Petőfi Népe, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-16 / 139. szám
3. »Mal 1364. .június 16, kedd fi szakma ifjú mesterei Fehér—kék—zöld—sárga lámpák villognak — a motorban lejátszódó munkafolyamatokat szemléltetik. Egy gomnyomás éa máris működik a gyalugép, elalszanak és kígyóinak az automatikus íaluvilágításá makett fényei. A mérőkészülékeik, bonyolult gépek és műszerek rengetegében furcsa szerkezet hívja magára a figyelmet. Hangulatlámpa mellett vekkeróra, amely ébresztéskor bekapcsolja a kévéfőzőt és mire kibújik az ágyból, friss feketére várja a boldog tulajdonost. Érdekes, ötletes kiállítás mutatta be a megyei tanulóképzés ez évi eredményeit a Kecskeméti 607. sz. Helyiipari iskolában. A nagyteremben a lakatos, autószerelő, híradástechnikai, villamosipari, reszelőgyári, esztergályos, géplakatos szakmák tanulóinak remekei sorakoztak. Szakértelemre, kézügyességre vallott a bemutatott tárgyak tökéletes kidolgozása, de az alapos munka jó néhány darabnál friss ötletek érvény rejuttatásával, modern formatervezéssel, élénk színösszeállítással párosult. A „vasasok” ugyancsak kitettek magukért, de nem maradtak mögöttük semmiben a „bútorosok” és a ruhaipari tanulók sem. A szép, ízléses kivitelű bútorok készítőik ügyességét dicsérték. A ruhaipari tanulók munkái is nagyon tetszettek, a legújabb divatvonalak jegyében készültek. Az ipari tanulók hagyományos kiállítása a szakma ifjú mestereinek tudását és az oktatók eredményes munkáját tükrözte. A kiállítás megrendezéséért külön dicséret illeti a kecskeméti iskola vezetőit és tantestületét, közülük is Kovács Gergely és Báron László tanárokat. V. Zs. A kiállítás munkadarabjait kategóriánként díjazták. A díjazottak közül is legszebbnek a képen látható szárnyas fúrógépet tartotta a zsűri. Készítője: Yeszelei Sándor, a Kiskőrösi Vegyesipari Ktsz tanulója. A nagy munka küszöbén Jakabszállás két termelőszövetkezeti csoportjában, a Népfrontban és a Haladásban ösz- szesen 2080 — ebből a közös táblákon mintegy 600 — holdon kell a zömében rozsból álló gabonát learatni. Minthogy e munkát teljes mértékben kézi erővel végzik, körültekintő szervezésre van szükség, hogy idejében, ne túlérett állapotban kerüljön a termés kasza alá. Összevont taggyűlésen A hatalmas munka megszervezéséről beszélgettünk Ácsai József elvtárssal, a községi pártszervezet titkárával. Elmondotta, hogy a pártvezetö- ség és a helyi tanács végrehajtó bizottsága több mint két hete közösen megtárgyalta a betakarítás tennivalóit. Az ily módon meghatározott feladatok megoldását az elmúlt szombat délutánján a négy — két tszcs- és egy-egy községi, illetve gépállomási — pártalap- szervezet 76 tagja a 15—15 tagjelölt és pártonkívüli aktivista bevonásával összevont taggyűlésen részleteiben is megvitatta. Megszervezték az aratópárokat Mindegyik tszcs-ben elegendő számban „összehozták” már az aratópárokat. A közös gabonaföldek letakarítóinak a személyét illetően a szövetkezeti gazdaságok vezetőségi, majd közgyűlésein döntöttek, s ezeken a részesedésük arányát is meghatározták. Eszerint a gyengébb terméssel fizető területek minden holdja után — szalma nélkül — 80 kiló szemet kap egy- egy aratópár, az „erősebb” gabonánál pedig a szem- és a szalmatermés nyolcadrésze az övék. Minden hold letakarítá- sára megkötötték a szerződést, Közös szérűn Ami a cséplést illeti, az előző évek gyakorlatától eltérően nem három, hanem négy gépállomási gépet vesznek igénybe. Ezt a jóval többnek ígérkező termés, a nagyobb tömegű szalma, s a gabonaföldek területének mintegy 450 holddal történt növelése indokolja. A tszcs-gazdák soraiból három cséplőcsapatot már több mint két hete összeverbuváltak, de a negyediknek a megszervezésével is a vége felé tartanak. Ennek sikeréért a két tszcs-elnök felelős. A géphúzatás, s ezzel a csép- lés Idejének a csökkentése végett a pártszervezet és a tanács vb, valamint a összevont taggyűlés is úgy határozott, hogy azok a tszcs-gazdák, akiknek 50 keresztnél kevesebb a gabonatermésük, csak. közös szérűn csépeltethetnek. A szállítás rendben, a tárolás még nem. A szállítás lebonyolítására a gépállomás elegendő számú zetort bocsát a