Petőfi Népe, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-02 / 153. szám
1984. július 2, csütörtök 5. oldal fl modern francia képzőművészek Baján GEORGI DIMITROV Halálának 15-ik évfordulójára Versbarátok Egy éve indult útjára a “ Versbarátok Köre elnevezésű mozgalom azzal a céllal, hogy baráti társaságokba tömörítse a líra, és elsősorban az élő magyar lira szerelmeseit. Sikert sikerre halmozott azóta ez a kezdeményezés. Budapesten jelenleg ezer tagja van, s körülbelül ugyanennyi a vidéki tagok létszáma is. amiből több mint száz a kecskeméti versbarátok körének tagja. A siker azonban kötelez. Hazánkban jelenleg 5—6 ezer példányban fogy el egy-egy verseskötet, a klasszikusok művein felül. Az irodalmi színpadok növekvő száma szintén azt bizonyítja, hogy a szép vers híveinek száma sok tízezerre tehető. A Versbarátok Köré-mozgalomnak tehát igen nagy a fejlődési lehetősége, ha az illetékesek részéről megfelelő ösztönzést kap. ddig a könyvesboltok kóré tömörült a mozgalom. Ez a keret azonban ma már szűk. Ha a megyei és városi tanácsok művelődési osztályai együttműködve a könyvesboltokkal — patronálnák ezt a mozgalmat, a fejlődés még nagyobb lenne. Ezt a szükségletet ismerték fel azok a középiskolai tanárok és az irodalmi körök vezetői, akik részt vállaltak a szervezésben. A Magvető Könyvkiadó szívesen közreműködik rendszeres költő—olvasó találkozók előmozdításában, A szép magyar beszédről, '* a nemes érzelmek terjesztéséről, szocialista kultúránk izmosodásáról van itt szó — megérdemel tehát az ügy minden támogatást. K. J. Július elsején ünnepelte nyolcvanadik születésnapját Kisfaludi Stróbl Zsigmond kétszeres Kossuth-díjas szobrász- művész, a Magyar Népköztársaság kiváló művésze, a Gellérthegyi Szabadság szobor, a kecskeméti Hősi emlékmű, a soproni Huszár emlékmű alkotóművésze. Engedtessék meg nekünk, hogy a nyolcvanadik születésnap ünnepén két kis történetet felidézzünk. A* elsős. Mester ifjúkoráról szól. Kisfaludi Stróbl Zsigmond Bécsben Anton Breneck professzornál tanult 1904-ben. Egy alkalommal utcai lámpának dü- löngő részeget mintázott. Barátaival elvitte Goldscheider lámpa- és díszműgyároshoz eladás végett. A munka tetszett, a szobrásznövendék Kisfaludi Stróbl Zsigmond címét felírták, a megvételről azonban szó sem esett. Néhány nappal később Ney István orvosnövendék barátja azzal az ötlettel kereste fel Kisfaludit, hogy ő majd elmegy a gyároshoz, megkísérli az értékesítést. El is indult, elegáns világfi módján beállított és érdeklődött, hogy nem volna-e valami olyan lámpa, ami összefügg a részegséggel. Ugyanis van egy ifjú angol KITŰNŐ és ritka kiállításhoz jutott a bajai közönség a Jó- szef Attila Művelődési Házban. A modern francia képzőművészet címmel reprodukcióból rendezett bemutató széles skálán vezeti végig a nézőt a XX. századi festészet legkülönfélébb irányzatain és segít eligazodni abban a látszólagos zűrzavarban, amelyről ma annyit vitázik a nagyközönség. Cézanne-tól Picassóig láthatjuk a legnagyobbak műveit. Gauguin és Van Gogh mellett Braque, Leger, Utrillo, Modigliani, Monet, Manet, Renoir, s még számos nagy művész munkáját vagy egy-egy leghíresebb alkotását mutatja be ez a — különösen vidéken valóban rendkívülinek számító — kiállítás. KÜLÖN tanulmányt érdemelne ez a néhány tucat kép, illetve az a hatás, amelyet az ízlésfejlesztésben, a művészi ismeretterjesztésben képvisel. A képzőművészet egy teljes korszakának keresztmetszetét adják a reprodukciók. Művészetre, műélvezetre tanítani az emA Kiskunhalasi Szilády Áron Gimnázium fennállásának 