Petőfi Népe, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-19 / 142. szám
t963. jfinius \9, péntek 5. oldal A szocialista brigádok íj kiskönyvtára sorozatiul gazdagodott az idén a szakszervezeti mozgalom könyvkiadása. A terv szerint 1964-től kezdve évente 4—5 füzet jelenik meg a Szocialista brigádok kiskönyvtára nevű sorozatban. A szakszervezetek XX. kongresszusa számot adott a szocialista brigádmozgalom lendületes elterjedéséről. A jelenlegi ösz- szes munkabrigád mintegy fele nevezett be a mozgalomba, illetve egy részük már meg is szerezte a kitüntető címet. A résztvevők tudvalevőleg vállalták, hogy nemcsak a termelésben állnak helyt, hanem élen járnak a műveltség megszerzésében és a szocialista magatartás kialakításában is. A már működő szocialista brigádok tehát minden szempontból példamutató közösségek, amelyek a legteljesebben igyekeznek megfelelni a mozgalom hármas jelszavának: Szocialista módon dolgozni, tanulni és élni. De az is bizonyos, hogy mind e címet viselő brigádok, mind pedig a többi munkabrigád között nem is egy kollektívában még csak kísérletezgetnek. Találgatják a legcélravezetőbb módszereket és keresik az utat, hogyan tegyék a lehető legjobban azt, amit egyébként önként, lelkesen, őszinte jószándékkal vállaltak. Ezért határozták el a szak- szervezeti könyvkiadás vezetői, hgy segítségére sietnek a brigádoknak. összegyűjtik az élenjárók tapasztalatait és a szocialista brigádok kiskönyvtára sorozatban valamennyi brigád számára hozzáférhetővé teszik. A sorozat első két kiadványa már megjelent. Fábri Tibor: A szocialista brigádvezető tevékén ysége című füzete a mozgalom jelentőségét, távlatait ismerteti. Részletezi, a brigádvezető feladatait, szól a mozgalomhoz való csatlakozás feltételeiről, a felajánlások megszervezéséről, az együttműködés, az ellenőrzés és az értékelés kérdéseiről. A sorozat második füzete Legidy Miklósné munkája, címe: A szocialista brigádok a művelődés útján. Azt taglalja, amiben a brigádok a leginkább különböznek a régebbi típusú munkacsapatoktól, tehát a művelődés kollektív formáiról, a szocialista magatartás fejlesztéséről szól. Ebben még kevés a tapasztalat. Ezért a füzet különösen értékes segítséget ad a brigádoknak. Készül a sorozat harmadik füzete, amely egy régi típusú munkabrigád fejlődését mutatja be attól kezdve, hogy csatlakozik a szocialista brigádmozgalomhoz, egészen addig hogy el is nyeri a címet. A negyedik füzet arról fog tájékoztatni, hogy mit tehetnek a szocialista brigádok a műszaki fejlesztésért, s milyen lehetőségeik vannak az újítómozgalomban. A sorozat füzeteit a szakszervezeti bizottságok díjtalanul bocsátják a mozgalomban. résztvevő brigádok rendelkezésére. M. N. I. BŐVÜL A QYÄR Múlt év őszén kezdték el építeni és előrelátható an június 30-án már át is adják a dolgozóknak az Alföldi Cipőgyár kiskunfélegyházi gyáregységének új épületét. Falai között öltözők, fürdők várják majd a női és férfi dolgozókat, de régi, szűk helyükről ide költöznek át a gyár irodái is. (Pásztor Zoltán felv.) Régi muzsikára, régi táncokat Elkészült a kecskeméti ifjúsági hangversenysorozat új évadjának terve. A hangversenyek alkalmával Európa-hírű művészek — a többi között Becher Mihály, Réti József és a Rio de Jane- iro-i zenei verseny győztese, Szabó Csilla — ismertetik meg a zenei műveltség elemeivel a fiatalokat. Két alkalommal a MÁV budapesti szimfonikus zenekara is szerepel. — adták ki a jelszót a hajósi művelődési otthon népi táncosai, akik C;:f- ra Jánosné tanítónő vezetésével ösz- szegyüjtötték, felelevenítették a lassan feledésbe merülő táncmotívumokaf Ezekből állították össze a Fonrjbaa — című táncjátékot. A kalocsai szabadtéri színpadon megrendezett Kulturális Szemle járási dísz- bemutatóján nagy sikert arattak és arany oklevelet kaptak. Az együttes tagjai között a fiatalokon kívül házaspárok, még nagymamák is találhatók, öltözetük a szekrényekből, ládákból előszedett eredeti hajósi népviselet. Csillogó fejdísz, fekete bársony