, hogy a folyónak új medret vágtak, csak azt kérdezte: — És mi lesz a Mancival? És amikor meghallotta, hogy bevezették a vas­utat, a drótkötélpályát, a gázt, a villanyt, a hid­rogént, az oxigént, az atomot, akkor is csak azt kérdezte: — És mi lesz a Mancival, a Hernád utcai varrónővel, hiszen ő az egyetlen, akinek divatos snittjei vannak és meg tud csinálni egy olyan kabátot, amelyen a teilből levasalt hólok indul­nak ki. HÁT EZÉRT nem költözött a Központi Amal­gámművek az amalgámtól hemzsegő Rutyu- tyundra. Vagyis azért, mert rossz volt a terve­zés, azok ott fent, éppen a legfontosabb körül­ményről megfeledkeztek; N. & csapatunkkal együtt eddig 18 ország jelentette be részvételét az eseményszámba menő ver­senyen, amelyet a kiállítás első három napján bonyolítanak le. A lósport kedvelői egyébként bármelyik napon látogatják is meg a kiállítást, naponta tanúi lehetnek nemzetközi lovasverse­nyeknek, hazai bemutatóknak. Egymillión leiül A két évvel ezelőtti kiállítást is egymilliónál több látogató kereste fel. Az idei kiállítás gaz­dagabb hazai és külföldi bemu­tatói alapján az érdeklődés, a látogatottság jelentős emelkedé­sével lehet számolni. A kiállítás rendezősége igyek­szik jól felkészülni. Az állami és szövetkezeti vendéglátóipar éttermei, büféi, halászcsárdái, borkimérői az eddiginél is kul­turáltabb ellátást biztosítanak. A főváros megnövekedett ide­genforgalma okozta nehézségek ellenére a vidékről csoportosan utazók részére — turista szín­vonalon — napi tíz forintért szállást biztosít a kiállítási iroda. (A szállásigényt azonban legalább tíz nappal előre be kell jelenteni, külön a nők és külön a férfiak részére!) Aján­latos, hogy a csoportosan uta­zók minél előbb keressék meg a járási, illetve a megyei szer­vezőket, akik tájékoztatják őket a kiállítással kapcsolatos min­den tennivalóról. A hanyagság ára Magony Imre, a megyei ta­nács vb felvásárlási osztályának vezetője „furcsa” képeket mu­tat. Közelről fényképezett tarló látszik rajtuk, elhullatott, ösz- sze-viSsza álló kalászokkal, fel­tűnően magas torzsokkal. Talán rossz munkát végzett valahol a kombájn? — Szó sincs róla — legyint az osztályvezető. — Itt a mezei pockok végeztek munkát, még hozzá alaposat. A felvételek a garai Vörös Csillag Termelőszö­vetkezet 500 holdas gabonatáb­láján készültek. Hatalmas a kár, néhány mázsával csökkent a holdankénti átlaghozam. Hasonló pusztítást végzett a kártevő Csátalja, s még néhány környező község határában is. (Jómagam Vaskúton jártam, s ott is nagyon szidták a rágcsá­lót.) Magyarázatért Suba Sándor­hoz, a megye növényvédelmi felügyelőjéhez fordulok. Tud a kárról, s fölöttébb bosszankodik, mivel a tavasszal felhívták a szövetkezetek figyelmét a vé­dekezésre, hiszen a veszély már nyilvánvaló volt. Az Arvalin nevű egérirtó szer akkor még használt volna. Ám úgy látszik, az említett tsz-ek nem hallgat­tak a figyelmeztető szóra. A hanyagságnak mindig meg kell fizetni az árát. Ez most sem marad el. Elsősorban ön­magukat — gazdáikat! — káro­sították meg a szövetkezetek, s nem kevésbé a népgazdasá­got is. Továbbá: a pocok elsza­porodása most már olyan mér­tékű, hogy irtása csak a leger: sebb szerrel, a Dialdrinnal le­hetséges. Ebből azonban kévé mennyiséggel rendelkezünk ezért a soron kívüli behozatalé ra van szükség — természetese’ valutáért. íme, ilyen kihatás' vannak a hanyagságnak! Reméljük, az egérpusztítás ta­nulságait megszívlelik a szóban levő közös gazdaságok vezetői. Hatvani Dániel tanak le a fenékig. Köréje élel­met szórnak, s az összesereg- lett halat hálóval húzzák fel az ajtóra — a „mesterséges partra”. A halászat a legősibb — a filmezés a legmodernebb fog­lalkozások egyike. S milyen nagyszerűen kiegészítik egy­mást! Hz Iszkra konyhája Két év óta télen-nyáron „üze­mel” a kalocsai Iszkra Tsz konyhája. Télen 180, nyaranta 300 adag ebédet főznek itt a szövetkezeti gazdáknak, s né­hány vállalati dolgozónak. Mindig is nagy segítséget je­lent a konyha az Iszkra gazdái­nak, de most, a betakarítás ide­jén különösen. A kertészetben megszakítás nélkül dolgozhat­nak az asszonyok. — Ök és csa- láduk tagjai — 5 forint 50 fil­lérért — kitűnő ízű, magas táp­értékű, kétfogásos ebédet kap­nak a közös konyháról. A távoli határrészeken dolgozóknak, így a négy kombájn, s egy arató- gép kezelőinek a tsz helyükbe szállítja az ebédet. Képünkön Vemóth Jánosné főszakácsnő Balogh Ferencné és Ealaton Lászlóné „asszisztálásá- val” osztja az ebédet. (Pásztor Zoltán felvétele.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom