Petőfi Népe, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-26 / 148. szám
1964. június 26, péntek 3. otäal NagY jelentőségű kezdeményezés II megye talajadottságainak megfelelő mezőgazdasági munkagépeket gyárt a helyi ipar Bács-Kiskun megye tájadottságai jelentősen eltérnek az ország egyéb területeinek jellegétől. Más munkagépeket igényel például a homoki szőlőművelés, mint a hegyvidéki. Ez is az oka annak, hogy mezőgazdasági gépgyáraink a megye egyes területeinek speciális igényeit nem tudják megfelelően kielégíteni, ezért a helyi erőforrások fel- használásával öntevékenyen kell ezt a problémát megoldani. Nagyüzemi szőlő — háti permetezőgép Erről tetoválták a minap KecsKemétan Erdősi Józsefnek és Glied Károlynak, a megyei pártbizottság titkárainak vezetésével az állami gazdaságok és a gépállomások igazgatóságai, valamint a megyei tanács vb mezőgazdasági osztályának vezető szakemberei. Megvitatták az új telepítésű szőlők, gyümölcsösök, a kertészet, a növény- védelem, . s a homoki szántóföldi növénytermelés gépesítésének helyzetét. A felszólalók megállapították, hogy az új telepítésű ültetvényeken is még a hagyományos kisüzemi gépekkel és módszerekkel dolgoznak. Többek között a széles sortávolságú szőlőkben háti permetező gépekkel folyik a növény- védelem. Sok szó esett arról, hogy a megye állami gazdaságaiban, gépállomásain a termelőszövetkezetek saját műhelyeiben számos olyan munkagépet szerkesztettek már, amelyek többé- kevésbé beváltak. A mélykúti Alkotmány Tsz-ben például igen jó szőlőtakaró ekét, a Kiskőrösi Gépállomáson szőlőnyitó ekét készítettek. Másutt az államtól vásárolt gépeket alakították át eredményesen. Ezek a kezdeményezések azonban egymástól elszigetelten csak egy-egy gazdaságban, vagy kisebb területen nyújtanak segítséget a termeléshez. A feladat most felkutatni a megye különböző gazdaságaiban szerkesztett jól hasznosítható munkagépeket, megállapítani róluk, hogy közülük melyik a legalkalmasabb sorozatgyártásra. Ne függetlenül egymástól Igen fontos tehát, hogy az elkövetkező hetekben gondosan felmérjék hol milyen új gépeket készítettek a gazdaságokban dolgozó tehetséges szakemberek. Részben azért van erre szükség, hogy ne kelljen egymástól függetlenül feltalálniok egy-egy műszaki megoldást, mert ez elaprózza az erőket. Javaslatok hangzottak el arra vonatkozóan, hogy az összegyűjtött műszaki adatok koordinálására egy megyei minősítő csoportot alakítanak, amely eldönti melyek azok a gépek, amelyek gyártását legérdemesebb elkezdeni. Többen szóvá tették azt is, hogy vannak olyan megyebeli szakemberek, akik fáradságot nem kímélve szerkesztettek különböző mezőgazdasági kisgépeket — önjáró permetező, talajművelő, trágyaszóró stb. —, de nem tudták bemutatni, vagy ha nyilvánosság elé is léptek vele, találmányuk azóta feledésbe merült. Ezeket fel kellene keresni és ösztönzést adni nekik, hogy újra kapcsolódjanak be a megye mezőgazdasága gépesítésének megoldásába. A tanácskozáson szó volt a gépek legyártásáról is. Nagyon lényeges — hangsúlyozták a megbeszélés résztvevői —, hogy már a jövő év elejére minél több speciális munkagép kerüljön a megye mezőgazdaságába. Ehhez anyagi erőforrásokra, megrendelésekre és gyártási kapacitásra van szükség. A párthatározat szrri it Ily