Petőfi Népe, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-18 / 167. szám

5. oldal 1964. július 18. szombat Megnyílt az afrikai csúcstalálkozó Szégyenletes bohózat Ciprusi események HELYI IDŐ szerint pénteken er te nyílt meg Kairóban az Arab Liga székházéban az afrikai állam- és kormányfők II. értekezlete. Harminc- három afrikai állam képviselteti magát az egy­ségszervezet rendes évi közgyűlésén, minthogy Kongó (Leopoldville) bejelentette, nem vesz részt a találkozón. Az afrikai külügyminiszterek ezt megelőző értekezlete, melynek főfeladata a na­pirend összeállítása volt, befejezte munkáját. U Thant ENSZ-főtitkár a megnyitás előtt több arab államfővel folytatott tárgyalásokat és be­jelentette, hogy részt vesz a tanácskozáson is. Lázas ütemű tárgyalások készítették élő a pén­teki nyitányt. Egymás után nyilatkoznak a kül­döttek. Mindannyian az egység fontosságát hang­súlyozzák, és állást foglalnak a vitás kérdések és különösen az Afrikában igen gyakori határ­viták békés elintézése mellett. Több államfő nyilatkozatban, üzenetben üdvözölte az értekez­let résztvevőit. Hruscsov szovjet miniszterelnök kormánya nevében küldött meleg hangú üdvöz­letei. Hangsúlyozta, hogy a találkozó nemcsak Afrika szempontjából jelentős. A népek, ame­lyek sorsukat összekötötték a szabadság, a hala­dás és a béke nemes eszméivel figyelemmel kö­vetik az értekezlet menetét, mely sok minden­ben előmozdíthatja a nemzeti felszabadító harc további fejlődését az afrikai kontinensen. Az üzenet utal Angola és portugál Guinea, a Dél­afrikai Köztársaság és más, még fel nem szaba­dított területek tarthatatlan helyzetére, majd leszögezi: Az események bizonyítják, hogy elér­kezett Afrika nemzeti újjászületésének korsza­ka. Ha az afrikai népek megtartják forradalmi lendületüket és harci szellemüket, akkor ered­ményesen oldhatják meg legalábbis a gazda­sági felszabadulás nehéz feladatát. Üdvözlő táv­iratot intézett az értekezlethez .Walter Ulbricht, az NDK Államtanácsának elnöke, valamint Tito jugoszláv elnök is. MIUTÁN az Amerikai Köztársasági Párt kong­resszusa hivatalos elnökjelöltként fogadta el Goldwater szenátort, alelnökjelöltként pedig William E. Millert, Goldwater 30 perces beszéd­ben foglalta össze politikai programját. Hevesen támadta a demokrata párti kormányt, személy szerint Johnson elnököt, azt állítván, hogy azok négy éven .át csak fecsegtek, közben kudarcot kudarcra halmoztak. Nagy hangon ígérgettek,' EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN hogy ha a köztársaság párti kormány kerülne hatalomra, mindent meg­tennének a dél-vietna­mi háború sikeres befejezéséért és mentes len­ne a világ a zsarnokságtól. A hírügynökségi je­lentések első kommentárjai, az agresszív hangú beszédet, és az elnökjelölés tényét igen tartóz­kodó hangon fogadták. Bizonyos borúlátás jel­lemző még a nyugatnémet sajtó hangjára is. Az egyik szociáldemokrata lap megállapítja, hogy Goldwater olyan külpolitikai elveket vall, me­lyek világháborúba taszíthatják az emberiséget, „a köztársasági párt programja a vadnyugati romantika keveredése a fasiszták világuralmi álmaival”. A norvég kormánypárti lapok az Egyesült Államok sötét erőinek gyülekezését látják Goldwater körül, s elmondják, hogy az új jelöltben megtalálható egy „veszedelmes nép- bolondító minden sajátossága”. Többfelé kom­mentálják a San Francisco utcáin lezajlott tün­tetéseket, melyek a köztársasági párt dönté"f kárhoztatják. VEZETŐ TÖRÖK politikusokhoz Intézett kör­kérdést a ciprusi helyzettel kapcsolatban az AP tudósítója. A válaszokból azt a következtetést vonta le a lap, hogy a Földközi-tenger keleti részében a helyzet ismét igen súlyossá vált. Tö­rök részről újból komolyan foglalkoznak a cip­rusi partraszállás gondolatával. Mint ismeretes, a török kormány június elején már csapatokat akart küldeni, s ebben csupán az Egyesült Ál­lamok erélyes közbelépése akadályozta meg. Amerika ugyanis mindenképp meg akarja előz­ni, hogy két NATO-beli szövetségese: Törökor­szág és Görögország között nyílt fegyveres konf­liktus bontakozzék ki a szigetország