szövetkezeti gazdaságok rendelkezésére. A gazdák cseretermény ellenében mintegy 300 mázsa H-rozs- vetőmagra jelentették be igényüket. Az ezért járó, s 10 százalékkal több szokványgabona Kecskemétre, illetve innen a vetőmagnak Jakabszállásra történő szállításához a MÁV megfelelő mennyiségű vagonról gondoskodik. A betakarításban egyedül a gabona tárolása okoz gondot, bár csak arra az esetre, ha a nagy munka idején esik az eső. A két tszcs közös területeinek a szemtermését száraz állapotban azonnal átadják a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalatnak, amely helyben egy 40—50 vagon befogadóképességű színt bérelt a gépállomástól. Az esetleges nedves gabona tárolására azonban egyelőre nincs a községben lehetőség. E probléma megszüntetéséhez a járási tanács segítsége szükséges, netán annak engedélyezésével, hogy bizonyos ideig valamelyik tanteremben tárolhassák Jakabszálláson a gabonát. T. I. A póznás ember Szokatlan látvány állít meg a tiszaúj- falui Alkotmány Termelőszövetkezet csalamádétáblája mellett. Jó száz- méternyire bent egy ember áll, kezében furcsa szerszámot lengetve. Az akácpózna végén — mint ostornyélen a csapó — tarka rongyfűzér suhog. —- Ha-hajj! Ha- hajj! — rikkant nagyra nőtt ostorával az eget fenyegetve, aztán fürgén odább kocog egy dobásnyit. Valami ősi áldozati szertartás kelt életre a Tisza mentén? Esőistent hívja, vagy a földet szikkasztó forró déli szelet űzi? — fordulnak meg bennem a legképtelenebb gondolatok, amíg keresztül vágok a csalamádé- táblán. Furcsa foglalatossága teljesen leköti a söprűbaj szú öreg magyart, csak akkor vesz észre, amikor ráköszönök. Viszonzásul megböki a kalapja szélét — úgy látom, nem veszi jó néven, hogy zavarom. Fél szemmel az eget kémleli addig is, amíg kérdésemre válaszol: — A galambokat hajtom. Látja, mennyi van. Ha én itt nem lennék, mind kivágnák a borsót. Mert azt vetettünk a csalamá- dé mellé. Csakugyan népes galambraj köröz felettünk, de jó magasan. Ügy látszik, a szárnyas tolvajoknak is szokatlan a félelmetesen suhogó valami. Amikor elhúznak a közeli tanyák, felé,, megenyhül az öreg madárcsősz. Még arra is hajlandónak mutatkozik, hogy amíg elszívunk egy „Kossuthot” beavasson szakmája fortélyaiba. — Tudja, az a fontos, hogy mindig mozogjon az ember, mert ha megáll, mindjárt megülik a vetést. Akkor pedig megnézheti a szövetkezet a borsóját. — Mit fizet a termelőszövetkezet ezért a munkáért? — Egy és egynegyed munkaegységet naponta. — válaszol Juhász Imre bácsi. Aztán elmondja, hogy az Alkotmány Tsz nyugdíjasa. Még jól bírja magát, hasznát veszik a gazdaságban. Eddig a majorság környékét tartotta rendben, most meg — hogy a madarak rákaptak a borsóra — megbízták a csősz- ködéssel. Jól jön az a kis pénz a nyugdíj, meg a háztáji jövedelem mellett. — Nem unalmas itt kint egyedül? — kérdezem a búcsúzásnál. — -Már hogy lenne unalmas? Nagy figyelmet kíván ám ez a munka. Meg aztán itt a pipa is — teszi még utána, és vállára kapva a póznát, indul ismét a galambok után. B. D. A félköralakú homokbucka bokrai között sétálok. Vasárnap délután van, s lent, a bucka tövében, a sebtében összetákolt szabadtéri színpadon a Kecskeméti Katona József Gimnázium irodalmi színpadának tagjai műsoroznak. A hallgatóság soraiból olykor taps, nevetés hangzik fel. — Ugye szép ez a táj? — szól mellettem valaki, s ahogy odanézek, látom, javakorabeli parasztember az illető. Mit válaszoljak? Hatalmas nyárfák vesznek körül, távolabb is nyárfák, tövükben megbúvó tanyák, s itt, a közelben, a pompás ménteleki iskola. Tömör, esőt ígérő fellegek a szántóföldek fölött.' — Ez bizony szép — mormolom félhangosan, de újdonsült ismerősöm (közben bemutatkozik: Takács Józsefnek hívják) máris kap a szón: __ No, azért ne túlozzon az elvtársi Me rt ami igazán szép, az arrább van. Nagy gépek simítják el a dombokat. Lánctalpasok. — Sóhajt egyet, aztán így folytatja: — Bár csak már tiz évvel ezelőtt megkezdték volna! Hol tartana már azóta a termelőszövetkezeti Az Alkotmány, aminek a tagja vagyok: — Most hol tart? __ Nem mondom, nem állunk roszsz ul. Tavaly az egy tagra jutó átlagos jövedelem 25 ezer forint volt. Illetve majdnem