300. évfordulójára rendezett ünnepségek után a múlt hét végéig nyitva volt az iskola múltját és jelenét bemutató gazdag kiállítás. Hat termet töltött meg az ünnepi alkalomra összegyűjtött lord barátja, akinek szeretne egy ilyen lámpát születésnapi ajándékul adni. Az ára nem számít. Egy hónap múlva kell hogy leszállítsák. Az osztrák lámpagyáros nem gondolt a jól kieszelt furfang- ra. Másnap elküldte egyik segédjét Kisfaludi Stróbl Zsigmond szállására és 100 koronát ígért a tervéért. A fiatal szobrásznövendék nem lepődött meg az ajánlaton, s kétszáz koronát kért, amit Goldscheider úr hosszabb tűnődés után kényszerűen megadott. Igaz, a „lord” azóta sem jelentkezett ... Viszont hetekig éltek gondtalanul mindannyian. Második históriánk Kisfaludi Stróbl Zsigmond londoni tartózkodásának éveiből való. Shaw gyakran meglátogatta feleségével Kisfaludi Stróbl Zsigmond londoni műtermét. Egyszer éppen a Pathé-filmgyár munkatársait találták ott, akik egy ismeretterjesztő film forgatását készítették elő. Shaw, akit addig soha nem sikerült filmfelvevőgép elé állítani, most mindenki csodálkozására, mosolyogva jelentette ki: — Ezt a filmet én fogom rendezni! A néhány perces hangosfilm, melyet Magyarország kivételével szinte a világon mindenütt bemutattak, úgy kezdődik, hogy Shaw kopogtat Kisfaludi Stróbl Zsigmond műtermének ajtaján, azután köszönti a szobrászművészt, majd a műterem közepén álló szobrára mutatva, megkérdi: — Kit ábrázol ez a szobor? — A világ egyik legnagyobb drámaíróját — válaszolja Kisfaludi Stróbl Zsigmond. Mire Shaw csodálkozva kiált fel: — Mi az, hogy az egyik legnagyobbat? A legnagyobb élő drámaírót! Révész Tibor bereket mindig nagy és nemes feladat volt, ezért üdvözöljük örömmel ezt a kitűnő összeállítást. A részletes ismertetés azonban nem a mi feladatunk. Bár nem akarunk ünneprontók lenni, ehelyett inkább néhány kisebb, de bosszantó hibára szeretnénk felhívni a rendezők figyelmét. Téves a címke a Gau- guinnak tulajdonított Bonnard- képen. Hiba, hogy a képek — az egyébként gondos rendezés ellenére — nem kerültek valamilyen rendszerrel egymás mellé. Arra gondolunk, hogy érvényre kellett volna jusson a fokozatosság, az impresszionizmustól a belőle sarjadt irányokig. Végül jó lett volna ízelítőt kapni a legújabb irányok még élő, vagy nemrég meghalt képviselőinek alkotásaiból. MINDENKÉPPEN helyeselhetjük viszont, hogy nagy gondot fordítottak a rendezők a címfeliratokra, s megjelölték a festő és a kép neve mellett a képviselt stílusirányzatot is. Mészáros Fülöp anyag. A történeti részben látható dokumentáció végigkíséri a nagy múltú gimnázium történetét. Csővári László harmadéves tanuló ügyes munkája szemléletesen mutatja be az első teremben a várost a török hódoltság idején, az 1596-os évben. Ezután láthatjuk a bizonyítékokat az iskola keletkezéséről, 1664-ből. I. Lipót uralkodása idején mint a Debreceni Kollégium kihelyezett intézete alakult meg a jelenlegi gimnázium. Ott láthatjuk az iskola első tanulóinak névsorát. Hajnal Rirnot János publicus rae- fector a névsort tartalmazó iratcsomagot a templom újjáépítésekor találta meg, 1772-ben. Ebből beigazolódik, hogy 1760-tól az iskola több mint száz diákkal működött. Bemutatja a kiállítás a XVII.