módon az első lépés a megye különböző részein megszerkesztett és már használatban levő gépek minősítése. A célnak legjobban megfelelőket széles körben ismertetik, a gazdaságokban bemutatót tartanak velük. A megrendelések alapján az AGROTRÖSZT-öt megbízzák, kapcsolódjon be a gépek értékesítésébe. A gyártásra vonatkozóan a megyei pártbizottság ez év januári határozata alapján —, amely leszögezi, hogy a helyi ipar segítse a mezőgazdaság termelését — megbízzák a tanácsi vállalatokat és ktsz-eket a gépek előállításával. A megye mezőgazdasága valóban sajátos helyet foglal el a népgazdaságon belül. Gépi vonóerőből számíthatunk központi ellátásra, munkagépekből már kevésbé. Éppen ezért a helyi kezdeményezésnek nagy jelentősége van. Amennyiben a különböző gazdaságok vezetői, szakemberei, s a hely ipari üzemek eredményesen közreműködnek, megyénkben öntevéke- nyen/megoldható sok, a mező- gazdaság gépesítésével kapcsolatos probléma. Nagy Ottó Vasárnap nyílnak az építőtáborok A vasárnapi ünnepélyes megnyitóra készítik elő Bács-Kiskun megyében is az önkéntes ifjúsági építőtáborokat. Az első kéthetes csoportban ezernégyszázötven középiskolás lány érkezik a Bácsalmási Állami Gazdaság mátételki Braun Éva táborába, a Bajai Állami Gazdaság vaskúti Hámán Kató táborába, a Kunfehértói Állami Gazdaság II. számú üzemegysége Geisler Eta táborába, a Kiskunhalasi Állami Gazdaság ta- jói Martos Flóra táborába, a Városföldi Állami Gazdaság kiskunfélegyházi Furák Teréz táborába, a Helvéciái Állami Gazdaság lakiteleki és újbögi Bagi Ilona táborába és az Izsáki Állami Gazdaság koczka-te- lepi Kállai Éva táborába, ahol a nyári mezőgazdasági munkák elvégzésében segédkeznek majd. Június 13-án mind a nyolc kijelölt megyei építőtábor területén hozzákezdtek a sátrak és az ideiglenes konyhák felállításához. Időben elkészültek a fürdő- és az étkezőhelyiségek is. A lakiteleki, koczka-telepi, mátételki és kunfehértói építőtáborokban már június 16-án megérkeztek „az első fecskék”. Ugyanis itt tartották mintegy 750 általános iskolai úttörő részére a tíznapos őrsvezetői továbbképzést. Szombaton délelőtt történik majd az építőtáborok műszaki átadása, és délután — egy nappal a csoportok előtt — megérkeznek az ifjúsági brigádvezetők is. Vasárnap a délelőtti órákban mind a nyolc tábort birtokukba veszik a fiatalok. „Táptöltetek“ a gyümölcsösökben Hasznosnak ígérkező és segítségre szoruló kísérlet 1. EV NAGYSZABÁSÚ gyümölcsültetvényeink talaja nagyrészt sivár futóhomok, amelynek nagymértékű a szerv esanyag-sze- génysége. Istállótrágyával való elláthatósága a 1 minimumon aluli, s e tekintetben a közeljövőben nem remélhető számottevő javulás. « Ilyen kedvezőtlen körülmények ellenére is biztosítani kell az ültetvények maximális és szakszerű táplálását — hogy a gyümölcsfák kifogástalanul fejlődjenek és nagy terméshozamokat produkáljanak. Ezen túlmenően fokozni kell a gyümölcs minőségét, főleg az exportrészarányát. A termelés szakemberei és a tudomány művelői hazánkban és külföldön egyaránt folyvást kutatják a tápanyagpótlás korszerűbb eljárásait. — Ilyen módszerek: réteges alj trágyázás, árkos mélytrágyázás, intenzív zöld- trágyázás, nagyada- gú műtrágyázás, mulcsos' talajtakarás, tápoldatos talaj injektálás, per- A ” metező lombtáplálás. Tudományos célkitűzésünknek megfelelően e fejlett trágyázási módszerek alkotó szintézisén munkálkodunk, hogy a homoktalaj számára új, sajátszerű és gazdaságos tápanyagellátási technikát dolgozzunk ki. Célunk elérésében segítségünkre vannak a kemizálás adta lehetőségek és az istállótrágyának adszorbens segédanyagokkal való kiegészíthetősége. 