Petőfi Népe, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-06 / 131. szám
Í#B4. Jäntns 8, womftat 3. oldal A párttitkár — egy hónap után Harminchat éves. Pálffi Győzőnek hívják, s egy hónap óta a bajai Vörös Fény Tsz párttitkára. Rövid életrajzi adatai: 12 évvel ezelőtt járási DISZ-titkár Adonyban. utána pedig a DÁV bajai üzletvezetőségénél raktáros és szakszervezeti üb-titkár. Mezőgazdasági középfokú képesítését közvetlenül a felszabadulás után szerezte ... Mindezekről a bajai járási pártbizottságon szerzek tudomást. Elfog a kíváncsiság: Milyen gondokkal küszködhet egy újdonsült termelőszövetkezeti párttitkár? Frissen kaszált park veszi körül a közös gazdaság székházát, az egykori kastélyt. A közeli erdő felett nehéz fellegek, cseperészik az eső. Az egyik irodahelyiségben találom meg, akit keresek. — Az esőnek köszönheti, hogy bent talál — mondja a megismerkedés első percében. — Különben kint lennék a területen. A tsz 2500 holdas határát már jól ismerem, idejövetelem első napján, mindjárt be is jártam. Az is célom volt, hogy a gazdákkal munka közben ismerkedjem meg. Ez a legfontosabb. Egy hónap alatt már valamenynyi gazdával beszélgettem. Felhívták a figyelmem sok fontos dologra. Amikor a tsz pártalapszer- vezete felől érdeklődöm, redők gyúródnék homlokára. Mit is mondjon? Korábban évente két- három titkár is állt az alapszervezet élén, s nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között nem lehetett tevékeny pártéletet teremteni. Nem véletlen, hogy a városban a leggyengébb közös gazdaság a Vörös Fény, bár adottságai nem rosszabbak a többinél. Tagjelöltfelvétel? Talán egy évvel ezelőtt volt, de az illető azóta már máshol dolgozik. Pálffi Győző természetesen legelőször is a párttagokkal ismerkedett meg, s hosszasan elbeszélgetett velük: mit lehetne tenni, hogy a stagnálást lüktető tevékenység váltsa fel. Felmérte, kikre lehet elsősorban számítani. Szabó István elnök — akit jó pár éve ismer —, és néhány idősebb kommunista véleményére érdemes figyelni. Ügy állapodtak meg, hogy az alapszervezet minden tagjának kell valamilyen feladatot adni, akkorát, amekkorát becsülettel el tud látni. Csővázas gabonaszín A Bács-Kiskun megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat vezetői megtették a termés felvásárlását és biztonságos elhelyezését szolgáló intézkedéseket. A vállalat raktárainak egy része korszerűtlen, s a várható jó termés tárolásához jelenlegi befogadóképességük is elégtelen. Tekintettel arra, hogy új, nagy befogadóképességű raktár idén még csak Kalocsán áll rendelkezésre, szükség van ideiglenes tárolási lehetőséget nyújtó cső vázas színek felállítására. A Dunai Vasműben készülő, egyébként 60 vagon befogadóképességű színekből tízet hoznak tető alá megyénkben a cséplés kezdetéig. Közülük kettőt mutatnak be képeink. Tiszakécskén a padozat betonozását megelőző földmunkák vézése van soron. A kiskunfélegyházi malom udvarán létesített szín készültségi foka magasabb. Itt már javában készül a betonalapzat. E héttől kezdve folyamatosan kerül sor a színek hullámpala-tetőzetének felrakására. A további folytatás sem volt rossz. Május 17-én vasárnap, sikerült ünnepi műszakot szervezni, tizenkét gazda bevonásával, akik a palántázógépre ültek. Tizenkét óra alatt két és fél holdon ültették ki a palántát. Nem sokkal ezután korábbi munkahelyéről, a DÁV-tól, tizennégy KISZ-ista 24 holdon gyűjtötte fel a lucernarendeket — társadalmi munkában. A párttitkár jól számított: Ezzel a taktikával a szövetkezet fiataljaiban szunnyadó lelkesedést sikerül valamelyest felráznia. Az lett az eredmény, hogy rendbehozták a parkot, ők kaszálták meg a legelőt is — élükön a párttitkárral. — A szövetkezetben a legfontosabbnak azt tartom — fejtegeti Pálffi Győző —, hogy ösztönzés legyen, mert csak akkor van munkakedv, s a párt munkája is akkor hatékony igazán. Nos, a mi gazdaságunkban, az idén első ízben készpénzfizetéses rendszer van, s prémiumot is kapnak a gazdák. Figyelje csak meg, mit mond a tavaly ilyentájt tartott taggyűlésen készült jegyzőkönyv. „A gazdák nyolckor kezdik a munkát és délután négykor abbahagyják.” Most meg? Reggel hatkor kezdik, s este hétkor, meg félnyolckor fejezik be. Nagy különbség. . . . Odakünn eláll az eső, rövidesen kisüt a nap, s az éledező fényben nedvesen csillog a természet. — Gazdagunk ígérkezik az idei év — mondja öx’ömmel a párttítkár, aztán kezébe veszi a telefonkészüléket, hiszen szerinte a pártmunkához éppúgy hozzátartozik a kecskeméti színház nyári előadására bérletet szerezni a gazdáknak, mint az. hogy az asszonyok közé felüljön a palántázógépre. H. D. Egy pillantás a népgazdaságba Az élelmiszerek ranglistája Kiskereskedelmünk már tavaly is csaknem negyvenmilli- árd forint értékben adott el különféle élelmiszereket, idén pedig újabb 15 százalékkal emelkedett az élelmiszervásárlások összege. Az idén is főleg a földművesszövetkezetek boltjaiban emelkedett erősen, ami arról tanúskodik, hogy az élelmiszerek kereskedelmi forgalmának e számottevő növekedése nem utolsósorban a tavalyi rossz termés következménye. Ha közelebbről vizsgáljuk az élelmiszerforgalom adatait, akkor azt látjuk, hogy annak a hatalmas összegnek, amelyet az ország népe élelmiszervásórlás- ra fordít, csaknem a felét mindössze hét árucikk foglalta le magának. Ezek közül a sör került az első helyre. 1962-ben az összes élelmiszerforgalom 8,8 százalékát képviselte. Meg kell állapítanunk azt is, hogy ezen belül a csapolt sör forgalma jóval magasabb volt, mint a palackozotté. A hús közvetlenül a sör nyomában járt és elérte — a baromfival együtt — az összes élelmiszerforgalom 8,6 százalékát. Lemaradása tehát alig orr- hossznyi. Ezután áll csak be a sorba a kenyér. 6,9 százalékkal, majd a különféle dohányáru, 6,6 százalékkal. Ez utóbbi tételen belül a Kossuth cigaretta vezet, messze maga mögött hagyva az összes versenytársait! Előkelő helyezést értek el a különféle zsiradékfélék is, együttesen 6,2 százalékkal. Ebben a tételben nemcsak a sertészsír szerepel, amely kétségkívül a favorit a hazai zsíra- dékíögyasztásban, hanem a vaj is, amelynek fogyasztása évről évre emelkedik, továbbá az étolaj, amiért ugyan nem nagyon rajonganak mifelénk, pedig az orvosok, akik egészségtelennek tartják a hazai bőséges zsír- íogyasztast, nagyon is mellette foglalnak állást. A cukor 5,9 százalékkal szerepel a kimutatásban. Melléje a hatodik helyre ismét nem várt versenytárs futott be holtversenyben: a különféle égetett szeszesital: a rum, a pálinka, a likőr és társai. A szégyenlős statisztika ugyan külön-külön mutatja ki őket, de összesítve elérték az összes élelmiszer fogyasztás 5,9 százalékát. Hogy az alkohol milyen túlzott szerepet tölt be még mindig a fogyasztásban, azt nemcsak ezek az adatok bizony illák, hanem az is, hogy a ranglistán a következő helyet 4,6 százalékkal a bor foglalja el A sörrel szemben persze nem olyan nagy a bor lemaradása, mint ahogyan azt a kereskedelmi forgalom adatai mutatják, ehhez hozzá kell még számítani azt a mennyiséget is, amelyet a saját termésből iszunk meg. A sörnél ilyesmiről nincsen szó, a sörgyárakkal odahaza nem lehet versenyezni. Ezek után következik csak a fogyasztás ranglistáján a liszt és tésztafélék, együtt 4.3 százalékkal, majd az édesség 3.9 százalékaki és a tej 2,4 százalékkal. Az immár nemzeti italunkká vált kávé 1,5 százalékkal szerepel összes élelmiszer- fogyasztásunkban. A százalékarány tehát nem túlzottan nagy — bár jóval több mint amennyi pl. a tojásé — de értékben nem jár messze a háromnegyed milliárd forinttól — ennyit költünk el ugyanis egy év, alatta a duplákra. A. L A NAGY VERSENY Volt eső. van elég napsütés, fű, fa, virág ragyog az egészségtől. A Kisfái Mezőgazda- sági Szakmunkásképző Iskola sárga, - tiszta épületei szinte aranylóan fénylenek a napsugárban. A sárga kavicsos sétány padjain lányok, fiúk izgatott csoportjai vitatkoznak. — Két marok palántát adtak — képzeljétek. Az volt a