Petőfi Népe, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-18 / 167. szám
Köznapi gondok Gödrös útrész Kecskeméten, a Bajcsy-Zsi- linszky úton — a Kossuth körút és Zöldfa utca szakaszán — az úttest két oldalán levő gödrös földút állandó balesetveszélyt jelent a kerékpárosok részére. Néhol fél méter .mélységijeik a gödrök, s ha az úttestről le kell térni a nagy gépkocsiforgalom miatt, mindig attól félünk, hogy felborulunk. A minap egy lovaskocsit hajtó idős ember, utat engedve a mögötte jövő tehergépkocsinak, a gödrös föld- útra tért. A lovak megijedtek az autótól, s elragadták a kocsit. Az idős ember talán csak szerencséjének, vagy lélekjelenlétének köszönhette, hogy le nem zuhant a kocsiról. A gödrös földutat jó lenne elegyengetni, még mielőtt komoly baleset nem történik miatta. Gál Mária Kecskemét D kulturális tevékenységről tanácskoztak Kecskeméten és Kiskunhalason Két városi tanács tartott végrehajtó bizottsági ülést tegnap délelőtt megyénkben. KECSKEMÉTEN, a tanácskozáson Üjvári Lajos, a művelődésügyi osztály vezetője ismertette a végrehajtó bizottsággal a megyeszékhely 1963— 64. éves oktatási és népművelési tervének végrehajtását. Elmondta, hogy a tavalyi 37 általános iskolai napközis csoporttal szemben az idén 39 működött, ahol összesen 40 pedagógus tevékenykedett. A továbbiakban megállapította, hogy jelentősen csökkent az iskolai hiányzás. A népművelési munkát taglalva elmondta, hogy az üzemek és a tsz-ek ismeretterjesztő előadásainak szervezése még mindig sok problémát okoz. KISKUNHALASON elsőként a helyi filmszínház munkáját tárgyalta a végrehajtó bizottság. A beszámolóból kitűnt, hogy az idei év első felében 442 előadást tartottak, amit 118 868 ember tekintett meg — 1,6 százalékkal több, mint tavaly. Ezután Szabó Ferenc községfejlesztési előadó számolt be a házi építőbrigád első féléves munkájáról; Bivalyfürdő A tsz-raktár ajtaja előtt álló, lomha bivalyokkal befogott szekér minden vezényszó nélkül egyszer csak elindult. A következő másodpercekben már a közeli — eső után maradt — pocsolyában terült el lustán a két igavonó. Mintha így gondolkoznának: A dolgozó bivalynak is kijár egy kis felfrissülés. De vajon kapnak-e ezért dicséretet nehéz zsákkal a vállán, a raktárból előkerülő gazdától, aki a szekérnek csak a hűlt helyét találja? Sxegedi Szabadtéri Játékok 1964. „Vidróczki" és a szerző (Szegedi tudósítónktól.) Farkas Ferenc Kossuth-díjas zeneszerző estéről estére itt ül a téren. Partitúrával a kezében követi operájának színpadi próbáit. Néha egy-egy ritmikai mondanom, művem szinte ide kívánkozik, hiszen bővelkedik sok személyt, statisztériát foglalkoztató, látványos jelenetekben, táncbetétekben és így eleve nagy színpadot igényel. Hangve ez az operám egyik korábbi művemhez sem hasonlít, hiszen hangvétele teljesen más, mint az ez évben Svájcban komoly sikert aratott Bűvös szekrény című művem, a Csínom PaikóFarkas Ferenc a próbán a Huntsch bárót alakító Horváth Mére Ottilia társaságában. utasítást ad a zongoránál ülő Hraskó Tamás és Hirsch Bence korrepetitoroknak, máskor az előadást rendező Mikó András kérésére itt-ott módosít a zenei anyagon. Kora délutántól késő éjszakáig csendesen ül a nézőtér valamelyik páholyában, s amíg a színpadon a kórusjelenetek váltják egymást, a szólistákkal beszélget az általuk megformált alakok megjelenítéséről. Jó kedve van. Végre már plasztikussá válik a színpadi mozgás, jól érvényesülnek az előre megálmodott jelenetek. Clyan kezd lenni minden, mint