2.EV N.EV Kev tápdugók” elhelyezésének keresztmetszete. Kísérleti stádiumban levő metodikánk a következőkben tér el az említett eljárásoktól: A szűkén rendelkezésre álló istáiSándorfi Ferenc szenvedélye Az átható olajszag a tágas udvarról beszüremlő forróságban még inkább meg- ülL a műhely levegőjét, amelyben kalapálás hangja, hegesztőpisztoly sziszegése és időnként felosattanó motorzaj' elegyedik. — Veszettül ette ez a Zetor az olajat — mondja valaki a műhely túlsó sarkában. — Az olajlehúzó gyűrű is: besült, muszáj kicserélni. Sándorfi Ferencet keressük, ezt a sokoldalú, régi munkást, aki tulajdonképpen szerelő a Hosszúhegyi Állami Gazdaság hildpusztai üzemegységének gépműhelyében, de mihelyt a kalászok színe smaragdzöldből szőkére vált át, a gabonaföldek ellenállhatatlan hívására kombájnra ül. hogy ott is eleget tegyen feladatának. Immár tizedik éve kombájnol — és nem is akárhogyan. __ Brigádszerelő voltam akkor — kezdi vi sszaemlékezését, amint helyet foglalunk a műhely előtt, a padnak kinevezett■ deszkaalkalmatosságon. — Az aratógépek „egészségőre”. Tíz éve még sok szakképzetlen fiatal került a gépre, nehézkesen, rosszul haladt a kombájnolás. „Ha a feleségemet magam mellé vehetem segéd- pezetönek, én szívesen í&Uilök a kombájnra”, mondtam a vezetőségnek. Ráálltak. Abban az évben az asszony közreműködésével 4800 mázsát verettem el. Egy év múltán már a kombájnosok megyei versenyének a győztese, 5000 mázsát meghaladó teljesítménnyel. Az első időkben AC típusú arató-cséplőgépre ültették, de a legutóbbi három évben már SZK 3-assal vívta meg a betakarítási csatát. — Melyek az SZK-típus előnyei? Elmosolyodik a „civil” kérdésre. — Nem porol annyira, mint amaz. Még fontosabb a talajkopírozó vágószerkezet. Régen minden egyes buckánál, hepehupánál emelgetni kellett a vágószerkezetet. Az SZK-ét beállítom egy bizonyos magasságra, és csak a nagyobb talajegyenetlenségeknél kell óvatosnak lenni. Sándorfi Ferenc tíz éve kapja meg az úgynevezett elsőségi prémiumot. Szenvedélye a kombájnolás. Különös gonddal választja meg váltótársát, akinek ő hozzá hasonlóan gépszerető, gépre vigyázó embernek kell lennie. Németh János, az idei váltótárs már kiállta a próbát: Nem első ízben lesz Sándorfi jobbkeze. Hajnali '4-kor a gép ápolásával — a zsírozással, tankolással, hűtőmosással — veszi kezdetét a kombájnos munkanapja. Már előző este, a „fájrontnál” észreveszi a füle, ha valamelyik alkatrész meglazult. Reggel első dolga ezt „utána húzni”. Hiszen kis bajból lesz a. nagy« s ha nem vigyáz, két-három napot is állhat a masina. Magára a vágásra csak akkor kerülhet sor, amikor a harmat már feiszik- kadt. — Estig megyünk egyfolytában. Ebédidőben váltjuk egymást. Ilyenkor szó sem lehet megállásról, a déli órák a leghasznosabbak. — Aztán a gabonák minőségére fordítja a szót. — Idén jók az árpák, a búza nemkülönben. Akad ugyan dőlt gabona is, de hát mikor nincs ilyen? Igaz, ezt