annyi. Azonfelül a háztáji. A troJttorosok pedig harmincesten jelül kaptak. Meg is érdemelték, dolgoztak éjjel-nappal. — Van sok traktoruk? — Nem mondhatnám, hogy sok van. Most csak három üzemképes. A két kormos le van robbanva. Rettenetes ócska volt mindegyik már akkor is, amikor megvették. Mondtam is az elnökünknek, Galisz Györgynek, hogy jobb lett volna helyettük egy újat venni. Azt válaszolta, hogy: „Jó gépeket csinálunk mi ezekből, lózsi bácsi.'” Majd meglátjuk, mondtam én erre, de aztán csakhamar bedöglött mindegyik, s az elnök is elismerte, hogy igazam volt. — Jól megvannak az elnökkel? — Mi? A lehető legjobban! Különben már régóta nem volna elnök a Galisz elvtárs. Mint ahogy leváltottuk a korábbi elnököt is, aki a tagság egy részének kedvezett, a többivel meg nem törődött. Tetszik tudni, nagy volt a rokonság, aztán tudja, hogy van az ilyenkor. Végül is meg sokalltuk, és amikor összejöttünk közgyűlést tartani, felálltam és étereken megmondtam, hogy új elnökre van szükség, s erre a posztra az agronómus lenne jó. Mert a Galisz elvtárs agronómus volt itt akkor. El is vállalta az elnökséget és derekasan végzi a dolgát, éppúgy mint az új mezőgazdász, Dudás Sándor. — Akkor szent a béke a tagok és a vezetők között... — No, már akivel. Mert a kétszáznyolc ember között sokféle akad. Olyan ás van egynéhány, akinek legfőbb gondja az, hogy lépten-nyomon keresztezze a közös szándélcot. Az egyik közülük jó néhány hónapon át felé se nézett a szövetkezetnek. Mondom a brigádvezetőnek, hogy menjen már el a jó emberhez, és invitálja meg egy kis munkára. Azt mondja, hogy ö már sokszor volt, kérte szép szóval, fenyegetéssel is, nem használt. Menjek el inkább én, hátha rám jobban hallgat. Jól van, mondom. Késő este bekopogok az illetőhöz. Szólok neki, hogy másnap reggel jöjjön be hatkor a majorságba, villával. A birkaólból ki kellene hordani a trágyát. Erre ő mismásol, hogy répát kell kapálni, meg ez, meg az. Azt felelem, hogy télen nem kellett kapálni és akkor sem nézett felénk. És gyorsan hozzátettem, hogy amennyiben nem jön, máris ugrik a büntetés. Tetszik tudni, amit a közgyűlés határozott meg ilyen esetekre. Reggel aztán ott is volt az illető, villával. JÓZSÍ bácsi most már egészen belemelegedett a beszélgetésbe. Kérdezés nélkül mondja tovább: — A másik eset nemrégen történt. Egyik tagunk három hold szamócát vállalt százalékos művelésre. Ám alighogy elkezdtek pirulni a szemek, suty- tyomban máris szedegetni kezdte, és hordta befelé Kecskemétre, a piacra. Anékül, hogy a tsz-nek elszámolt volna az árával. Nem nézhettem sokáig a dolgot, figyelmeztettem a vezetőséget. Az illető rajtavesztett a piacolásra, mert a vezetőség, mint azt ilyen esetben előírja a közgyűlés határozata, eltiltotta a szamócástól. Kar volt azért a pór száz forintért, me*t igu legkevesebb húszezertől esett el. De hát büntetlenül senki nem károsíthatja meg a közöst. Az utóbbi mondat bibliai mondásnak is beillene. Talán parasztságunk új erkölcsének láthatatlan bibliája íródna? Az, minden bizonnyal. De hát milyenek is az új erkölcs kibontakozásának lehetőségei ? Az Alkotmány Tsz valamennyi gazdája a ménteleki tanyavilágban él. Ám az itteni iskola környékén mind többen vásárolnak telket, nem utolsósorban azért, mert már állnak a villanyoszlopok, s a csigákra is föltekerték a huzalt — az iskolában rövidesen kigyullad a fény. Jövőre művelődési otthon is épül az iskola mellett. S akkor a fiataloknak az italbolton kívül más, nemesebb szórakozási lehetőségük is lesz — ami méginkább kedvet ad nekik az ittmaradáshoz. Mert ahhoz ugyan szükséges a jó jövedelem, de korántsem elég. A fiatalok igénye ma már nem zárul le a motor- kerékpárral. Most is legalább harmincat látni egymás mellett. De a Pannóniánál fontosabb: a távlat. Az, ami a fiatalok számára lehetővé teszi a világ birtokba vételét. Mindezt jói meghányjuk-vetjük Józsi bácsival. S egyszer csak elkezd számolgatni az ujjain. — Ahhoz, hogy kölcsönt vegyek fel az OTP-nél, még ötezer forintra lesz szükség. De ezt a nyáron összerakom, inkább vasárnap sem pihenek. És jövőre én is megkezdem itt az építkezést. Hatvani Dániel Beszélgetés a alatt
