Petőfi Népe, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-05 / 130. szám
Z. oldal 1964. június 5, péntek Újabb tüntetések Dél-Koreában Wilson moszkvai látogatása után Délkelet-ú/j!ai helyzetkép GYAKORLATILAG katonai megszállás alá került Szöul, Dél-Korea fővárosa. Hírügynökségi jelentések szerint a város negyedeit katonaság foglalta el. Az utcákon járőrök cirkálnak, a szöuli lapokat végsőkig cenzúrázva tudták csak kiadni, és a kijárási tilalom, bizonyos módosításokkal, továbbra is fennáll. Elsősorban természetesen, a tüntetésekről írt tudósításokat törölték az újságok hasábjairól, de igyekeznek kíméletlenül letörni minden bíráló szót, Pák Csöng Hi diktátor ellen. Ennek ellenére folytatódnak a nagyvárosokban a kormányellenes tüntetések. A felvonuló tömegek a rendkívüli állapot hatálytalanítását, valamint a gazdasági bajok orvoslását követelték. A legtöbb helyen határozottan a diktátor személye ellen irányulnak a megmozdulások. A kormány csütörtökön rendkívüli ülést tartott. A hivatalos szóvivő kijelentette ezzel kapcsolatban, hogy ha a városban továbbfolytatódnak a tüntetések és hasonlóan súlyos összetűzésekre kerül sor vidéken is, mint Szöulban, a rendkívüli állapotot a diktátor Dél-Korea egész területére kihirdeti. HAROLD Wilson angol munkáspárti vezér több napos látogatás után visszautazott Angliába. Moszkvában mondott televíziós beszédében így foglalta össze tanácskozásainak eredményét: „Az együttműködés és az igazi barátság lehetőségei jobbak, mint bármikor a múltban.” Ez a kijelentés igen kedvező visszhangra talált a szigetországban, valamint az is, hogy a munkáspárti vezér orosz nyelvű beszédében biztosította sok tízmilliós hallgatóságát: A brit nép nemcsak békés együttélésre, hanem együttműködésre törekszik a szovjet néppel. Az angol lapok a moszkvai tanácskozásokról közölt tudósításokban kiemelik a szerda esti búcsúvacsora egy mozzanatát. Wilson egy kifakult, viharvert vörös zászlót, egy veterán angol katona ajándékát nyújtotta át szovjet vendéglátóinak. Az ajándékozó John Crawford 1919-ben a brit intervenciós hadtest egyik tagjaként zsákmányolta ezt a lobogót Arhangelszkben, s most a szovjet nép iránti baráti érzelmei kifejezéseként küldötte vissza. Mértéktartó munkáspárti körökben hangsúlyozzák, hogy Wilson és tanácsadói a moszkvai eszmecsere alapján gúj javaslatokat készítenek elő a leszerelési értekezlet munkájának előmozdítáWASHINGTONBAN Johnson elnök fogadta a honolului értekezletről hazaérkezett Rusk külügyminisztert és McNamara hadügyminisztert, akik a Fehér Házban tájékoztatták az elnököt a tanácskozás eredményeiről. Nem adtak ki a tájékoztatóról hivatalos közleményt, de Johnson közölte. hogy Ball külügyminiszter-helyettes Párizsba utazik, majd Londonba látogat, ahol a helyzetről tájékoztatja a francia és az angol kormány tagjait. A kongresszus tagjai továbbra is bírálják Washington délkelet-ázsiai politikáját. Változatlanul azt állítja a legtöbb bíráló, hogy az Egyesült Államok beavatkozása Dél-Vietnam- ban jogtalan, és Johnsonnak előbb-utóbb le kell ülnie a tárgyalóasztalhoz a délkelet-ázsiai kormányokkal, ha meg akarja őrizni az USA pozícióját ebben a térségben. A szabadságharcosok egyébként egyik sikeres akciót a másik után hajtják végre, a lakosság teljes szimpátiájával találkoznak az ország amerikai ellenőrzés alatt álló területein is. EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN Hehru végrendelete Letartóztatták Ben Bella merénylőit Az algíri rádió csütörtökön* bejelentete, hogy letartóztatták a Ben Bella lakása előtt vasárnap este végrehajtott merénylet végrehajtóit. A merényletet követő napon már elfogták az autót, ahonnan a lövéseket leadták, valamint a kocsi utasait. Lefoglalták a merénylők fegyvereit és hétfő estére már lakat alatt voltot gyanúsított személy. Az algíri biztonsági szolgálat a keddi és a szerdai nap folyamán újabb letartóztatásokat hajtott végre, és szerda estig teljesen