Petőfi Népe, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-19 / 168. szám
Világ proletárjai, egyesüljétek! XIX. ÉVFOLYAM. 168. SZÁM Ara ttO fillér 1964. JÚLIUS 19, VASÁRNAP A megye homokos területein pár nap múlva befejezik az aratást — Gépekre van szükség a kalocsai járásban — í • iNTtzer •) A megye északkeleti, homokos területein az aratás „fináléjához” érkeztek. A kecskeméti járásban már csak két község, Orgovány és Lajosmizse határában van ösz- szesen 250 hold learatnivaló terület. A munkával azonban rohamosan haladnak, hiszen hat kombájn és nyolc aratógép vágja a két méternél is magasabb rozsot. Valószínű, hogy hétfőn délutánra a járásban teljesen pontot tesznek az aratás végére. Már gondoskodás történt a gépeknek más járásba történő irányításáról is. Ma, vasárnap, a Kecskeméti Gépállomásról öt kombájnt indítanak útnak a kalocsai járásba. A jövő héten a Városföldi Állami Gazdaságnak is adnak át aratócséplőket. Ugyancsak közel áll a nagy munka teljes befejezéséhez Kiskunfélegyháza és járása is. A gátéri Aranykalász Tsz-ben 200 holdon vár levágásra a búza, s csekély területen áll még lábon a gabona a kiskunfélegyházi Dózsa Tsz-ben. Kedden előreláthatólag mindkét gazdaságban végeznek a betakarítással. Számos szövetkezetben vágják a zabot is. A Kiskunfélegyházi Gépállomás kombájnjait egyTovább formálódik a Leninváros Az 1966-ra felépíteni tervezett hat, kilencemeietes pont- ház közül az első kettő felépítésén szorgoskodnak a mesteremberek a kecskeméti Le- ninvárosban. Az egyenként 37 lakásos és tizedik szintjén mo- sókonyhás, szárítóhelyiséges lakóházak építése még ebben az évben befejeződik, s ezzel megkezdődik a modern, új városrész tulajdonképpeni központjának kialakulása. másután küldik a kalocsai és a kiskunhalasi járásba. A két „homoki” járásban búgnak már a cséplőgépek is. A kiskunfélegyházi járásban 42 gépet üzemeltettek az elmúlt héten. A cséplőgépék száma a kecskeméti járásban a jövő hét végére megközelíti a hetvenet. A két járásban eddig összesen csaknem nyolcezer holdon vetettek másodnövényeket, amelyek a legtöbb gazdaságban már ki is keltek. Vontatottan halad viszont a nyári mélyszántás, amit a kiskunfélegyházi járásban még alig félezer holdon végeztek el. A nagy munka és nehézségei felől tájékozódtunk Varjú Páltól, a Kalocsai Járási Tanács V. B. elnökétől. — E hét végéig mintegy tizenötezer holdon, az összes gabonaterületnek több mint a felén végezték el az aratást a járás szövetkezeti gazdaságai — mondotta. — Többségében a búza, egészen kis részben, elszórtan, a tavaszi árpa áll még lábon. Az elmúlt héten is sok gondot okozott az eső. Egyetlen éjszaka például 40 milliméter csapadék hullott járásszerte, s emiatt a gépek két napig nem mehettek a földekre. Szerencsére ezeken a napokon sem volt néma a határ, Kézi erővel arattak a szövetkezeti gazdák, s egy-egy napon át a járási székhely üzemeinek 276 munkása is segített nekik. A kenyérgyár egyik szocialista brigádja két napon át aratott. Indokolt is az igyekezet, mivel az őszi árpánál helyenként a megengedettnél nagyobb volt a szempergés. H asonló károsodás a búzánál még nem mutatkozik. Örömmel mondhatom, hogy a szövetkezeti gazdák körében a kézi aratás iránti korábbi lanyha érdeklődés az utóbbi héten jelentősen fokozódott. Harminc-negyven aratópár is félsorakozott olyan gazdaságokban, mint például a homokmégyi Dózsa és az öregcsertői Petőfi Tsz-ben, ahol egy hónappal ezelőtt még lehetetlennek látszott a hagyományos módszerekkel való betakarítás. Szakmár két kisebb gazdaságában, a Reménység és a Piros Arany Tsz-ben már befejezték az aratást. A többi kisebb területen gazdálkodó szövetkezetek is követik példájukat a jövő héten. Így az ott felszabaduló gépeket is olyan helyre tudjuk irányítani, ahol még bőven van betakarítani való. Gép dolgában egyébként jelenleg sem állunk jól. B—62-es kombájnjaink szinte kivétel nélkül üzemképtelenek. Pár nappal ezelőtt azonban a Tiszakécskei Gépállomásról kaptunk négy SZK—3-ast, s ezek már javában vágják a búzát Homokmégy két gyengén gazdálkodó szövetkezeti gazdaságában. A közeli napokban még tíz kombájnra számítunk a megye „homoki” járásaiból. Reméljük, hogy a gépi segítséggel a most még vontatottan haladó szalmalehúzás is meggyorsul. Említésre méltó, hogy a foktői Béke Tsz-ben nemcsak az aratást, de a szalmalehúzást és a tarlóhántást is példásan szervezték meg. Az aratáshoz képest járásszerte kellő mértékben halad a tarlóhántás, valamint az őszi kalászosok alá a vetőszántás is. Az utóbbit csaknem ezer holdon végezték, el, oly módon, hogy a talajba műtrágyát is juttattak. Az elmúlt héten a talajmunkába bekapcsolódtak a nagy teljesítményű diszktillerek is. Számos gazdaságban hozzáfogtak a másod vetéshez; a du- napataji Űj Élet Tsz-ben már 110 holdon vetettek rövid tenyészidejű takarmánynövényeket. Hogy mikorra fejezzük be az aratást? Ügy gondoljuk, hogy ha az időjárás lényegesen nem hátráltat bennünket, július 31- re pontot teszünk a végére. FORRADALMI HÉTKÖZNAPOK (B. F.) Vannak beszédtémák, amelyek vonzzák a vitát. Ilyen téma a íorradalmiság. Akadnak, akik esküdöznek: Nálunk ma igazán nagy forradalmi tettek elképzelhetetlenek. Hol van a forradalom olyan országban, ahol az emberek Trabantra meg hűtőszekrényre gyűjtenek? Miféle harcos az, akinek takarékbetétje var'? Jó szándékú kérdések ezek, ezért a valóság meggyőző válaszát érdemlik. Mines még egy hete, hogy halászemberekkel beszélgettem. Azzal a réteggel ültünk egy asztalnál, amelyet a régi mondás igen ügyesen kategorizált: „Halász, vadász, madarász üres zsebben kotorász.” Ez a beszélgetés viszont úgy folyt le, hogy az elnök egyik fiatal munkatársa (halász leánya maga is) villanygépen kávét darált, kis presszógépen megfőzte, s az egészet egy neoncsővel megvilágított asztalon tálalta. A beszélgetés során kiderült, hogy az egyik halászcsaládban két testvér 90 forintjával 800 munkaegységet vitt haza 1963-ban, saját házuk van és egyiküknek gépkocsira is futja már, a háztartás teljesen gépesített. Azok kedvéért, akik azt kérdezik, a jólét ilyen látható jelei között, ugyan miféle társadalmi tevékenységre képesek ezek a halászok, elmondhatom, hogy a harmadik fivér tanácstag, pártbizalmi, és még sok más megbízatása van, valamennyien alapító tsz-tagok egy olyan szövetkezetben, amely (egyetlen tagja egyetlen napi kiesés nélkül!) 1956. egész októberében megállás nélkül dolgozott és ahonnan egy lélek sem lépte át illegálisan a határt. A politikai öntudat, mondjuk ki: A szocialista haza és a társadalmi rend szeretete egy másodpercre sem kerül náluk ellentétbe se a hűtőszekrénnyel, se a TV- antennákkal; munkájuk — úgy érzik, ha nem is lobogtatnak szakadatlanul vörös zászlókat — egy forradalmi folyamat része. Új ogy mennyire igazuk ** van, azt néhány őszinte — s a múltról vallott — mondatuk világította meg igazán meleg fénnyel. Egyikük a szülői házról beszélt, a régi, süly- lyedt kis viskóról, amelyet az 54-es árvíz sodort el örökre. A halászbérlők uralmáról, akik fillérekkel fizettek és pengőt tettek zsebre Szakkönyvszerű- en kimondhatnánk- Tökéletes képét adták a kizsákmányolás brutális és rafinált módszereinek, mindannak, amit a forradalom és benne a szövetkezet elsöpört. Ezek az emberek nagyüzemben élnek, a motor és a villamos halászgép a barátjuk, és miközben egy ősi szakma termelési forradalmát hajtják végre, a halászbokor is új fajta társadalmi közösséggé emelkedik. Mindezek pedig látszólag unalmas munkanapok során születnek. Napokon, amelyeken a két furgon meg az autóbusz behozzák a piacra a megfogott halat és közben a motorcsónakok újra kiindulnak, a perionvarsák újra a vízbe hullanak, a halak teste ismét csillog, a hálót újra kihúzzák, békésen hazamennek és halászlét főznek. A fiatalok tanulnak, motoroznak, vagy udvarolni mennek, televíziót néznek és azon vitatkoznak, Vico Torriani jobb énekes-e, vagy Johnny Hally- day és győz-e az ETO vasárnap? A nap leszáll, az árnyak megnyúlnak, egy-egy hazatérő motorkerékpáron lányok fejkendője lebben — este lesz. Eltelt egy nap. És közben forradalmi dolgok történtek. Esetleg egy olyan család vett egy tucat jó könyvet vagy nézett meg egy drámát a TV-ben, akinek régen a 4 filléres újságra se telt. És a falu határában négy vagy öt halász segített a mezőgazdasági tsz-nek aratni, mert hallották, hogy az országnak az kell. Miért segítenek? Ha nem s mondják ki, vagy talán nem is tudják megfogalmazni így: Azért, mert másképp van mint régen. Mert megváltozott az élet. Fordult. Forradalom van? Az van, ezeken a langyos nyári estéken is. M ásutt kombájn vezetőkkel beszéltem. Gyári fiúk — egy üzem lakatosai. Értenek a traktorhoz, hívta őket a városi pártbizottság, eljöttek. Nincs keresetük? Dehogy nincs, az a plusz, amit a gyári munka jelent, csak plusz, de nem létkérdés. Az egyik a földön ül, kanalazza a jó levest (a tsz fő- agronómusa hozta ki neki szürke Wartburgon.) Miért nem eszik bent? Ehetne, de nem akarja itthagyni a gépet. A gép a gépállomásé. Ö gyári ember. Nem akar elmenni a gép mellől, amelyet rábíztak, dühöng egy órányi alkatrészhiba miatti állásért, ideges, csupa- mozgás, hogy a szövetkezet búzája előbb magtárba kerüljön. Érdekelt benne? Igen. Csak azért érdekli? Nem, de érdekli, mert megváltozott az élet. Itt a búzatáblán is forradalom van, miközben az alacsony, kékzub- bonyos legény a nagyon szép színű húslevest kanalazza. Miközben napjaink forradal- miságát vitatjuk, (még sokszor beszélünk róla és nagy türelemmel) sokan nem tudnak szabadulni azoktól a képektől, amelyek a múltbeli forradalmár életének természetes kísérői voltak. Az illegalitás idegizgalmai, az állandó készenlét, az úri világ erőszakszerveivel vívott szakadatlan élethalál harc, a nyomor, a költő megénekelte „büdös kübli” a börtönben és a hozzátartozók, a gyerekek és asszonyok rettentő szegénysége, amelyen csak a mozgalom áldozatkészsége és segélye változtathatott valamicskét. Mai életünk gyökerei valóban ezekben a sötét mélységekben eredtek. De a növény, ha gyökerei kifejlődtek, feltör a magasba és zöld szárat, leveleket, vidám, színes virágokat fejleszt. Haragudhat a gyökér a virágra? Csak azért, mert a virág színe szebb és élénkebb a gyökérnél? Hiszen együvé tartoznaz! A gyökér élete a virágban teljesedik ki. Élete csak abban nyer értelmet. És egyáltalában: hol és ki mondta ki, hogy forradalom csak a dobok szakadatlan per- getésével és szuronyrohamokkal lehetséges? Lenin, akinél illetékesebb a forradalom ügyében aligha van, a hétköznapi apró tettek, a frázis nélküli munka módszerét részesítette előnyben. Ha ez a munka szocialista társadalmat épít, ha ez a munka a dolgozó ember jólétét javítja — kinek van joga kételkedni erejében? Hogy nem volna kit ütni — azok számára, akik szeretnek ellenfelet keresni, mondjuk ezt — az legalábbis tévedés. Ütnivaló hanyagság, közösség- ellenes tevékenység, lógás és felelőtlenség, részegesség és a társadalom nyakán élés fölös számban akad. Barikádok nélkül — esetleg a közvetlen szomszédban, a gép vagy íróasztal másik oldalán. I ehet, nem is az ember *" az ellenfél — csak valamelyik ártalmas nézetét kell legyőzni. Mindenképpen győzni kell. Kis győzelmek? Hétköznapiak? De mindenképpen a forradalom, a szocialista társadalom győzelmei.