miatt. A török külügyminiszter nyíltan hangoztatta, hogy Törökország csak „elhalasztotta” a partraszál­lást, de továbbra is fenntartja a jogot ahhoz, hogy adott alkalommal beavatkozzék. A görög— török viszony további romlására mutat, hogy ismét kétszáz görög állampolgárt utasítottak ki Isztambulból. Ezzel a kiutasítottak száma meg­haladja az ezer főt. Nyilvánosságra jutott U Thant ENSZ-főtitkár görög és török kormány­főhöz intézett üzenete. Ez felszólítja az érdekel­teket vessenek véget a kölcsönös heccpolitiká­nak mielőtt még nagyobb összecsapásra kerülne sor Cipruson. Szovjet—indonéz közös közlemény Az Elnöki Tanács ülése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. Megvitatta, majd törvényerejű rendelettel elfogadta a pénzügy­miniszternek az 1963. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentését. Az Elnöki Tanács törvényerejű rendeletet alkotott a nö­vényvédelemről, majd magyar állampolgári kötelékből való el­bocsátási, visszahonosítási és egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI) A vietnami egyezmény margójára MOSZKVA. (TASZSZ) Szovjet—indonéz közös köz­leményt adtak ki Subandrio külügyminiszter és az általa vezetett indonéz küldöttség moszkvai látogatásáról. A közlemény elmondja, a megbeszéléseken kölcsönös megértésre jutottak a két or­szágot érdeklő fontos nemzet­közi kérdéseket illetően, külö­nösen az imperializmus, a gyarmati rendszer és a neo- kolonializmus elleni együttes harc kérdéseiben. A közlemény rámutat arra, hogy — miként Hruscsov szov­jet kormányfő is kijelentette — a Szovjetunió együtt érez Észak-Kalimantán (Észak-Bor- neó) népének felszabadító har­cával, az indonéz és más né­pekkel együtt síkra száll a Ma­laysiával és más ázsiai terüle­tekkel kapcsolatos neokolonia- lista tervek ellen. Amerikai űrkisérlet Cape Kennedy (MTI) Az amerikai hadügyminiszté­rium pénteken Atlas-Agena ra­kéta segítségével az űrben vég­rehajtott nukleáris kísérletek el­lenőrzésére szolgáló mesterséges holdrendszert bocsátott fel. A rakéta két nagyobb és egy „tör­pe” mesterséges holdat indított útnak olyan elliptikus pályán, amelynek a földhöz legközelebb eső pontja mintegy 200 kilomé­ter, a legtávolabbi pedig több mint 100 000 kilométer. A mes­terséges holdak helyzetét az űr­ben kisebb segédrakétákkal sza­bályozzák, éppen ezért csak va­sárnap délelőtt dől el, sikerült-e a kísérlet. Újra leszögezték a két or­szág között egyes területeken, így Indonézia honvédelme és gazdasági építése terén már fennálló együttműködést. A honvédelemmel kapcsolatban megvitatták azt a kérdést, hogy a Szovjetunió tovább szállít hadfelszerelést Indonéziának. A tárgyalások során megvi­tatták, hogyan folyik olyan ob­jektumok építése, amelyekre nézve már korábban létrejöt­tek az egyezmények. Aláírták a két ország halászati együtt­működési egyezményét, megál­lapodtak az árucsere bővítésé­ben. John F. Kennedy mé; szenátor korában mondotta, hogy „ha In­dia nem kap szilárd és perspekti­vikus támogatást, a Nyugatnak nem sikerül őt megtartania a kapitalista rendszer keretei között’*. S a ké­sőbbi elnök világosan megjelölte a támogatás módját: ..........India defi­ci tje külföldi valutákból akadályoz­za a magánkapitalizmus fejlődését, a külföldi tartalékok nagyobb alapja növelné a magánszektor életképes­ségét ’, s ezeket a tőkéket kell a Nyugatnak megadnia — mondotta John Kennedy 1959-ben, az ameri­kai szenátusban. Amikor elnök lett, nagymértékben megvalósította e célját. A módosított amerikai se­gélypolitika szakított a korábbi gya­korlattal és a segélyezés súlypontját a reménytelen diktatúrákról az olyan nagy, a Nyugatnak rendkívül fontos országokra helyezte át, mint India. Kevés ország van a világon, amelyben az amerikai közvetlen magántőke-befektetések eltörpülnek az amerikai állami segélyek mére­tei mellett. India ilyen ország: ott az amerikai segélyek összege már 1962-ben 28-szorosa volt az összame­Dél-vieinami jelentea Hivatalos dél-vietnami jelen­tések szerint a szabadságharco­sok akivitása fokozódott az el­múlt napokban. Egy hét alatt 635 támadást intéztek a kor­mányerők ellen: az előző héten ez a szám 400 volt. A partizá­nok Saigon kapujában, a Dél­vietnami fővárostól 12 kilomé­ternyire, fényes nappal megtá­madtak egy „stratégiai falut”. Noha a támadást a kormányje­lentések szerint visszaverték, nagy riadalmat okozott hogy a szabadságharcosok fényes nap­pal ilyen vakmerő akciót haj­tottak végre. rikal beruházásoknak. Természete­sen a magánberuházások is gyors ütemben növekednek, jól tanúsítve, hogy az állami segélyek előkészítik a talajt, „biztonságossá” teszik a helyzetet azok számára. Mert az amerikai segélyek, noha formailag alkalmazkodnak az indiai kormány igényeihez, nyíltan és céltudatosan erősítették az Indiai magánszektort az államival szemben. Az úgyneve­zett Indiai Segélyklubban, amely- néven a nyugati nagyhatalmak sza­bályos konzorciumot alapítottak In­dia segélyezésére, s amelyben az amerikaiak a pénznek több mint a felét adják, állandó viták foly­tak az indiai kormány és a klub­tagok között arról, hogyan lehet felhasználni a Nyugattól kapott pénzt: Az indiai kormány több-ke­vesebb állhatatossággal, de elég re­ménytelenül harcolt azért, hogy be­látása szerint s ne a nyugatiak megszabta módon kezelhesse a ka­pott összegeket. Mert az amerikai segélyeket nagyrészt indiai magán- vállalatok (köztük amerikai érde­keltségek) támogatására kellett for­dítani. Természetesen e fő, az amerikai A történelem néha különös helyzeteket teremt, szinte meg­ismétli önmagát: Tíz esztende­je 1954. július 20-án írták alá a Vietnammal kapcsolatos genfi egyezményt, amely véget vetett a francia imperialisták kilenc évig tartó gyarmati háborújá­nak. A franciák kénytelenek voltak leülni a tárgyalóasztal­hoz, miután Dien Bien Phu-nál megsemmisítő vereséget szen­vedtek a vietnami néphadsereg­től. A háború 100 ezer halottal és 191 ezer sebesülttel zárult, s 5 milliárd dollárjukba került. A genfi egyezmény ideiglenes ha­tárvonalat húzott Észak-Viet­nam, azaz a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság és Dél- Vietnam között, s leszögezte, hogy 1956 júliusában meg kell rendezni a két országrész egye­sítését célzó választásokat. Ez történt tíz évvel ezelőtt, és most kísérteties párhuzamot vonha­tunk az akkori és a mai esemé­nyek között. Az amerikai im­perialisták dél-vietnami hábo­rúja, az algériai háború befeje­zése óta az egyetlen „meleg” háború a világon. — Eddig jó­val több mint 5 milliárd dol­lárjukba került, a dél-vietnami zsoldoscsapatok veszteségei meg­haladták a 250 000 főt és kiraj­zolódnak egy újabb Dien Bien Phu körvonalai... Hogyan került sor az esemé­nyek e sajátos megismétlődésé­re? Az amerikai imperialisták, akik 2 milliárd dollárral segí­tették a franciák gyarmati há­borúját, a genfi egyezmény alá­írása után azonnal a nyomdo­kukba léptek. Dulles, az akkori amerikai külügyminiszter, a hi­degháborús politika nagymes­tere kidolgozta az úgynevezett dominóelméletet: Ha kiesik a délkelet-ázsiai támaszpontrend­szer gondosan összerakott do­minóépületének egyetlen kocká­ja, akkor öszeomlik az egész, s az Egyesült Államok teljesen kiszorul a világnak ebből a ré­széből. És mivel a genfi egyez­mény által előírt egyesítő vá­lasztásokon nem sok fű termett volna az imperializmus és a gyarmatosítás híveinek. Dulles pártfogásába vette Ngo Dinh Diem rendszerét, arra ösztönöz­te, hogy tűzzel-vassal irtsa ki az ellenállás minden megnyil­vánulását, temesse el a genfi nagypolitikába illő vállalkozás mel­lett az amerikai magántőke folytat­ja több évtizedes harcát az angol nagytőkével az indiai pozíciókért. 