Petőfi Népe, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-05 / 130. szám
%gy villámcsapás — 150 ezer forint kár — A ta vaszi szent lék tanulságai Megjelent a termelőszövetkezetek tűzrendészet! szervezetéről és működéséről szóló tanácsi rendelet Ez év tavaszán lépett érvénybe a Bács-Kiskun megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának a tsz-ek tűzrendészeti szervezeA férj Az Állami Áruház dolgozóját, aki már sok éve Nagykőrösről jár át kecskeméti munkahelyére, nemcsak elismert kereskedőnek, de mintaférjnek is tekintik útitársai. Elismert kereskedő azért, mert mindig udvarias, barátságos, szolgálatkész. Vevőköre még a nagykőrösiek közül is kiterjedt. Szívesen átutaznak az áruházba, vagy látják el megbízatásokkal: Vásárolja meg a számukra ezt, meg azt, és tegye meg, hozza haza. Talán ezért is van, hogy soha nem látni őt csomagok nélkül. De ha nincs is megbízatása, az aktatáskája és necchálója mindenkor tömött. Reggelenként, munkakezdés előtt ugyanis rendszeresen bevásárol a kecskeméti piacon. Gyümölcsöt, zöldségfélét. Ezzel készíti elő az esti főzést, asszonya második műszakját. És ezért tekintik mintaférjnek. A napokban, a vonaton kedves epizódnak lehettek szemtanúi az útitársak. A reggel megvásárolt egy kiló zöldborsó nylonzacskóstul előkerült a vonaton és kedves ismerősünk borsófejtéshez kezdett. Ütitár- saival együtt ő maga is derült a vonatban legalábbis szokatlan elfoglaltságán. De mindenki megértéssel könyvelte el a magyarázatát: „A feleségemnek legalább egy félórát spórolok meg ezzel. Ö is estig dolgozik. És az asszonyoknak a főzésen kívül is mindig akad dolguk a háztartásban .. Mintaíérj? Talán inkább férj. A szó igazi értelmében ... P. I. PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Báos-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét. Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Vidéki lapok: :l-22. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 17a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díi 1 hónapra 13 forint férői és működéséről szóló rendeleté. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek tűzvédelmének biztosítására eddig ugyanis nem volt érvényben különösebb óvórendszabály. Az új tűzmegelőzést célzó rendelkezés előzményeiről és a várható eredményekről beszélgettünk Dudás István őrnaggyal, a megyei tűzrendészeti parancsnokság helyettes vezetőjével. — Az elmúlt évi 251 tüzeseit közül 123 alkalommal mezőgazdasági tüzekhez hívták a tűzoltókat Eács-Kiskun megyében. S az 1963-as statisztikában szereplő 1,1 millió forintos tűzkárból mintegy félmillió forint a termelőszövetkezetek gazdaságaiban keletkezett. Így, többek között, egy villámcsapás 150 ezer forint kárt okozott tavaly májusban az apostagi Duna Tsz-ben. Sajnos, jelentősen emelkedett a villámcsapás okozta tűzesetek száma. Míg 1962-ben 14 esetben, addig 1963-ban már 29 alkalommal vonultak ki villám- csapás áltál keletkezett tűzhöz a vörös riadókocsik. Ennek a szomorú növekedésnek az oka, hogy egymás után létesülnek szövetkezeteinkben a különböző szerfás épületek — istállók, juhbodályok, csibenevelők stb. —, de az építtetők villámhárítókat nem szereltetnek fel a létesítményekre. A tűzrendészeti szemléken megállapították, hogy megyénk termelőszövetkezeteinek csupán húsz százaléka rendelkezik tűzrendészetileg megfelelő szerfás épületekkel. — Természetesen mi is tisztában vagyunk azzal, hogy az új tanácsi rendelkezés sem fogja egyik napról a másikra megváltoztatni a tsz-ek tűzvédelmi felszerelését — folytatta Dudás elvtárs. — Viszont a tavalyi félmillió forintos tűzkár értékéből biztosítani lehetett volna Bács-Kiskun megye termelőszövetkezeteinek alapvető tűzvédelmi eszközeit. Az új tsz tűzvédelmi rendelet alapján a tűzrendészeti hatóság félévenként tart szemlét a közös gazdaságokban. Az ellenőrzés célja: Megvizsgálni a szövetkezetek önálló tűzvédelmi felkészü ltségét. — A tavaszi tűzrendészeti szemlék már befejeződtek. Az illetékes hatóságok megállapították, hogy még mindig nem szerezték be sok helyen az alapvető tűzvédelmi eszközöket — lapát, homok, víztároló, vödrök, stb. Az ellenőrzések tapasztalatait járásonként beszélik