Petőfi Népe, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-02 / 127. szám

1964. június 2, kedd 3. oldal Amiről a grafikonok vallanak — Nem ez az első szép sike­rünk — mondja leplezetlen és jogos büszkeséggel Kosa Antal, a kecskeméti Aranykalász Tsz elnöke, amikor az irodája falán függő elismerő oklevél felől kér­dezzük. — Az 1500 szántóegy­ségnél kisebb területen gazdál­kodó tsz-ek kategóriájában már 1961-ben az ország első tíz kö­zös gazdasága közé tornásztuk fel magunkat, s elnyertük a forradalmi munkás-paraszt kor­mány dicsérő oklevelét. Múlt évi eredményeink alapján kate­góriánkban a 14. helyen végez­tünk. A megye hasonló területű tsz-einek versenyében — az MSZMP megyei bizottságának oklevelét érdemeltük ki, helye­zésünk elbírálása pedig most van folyamatban. Az eddigi út Négy éve került a két tsz egyesüléséből alakult kecske­méti közös gazdaság élére Kosa Antal/ Volt tennivalója, amíg mostani eredményeiket elérték. Majdnem 400 ezer forint mér­leghiány fogadta, s — ami ez­zel együttjárt — a túlnyomó­részt szegényparasztokból, ta­nyás gazdákból verbuválódott tagság elégedetlensége, bizal­matlansága. Első teendői közé a közös tu­lajdon iránti felelősség fokozá­sa, a munkafegyelem megszilár­dítása tartozott. Amikor a ve­zetőség megígérte, hogy a tsz havonta fizet munkaegységelő­leget, a gazdák hitetlenkedve csóválták fejüket. Az idén már ötödik éve kapják meg minden hónapban a tervezett munka­egység 60 százalékának megfe­lelő járandóságot. A kételyek eloszlottak, s ha néha-néha az elnöknek a termelést illetően aggályai vannak, maguk a gaz­dák biztatják, bátorítják őt. Hogy az elmúlt négy év mi­lyen fejlődést hozott, azt né­hány számbeli adat mindennél jobban bizonyítja. Az elnök néhány, papírteker­cset simít ki az asztalán. A milliméterekre beosztott mezőn kék és piros vonalak futnak cikkcakkban, egymást metszve. Az okos, terszerű gazdálkodás sokatmondó „lázgörbéi”. Kitű­nik belőlük, hogy például az egyesülés évének 19 és fél fo­Befejezés előtt ' A "Minisztertanács Tanácsszer­vek Osztálya, az Országos Terv­hivatal, a Földművelésügyi, a Nehézipari és az Építésügyi Mi­nisztérium részvételével néhány éve alakult mezőgazdasági tár­caközi bizottság legutóbbi ta­nácskozásán számba vette a mezőgazdaság villamosításának eddigi eredményeit és meghatá­rozta további feladatait. A beszámolókból megállapí­tották, hogy az állami gazdasá­gok és üzemegységeik 98,2 szá­zalékát már villamosították. Az állami gazdaságok villamosítása ezzel gyakorlati 1 tg befejeződött, mert ami még az idén hátravan, lényegében már nem egyéb a villamosenergia-ellátás bővítésé­nél. A termelőszövetkezetek és üzemegységeik 58 százalékába vezették be eddig az elektro­mos energiát... Ezzel a bekap­csolt tsz-ek mindegyikében meg­teremtették a lehetőségét a me­zőgazdasági munkák gépesítésé­nek. Az összes mezőgazdasági üzemeknek — beleértve a már száz százalékig villamosított gép­állomásokat is — 64,2 százaléka van ellátva villamosenergiával. Mindez túlnyomórészt az utóbbi három-négy évben történt. A Földművelésügyi Minisztéi’ium. a Magyar Villamosművek és az Országos Villamosenergia Fel­ügyelet. amely a munkát szak­mailag összefogj», irányítja, úgy számítja, hogy az eddigihez ha­sonló ütemben a mezőgazdaság villamosítása körülbelül a har­madik ötéves terv közepére tel­jesen befejeződik. rintos munkaegységértékét a múlt év végére már a 30 forin­tos váltotta fel. Vagy — ami még érzékletesebb mutató — a tagság közösből származó átlag- jövedelme azóta kis híján meg­kétszereződött: Az utóbbi két évben három, illetve kétezer forinttal „ugrott”, s 1963-ban csaknem elérte a 19 ezer forin­tot. A fel nem osztható szövet­kezeti alap négy év alatt