Petőfi Népe, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-06 / 131. szám
40 millió forint beruházással Uj ruhába öltöznek gyümölcstároló épül a „ráctemetö” helyén Három évvel ezelőtt, ha egy „jóstehetséggel megáldott” ember megjövendölte volna, hogy 1964-re mi épül az egykori kecskeméti ráctemetö helyén — bizonyára kinevetik. S most, hogy a papírokra rajzolt tervek valóra váltak — szinte mindenki természetesnek tekinti. A hajdani sírhantokra csodálatos „templomot” emelt a technika. Átadás előtt van a Szövetkezetek Bács-Kiskun megyei Értékesítési Központjának — országosan is egyedül álló — gyümölcstárolója, melyet 40 millió forintos beruházással készítettek. Az új telepen kedves társaságba csöppentem. A raktárhelyiségek, termékátvevő-helyek vég nélküli során Kövesdi József telepvezető-helyettes és Szabó Lajos főraiktámok kalauzol. A létesítmény lelke — a jéggyár. A félig kész jégüzem alatt pedig már az utolsó simításokat végzik a negyven vagon befogadó- képességű jégtároló helyiségben. A hideg tömböket innen a szezonidőszakban a vagonok hűtésére használják majd. A három — egyenként 20 vagon befogadására alkalmas — raktárhelyiségben már megkezdődött az árucsomagolás. Jelenleg a főzelékspárga a „sztár”. Naponta húsz-harminc mázsa spárgát szállítanak el a vagonok Nyugat-Németországba ■ az egyik legjelentősebb exportfelvevő cég részére. A szomszédos raktárban is serény munka folyik., A hajnalban felvásárolt szamócát válogatják és rakják ládába. DélRebek bácsi „gondjai" VAJON milyen érzés lehet a lottón tekintélyesebb összeget nyerni? Mire is költeném hirtelenjében a pénzt? — Ilyen és ehhez hasonló gondolatok fordultak meg fejemben, amikor tegnap délelőtt az Országos Takarékpénztár kecskeméti épülete felé közeledtem. Néhány perccel előtte értesítettek, hogy jelentkezett a 19. játékhétre kisorsolt öröklakások egyik boldog nyertese. A tágas igazgatói szobában, a dohányzóasztal melletti kárpitfotelben két öregedő ember várakozott. Bemutatkozás, s már jegyeztem is: a budapesti lottóöröklakás nyertese — Re- bek József, Kecskemét, Kada- íalva 19. — Évek óta rendszeresen lottózom ... — kezdte a dióhéjnyi történetet Rebek bácsi. — Az első szerencsés szelvényemet az idei tavasz kezdetén váltottam be. A tizedik játékhéten három találatot értem el. Több mint ötszáz forintot kaptam ... S az előfizetéses szelvénnyel! játszó idős házaspárt a továbbiakban sem hagyta cserben Fortuna. A közel 15C ezer forintot érő öröklakással kárpótolta most a több évi „szerencsétlen” próbálkozást. — Megtartja a lakást, vagy értékesíti? — kérdeztem. — Sajnos, már nem vagyunk olyan fiatalok, hogy neki mernénk „vágni” egy új életnek ... Ügy beszéltük az asszonnyal, hogy eladjuk a nyereményt, s az árából meg átépítjük a ka- dafalvi házunkat. REBEK bácsi már négy éve a községgazdálkodási vállalat útépítő csoportjának a nyugdíjasa. A felesége még dolgozik. A Mathiász Tsz tagja. — Család? — Négy gyermekünk van ... Családos emberek. Az örömhírről csak később értesítjük őket. Természetes, a szerencsés forintokból nekik is jut — BÚCSÚZOM. Rebek bácsi gondosan visszatette a nyertes szelvényt a kabátja belső zsebébe. Húszadikáig lehet beváltani. Még van idő. Addig viszont keresniük kell kőművest, meg kiválasztják a bútort is, Hiszen az újjávarázsolt lakásba új bútor is kell. Hogy mennyi „gondot” okoz egy lottónyeremény! K. M. után az árut gépkocsikaraván viszi a Ferihegyi repülőtérre, ahonnan repülőgéppel jut el Svédországba a Kecskemét környéki földieper. Teljes kapacitással csak június 20-tól üzemelnek. Ekkor már javában tart majd a meggy- és barackszezon. A csúcsidőszak alatt mintegy 600—700 dolgozót foglalkoztatnak. S munkájukat megkönnyíti majd a hat félautomatikus gyii- mölcsválogató gépsor, a teljesen gépesített rakodás. Szédületes ez a munkatempó, mely a régi, elhanyagolt Kecskemétet újjávarázsolja. A dü- ledező vályogviskók' helyén modem bérpaloták épültek, az elhanyagolt, poros utcákat gyepszőnyeggel szegélyezték — s az egykori temetőre sok millió forintos értéket telepített az emberi tudás és akarat. Hajnal József Megszűnt a vízjártassági vizsgáztatás Az Országos Rendőr-főkapitányság közli A napokban megjelent a belügyminiszter és a közlekedés- és postaügyi miniszter 1/1964. számú együttes rendelet«. A rendelet megszünteti a vízijártassági vizsgáztatást. A jövőben nem kell vizsgát tennie annak, aki emberi erővel meghajtott vízijárművel, 125 köbcentimétert meg nem haladó hengerűrtartalmú motorral meghajtott motorcsónakkal, továbbá olyan vitorlás kis hajóval közlekedik, amelyen a vitorla területe 8 négyzetméternél nem nagyobb. A korábban kiadott vízi jártassági vizsgabizonyítvány továbbra is érvényes olj’an vízijármű vezetésére, amelynek vezetését a rendelet vizsgához köti. Ez aztán meglepetés \ — Ezt nyertem a tomboláit. a kerítések is Kecskeméten. Ezen — mondhatnánk — nincs sok csodálni való. Mi tagadás, mégis örömmel fogadtuk ezt a kissé „szokatlan” jelenséget. Szokatlan — mert jó pár éve már annak, hogy hasonló műveletre a városban sor került. Ideje volt hát — ahogy mondani szokás. Talán azért is végzik olyan nagy igyekezettel Hürkecz János és Tóth János, a kertészeti részleg dolgozói ezt a munkát. Négyszáz padot is átfestettek eddig a közterületeken található kerítések mellett, s elhasználtak 60 kg míniumot, és másfél mázsa olajfestéket. De megéri. Szebb lesz a város általa. Márpedig annyi idegen megfordul mostanában mifelénk, hogy ilyesmire is adni kell — ha nem akarunk szégyenkezni a kopott kerítések miatt. (Pásztor Zoltán felvétele.) Beszélnek az elsárgult papírok Sok meglepetést tartogat a levéltár a kutatónak. — Erről tanúskodik Szabó Sándor kiskunfélegyházi levéltáros hozzánk küldött írása, amelyben a következőkről számol be. A Kiskunfélegyházi Állami Levéltár dolgozói munkájuk során az Asztalos-féle parasztmozgalomra vonatkozó helyi jellegű iratokra bukkantak —, amelyekből kiderül, hogy a mozgalomban Kiskunfélegyházán kik vettek részt, a mozgalom milyen méreteket öltött, s hogy annak elfojtására a város vezetői milyen intézkedéseket tettek. Amint az iratok elárulják, Asztalos Jánosnak számos híve volt Kiskunfélegyházán, s az általuk szervezett megmozdulás elég nagy gondot okozott a hatóságoknak. A mozgalom elfojtására a város vezetősége katonaság kivezénylésót kérte, s a Amikor könyvekkel roskadásig tömött, a mennyezetig érő polcokkal övezett dolgozószobájába léptem, barátom, a neves műfordító éppen osztják nyelven káromkodott. Siettem figyelmeztetni őt: Illetlenség oly módon emlegetni a felmenő ági rokonságot, hogy azt társaságunk tagjai ne értsék meg. Belátta tévedéséi és nyomban áttért a ballá szögi tájszólásra, ami most már semmi kétséget nem hagyott kifejezéseinek zamatossága felől. Szerencse, hogy csakhamar a torkán akadt egy biológiai vonatkozású főnév, s így alkalmam nyílt nyájasan megkérdezni: miért bosz- bzankodik? Zsákutcában — Már hogy az ab- lativus absolutusba ne bosszankodnék! — fakadt ki szakszerűen. — Te ismersz, amice, tudod, hogy lefordítottam hindosztáni nyelvre Az ember tragédiáját, rétorománra a Bánk bánt, s az asz- szir-babiloni irodalom sem keveset köszönhet munkásságomnak. Most mégis itt állok, megfűrödve. Rátekintettem. Valóban, fürdőköpeny borult délceg — élősúlyban mintegy másfél mázsát kitevő — alakjára, s a bal füle (Ampáján szappanhab folt fehérlett. — Nehezen tudom felfogni — adtam a hibbantat —, hogy eme lisztállcodási művelet és szent felháborodásod között hol az ösz- szefüggés ... — Paralitikus vagy, de már megszoktam — kedélyeskedett. — Hát ide süss! tin, aki otthon vagyok az Mir és kurd nyelvjárások valamennyi válfajában; aki hajnali harangszó idején az ágyamból kiráncigál- va, felmondom vola- pükül az egyszeregyet, most immár két órája kínlódom egy szimpla, köznapi kiszólás német nyelvre való áttételével. — Mi volna ae « kiszólás? Hátha segít, hetnék neked — ajánlkoztam, latba vetve közismert szerénységemet. — Perifrászkarikát! Ez nemcsak rajtad, de az egész nyelvészeti szakgárdán is kifog. Ha olyan okos vagy, mondd hát németül: „Hogy oda ne rohanjak.. .!” Nem mondtam. Rágódjon csak rajta. A szenvedések acélozzák a jellemet, s az elmélkedés csiszolja az agyat. Persze, azt sem mondtam meg neki — minek keserítsem —, hogy ezt a tőről metszett, üde szóvirágot előbb még magyarra is le kellene fordítani... Jóba Tibor katonaság 1868. április 13-tól 25-ig tartózkodott í'élegyházán. Az eljárás során 33 vádlottat fogtak perbe, ezek közül 19-et izgatás, lázítás, ellenszegülés, rombolás és súlyos testi sértés miatt állítottak törvényszék elé. A büntetések mértékére jellemző, hogy Homoki Istvánt, Pap Tóbiást, Mészáros Mihályt, Dénes Antalt és Dobos Vincét 3—3 évi, Nemes Antalt és Tóth Eleket 2—2 évi, Újvári Gergelyt 1 évi, Tarán Józsefet 9 havi, Tarjányi Jánost és Tompái Jánost 6—6 havi, Zámbó Jánost, Pór Albertet, Rózsa Jánost, Li- kóczki Jánost, Zsadányi Flóriánt és Csabai Pált 3—3 havi fogság elszenvedésére ítélte. Hegedűs Gábornál és Hatvani Frigyesnél a vizsgálati időt tudta be büntetésül. Az ítélet fejenként 80 forint 68 krajcár kártérítés és 14 forint 29 krajcár rabtartási költség megtérítését is kimondta, ennek megfizetésére azonban csak nyolc személy volt képes. A levéltári elsárgult papírok még sok titkot rejtenek. S a levéltár szívesen nyitja meg ajtaját a szorgos kutatók előtt. PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja a Báes megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István Igazgató Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanáesház Szerkesztőségi telefonközpont 26-19, 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38 Vidéki lapok: :l-22. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetés! díj 1 hőnapra 13 forint Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85 Index; 25 065,