—XVIII. század fordulóján élt Tormássy János igazgató munkásságát. Tormássy az oktatásügy nagy reformátora volt. Teljes szigorral követelte például a kötelező iskolai oktatást. Bőséges anyagot talál a látogató az iskola névadójának, Szilády Áronnak életéről, érdemeiről is. A következő termekben az évről évre fejlődő iskola munkájának, életének szinte minden mozzanatát bemutatják a kiállítás rendezői. Az emlékek tárházából a jelenbe lépve a politechnikai oktatás számos szép eredményével találkozunk. Különösen mutatósak a szabászoktatásban résztvevő lányok munkái. A sok kitűnő ötlet gazdag fantáziára vall, és örvendetes, hogy a lányok mennyire szívesen alkalmazzák a népművészeti elemeket. Láthatunk itt szépen hímzett matyó, torockói, kalotaszegi, kalocsai mintákat, de igen ízlésesek és mutatósak a modem ruhák, s csinosak még a legegyszerűbb ruhadarabok, a kötények is. Az utolsó teremben és a folyosón Szedényi Imre szobrász- művésznek, a gimnázium volt diákjának kisplasztikái, ötvösmunkái és szobrai, szobortervei láthatók. _ A kiállítást mintegy kétezer látogató tekintette meg. A rend- dezés elsősorban Szilágyi Ferenc és Will Anna tanárok, valamint dr. Adám Gyuláné politechnikai oktató érdeme. Emellett dicséret illeti a gimnázium igen sok lelkes, az évforduló méltó megünneplésének érdekében áldozatosan dolgozó diákját is. Szalai László Georgi Dimitrovnak, a bolgár nép nagy fiának nevét és dicsőségét élete utolsó két évtizedében háromszor kapta szárnyára a világhír. Harminchárom koratavaszán, nemsokkal Hitler hatalomra kerülése után, az emberiség ellen elkövetett szörnyűséges bűnök nyitányaként a nácik felgyújtották a német birodalmi gyűlés berlini palotáját, s megkezdték hajtóvadászatukat a „tettesek” utáp. A letartóztatott gyanúsítottak egyike a weimari Németország fővárosában emigráns forradalmárként élő Dimitrov volt, aki egy éven keresztül halált megvető bátorsággal állta a harcot a fasiszták kegyetlen rendőrapparátusával és bíráival szemben. Meggyőződésének lángoló erejével szétzúzta vádlói hazug rágalmait, s kivívta a föld minden becsületes emberének elismerését, tiszteletét. Goethét idézte a lipcsei törvényszék előtt, mintegy mottójául nagyszerű küzdelmének: ... Vagy emelkedned, vagy esned kell, meg nem állhatsz, harcot nyerned, s uralkodnod, vagy veszítened és szolgálnod, szenvedés vagy diadal vár, üllő léssz vagy kalapács. Dimitrov kalapács lett, kivívta igazát, meghátrálásra kényszerítette vérszomjas ellenségeit, fejükre olvasta gyalázatukat, meghiúsította a gálád provokációt, mellyel nem elsősorban őt személyében, 'hanem az általa képviselt eszmét, a kommunizmus ügyét, a szabad gondolatot és a humanizmust akarták besározni. Messzehangzó szavára akkor figyelt fel másodszor az emberiség, amikor 1935 augusztusában a Kommunista Internacio- nálé VII. kongresszusán elmondotta „Harc az egységfrontért, a fasizmus és a háború ellen” című előadói beszédét. E kongresszus a két világháború közötti időszakban fordulópontot jelentett a forradalmi munkás- mozgalomban. A határozat először állította a kommunista pártok elé legfontosabb követelményként, először tette programjuk sarkalatos tételévé azokkal a haladó, demokratikus erőkkel való összefogás elengedhetetlen szükségességét —, amelyek szemben álltak a fasizmus szennyes áradatával, az új háború élőkészítőivel. 