egy gazdára vonatkoztatva a három­szorosára, egy boldnyi területet tekintve pedig a négyszeresére nőtt. A számok persze, bármilyen jó eszközei is a gazdasági fej­lődés szemléltetésének, rideg adatok. Számunkra az a séta tölti meg őket élettel, amit a tsz elnökével a gazdaságban te­szünk. A szép rendben tartott tehén­istállóba éppen a fejeskor ér­kezünk. Csak nemrég láttuk a felfelé ívelő vonalat, amely ar­ról tanúskodott, hogy az egy­kori 1780-ról tavaly már 3200 literre emelkedett az átlagos tej hozam. S most az elnök nyu­godt határozottsággal jelenti ki, hogy az idén a négyezer literes átlagot ostromolják. Itatásos borjúnevelés, három­szori fejés és takarmányozás: Ezek a biztosítékai célkitűzésük valós voltának. A TEGI-nek évente nevelt száz üszőből a leg­jobb tízet tartják vissza állo­mányuk javítására. Tízezer forint prémium — Jó ösztönző — folytatja az elnök — a gondozók megfelelő bérezése, premizálása is. A tej minden litere után a fejőgulyá­sok az eddigi 30 helyett 36 fil­lért kapnak, s övék a tervben szereplő 3000 literen felüli tej- mennyiség '50 százalékának a pénzértéke is. Petényi Sándor, a legjobb tehenészünk például tavaly csaknem 10 ezer forin­tot vitt haza, csupán prémium­ból. A szövetkezet gazdáinak má­sik büszkesége a baromfitelep, amelynek dolgozói a keltetés­től kezdve a tenyésztés munká­jának egész folyamatát maguk végzik. Az évente keltetett 65 ezer csibéből 32 ezret nevelnek fel itt. Ebből 18 ezret átadnak a feldolgozó vállalatnak, a bi tenyésztési célokat szolgál. A telep évente mintegy 400 ezer forint tiszta hasznot hajt a kö­zös gazdaságnak. Állományuk olyan jó hírű, hogy már a kö­vetkező évi keltetés „hozamá­ra” is vannak előjegyzéseik tsz-ekből, háztáji gazdaságok­ból. Szamóca, málna, gomba — Tavaly három hold szamó- cást telepítettünk, és fekete fó­lia alatt neveljük-e bogyós gyü­mölcsöt — magyarázza Kósa elvtárs, amint az ültetvény felé közeledünk. A fény megtörik a fóliatakarókon, s távolról úgy tűnik, mintha víz hömpölyögne a táblán. — Általános vélemény volt eddig, hogy a tsz-ek nem értenek a fólia alatti termesz­téshez. Mi, rá akarunk cáfolni e tévhitre. Augusztusban újabb 10 hold szamócást, valamint 20 hold málnást létesítünk. Az előveteményként termesztett ko­rai burgonya betakarítása után felszántjuk, megöntözzük a táb­lákat, s ezután kerül sor a te­lepítésre. A közelben agyaggal tapasz­tott tetejű, prizma alakú, hosz- szú épület húzódik. — A saját erőnkből idén lé­tesített gombatelepünk — hang­zik a felvilágosítás. — Összesen 70 ezer forintunkba került, de a négy bakhát alatt 260 négy­zetméter hasznos területen be­rakott gombacsírák egy év alatt „visszahozzák” a költséget. Nem egészen két hónap múlva már a kecskeméti piacon kínálják magukat az Aranykalász Tsz sampinyonjai... Végezetül azt kérdezzük az elnöktől: — Hogyan tovább? — Jól esik az elismerés, igye­kezetünk méltányolása — mond­ja megfontoltan —, de nem le­hetünk elégedettek. Javítani va­ló mindig és mindenütt akad. Eddig elért eredményeinket ál­landóan növelni akarjuk. Hi­szen minél eredményesebben gazdálkodunk, annál több a jö­vedelmünk. Az állam, a közös és a gazdák is így gyarapodnak. Jóba Tibor Hogyan lett Városföld szemináriumi téma ? Kedves vendégek jártak Városföldön. A kecskeméti já­rási pártbizottság meghívására az egyéves pártfőiskola egyik osztályának hallgatói látogattak el a fővárosból a Dózsa Ter­melőszövetkezetbe és az ottani állami gazdaságba. Az ország különböző részeiből verbuválódott, más és más terü­leteken — országos, megyei, já­rási szerveknél, üzemekben, vállalatoknál — dolgozó funk­cionáriusokat izgalommal vár­ták a vendéglátók. Érthető, hi­szen jónéhányuk részéről szak­mai, valamennyiüket illetően pedig politikai szempontból olyan véleményekre számíthat­tak, amilyeneket az átlagos kép­zettségű látogató kétségtelenül nem tud nyilvánítani. A szövetkezeti és állami gaz­daság azonban derekasan kiáll­ta a — hogy úgy mondjuk — tűzpróbát. Ez már akkor kez­dett érződni, amikor Kürtösi Károly tsz-elnök üdvözlő sza­vai után Török Péter, a Dózsa párttitkára ismertette a három és fél ezer holdas nagyüzem gazdálkodásának eredményeit. A tsz közös vagyona például, amíg 1960-ban 9 millió 200 ezer forint volt, az elmúlt év végé­re több mint 26 millió forintra növekedettt. Ezzel párhuzamo­san a 277 főnyi tagság 6000 fo­rint körüli átlagjövedelme is megháromszorozódott. A roha­mos fejlődésben nem kicsi a pártszervezet 34 kommunistája helytállásának a szerepe. A tájékoztató szót a ké­sőbb megszemlélt kitűnő szarvasmarha-állomány, az egy- egy hold után több mint 60 ezer forint bevételt biztosító 40 40 holdas öntözött szőlőiskola, a példás malacnevelő, hizlalda, ellető, majd a jól gondozott, gazdag termést ígérő gabona­táblák ..illusztrálták”. S ami feltűnt a pártfőiskolá­Jelentős eredményeket értek el a juhtenyésztésben Az orgoványi Rákóczi Tszcs gazdái csupán egy esztendeje foglalkoznak juhtenyésztéssel, de máris országosan kiemelkedő eredményeket értek el. Idén a 242 birkából álló állományuk­nak mintegy kilencven százalé­ka ellett, s így 241 kisbárányt neveltek fel — tizenkét kilós átlagsúllyal. Jelentősen növekedett a fejési átlag is. Jelenleg, naponta 235 liter tejet nyernek a hús-meri- nói fajták fejésénél. Az elmúlt évben birkánként 4,7 kilogramm gyapjút értékesí­tettek. Idén, ha az időjárás to­vábbra is kedvez, ez a szám előreláthatólag 4,9 kilóra emel­kedik. Fekete György soknak: A gazdaságnak arány­lag kevés az irodában dolgozó vezetője. Tetszett nekik az is, hogy a községi tanács végrehaj­tó bizottsága évente négyszer beszámoltatja a Dózsa vezetőit a közös gazdálkodás eredmé­nyeiről. — No, megszervezem a já­rásunkban, hogy a tsz-vezetők feltétlenül jöjjenek ide tapasz­talatcserére. — mondotta egy bogárszemű asszonyka, a szen­tesi járás nőtanácsának titkára. — Én viszont javaslom a vá­rosföldieknek, hogy látogassa­nak el Szany községbe, ahol a tsz-ben eredményesen foglal­koznak a lucernaszéna újszerű felhasználásával, a gépesítéssel. Mert látom, nem kis gond itt a hatalmas állatállomány ta­karmányozása —, így a Győr megyéből származó egyik elv­társ. Ilyen légkörben zajlott le az állami gazdaság megte­kintése is. Csík Antal igazgató rövid, de magvas tájékoztatója után megszemlélték a 13 ezer holdas nagyüzem központját, a magyartarka és a jersey keresz­tezéséből származó tehénállo­mányt; megnézték a gépi fejést; bekukkantottak a tejházba, ahol jónéhányan megkósolták az 5 százalékos zsírtartalmú tejet is. (Ha ilyen itókát árusítanak Pes­ten, felcsapnék tejivónak — je­gyezte meg az egyik vendég.) Éppen akkor jött híre, hogy dél­előtt hét állatorvos megvizsgál­ta a gazdaság 550 tehenét, s- csak egyetlen egyet talált nega­tívnak. Az eredmény a megen­gedett százaléknál sokkal jobb, így a gazdaságtól további 6 hó­napon keresztül, a következő vizsgálatig, 30 fillérrel drágáb­ban veszik át a tej literjét. Végül az újtelepítésű, s jövő­re termőre forduló 40 holdas barackos, a tavaly holdanként 50 mázsa terméssel fizető és 20 holdon telepített 6 éves tör­pealmás, s a 17 holdas szilvás megtekintésére került sor. A látottak végső össze­gezésekor az egyik ipari nagy üzem pártfunkcionáriusa meg­jegyezte: „Nem is gondoltam, hogy ilyen nagyszerűen fejlődik mezőgazdaságunk.” — Tapasztalatainkat elmond­juk a legközlebbi szemináriu­mon, amikor is a mezőgazdaság­nak a népgazdaságban betöltött szerepéről lesz szó — tette