feladat, hogy ültessem ki őket. .. Megcsináltam, de gyengébben pontoztak, mert a napon hagytam őket —, fejtegeti egy kékruhás szőke lány. — Én meg szabadszemmel jelöltem ki a tőtávolságot, holott léc és colstok is volt a közelben csak nem néztem jobban körül... Azt is pontozták, hogyan találja fel magát az ember, — honnan gondoltam volna? — tesz jellegzetes kérdő mozdulatot kifordított tenyerével a pad végén ülő fiú. A legjobb mezőgazdasági szakmunkástanulók országos versenyének finisében vagyunk. A zöldségtermelőknél már csak egy-két tanuló van hátra a szóbeli vizsgán. A dísznövénytermesztők, kertépítők lassabban haladnak, Egy-egy helybeli tanár vagy tanárnő kíséretében valamelyik országos szaktekintély tűnik fel az üveges folyosón, a tanári szobák bejáratánál. Vendégek is érkeznek, sokan érdeklődnek a vetélkedő mozgalmas eseményei iránt. Szakember, tanár, vendég, diák egyaránt izgatott hangulatban várja az eredményhirdetést. Addig azonban még minden nyílt. A két versenybizottság előtt, még egymást váltják a pompásan felkészült versenyzők. Menjünk be a zöldségterme- '5k vizsgatermébe. A pódiumon íyolc tagú elnökség Előttük éppen egy kislány magyarázza. milyen a permetező, barázdás, árasztó és altalajos öntözés. Nem úgy, mint ahogy a magoló diák fújja, hanem miként szakemberek egymásközt beszélnek. Az elnök, Kresch József élvezettel kérdezget. — Mit ért „állandósított” öntözőrendszer alatt? . .. Miért van szükség ősszel a karfiol halványítására? — mert így mondotta, ugye? A versenyző részletezi. Mások is kérdezik. Nekünk, itt a vendégek padjaiban megfordul a fejünkben: Ez a színvonal méltó a nagyüzemi mező- gazdaság lehetőségeihez, biztosíték arra, hogy ilyen képzett szakmunkásokkal mind korszerűbben gazdálkodjunk. — Köszönjük — mondják ketten is egyszerre a versenyzőnek. A kislány jókedvűen kimegy. A bizottság tagjai kicserélik véleményeiket, egyeztetik, összehasonlítják a pontszámokat, íveket adogatnak egymásnak, utólag is értékelik a válaszok egy-egy részletét. Aztán várják a következő tanulót. Egy kékruhás tanárnő egész hangosan jegyzi meg az elnökségben. — Akkor most jön a bomba. Mosolyogva helyeselnek a többiek. Kérdem a mellettem jegyez- gető vendéget, mire értik a ,,bombá”-t? Szomszédom az ajtóra mutat, ahol magas, szemüveges kislány lép be. Erős testalkatú, sudár tartású, komoly arcú, van benne egy kis „tudós” vonós. — Nem tudja, hogy hívják, melyik iskola növendéke? fordulok megint a mellettem levőhöz. — Bagó Juliánná, a jászberényi iskolából. Tegnap ő volt a legjobb a gyakorlatin... Tanítványom . . . A tanuló olyan alapos felkészültséggel heszél tételeiről, a kései káposzták termesztéséről, öntözőrendszerekről, paradicsomfajtákról, paprikahajtatás- ról, hogy íelüditi a fárasztó szellemi munkától, egész napos figyeléstől kissé pilledt bizottságot. Önfeledten hallgatják, helyeslőén pillantgatnak össze. Azután neki is különkérdé- sek'et tesznek fel. „Ügy van”, „Nagyon jó!’’, „Nagyszerű!”, — hallani ezek megválaszolásánál is. Nem sokkal később már fut a hír a gyerekek között: Biztosan ő lesz az első ... Aztán a kecskemétiek ..mezőnyében” gratulálnák az egyik fiúnak. — Sok szerencsét, Jóska ... — Ugyan, honnan veszitek? Hol van még a kiértékelés ... — Fiam, legyél csak nyugodt: Te leszel az első dísznövényes. . . Honnan, honnan nem érzik meg ezek a fiatalok, de mindkét esetben eltalálták. Az egyik szakmában Bagó Juliánná, a cserkeszőlői Vörös Csillag Tsz, a másikban Buzsik József, a Kecskeméti Községgazdálkodási Vállalat tanulója lett a győztes. Ügy kiugrottak, hogy már az eredményhirdetést megelőzően hozták nekik tanáraik az iratokat: Beutalókat a kéthetes külföldi üdülésre ... A dísznövényesek között egyébként „hengerelte":” a kecskemétiek: Buzsik József, Sánta Judit, Prekop Erzsébet, Szabó József foglalta el a négy első helyet, valamennyien a kecskeméti szakiskola tanulói. Körös- sy György igazgató és a tanári kar együtt örül a győztesekkel. Tóth István