1935 Itt érik be elsőnek az országban a ropogós cseresznye, de ennél jelentősebb esemény sokáig nem történt Kelebián. A híres szüreti bálákat is majdnem egész évig tartó csend követte. Hosszú hetek, hónapok, amikor jóformán nem történt semmi sem a község kulturális életében. A tétlenségnek azonban az idén vége szakadt. A község művelődési vezetői, élükön Kovács Szilveszterrel, a népművelési bizottság vezetőjével és Farkas Istvánnal, a népfrontbizottság titkárával célul tűzték ki, hogy fellendítik a kulturális életet. Nekiláttak a munkának, és kezdeményezésüket minden várakozást felülmúló siker koronázta. A Hazafias Népfront kulturális bizottsága nemrég Rózsa-bált rendezett. A bálon kellemes hangulatban, vidáman szórakoztak felnőttek és fiatalok. De szerepelt Kelebián a Szegedi Nemzeti Színház Kamaraszínháza is és az előadásra minden jegy elkel* már napokkal előbb. Június 28-án nyílt meg a földművesszövetkezet modern „Estike” eszpresz- szója és épül az ifjúsági ház. Ha elkészül, lesz helyük és lehetőségük a fiataloknak, hogy a táncmulatságokon kívül ismeretterjesztő előadásokat hallután Európa kommunista pártjai a korábbinál következetesebben törekedtek a munkás egységfront, a demokratikus népfront megvalósítására. Törekvéseik — Franciaországban, Spanyolországban és másutt — ha csak átmenetileg is — sikeresek voltak, s ha elbuktak is, a tanulságok mindenképpen e politika helyességét bizonyították. A kommunista és munkáspártok vezetésében érvényesülő szektás, dogmatikus módszerek, a jobboldali szociáldemokraták áruló, egységet ellenző magatartása, a polgári antifasiszta erők következetlensége és sok egyéb tényező tragikus összejátszása akkor lehetetlenné tette a fasizmus szétzúzását, az emberiség ellen szervezett iszonyú bűncselekmények, a második világháború kirobbantásának megakadályozását. De a kommunista világmozgalom „dimit- rovi vonala” ennek ellenére, mondhatjuk, egyedüli járható és célravezető útnak bizonyult a marxizmus—leninizmus erői számára mind a mai napig. Dimitrov harcokban gazdag, nagyszerű életének harmadik és nyilvánvalóan leggazdagabb időszaka az volt, mikor két évtizedes kényszertávoliét után hazatérhetett forrón szeretett hazájába, a Bolgár Kommunista Párt vezetőjeként, népének élén hozzáfoghatott az új, szocialista Bulgária alapjainak lerakásához. Georgi Dimitrov példaadó internacionalista volt, fáradhatatlan építője a szocialista országok egységének, gazdasági, politikai és kulturális együttműködésének. Igaz, kommunistához és forradalmárhoz méltóan, egész életében rendíthetetlen hűséggel kitartott a Szovjetunióval, á szovjet néppel való testvériség mellett, felejthetetlen barátja volt a mi népünknek is. Tizenöt évvel ezelőtt, 1949. július 2-án halt meg. Ma, másfél évtized múltán sem homályosult el Georgi Dimitrov dicső emléke, értékes és megbecsült hagyomány számunkra mindaz a tanítás —, amellyel a nemzetközi munkás- mozgalom fegyvertárát gazdagította, s elősegítette a szocializmus és a béke erőinek győzelmét. Vadász Ferenc gassanak, tevékenyen bekapcsolódjanak a népművelési munkába is. Mindent meg lehet valósítani, csak akarni kell. Várjuk tehát a további eredményeket. Reméljük, hogy a helyi kulturális szervek szorosabb összefogásával még virágzóbbá, elevenebbé válik a kulturális élet Kelebián. Lukács Lajos Bélyegek Nobel-díjasokról A svéd posta még 1961-ben elhatározta, hogy bélyegsorozatot bocsát ki a Nobel-díjasok tiszteletére. Minden Nobel-díjas kitüntetésének 60. évfordulóján bocsátanak ki arcképével díszített emlékbélyeget. Ennek megfelelően 1961-ben az 1901-ben kitüntetettekről, Röntgenről, Sully Frudbommeról, Behring- ről és Hofferről jelent meg bélyeg: 1962-ben azokról emlékeztek meg, akik 1902-ben kapták meg a Nobel-díjakat: Lo- rentz, Freeman, E. H. Fischer, R. Ross és Mommsen. Az elmúlt évben az 1903-as évfolyam került sorra: Svante H. Arrhenius vegyész, Finnsen dán orvos, Bjömson norvég irodalom- történész, Henry Becquerel, Pierre és Marie Curie fizikusok. Kisfaludi Stróbl Zsigmond A Szilády Gimnázium kiállítása Ha összefognak...