amilyennek az előkészületek során elképzelte. Aki tudja, milyen hatalmas munkát igényei egy opera megírása, az azt is megértheti, milyen kellemes érzés a művet színpadon megvalósulni látni. — Tulajdonképpen mór abban a pillanatban éreztem, hogy a Vidróczki operai feldolgozást kíván, amikor először mint zenés ballada a rádióban elhangzott — mondja a szerző kérdésünkre. — Hiszen a mű szerkezete már ekkor sem a szokásos daljátékformát követte, nem betétdalokra épült, hanem sok kettős és átkomponált zenés jelenet is helyet kapott benne. Éppen ezért nagy örömmel fogadtam az elmúlt év őszén a Szegedi Szabadtéri Játékok Igazgatóságának felkérését és azonnal hozzáláttam az opera megírásához. Meg kell vétele is olyan, hogy mindenki számára érthető nyelven igyekszik beszélni. Ezért úgy érzem, maga a darab adottságai találkoztak a Szegedi Szabadtéri Játékok hasonló követelményeivel. Természetesen csak a bemutató döntheti el, hogy a Dóm előtti színpad a Vidróczkiban azt a művet találta-e meg, amelyet keresett. A munkáról szólva elmondotta Farkas Ferenc, hogy már az előkészületek elejétől együtt dolgozott Mikó Andrással, az Operaház főrendezőjével, aki kitűnően ismeri a szegedi szabadtéri színpadot és így nagyon hasznos tanácsokat adhatott a zeneszerzőnek és a szöveget operalibrettóvá átdolgozó Innocent Vince Ernőnek. Arra a kérdésre, hogy műfajilag hová lehet a Vidróczkit sorolni, a következőket mondja: — Vaszy Viktor javaslatára, aki operámat Szegeden vezényli, a „romantikus népopera” alcímet adtam művemnek. Ezt bevallottan és szándékoltan tettem, mert művem, amelyben sokféle zenei anyag (francia négyes, bécsi keringő, halottas- ének és triviális cigányzene) keveredik, romantikus és közérthető. Az említett zenei részben azonban minden esetben a színpadon, a cselekménybe ágyazva hangzanak ei, míg saját mondanivalóm a zenekar tolmácsolásában, illetve az énekesek ajkáról hallható. Jellegét tekintJózsef és a leányát játszó (Foto: Siflis) nál pedig sokkal több, hiszen ez áriákon, duetteken, tercette- ken és kórusszámokon alapuló, gazdag dallamvilágú opera. Esetem a madárral A PARÁNYI madár ott függött díszes ketrecében a tágas üvegfolyosó ablakában. Nem érdekelte a külvilág, sztoikus nyugalommal mélyedt magába, csak ritkán billentette meg pehelysúlyú testét, aztán tovább hallgatott. Nem csábította sem a tükör, sem a csengő. Egy nappal ezelőtt hozták ide, s amikor megláttam, föltámadt bennem a részvét iránta és sajnáltam, hiszen, ha így viselkedik, egy hét múlva halálát okozza a rabság. Nem így történt. Tíz nap múlva a kis papagáj olyan vidám volt, mint egy cirkuszi bohóc és majmokat megszégyenítő ügyességgel pattogott a parányi ketrec berendezései között. A vizet már régen kiborította, az eleségül szórt magot pedig szétrúgta. — Milyen édes kis jószág — örvendeztem magamban, mikor Csokonai versének meghazudtőlóját láttam: „... olyan madár igen ritka, melynek kedves a kalitka.” Ennek kedves, tehát ritka madár — vonom le a következtetést vaslogikával. Hajnalban arra ébredtem, hogy a papagáj éles hangon csiripel, s virtuozitásra valló dallamot cifráz parányi csőrével. Az egész folyosó visszhangzik tőle. Órámra pillantok: fél öt. Határozotton tetszik a madár füttyszavai s mát] azon gondolkodom, hogy felköltöm a feleségem és együtt gyönyörködünk a koncertben, önzésem azonban erősebb és csak egyedül hallgatom az isteni madarat. Csodálkozom, hogy hét óráig bírja, akkor, mintha elvágták volna. Másnap hasonló