meg, és meghívják a tsz-elnököket, a tsz tűzrendészeti előadókat is. Eddig a bajai, kecskeméti, kiskőrösi és dunavecsei járásban tartottak tűzvédelmi tanácskozásit. Szombaton pedig a kiskunhalasi járás termelőszövetkezeteiben végzett szemlék tapasztalatait ismertetik majd a megjelentekkel. A tsz tűzvédelméről szólva, feltétlenül említést érdemel a termelőszövetkezeti önkéntes tűzoltómozgalom jelenlegi helyzete. A napokban fejeződött be az önkéntes tűzoltók járási versenye. S a résztvevő 393 csapat közül nyolcvankettő volt a tsz-tűzoltócsapatok száma. — Most, hogy a rendelkezéssel kötelezővé tették a megelőző tűzvédelem megszervezését a közös gazdaságokban is, reméljük, a jövőben jelentősen csökken majd az elemi csapásokból és a gondatlanságból származó tsz-i tűzesetek száma — fejezte be a tájékoztatást Dudás István őrnagy. <k) Bőséges nitrogénre van szükség a homoki gabonatermesztéshez Tápasztalatcsere Borbáson Csütörtökön Kecskemét határában, a Duna—Tisza közi .Mező- gazdasági Kísérleti Intézet bor- bási területén bemutatóval egybekötött tapasztalatcserét tartottak megyénk homokon gazdálkodó termelőszövetkezetei elnökeinek, mezőgazdászainak. Részükre dr. BUuer Ferenc, az intézet tudományos • osztályvezetője tartott tájékoztatást az istálló-, zöld- és műtrágyázási módszerekről, illetve azoknak a homoki rozstermesztésre gyakorolt hatásáról. Elmondotta, hogy a több mint 300 kísérleti parcellán ötödik éve tanulmányozzák a talajerőpótlás módszereit. A vizsgálat sokoldalúságát a többi között az is bizonyítja, hogy 21 féle vetésforgót alkalmaznak. Az osztályvezető szerint az eddigi tapasztalatok alapján bizonyítva látszik: A homokos területeknek. elsősorban nitrogénre van szükségük ahhoz, hogy eredményesen termesszenek rajtuk gabonát. Ezt a gazdaságoknak műtrágya formájában kell a talajba juttatniuk, minthogy a homokhátsági területek amúgyis szűkében vannak a «zerves talajjavító anyagnak, s ami van, az főként a szőlők és a gyümölcsösök alá kell. Évente azonban legkevesebb másfél mázsa vegyes műtrágyára van szükség holdanként, s a nitrogén-, foszfor- és kálitartalmú anyagok optimális aránya a következő: 2:1:1. Ám ha ezt megadják a talajnak, akkor a rozs több éven át, minden kockázat nélkül termeszthető ugyanazon a területen. Dr. Bauer Ferenc végül a zöldtrágyázási kísérletekről szólt, amelyek során bebizonyosodott, hog/ a zöldtrágyának vetett növény föld feletti részét nem érdemes alászántani, mivel az így lazán maradó talaj hamar kiszárad, s a talajpótló anyag nem fejti ki hatását. Célszerű tehát, ha a zöldtrágyanövényt megka- száiják a gazdaságok, s takarmányozásra használják fel. A kísérleti parcellák bemutatása után a résztvevők az intézet Parasztfőiskola melletti területére látogattak, ahol dr. Ve- zekényi Ernő kandidátus és szaktanácsadó számolt be a futóhomokon termeszthető takarmánynövényekkel kapcsolatos, egy éve tartó kísérletekről. Ki- lencfajta növénnyel, bükköny-, borsó- és lednekfélékkel kísérleteznek. A növényeket — napraforgóval vagy anélkül — zöldtakarmány, illetve magtermesztés céljából is vetik. Az eddigi megfigyelések szerint a homokon fehérjében legdúsabb a vio- letta-borsó. Az előadásokat és a bemutatókat hosszas vita kísérte. Kiadták az engedélyt Az új megyeszékhelyi fedett uszoda építésére kiadta az engedélyt a Kecskeméti Városi Tanács V. B. építési és közlekedési osztálya. A korszerű, fürdő a Béke és barátság parkban kap helyet. Az építkezéshez — melyre az idén 5 millió forintot fordítanak — már hozzákezdtek. A tervek szerint júliusban adják át rendeltetésének a Dunavecsei Járási Rendőrkapitányság új épületét. A járási párt- bizottsággal egy házban volt elhelyezve a kapitányság. Elköltözése után, a pártbizottság székházában nyer elhelyezést a községi pártalapszervezet, a helyi KISZ-szervezet és még két lakás kialakítására is lehetőség nyílik. Gejzírként lövellt a magasba... Szemtanúk a bajai Petöfi-szigeten egykor feltárt hőforrás sorsáról Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85 indes: 35 065w árok torkalata volt — illetve még ma is van! Ússza át a lavórt Mateovics István gépkocsivezető, aki Papp Ernővel egy udvarban lakik, ezeket