1948-ban az Indiában levő angol tő­keérdekeltségek még 12-szer na­gyobbak voltak, mint az amerikaiak. Az ötvenes évek derekán az ame­rikai cégeknek sikerült megdönte- uiük az angolok szinte kizárólagos külkereskedelmi hegemóniáját In­diában. De még ma is ötszöröse az angol érdekeltség az amerikai közvetlen magántőke befektetések­nek. Érdemes megemlíteni, hogy a nagy angol—amerikai vetélkedés mellett megjelent — ha hozzájuk képest szolid keretek közt is — a nyugatnémet tőke, amely ma rend­kívül „dinamikusan érdeklődik’ In­dia iránt. Az egyik legnagyobb nyu­gatnémet bank, a Dresdner Bank, megkaparintotta 19Gl-ben az egyik bombayi bank részvénytöbbségét, s azóta rohamosan gyorsul a nyugat­német befektetések növekedése. Az indiai New Age című lapban közölt hivatalos adatok tanúsítják, bogy a -’elszabadulás óta nagyban megnövekedett Indiában a nyugati magántőke. Az indiai belpolitika egyik kulcskérdése az utóbbi évek­ben a viszony ehhez a magántőké­hez, amely teljesen bevallottan In­dia nyugati függését akarja növelni. Az indiai burzsoázia, a kongresszus párt jobboldala, évek óta harcol azért, hogy felszámoljon minden korlátozást, amely jelenleg még a nyugati magántőke behatolása előtt áll. Amikor Desal, a kongresszus párti jobboldal prominens politikusa egyezményt a nép reményeivel együtt. A Hitler-fasizmus rémtetteit kell felidéznünk, hogy fogalmat alkothassunk azokról a szenve­désekről és megpróbáltatások­ról, amelyek immár tíz éve sújtják Dél-Vietnam népét: Az országnak mindössze 14 millió lakosa van, de a fasiszta ter­rornak már 160 000 halottja és több százezer sebesültje van, 370 000 hazafi sínylődik a bör­tönökben! Se szeri, se száma azoknak az amerikai terveknek, amelyek az ellenállás megsem­misítését célozzák. Koncentrá­ciós táborokba akarják zárni a parasztok zömét, a termés meg­semmisítésével akarják kiéhez­tetni az ellenállókat. A dél-vietnami nép, amely­nek legjobb fiai annak idején végigharcolták a franciák ellen vívott felszabadító háborút, e szörnyű megpróbáltatások köze­pette sem tört meg. Az első években csak politikai ellenál­lást fejtett ki az amerikai im­perialistákkal és csatlósaikkal szemben, 1960-ban jöttek létre az első önvédelmi csoportok, amelyek a kormánycsapatoktól zsákmányolták fegyvereiket. — Ezután megalakult a demokra­tikus pártokat tömörítő Nem­zeti Felszabadító Front és ma már teljes erővel folyik a szer­vezett népi háború, amely fel­szabadította .az. ország területé­nek több mint kétharmadát. Hétmillió, jembgr él felszabadí­tott területeken, ahol lépésről lépésre végrehajtják a nemzeti demokratikus forradalom fel­adatait. A nép páratlan hősies­ségről tett bizonyosságot, s egyedülálló tökélyre fejlesztette a partizánháború módszereit. Az amerikai imperialisták be­avatkozásuk fokozásával akar­ják feltartóztatni ezt a folya­matot. Ezért terveket készítet­tek a háború kiszélesítésére, a Vietnami Demokratikus Köz­társaság megtámadására is. A nemzetközi közvélemény élesen tiltakozik e tervek eilen, egyre erősebb a dél-vietnami neokolo- nialista háború befejezésének követelése. Az egyetlen helyes megoldás: A tíz évvel ezelőtt aláírt genfi egyezmény előírá­sainak szigorú végrehajtása. bejutott a pénzügyminiszteri székbe, tüstént egy sor könnyítést hozott nemcsak az indiai magántőke, ha­nem a nyugati magántőke beha­tolása érdekében. S a Nyugattal szövetséges indiai monopóliumok Desai menesztése után is megtartot­ták e pénzügyi kulcspozíciót; Kris- namacsari, aki egy év óta pénzügy- miniszter, folytatja a nyugati ma­gántőke behatolását ösztönző politi­kát. A végig nem vitt társadalmi reformokból fakadó gazdasági bajok jó érvet szolgáltatnak a jobboldali propagandának, amely hangoztatja, hogy a kiutat csak a megnöveke­dett külföldi befektetések révén le­het megtalálni. Ez év márciusában fontos adóintézkedéseket jelentettek be, amelyek jelentősen megkönnyí­tik & külföldi érdekeltségek hely­zetét. A sok intézkedés közül csak egy példa: lénsegesen csökkentet­ték az úgynevezett szuperprofitok, vagyis a befektetett tőke 10 száza­lékát meghaladó nyereségek adózta­tását. Nemrégiben amerikai üzletembe­rek népes küldöttsége folytatott tárgyalást Indiában a meggyorsuló magánbefektetésekről. Ezt az utat a 36 legnagyobb amerikai vállalat részvételével működő Nemzetközi Eg> üttműködési Gazdasági Tanács támogatta. E missziónak valószínű­leg komolj szerepe lesz annak a nyugati tervnek a megvalósításában, amely különösen mo/st, Nehru ha­lála után áttörést akar végrehajtani az „indiai fronton*’. Avar János jÁn\b cum m y India és a nyugati tőke

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom