Petőfi Népe, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-02 / 153. szám

1984. július 2, csütörtök 5. oldal fl modern francia képzőművészek Baján GEORGI DIMITROV Halálának 15-ik évfordulójára Versbarátok Egy éve indult útjára a “ Versbarátok Köre elne­vezésű mozgalom azzal a cél­lal, hogy baráti társaságokba tömörítse a líra, és elsősorban az élő magyar lira szerelme­seit. Sikert sikerre halmozott azóta ez a kezdeményezés. Bu­dapesten jelenleg ezer tagja van, s körülbelül ugyanennyi a vidéki tagok létszáma is. amiből több mint száz a kecs­keméti versbarátok körének tagja. A siker azonban kötelez. Hazánkban jelenleg 5—6 ezer példányban fogy el egy-egy verseskötet, a klasszikusok művein felül. Az irodalmi színpadok növekvő száma szintén azt bizonyítja, hogy a szép vers híveinek száma sok tízezerre tehető. A Versbará­tok Köré-mozgalomnak tehát igen nagy a fejlődési lehető­sége, ha az illetékesek részé­ről megfelelő ösztönzést kap. ddig a könyvesboltok kóré tömörült a moz­galom. Ez a keret azonban ma már szűk. Ha a megyei és városi tanácsok művelődési osztályai együttműködve a könyvesboltokkal — patronál­nák ezt a mozgalmat, a fejlő­dés még nagyobb lenne. Ezt a szükségletet ismerték fel azok a középiskolai tanárok és az irodalmi körök vezetői, akik részt vállaltak a szerve­zésben. A Magvető Könyv­kiadó szívesen közreműködik rendszeres költő—olvasó talál­kozók előmozdításában, A szép magyar beszédről, '* a nemes érzelmek ter­jesztéséről, szocialista kultú­ránk izmosodásáról van itt szó — megérdemel tehát az ügy minden támogatást. K. J. Július elsején ünnepelte nyolcvanadik születésnapját Kisfaludi Stróbl Zsigmond két­szeres Kossuth-díjas szobrász- művész, a Magyar Népköztársa­ság kiváló művésze, a Gellért­hegyi Szabadság szobor, a kecs­keméti Hősi emlékmű, a sopro­ni Huszár emlékmű alkotómű­vésze. Engedtessék meg nekünk, hogy a nyolcvanadik születés­nap ünnepén két kis történetet felidézzünk. A* elsős. Mester ifjúko­ráról szól. Kisfaludi Stróbl Zsigmond Bécsben Anton Breneck pro­fesszornál tanult 1904-ben. Egy alkalommal utcai lámpának dü- löngő részeget mintázott. Ba­rátaival elvitte Goldscheider lámpa- és díszműgyároshoz el­adás végett. A munka tetszett, a szobrásznövendék Kisfaludi Stróbl Zsigmond címét felír­ták, a megvételről azonban szó sem esett. Néhány nappal később Ney István orvosnövendék barátja azzal az ötlettel kereste fel Kisfaludit, hogy ő majd el­megy a gyároshoz, megkísérli az értékesítést. El is indult, ele­gáns világfi módján beállított és érdeklődött, hogy nem vol­na-e valami olyan lámpa, ami összefügg a részegséggel. Ugyanis van egy ifjú angol KITŰNŐ és ritka kiállításhoz jutott a bajai közönség a Jó- szef Attila Művelődési Házban. A modern francia képzőművé­szet címmel reprodukcióból ren­dezett bemutató széles skálán vezeti végig a nézőt a XX. szá­zadi festészet legkülönfélébb irányzatain és segít eligazodni abban a látszólagos zűrzavar­ban, amelyről ma annyit vitá­zik a nagyközönség. Cézanne-tól Picassóig láthat­juk a legnagyobbak műveit. Gauguin és Van Gogh mellett Braque, Leger, Utrillo, Modig­liani, Monet, Manet, Renoir, s még számos nagy művész mun­káját vagy egy-egy leghíresebb alkotását mutatja be ez a — különösen vidéken valóban rendkívülinek számító — kiállí­tás. KÜLÖN tanulmányt érdemel­ne ez a néhány tucat kép, illet­ve az a hatás, amelyet az ízlés­fejlesztésben, a művészi isme­retterjesztésben képvisel. A képzőművészet egy teljes kor­szakának keresztmetszetét ad­ják a reprodukciók. Művészet­re, műélvezetre tanítani az em­A Kiskunhalasi Szilády Áron Gimnázium fennállásának 300. évfordulójára rendezett ünnep­ségek után a múlt hét végéig nyitva volt az iskola múltját és jelenét bemutató gazdag kiállí­tás. Hat termet töltött meg az ünnepi alkalomra összegyűjtött lord barátja, akinek szeretne egy ilyen lámpát születésnapi ajándékul adni. Az ára nem számít. Egy hónap múlva kell hogy leszállítsák. Az osztrák lámpagyáros nem gondolt a jól kieszelt furfang- ra. Másnap elküldte egyik se­gédjét Kisfaludi Stróbl Zsig­mond szállására és 100 koro­nát ígért a tervéért. A fiatal szobrásznövendék nem lepődött meg az ajánlaton, s kétszáz koronát kért, amit Goldscheider úr hosszabb tűnődés után kény­szerűen megadott. Igaz, a „lord” azóta sem je­lentkezett ... Viszont hetekig éltek gond­talanul mindannyian. Második históriánk Kis­faludi Stróbl Zsigmond londoni tartózkodásának éveiből való. Shaw gyakran meglátogatta fe­leségével Kisfaludi Stróbl Zsig­mond londoni műtermét. Egy­szer éppen a Pathé-filmgyár munkatársait találták ott, akik egy ismeretterjesztő film for­gatását készítették elő. Shaw, akit addig soha nem sikerült filmfelvevőgép elé ál­lítani, most mindenki csodálko­zására, mosolyogva jelentette ki: — Ezt a filmet én fogom rendezni! A néhány perces hangosfilm, melyet Magyarország kivételé­vel szinte a világon minde­nütt bemutattak, úgy kezdő­dik, hogy Shaw kopogtat Kis­faludi Stróbl Zsigmond műter­mének ajtaján, azután köszönti a szobrászművészt, majd a mű­terem közepén álló szobrára mutatva, megkérdi: — Kit ábrázol ez a szobor? — A világ egyik legnagyobb drámaíróját — válaszolja Kis­faludi Stróbl Zsigmond. Mire Shaw csodálkozva kiált fel: — Mi az, hogy az egyik leg­nagyobbat? A legnagyobb élő drámaírót! Révész Tibor bereket mindig nagy és nemes feladat volt, ezért üdvözöljük örömmel ezt a kitűnő összeállí­tást. A részletes ismertetés azon­ban nem a mi feladatunk. Bár nem akarunk ünneprontók len­ni, ehelyett inkább néhány ki­sebb, de bosszantó hibára sze­retnénk felhívni a rendezők fi­gyelmét. Téves a címke a Gau- guinnak tulajdonított Bonnard- képen. Hiba, hogy a képek — az egyébként gondos rendezés el­lenére — nem kerültek va­lamilyen rendszerrel egymás mellé. Arra gondolunk, hogy érvényre kellett volna jusson a fokozatosság, az impresszioniz­mustól a belőle sarjadt irányo­kig. Végül jó lett volna ízelí­tőt kapni a legújabb irányok még élő, vagy nemrég meghalt képviselőinek alkotásaiból. MINDENKÉPPEN helyesel­hetjük viszont, hogy nagy gon­dot fordítottak a rendezők a címfeliratokra, s megjelölték a festő és a kép neve mellett a képviselt stílusirányzatot is. Mészáros Fülöp anyag. A történeti részben lát­ható dokumentáció végigkíséri a nagy múltú gimnázium törté­netét. Csővári László harmad­éves tanuló ügyes munkája szemléletesen mutatja be az el­ső teremben a várost a török hódoltság idején, az 1596-os év­ben. Ezután láthatjuk a bizo­nyítékokat az iskola keletkezé­séről, 1664-ből. I. Lipót uralko­dása idején mint a Debreceni Kollégium kihelyezett intézete alakult meg a jelenlegi gimná­zium. Ott láthatjuk az iskola első tanulóinak névsorát. Haj­nal Rirnot János publicus rae- fector a névsort tartalmazó irat­csomagot a templom újjáépíté­sekor találta meg, 1772-ben. Eb­ből beigazolódik, hogy 1760-tól az iskola több mint száz diák­kal működött. Bemutatja a ki­állítás a XVII.