felgöngyölítette a merénylők bandáját. DELHI. (TASZSZ) Szerdán részlegesen nyilvánosságra hozták Nehru 1954. június 24-én készített végrendeletét. DzSaVaharlal Nehru meghagyta, hogy' halála esetén ne rendezzenek semmiféle vallási szertartást. „Nem hiszek az ilyen szertartásokban — írta végrendeletében — és úgy vélem, hogy a formaság, vagy a szokás kedvéért ilyeneket rendezni képmutatás, önmagunk és mások becsapása.” Nehru végrendeletében kifejezte azt az óhaját, hogy tetemének elhamvasztása után, hamvait repülőgéről szórják India földjére és egy maréknyit Allahabadnál — szülővárosánál — dobjanak a Gangesz folyó vizébe. A végrendelet hangsúlyozza, hogy a kívánságának nincs vallási jelentősége. Június 8-án és 12-én eleget tesznek Dzsavaharlal Nehru végakaratának: az indiai légierő repülőgépei nagy magasságból, előre kijelölt helyeken a földre szórják hamvait. Az „Ottó-hadművelet” z. Címeres levélpapírok A kerek arcú főpapot, aki a vatikáni palota előtt kiszállt az autóból, Spellmann bíborosnak hívták. Az Egyesült Államok legmagasabb rangú katolikus főpapja, és egyike azoknak, akik inkább politikusként, mint papként viselkednek. Spellmann érsek különösen jó barátságot tartott fenn az amerikai politikai szélsőjobb embereivel, s ezek sorában is a Dulles testvérpárral. E testvérpár egyik tagja, Allen, az amerikai kémszolgálat (CIA) későbbi főnöke, Spellmann látogatásának időpontjában Svájcban élt, egy eldugott kis villában, amely az amerikai titkosszolgálat európai fellegvára volt. Spellmann bíboros és XU. Pius pápa beszélgetésén nem kisebb dologról esett szó, mint a nemzetközi reakció és különösen a katolikus monarchista körök egyik kedvenc tervéről, az úgynevezett „dunai föderáció” felállításáról a hitlerizmus bukása után. Ottó a Pentagonban Ez a „dunai föderáció” persze nem lett volna egyéb, mint kissé modernizált változata a monarchiának. A legfontosabb tényező, a Vatikán számára olyannyira kedves Habsburg-ház visszakerülése a trónra, s hogy a kétfejű sas őrködjön a hitbizományok, földbirtokok és gyárak „biztonsága” fölött. A megállapodás megszületett. Röviddel később a Vatikán megbízásából külön futár száguldott Londonba Churchillhez, hogy a Spell- mann-vizit eredményeiről tájékoztassa. rhurcliill, aki akkoriban éppen azért harcolt Roosevelt elnökkel, hogy ne a katonailag döntő nyugati fronton, hanem a szovjet hadsereg előnyomulásának eltorlaszolása céljából a Balkánon szánjanak partra a szövetséges csapatok — helyesléssel fogadta a tervet. így hát egy fényes egyenruhába öltözött amerikai parancsőrtiszt néhány héttel később már egy sovány, angolbajuszos urat kalauzolt végig a Pentagonon, az amerikai hadügyminisztérium bonyolult folyosórendszerén. Kinyílt a vezérkari főnökök irodái felé vezető rácsos ajtó és az angolbajuszos úr — Habsburg Ottó — belépett a szentélybe. A szentélyben folytatott tárgyalásokon úgy határoztak: Megalakítják az ‘úgynevezett „Habsburg-légiót”, hogy a háború végén a dunai föderáció létrehozását megelőző politikai harcokban a Habsburgok nagyobb erővel léphessenek fel... Voltak p ersze haj ok. Egy főherceg megbukik Ilyen baj történt a Habsburg-ház egyik Dél-Ameri kában élő sarjával, bizonyos Albrecht nevű főherceggel (nem azonos a Magyarországon ismert Albrechttel). Ezt az urat a Pentagon és Ottó a Habsburg-légió élére szemelte ki „fővezérként”. Az amerikai hadsereg szabályai azonban megkövetelik egy kis „szellemi vizsga” letételét. A vizsgakérdések közül a közlegényeknek legalább 45- re, a tiszt jelölteknek 125-re kell fe- lelniök. Ezek persze nem valamiféle „egyetemi” kérdések, s Albrechtét ráadásul igazán úgy kérdezték, mint a kis főherceget a közismert viccben. A vizsgán azonban így is megbukott. Á Pentagon ajánlása ellenére sem tudott negyvenkét kérdésnél többre válaszolni. A „pótvizsgán” azután még rosz- szabbul szerepelt. A Habsburg-légió így hát „fővezér’ nélkül maradt. Ez persze inkább mulatságos, mint