mondta: — Talán tizenhat éves lehettem, de még ma is úgy emlékszem vissza azokra az időkre, amikor az olajkutatók a szigeten dolgoztak, mintha csak tegnap lett volna. Ott lábatlan- kodtam szinte mindennap a fúrótorony körül és többször is hallottam a geológustól, hogy Baja és Zombor között földgáznak kell lenni. Minden jel erre mutat. S ahol gáz van, ott az olajat is meg lehet találni a föld mélyén. Határozottan emlékszem arra is, hogy a fúró nyomán váratlanul feltörő forró víznek mennyire megörültek a bajaiak. Kérvényekkel, beadványokkal fordultak az akkori városvezetőkhöz: Építsenek termálfürdőt, fedett sportuszodát. A városatyák azonban egyikről sem akartak hallani. Később szinte szállóigévé vált ez a „híres” mondásuk: „Nekünk otthon van fürdőnk. A proli, ha koszos — ússza át a lavórt, ha nagyon koszos — váltson retúrjegyet!” Lehetetlen, haszontalan emberekből állt a város akkori vezetőségének négyötöd része. Az egyötöd kisebbség meg mit tehetett? Hiszen leszavazták mindenben, ami a nép javát szolgálta volna. Megérné a fáradságot S így volt ez a hőforrás kihasználási jogának megváltásával is. Az ellenzéki képviselők — élükön a még ma is élő dr. Nikolausz Béla ügyvéddel — hiába érveltek, követeltek, harcoltak a melegforrás hasznosítása érdekében, végül csak alulmaradtak. Pedig az olajtársaság már szinte nevetséges összeget kért a várostól. Csak éppen annyit, hogy a fúrásoknál dolgozó bajai munkások néhány havi bérét fedezze. De ezt sem kapta meg. — „Forró víz a földből? — kérdezték. — Ugyan! Még meggyűlne vele a bajunk! Csak hadd folydogáljon a Sugo- vicába. Ott igazán elfér!” Az olajtársaság elképedt ekkora ostobaság hallatán, és — ekkor robbantotta be a fúrást, földben hagyva az 1400 méter hosszú, 250 milliméter átmérő anyacsövet. Azóta immár negyven esztendő múlt el, és Baja dolgozói, akik számottevő többségükben a vízi sportok nagy kedvelői is, kíváncsian várják: vajon sikerül-e végül is megoldani, hogy a Petőfi-sziget alatt „szunnyadó” hőforrások feltárására sor kerülhessen? Reméljük, sikerül az oly köny- nyelműen ' elprédált természeti kincset megtalálni és a város lakóinak hasznára fordítani. Vass Imre természeti kincs ment veszendőbe. Papp Ernő posztógyári dolgozó még arra is emlékezett, mi indította az angol olajkutató társaságot a próbafúrások elkezdésére. — Abban az időben, ha nem tévedek, 1925 őszén, egy nyurga, erősen hátrafésült hajú férfi vadászgatott a szigeten. Külor- szági lehetett, mert törte a magyar nyelvet. Több alkalommal is voltunk vele rókalesen. Egyszer cigarettára gyújtott, s amikor a még égő gyufát eldobta, a földből hirtelen láng csapott fel. Meglepetésében, vagy örömében — nem tudom — elkiáltotta magát: „Gász! Gász!” De még valamit mondott, amiből csak annyit értettünk, hogy oil. Vagyis: olaj. Papp Ernő, a Hungarian Oil Syndical Limited próbafúrásainak több hónapig tartó munkájában csakugyan részt vett. ö is megerősítette Takács Imre állítását, hogy a földből feltörő forró víz azután még fél évig ömlött a Sugovicába, a bajai gyerekek nagy örömére, mert abban az évben még novemberben is fürödhettek a partnak íízqq a részén, ahol a levezető Körülbelül másfél hónappal ezelőtt írtunk a bajai Petőfi- sziget alatt rejtőző hévizekről, s arról is, hogy próbafúrásokkal bizonyára ismét nyomára lehetne bukkanni a húszas évek közepe táján feltárt hatalmas erejű hőforrásnak. Á cikk élénk érdeklődést keltett Baján: Többen levélben, telefonon arra kértek bennünket, foglalkozzunk továbbra is a hőforrás feltárásának lehetőségeivel. Az eredmény nem maradhat el, s ezért közölték a nevét néhány olyan idősebb embernek. akik szemtanúi voltak a Kispandur-szigeten végzett kutatófúrásoknak, sőt. a munkákban is részt vettek. „Ma már tudom" Elsőnek Takács Imrét, a Bajai Fehérnemű Gyár egyik szabászát kerestük fel, aki elmondta, hogy világosan emlékszik a húszas évek közepe táján feltárt hőforrásra. — Gejzírként lövellt a magasba a roppant mennyiségű forró víz, s hogy kárt ne tegyen a sziget akkor még dús növényzetében, levezették a Sugovicába. Ifjú fejjel akkor fel sem foghattam a hőforrás jelentőségét. Ma már tudom, ml- lyeű felbecsülhetetlen értékű