bonyolultabb dolog kombájnnal betakarítani, sok az üres forduló és felényi a teljesítmény, mert csak egy irányba lehet vágni. — Ott lesz-e most is az élen, Feri bácsi? \ Szerény, szabadkozó mosoly. —... Nem tudom. Azon vagyok, természetesen, de nagy vetélytárs az új SZK 4-es. Mindenesetre amit lehet, kihozunk a „kisöccséböl” is! Mi bízunk hozzá, hogy a mostani eredménye sem marad alatta a tavalyinak, ami szintén több volt, mint ötezer mázsa. Sándorfi Ferenc az idén a hatodik X-be lép, de mint mondja: Ameddig erővel bírja, továbbra is kombájnol. S a lelkesedése mellett nem megvetendő előny a tíz év tapasztalata sem. — Jó munkát és jó teljesítményt! — Búcsúszavunkat elnyomja a műhelyben felzengő motorrobaj. Sóba, Titxw lótrágyát a kívánt mennyiségre egészítjük ki tőzeg, lignit, agyag, perlit, stb. pótanyagokkal. Ezek szintén nagyfokú talajfizikai és talajélettani tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyeket kemi- káliás tápelemekkel dúsítunk és szakszerűen kezelünk. E speciális tápkeverékeket a fák köré függőleges állásban, a felszíntői 80 cm mélységig helyezzük a talajba. Mintegy tápdugók és tápfalak szerepelnek a gyökérzónában. Belőlük egy-két évenként újabbakat helyezünk be a fák terebélyesedésének és gyökérzetük növekedésének megfelelően. A vegetációs periódusokban szükség szerint többször is, de főleg szárazság idején feltöltjük őket vízzel, illetve tápoldatokkal, amelyek gyorsan és veszteség nélkül szivárognak le a gyökérzethez. Mivel e talaj- beli készítlnények a* homoknál sokkal kedvezőbb adszorbens tulajdonságúak, a vizet és az oldott tápanyagokat hosszabban tartalékolják. A TÁPBUGÖK és tápfalak mintegy potenciális „táptölte- tek”-ként szerepelnek. Használatukkal képesek leszünk arra, hogy a gyümölcstermelés biológiai /folyamatait konkrétabban és kedvezőbben irányíthassuk. Az új módszer alapján az egyes döntő fejlődési szakaszoknál nélkülözhetetlenül szükséges kritikus tápelemeket időzítetten és nagy hatékonysággal adagolhatjuk. Mégpedig a termés kötődésekor, a gyümölcs fejlődésekor a rügy differenciálódásakor, érés kezdetén a minőség javításához és a vegetáció végén a téli fagyállóság fokozásához. Véleményünk szerint a kimunkálásban levő új technikánk színvonalasabb termelést fog eredményezni, mint az eddigi trágyázási eljárások. TUDOMÁNYOS kísérletező munkánkat egyébként három éve kezdtük el. Kísérleti ültetvényeinket a Duna—-Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet kecskemét-szarkási telepén létesítettük, a tájunkra jellemző homoktalajon. Mivel ültetvényeink fiatalok és még a termőkorba haladásuk előtt szeretnénk a gyakorlatnak eredményeket adni, kívánatos volna kísérleteket beállítanunk állami gazdasági és termel őszövetkezeti üzemi termőgyümölcsösökben is. Ezúton kérnénk ilyen irányú támogatást tájunk gyümölcstermelő gazdaságaitól. Munkánkat akadályozza a speciális gépi technika hiánya. A műveleteket talajfúróval, kézi szerszámokkal és kevésbé alkalmas gépi eszközökkel vagyunk kénytelenek végezni. MEGLÁTÁSUNK szerint az egész munkafolyamat gépesíthető és automatizálható lenne. Ezt az újító és gépkonsb-uktőr szakemberek segítségével megvalósíthatnánk, s így a komplett technika gyakorlatba való bevezetéséinél időt nyernénk. Szögi József