felsőrész fehér fodorral a nyakban, gyöngyök, ropogósra keményített alsószoknyák, ciklámenszínű szoknya fekete csipke dísszel, fehér áttört hímzésű kötény, fekete harisnya és bársonycipő — íme a régi hajósi népviselet. A zenét is régi hangszerek: Két gombos harmonika és egy fuvola szolgáltatta a táncjátékhoz. A Magyarországi Német Dolgozók Szövetsége a csoportot eddigi munkájának elismeréseként egyhetes vendégszereplésre vitte Veszprém megyébe. A tervek szerint hat községben lépnek fel. Műsorukban énekszámok, magyar és német népitáncok, továbbá jelenetek szerepelnek. Remélhetőleg a hajósi művelődési otthon kultúrcsoportja nemcsak Veszprém megyei kőrútján szerepel sikeresen, hanem majd az augusztus 20-án, Keszthelyen megrendezésre kerülő Nemzetiségi Fesztiválon is. Megyei dalostalálkoxó Kiskunhalason CSAKNEM három évvel ezelőtt, a Debrecenben megrendezett nemzetközi kórusverseny tanulságainak mérlegelése közben merült fel a szakemberek körében az igény, hogy az országban működő több száz műkedvelő énekkart valamilyen egységes minősítési rendszer alapján rangsorolni kellene. A minősítés célja egyrészt az egyes kórusok jelenlegi színvonalának regisztrálása, másrészt szakmai tanácsadás és egészséges versenyszellem révén a színvonal állandó emelése, nem utolsósorban pedig azoknak az együtteseknek kiválogatása, me. lyek hazánk kóruskultúráját nemzetközi mezőnyben is — itthon vagy külföldön — méltóképpen képviselhetik. A Népművelési Intézet által azóta kidolgozott minősítési feltételeket és a versenyek lebonyolításának módját mintegy fél évvel ezelőtt hozták nyilvánosságra és közölték az öntevékeny énekkarok vezetőivjel. Ennek megfelelően a tavaszi kulturális seregszemlén legjobb eredményt elért (országosan mintegy 150) kórust ezekben a hetekben bocsátják tájegységenként országos minősítőre. Kiskunhalason vasárnap délelőtt kilenc Bács-Kiskun me90täc/hu:Ud-$f: macám (0tsda&£Ükíos kisitegítvy) Tizennegyedik fejezet TANULSÁG: NE ISMERKEDJ VILLAMOSON! Majdnem üresen csörömpölt a kilences villamos a Duna- parton, a Lánchíd felé. A délutáni csúcsforgalom már lebonyolódott, az esti még nem kezdődött el. Ezek nélkül a félórás tumultus-pauzák nélkül a kalauzok mind idegbetegek lennének. Talán öt-hat utas lézengett az egész kocsiban. Egyikük kedv- telve nézegette a villamosablakok felett végighúzódó hirdetménysort. Különösen a Nemzetközi Kutyakiállítás színes plakátja nyerte meg tetszését. Daxlit ábrázolt, babér koszorúval a nyakában. — Szép vagy — állapította meg fennhangon. — Csak görbék a lábacskáid. Biztosan angolkóros voltál kicsi korodban. A mellette ülő öregúr feltekintett az újságjából, aztán megsemmisítő pillantással mérte végig a meggondolatlan nyilatkozót. — A tacskók ilyenek, ezt minden iskolásgyermek tudja, kérem. — Jé, hát ez tacskó? — mosolygott derűsen, a sértődés legparányibb jele nélkül a pufók arcú, köpcös utitárs. — Mondhatom, gyönyörű kis állat. Nekem legalább is nagyon tetszik. És még sincsen benne az Űj Magyarban! — Hogyan, kérem? Miben nincs benne? — Az Üj Magyar Lexikonban. Tetszik tudni, én nagyon szeretem a keresztrejtvényeket. A múltkor megfejtettem egyet. Arra a kérdésre: „Rókavadászatra kitenyésztett kutyafajta” —, kijött a tacskó. Kíváncsi természet vagyok, valami közelebbit is szerettem volna olvasni róla. A tacskó címszó azonban hiányzik az Űj Magyar Lexikonból. — Kész skandulum — kiáltott fel a partnere. — Megnézte a daxlinál is? — Hogyne. Sőt, Gyuri barátom tanácsára, aki nagy kutyaszakértő, még a dáklit és a borzebet is kutattam. Hiába. Végre a kotorékborznál találtam rá. De ott is éppen hogy csak megemlítik. Annyi van róla, hogy a foxterrierrel együtt, odúkban lakó dúvadak irtására használják. Slussz! — Ennyi?!... — kapkodott levegő után Hókai Felicián. — Ennyit írnának mindössze a tacskóról? Felháborító! Egyszerűen megáll az ember esze!... Hát én elmondom magának, tisztelt uram, hogy milyen állat ez. Többet ér sok embernél. Nemcsak külsőre szép, de