fontos epizód. Az igazán fontos az volt, hogy a külföldön élő osztrákokból csak alig néhány tucat embert tudtak összeverbuválni, aki hajlandó lett volna csatába menni a Habsburgokért. Ennél is komolyabb „baj” volt Roosevelt elnök ellenállása, aki nem nagyon szerette a királyokat — és ráadásul a katonai helyzet követelményeinek megfelelően Nyugat-Európában akart partra szállni. Roosevelt győzött, a Habsburg- légió terve megbukott. A háború nem a „dunai föderáció’ és az európai monarchisták szája ízének megfelelően alakult. Bécset és Berlint a szovjet csapatok foglalták el és a jaltai értekezlet Ausztriát is megszállási zónákra osztotta — kimondván azonban, hogy semmiképpen sem a Habsburgok hatalmát, hanem a Hitler által 1938-ban eltaposott Osztrák Köztársaságot kell újjáéleszteni... De a kulisszák mögött tovább folyt a „Habsburg-müvelet”. Közvetlenül Roosevelt halála után, 1945 májusában, Ottó újra elérkezettnek látta az időt, hogy új esélyeket „játsszon meg*. Ütlevélözön a Kreid-szállodában Egy napsütéses májusi napon Innsbruck közelében az ausztriai amerikai zóna határát őrző hórihor- gas tábori csendőr gondterhelten tolta fejebúbjára az MP feliratú acélsisakot. Két civil úr állt előtte. Az egyik, aki még mindig sovány volt és még mindig kis angolbajuszt viselt, lebilincselő mosollyal egy egész útlevélköteget terített ki a katonai csendőr elé, mint valami kártyacsomót. Kezében legyezősze- rűen szétnyitva egy belga, egy monacói, egy magyar, egy spanyol útlevél sorakozott — és ráadásul még a szuverén Máltai Lovagrend útlevele is, amelynek valamilyen Ősi feudális rendelkezés alapján még mindig joga van útleveleket kiadni. Ennyi útlevél előtt egy amerikai tábori csendőr sem maradhat érzéketlen, különösen, ha ezek az útlevelek mind olyan szép és bonyolult névre szólnak, mint „Habsburg Lotharíngiai Ottó”. így utazott be Ottó Ausztriába, ahonnan az 1913-es 2. § kitiltotta. Fivérével, Robert,tel együtt a határ ausztriai oldalán kocsit bérelt és az innsbrucki Krcid-szállodába hajVasárnap Mélykúton rendezik meg a megyei szántóversenyt Vasárnap, június 7-én rendezik meg a mélykúti Alkotmány Termelőszövetkezet egyik szántóföldi parcelláján a megyei szántóversenyt, amelynek időpontját az elmúlt év őszéről az összetorlódott mezőgazdasági munkák miatt helyezték át mostanra. A vetélkedőn a múlt évi járási szántóversenyek két-két legjobb helyezettje — összesen 14 traktoros — indul. A megyei verseny két első helyezettje részt vesz majd a június 11- és 12-én Mosonmagyaróvárott megrendezésre kerülő országos szántóversenyen. A Minisztertanács ülése A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Kállai Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese beszámolt a kormánynak a Jemeni Arab Köztársaság küldöttségével folytatott tárgyalásokról. A Minisztertanács a beszámolót jóváhagyólag tudomásul vette. Az Országos Tervhivatal elnöke az első negyedévi terv teljesítéséről, a munkaügyi miniszter a negyedévi bér- és munkaügyi helyzetről tett jelentést. A kormány a jelentéseket megvitatta és jóváhagyta. A földművelésügyi miniszter és az élelmezésügyi miniszter beszámolt a nyári mezőgazdasági munkákra, a gabona felvásárlására és tárolására történt felkészülésről. A Minisztertanács a beszámolót tudomásul vette, és határozatokat hozott. A Minisztertanács megtárgyalta és elfogadta a Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökének és a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökének a termelési tanácskozások vizsgálatáról szóló együttes jelentését. A kormány megtárgyalta és tudomásul vette a Hajdú-Bihar megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának munkájáról szóló beszámolót. A Minisztertanács a közlekedés- és postaügyi miniszter előterjesztése alapján — az idegenforgalom nagyarányú fejlődésére tekintettel — határozatot hozott az idegenforgalmi szervezet megerősítésére, országos idegenforgalmi hivatal