—XVIII. század fordulóján élt Tormássy János igazgató munkásságát. Tormássy az oktatásügy nagy reformátora volt. Teljes szigorral követelte például a kötelező iskolai ok­tatást. Bőséges anyagot talál a látogató az iskola névadójának, Szilády Áronnak életéről, érde­meiről is. A következő termekben az évről évre fejlődő iskola mun­kájának, életének szinte min­den mozzanatát bemutatják a kiállítás rendezői. Az emlékek tárházából a jelenbe lépve a politechnikai oktatás számos szép eredményével találkozunk. Különösen mutatósak a szabász­oktatásban résztvevő lányok munkái. A sok kitűnő ötlet gaz­dag fantáziára vall, és örvende­tes, hogy a lányok mennyire szívesen alkalmazzák a népmű­vészeti elemeket. Láthatunk itt szépen hímzett matyó, torockói, kalotaszegi, kalocsai mintákat, de igen ízlésesek és mutatósak a modem ruhák, s csinosak még a legegyszerűbb ruhadara­bok, a kötények is. Az utolsó teremben és a fo­lyosón Szedényi Imre szobrász- művésznek, a gimnázium volt diákjának kisplasztikái, ötvös­munkái és szobrai, szobortervei láthatók. _ A kiállítást mintegy kétezer látogató tekintette meg. A rend- dezés elsősorban Szilágyi Fe­renc és Will Anna tanárok, va­lamint dr. Adám Gyuláné poli­technikai oktató érdeme. Emel­lett dicséret illeti a gimnázium igen sok lelkes, az évforduló méltó megünneplésének érdeké­ben áldozatosan dolgozó diák­ját is. Szalai László Georgi Dimitrovnak, a bolgár nép nagy fiának nevét és di­csőségét élete utolsó két évti­zedében háromszor kapta szár­nyára a világhír. Harminchá­rom koratavaszán, nemsokkal Hitler hatalomra kerülése után, az emberiség ellen elkövetett szörnyűséges bűnök nyitánya­ként a nácik felgyújtották a német birodalmi gyűlés berlini palotáját, s megkezdték hajtó­vadászatukat a „tettesek” utáp. A letartóztatott gyanúsítottak egyike a weimari Németország fővárosában emigráns forradal­márként élő Dimitrov volt, aki egy éven keresztül halált meg­vető bátorsággal állta a harcot a fasiszták kegyetlen rendőrap­parátusával és bíráival szem­ben. Meggyőződésének lángoló erejével szétzúzta vádlói hazug rágalmait, s kivívta a föld min­den becsületes emberének elis­merését, tiszteletét. Goethét idézte a lipcsei törvényszék előtt, mintegy mottójául nagy­szerű küzdelmének: ... Vagy emelkedned, vagy esned kell, meg nem állhatsz, harcot nyerned, s uralkodnod, vagy veszítened és szolgálnod, szenvedés vagy diadal vár, üllő léssz vagy kalapács. Dimitrov kalapács lett, kivív­ta igazát, meghátrálásra kény­szerítette vérszomjas ellensé­geit, fejükre olvasta gyalázatu­kat, meghiúsította a gálád pro­vokációt, mellyel nem elsősor­ban őt személyében, 'hanem az általa képviselt eszmét, a kom­munizmus ügyét, a szabad gon­dolatot és a humanizmust akar­ták besározni. Messzehangzó szavára akkor figyelt fel másodszor az embe­riség, amikor 1935 augusztusá­ban a Kommunista Internacio- nálé VII. kongresszusán elmon­dotta „Harc az egységfrontért, a fasizmus és a háború ellen” című előadói beszédét. E kong­resszus a két világháború kö­zötti időszakban fordulópontot jelentett a forradalmi munkás- mozgalomban. A határozat elő­ször állította a kommunista pártok elé legfontosabb köve­telményként, először tette prog­ramjuk sarkalatos tételévé azok­kal a haladó, demokratikus erőkkel való összefogás elen­gedhetetlen szükségességét —, amelyek szemben álltak a fa­sizmus szennyes áradatával, az új háború élőkészítőivel. 1935 Itt érik be elsőnek az ország­ban a ropogós cseresznye, de ennél jelentősebb esemény so­káig nem történt Kelebián. A híres szüreti bálákat is majd­nem egész évig tartó csend kö­vette. Hosszú hetek, hónapok, amikor jóformán nem történt semmi sem a község kulturális életében. A tétlenségnek azonban az idén vége szakadt. A község művelődési vezetői, élükön Ko­vács Szilveszterrel, a népmű­velési bizottság vezetőjével és Farkas Istvánnal, a népfront­bizottság titkárával célul tűz­ték ki, hogy fellendítik a kul­turális életet. Nekiláttak a munkának, és kezdeményezésüket minden vá­rakozást felülmúló siker koro­názta. A Hazafias Népfront kulturális bizottsága nemrég Rózsa-bált rendezett. A bálon kellemes hangulatban, vidáman szórakoztak felnőttek és fiata­lok. De szerepelt Kelebián a Szegedi Nemzeti Színház Ka­maraszínháza is és az előadásra minden jegy elkel* már na­pokkal előbb. Június 28-án nyílt meg a földművesszövet­kezet modern „Estike” eszpresz- szója és épül az ifjúsági ház. Ha elkészül, lesz helyük és lehetőségük a fiataloknak, hogy a táncmulatságokon kívül is­meretterjesztő előadásokat hall­után Európa kommunista párt­jai a korábbinál következete­sebben törekedtek a munkás egységfront, a demokratikus népfront megvalósítására. Tö­rekvéseik — Franciaországban, Spanyolországban és másutt — ha csak átmenetileg is — sike­resek voltak, s ha elbuktak is, a tanulságok mindenképpen e politika helyességét bizonyítot­ták. A kommunista és munkás­pártok vezetésében érvényesülő szektás, dogmatikus módszerek, a jobboldali szociáldemokraták áruló, egységet ellenző maga­tartása, a polgári antifasiszta erők következetlensége és sok egyéb tényező tragikus összeját­szása akkor lehetetlenné tette a fasizmus szétzúzását, az em­beriség ellen szervezett iszonyú bűncselekmények, a második világháború kirobbantásának megakadályozását. De a kom­munista világmozgalom „dimit- rovi vonala” ennek ellenére, mondhatjuk, egyedüli járható és célravezető útnak bizonyult a marxizmus—leninizmus erői számára mind a mai napig. Dimitrov harcokban gazdag, nagyszerű életének harmadik és nyilvánvalóan leggazdagabb idő­szaka az volt, mikor két évti­zedes kényszertávoliét után ha­zatérhetett forrón szeretett ha­zájába, a Bolgár Kommunista Párt vezetőjeként, népének élén hozzáfoghatott az új, szocialis­ta Bulgária alapjainak leraká­sához. Georgi Dimitrov példaadó internacionalista volt, fáradha­tatlan építője a szocialista or­szágok egységének, gazdasági, politikai és kulturális együtt­működésének. Igaz, kommunis­tához és forradalmárhoz mél­tóan, egész életében rendíthe­tetlen hűséggel kitartott a Szov­jetunióval, á szovjet néppel va­ló testvériség mellett, felejthe­tetlen barátja volt a mi né­pünknek is. Tizenöt évvel ez­előtt, 1949. július 2-án halt meg. Ma, másfél évtized múltán sem homályosult el Georgi Di­mitrov dicső emléke, értékes és megbecsült hagyomány szá­munkra mindaz a tanítás —, amellyel a nemzetközi munkás- mozgalom fegyvertárát gazda­gította, s elősegítette a szocia­lizmus és a béke erőinek győ­zelmét. Vadász Ferenc gassanak, tevékenyen bekapcso­lódjanak a népművelési mun­kába is. Mindent meg lehet va­lósítani, csak akarni kell. Vár­juk tehát a további eredménye­ket. Reméljük, hogy a helyi kulturális szervek szorosabb összefogásával még virágzóbbá, elevenebbé válik a kulturális élet Kelebián. Lukács Lajos Bélyegek Nobel-díjasokról A svéd posta még 1961-ben elhatározta, hogy bélyegsoroza­tot bocsát ki a Nobel-díjasok tiszteletére. Minden Nobel-díjas kitüntetésének 60. évfordulóján bocsátanak ki arcképével díszí­tett emlékbélyeget. Ennek meg­felelően 1961-ben az 1901-ben kitüntetettekről, Röntgenről, Sully Frudbommeról, Behring- ről és Hofferről jelent meg bé­lyeg: 1962-ben azokról emlé­keztek meg, akik 1902-ben kap­ták meg a Nobel-díjakat: Lo- rentz, Freeman, E. H. Fischer, R. Ross és Mommsen. Az el­múlt évben az 1903-as évfolyam került sorra: Svante H. Arrhe­nius vegyész, Finnsen dán or­vos, Bjömson norvég irodalom- történész, Henry Becquerel, Pi­erre és Marie Curie fizikusok. Kisfaludi Stróbl Zsigmond A Szilády Gimnázium kiállítása Ha összefognak...

Next

/
Oldalképek
Tartalom