harsonára ébredek. Ekkor azonban már kétségbe vonom, hogy olyan gyönyörű lenne ez a madár dal. Túl éles és néhol teljesen ellentétben van a zene törvényeivel. Mondanom sem kell, hogy a papagáj most is bírta hét óráig, én azonban ekkor még nagy önuralomról tettem tanúságot. Harmadnap hajnali fél ötkor dühösen ébredtem — ugyancsak a madár szavára. KiugroCm az ágyból és baltát ragadva az ajtó felé törtem, amikor megszólalt bennem egy hang: „Mit mondanának rólad a lakók, hogy baltával rontasz egy öklömnyi madárra. Senki nem mosná le rólad, hogy orvul gyilkoltál.” Visszafeküdtem. A MADÁR mint az eszét vesztett sakál üvöltött, s a reménynek még csak az árnyéka sem jelezte, hogy valamikor abbahagyja. Zúgó fejjel mentem be munkahelyemre, járásom tétova, ingadozó volt. Fülemben ott zengett az istentelen madár - dal. ördögi terv fogant meg bennem: Csellel pusztítom el a „büdös dögöt” (ekkor már csak így hívtam magamban). Napokig érdeklődtem madárméreg után, de sehoi sem tudtam szerezni, pedig egyre sürgősebb lett volna, hiszen mindennap korábban kezdett fülrepesztő trilláiba a haszontalan jószág. Ekkor határoztam el, hogy a legszörnyűbb halálnemben részesítem: macskával tépetem szét. A cél érdekében egy hétig bolyongtam a külvárosban, kezemben egy csésze tejjel. Macskát akartam fogni. Kísérletezésem és fáradságom nem volt hasztalan, mert a hetedik nap estéjén valóban fogtam egyet. Belepréseltem aktatáskámba, s vittem hazafelé. Iszonyú nyávogást csapott, a járókelők megálltak, körülvettek és megjegyzéseket tettek rám. — Nem szégyelli magát. Tisztességesebben is vihetne azt az ártatlan jószágot. — Mit szólna, ha magát préselnék egy táskába? — Biztos lopta valahonnan. A sajátjával nyilván nem bánna így. AZ LETT a dolog vége, hogy elengedtem a macskát, s nagy búsan ballagtam hazafelé. Sorsom tragédiája azonban még csak ezután csúcsosodott ki. Otthon, a ketrecben két madár fogadott. A derék tulajdonos ugyanis megsajnálta az egyedül ugráló fiúpapagájt és egy lánypapagájt vett mellé. Azóta kettős harsonára ébredek, s vágyakozva gondolok azokra a szép időkre, amikor még csak egy magányos kis madár ébresztett reggelenként csodálatos trillácskáivál. Gál Sándor Sír az anyuka — Mi történt, Jolikám? — kérdezi a buszmegállónál várakozó, kisirt szemű fiatalasszonytól az ugyancsak odaérkező hasonló korú társnője. — Szegény kicsi bogaram. .. feleli amaz sírásra torzult szájjal, s máris szántják az arcát a sűrűn hulló könnyek. — De az istenért, mi történt Incikével? — Teg.. .tegnap vittük elősz.. .először az óvodába és nem tudja szegénykém megszokni. Most is végigbömbölte az utat és vele sírtam én is, meg a nagymama is. Drága gyerekem. .. — Hát csak ennyi a baj? — kérdi megkönnyebbülten a barátnő. Meglátod, két-három nap alatt úgy összebarátkozik a kis társaival, hogy otthon sem tudnátok tartani!... Látod, milyen furcsák vagyunk mi, emberek? Biztosra veszem, ha nem sikerült volna In- cikét felvetetni az óvodába, azért sírtál volna és panaszkodnál a tanácsra, a szakszervezetre és mit tudom még kire. Igaz?... (—y —n) PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Klskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. F6szerkeszt5: dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István Igazgató Szerkesztőség: Kecskemét; Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér l/s> Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 13 forint Bács-Klskun megyei Nyomda V Kecskemét — Telefon: 11-85 bides: 25 065,