hoz­zá egy vállalati funkcionárius. Ki gondolta volna, hogy sző­kébb pátriánk két mezőgazda- sági nagyüzeme szemináriumi téma lesz — a pártfőiskolán. T. I. A válóperes hölgy Ebben a nagy vidéki ■üzlethelyiségben nem a kereskedelem árucikkeit árulják, hanem a 'jogi tudást. A „vevők” »sérel­meikre szeretnének or­voslást kapni, kátyúba jutott életüket rendbe hozni. Huszonkét asztal van a „boltban”. Mö­göttük ügyvédek ülnek. Fiatal, csinos nő ül le az egyik asztal elé és előadja kérését. — Válni akarok — mondja. — Válóok? — Sok is van — só­hajt az asszony. — Fér­jem ideges, szótlan, mo­gorva ... — Ez kevés. — Későn jár haza ■.. — Ezen kívül? — Sohasem vagyunk egy véleményen. Mindig ellentmond. Én zeneértö vagyok, ő botfülű, ín aludni szeretnék, ő éj­félig olvas. Én színházba szeretek járni, ő csak moziba. — Még ez sem eMg — csóválja a fejét az ügy­véd. — Iszik a férje? — Nem. —• Goromba? — Igen. — Mindig goromba? Az asszony egy pilla­natig hallgat, mire az ügyvéd halkan meg­jegyzi: — Ugyebár mindössze egyszer volt goromba. Amikor maga földhöz csapott egy porcelánfigu­rát. Az ő ajándékát... Az asszony csodálkoz­va néz az ügyvédre: — Honnan tudja? — Ok nélkül nem go­rombák a férjek. Rend­szerint az hozza őket ki a sodrukból, ha a vesze­kedés hevében a nő va­lamit a földhöz vág. A porcelánfigurát csak úgy gondoltam. Látom, elta­láltam. — Igen, egy herendi nyulat törtem össze. Husvétra kaptam tőle. Szóval nem akarok ve­le tovább élni! Kérem, indítsa ryeg a bontopert. — Tehát a férje ide­ges, szótlan, mogorva. — Igen. — Gondolom, azóta, mióta maga többször is válasz nélkül hagyta az ö kérdéseit és legfeljebb igennel vagy nemmel felelt. A válóperes asszonyka gyanakodva nézett az ügyvédre: — Ezt is tudja? — Száz eset közül ki- lencvennél ez a helyzet. Gyerünk tovább! Mindig ellentmond. Például ak­kor is, amikor le akar­ta beszélni arról, hogy megnézzenek egy unal­mas, bukott színdarabot. — Igen. Én kiváncsi voltam a „Kifacsart szí­vekre”. — Ö pedig az új Sica- filmet akarta megnézni. — Pontosan így tör­tént. — Mindenki meg akarta nézni az új Sicát, amikor a „Kifacsart szí­vek” ment. Botfülű ... Erről nem tehet. Szeret olvasni. Ez nem válóok. — De későn jár haza. — Ez már válóok len* ne, ha olyan helyen töl­tené az időt, ahol házas­társnak nem illik meg­fordulni. Például másik nőnél. — Mit tudom én, hogy hol jár... — Én tudom. Heten­ként háromszor esti könyvelést vállalt. így akarta összespórolni azt a 3800 forintot, ameny- nyibe az irhabunda ke­rül. — Micsoda irhabunda? — Amelyre maga olyan régen vágyódott. Már együtt is van a pénz. Az asszony szeme csil­logni kezdett: — Ez igaz? Azután gyanakodva kérdezte: — Honnan tudja? El­végre megyeszékhelyen lakunk, nem kisközség­ben, és ezért mégiscsak furcsa, hogy ... — Hogy én mindent tudok? Bevallom, hogy férje tegnap itt volt a kollégámnál — mutatott a szomszédos íróasztal­ra, amelyet csak tíz centiméter választott el az övétől. Most egy má­sik nő ült ott, akinek minden szavát hallani lehetett. Az ügyvéd a másik asztal felé intett: — Hát igy ismertem meg férjét. Akaratlanul végig kellett hallgatnom, hogy nagyon szereti ma­gát, hogy egész elhide- gülésüknek maga az oka. Ha férje megnézte volna a rossz színdarabot és nem ragaszkodott volna a jó mozihoz, akkor nem kezdtek volna veszeked­ni. Az irhabundával akarta kibékíteni. — De minek volt itt? Ő is válni akart? — Dehogy ... Pont el­lenkezőleg. Azt kérdezte a kollégámtól, hogy mi a helyzet, ha a feleség ok nélkül válni akar, de ő nem. akarja elveszíteni mert szereti. Beadjam c bontóperi keresetet? Az asszony egy pilla untig leforrázva hallga­tott, aztán mosolyogj nemet intett. Palásti László

Next

/
Oldalképek
Tartalom