létesítésére. A kormány tudomásul vette a földművelésügyi miniszternek a vezetésével Jugoszláviában járt mezőgazdasági küldöttség útjáról és a külkereskedelmi miniszternek az idei Budapesti Nemzetközi Vásár eredményeiről szóló tájékoztatását, majd napi ügyeket tárgyalt. (MTI) Mikojan Japánról MOSZKVA. (TASZSZ) Mikojan, a Szovjetunió miniszterelnökének első helyettese a szovjet parlamenti küldöttség Japánban tett kéthetes látogatása után nyilatkozott a Moscow News tudósítójának. — A szovjet emberek azt szeretnék, ha a japán politika kevésbé sodródna a külföldi politika uszályában, ha Japán a békés együttélés és a nemzetközi feszültség enyhítése érdekében erősebben és határozottabban hallatná hangját — mondotta bevezetőben Mikojan. — Ha a felek kölcsönös erőtattak. A szállodás hódolatteljes haj- longások közepette vezette be vendégeit az Inn folyóra nyíló legszebb erkélyes szobába. Ottó pedig nyomban bezárkózott fivérével. Aktatáskájából merített, finom levélpapír került elő, amelynek bal felső sarkában az osztrák császári és a magyar királyi korona domborművű lenyomata ékeskedett. Törvénytelenül osztrák területre lépve, ezen a trónkövetelésnek is beillő levélpapíron írta meg híres levelét Truman amerikai elnökhöz, Roosevelt utódjához. Ottó nem kevesebbet követelt, mint azt, hogy az amerikaiak ne ismerjék el az új Osztrák Köztársaság Bécsben megalakított központi kormányát, amely Renner szociáldemokrata politikus vezetése alatt állott. Ottó azt követelte Trumantól, hogy ehelyett a nyugati megszállási övezetekben létesítsenek „erős tartományi kormányokat”. A levélírót kidobják A levél világossá tette, hogy Ottó ideiglenesen a megszállási zónákra osztott Ausztria széttagolásába is beleegyezik, s politikai akciójának célja a köztársasági kormány szétverése, majd a politikai befolyás megszerzése a nyugati övezetekben megalakítandó tartományi kormányok felett... Alig küldte el a sok útleveles Ottó a Trumanhoz intézett levelet — egy másik címeres levélpapíron „kiáltványt” fogalmazott meg az „osztrák néphez \ A Renner-kor- mány a megszálló hatóságokhoz fordult, s azok nyugati tagjai az 1945-ös hangulatban igazán nem tehettek egyebet, mint kiutasították osztrák területről a hívatlan látogatót .., Ezzel végződött a második világháború után felélesztett „Ottó-had- müvelet”, s a makacs trónkövetelő kénytelen volt útrakelni a háború ''n' Er-"pában, ho-v újabb támogatók után nézzen. S az újabb támogatók hamarosan jelentkeztek is... (Folytatjuk.) Gómun Lödre feszítéseket tesznek, akkor a szovjet—japán kereskedelem már a közeli jövőben évi egy- milliárd dolláros forgalomra növelhető. — Láttuk, hogy az emberek nem vakok Japánban. Mind határozottabban bontakozik ki előttük az a veszély, amelybe azok szeretnék berántani az emberiséget, akik Hirosima elpusztítóinak örökébe akarnak lépni. flz afgán miniszterelnök nyilatkozata Mohammed Juszuf afgán miniszterelnök, aki gyógyüdülésen tartózkodott a Szovjetunióban, csütörtökön, hazautazása előtt a repülőtéren nyilatkozott a TASZSZ munkatársának. Hangoztatta: Az afgán kormány és nép őszintén kívánja, hogy Afganisztán és a Szovjetunió szoros együttműködésének és jószomszédi kapcsolatainak politikája folytatódjék. Mohammed Juszuf végül sok boldogságot kívánt a szovjet embereknek, és kifejezte azt a meggyőződését, hogy Hruscsov szovjet miniszterelnök még sok sikert ér el a népek közti békéért és barátságért vívott harcában. Mindenfelől — lllllllll mindé m*ő f NOVCSZ1EIRSZK. (TASZSZ) Walter Ulbricht, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke szibériai körútját folytatva csütörtökön délelőtt Novoszibirszkből Ir- kutszkba érkezett. BONN. (AFP) Hassel nyugatnémet hadügyminiszter befejezte athéni látogatását és szerdán este visz- szaérkezett Bonnba. ALGÍR. Algírba érkezett a DÍVSZ és a Nemzetközi Diákszövetség küldöttsége, s tanácskozásokat folytat, hogy Algírban rendezzék a IX. Világffjúsági Találkozót