bátor, hűséges, értelmes, önfeláldozó. Ugyanakkor bölcs és megfontolt. Valóságos filozófusaikat. Oldalakat érdemelne a lexikonban. Képekkel gazdagon illusztrálva! És tessék! Arról kell értesülnöm, hogy még külön címszót, egy külön sort sem szenteltek neki a szerkesztők. Ez, kérem, a legnagyobbfokú felelőtlenség! — Nagyon szeretnék ilyen kutyát — ábrándozott zavartalanul a köpcös. — Amikor meglesz a pirostetős, verendás kis házam Rákospalotán, okvetlenül veszek egyet. — Helyeslem az elhatározását — bólintott növekvő szimpátiával az öreg. — Az én Mu- kim is tacskó. Hozzá foghatót nem talál az egész kerületben. Szívesen megmutatom... Itt lakom a Kokilla utcában. Ha kedve tartja, kísérjen el. Egy ugrás az egész. .. Egyébként, ha megengedi, Hókai Felicián vagyok. — örvendek, Ditró Géza — szorította meg a feléje nyújtott kezet a nyomozó. — Most éppen ráérek, köszönettel elfogadom a meghívást. Irtó kíváncsi vagyok rá. És ha majd segítene alkalomadtán az enyém kiválasztásában is... ' Szinte végszóra ért a villamos a Lánchídhoz. Leszálltak, átmentek a hídfő alatti kis alag- úton, és élénk beszélgetés közben gyorsan eljutottak az öreg nyugdíjas otthonához. Már a folyosóra kihallatszott Muki vidám csaholása, mert felismerte gazdája lépteit. Az kinyitotta az előszobaajtót, előre sietett, és felgyújtotta a villanyt, a konyhában is. — Hát ez volna az a bizonyos tacskó — mutatott leplezetlen büszkeséggel a szoba küszöbén szapora farkcsóválással jelentkező kutyára. Ditro lehajolt, és szeretőgyengéden simogatta végig Muki bársonyos nyakát. — És ez? — intett a nyitott ajtón át jól kivehető, vaslábazaton álló furcsa készülék felé. — Ez pedig ugyebár az a bizonyos Mukátor? (Folytatása következik.) gyei együttes lépett dobogóra. A bíráló bizottság elnöke Vásárhelyi Zoltán Kossuth-díjas karnagy volt, tagjai valameny- nyien élvonalbeli szakemberek. A bemutató után tartott megbeszélésen a zsűri tagjai értékelték a hangverseny tapasztalatait, tanácsokat adtak a karvezetőknek és kihirdették döntésüket a meghallgatott énekkarok minősítéséről. Hangoztatták annak jelentőségét, hogy megyénknek ez a 9 kórusa — a tagok és vezetőik lelkes munkájának eredményeképpen — bekerült az ország 150 legjobb énekkara közé és így országos szinten nyert minősítést. Ugyanakkor rámutattak néhány általánosan jelentkező hibára is, mint például a helyes hangképzés hiánya, a szép hangzás helyett a maximális hangerőre való törekvés és néhány esetben az előadott művek gondolati tartalmának félreértése. Vásárhelyi Zoltán az egyes énekkarok produkcióját alaposan elemezte. A ZSŰRI a meghallgatott kórusok között aranykoszorúra érdemeset nem talált. Ezüstfokozatot a következő együttesek értek el (a pontszámok sorrendjében): a kecskeméti Kodály - kórus Zsiga László vezényletével, mely örvendetes fejlődésről tett tanúságot, szebben, tisztábban, tartalmasabban énekelt, mint az utóbbi időkben bármikor; a már külföldön is sikerrel vendégszerepeit bajai Liszt Ferenc-énekkar Vígh László vezetésével és a jánoshalmi földművesszövetkezet vegyeskara Radványi Géza keze alatt. A kecskeméti Bartók-kó- rus NemesSzeghy Lajos vezényletével versenyen kívül lépett fel, mert már egy héttel előbb, Cegléden elnyerte magas pontszámmal az ezüstkoszorút, a zsűritagok nem hivatalos véleménye szerint azonban mostani produkciójuk felülmúlta a ceglédit. Bronzfokozatot négy énekkar ért el: a Kalocsai Művelődési Ház kamarakórusa (Lakatos Istvánná), a Solti Művelődési Ház vegyeskara (Gvurkity Bódog), a Tiszakécskei Földművesszövetkezet női kara (Kovács Gézáné) és a Kiskunfélegyházi Fegyveres Erők Klubja vegyeskara (Kapus Béla). HA A KARVE2ETÖK a kapott bírálatokat és útmutatást, a kórustagok pedig az egymás meghallgatása által szerzett tapasztalatokat további munkájukban hasznosítani fogják, akkor remélhetjük, hogy a ’ két év múlva sorra kerülő legközelebbi minősítőn megyénk énekkara a mostaninál nagyobb sikerrel és jobb eredménnyel szerepelnek majd az országos mezőnyben. Kör bér Tivadar
