Petőfi Népe, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-03 / 128. szám

9. MB* tm. SMm t merit* *Az egy főre eső társadal­mi munka értéke megyei át­lagban 52,80 forintot ért el, és az egész évre jutó fejlesz­tésre fordított kiadás 25,3%- át végezte társadalmi munká­ban a lakosság..— olvasom a megyei tanács 1963. évi gaz­dálkodásáról szóló jelentés­ben, amelyet április közepén fogadott el a tanácsi testület, és amelyet azóta is gyakran elővesznek, tanulmányoznak a tanács tagjai. Közben a fülembe csenge­nek azok a bizonyos tanács­ülésen elhangzott felszólalá­sok, amelyek szinte kivétel nélkül hangsúlyozták: Mind a tavalyi gazdálkodásról szóló zárszámadás, mind az idei költségvetés tömérdek szám­adata mögött az ember van, őt szolgálja a költségvetés mipden egyes tétele, amely lépésről lépésre útban, jár­dában, vízműben, egészség­házban, bölcsődékben stb. ölt testet. Az imént, a jelentésből ki­ragadott idézet nekem is ön­kéntelenül az embert, a köz­életi embert juttatta eszembe. Hiszen a társadalmi munká­nak — az országosan is di­cséretes — értéke nem terem­tődött meg önmagától. Nem a véletlen szüleménye, hogy az 1962-ben tervezettnél több út, járda, vízvezetékhálózat épült meg. A munkában való rész­vételre szervezni, házról ház­ra járni, lelkesíteni kellett a lakosságot, ismertetni, ma­gyarázni a törekvéseinket és — példát mutatni a munká­ban. Szinte filmszerűen elevene­dik meg előttem a kép, mint népesedik be a kiskőrösi vas­útállomás. A kővel megrakott vagonok mellé szekerek, ko­csik sorakoznak, s a tanács­tagok irányításával megkez­dődik az anyagszállítás az út­építéshez. Társadalmi mun­kával. .. Ágasegyházán ta­nácstagok „vezényletével”, az egész napi munka után ár­kot ásnak az emberek, a víz­hálózat lefektetéséhez... Kis­kunhalason a szociális és kul­turális állandó bizottság ta­nácskozik segélyek odaítélé­séről, kórházi ápolási díjak elengedéséről... Géderlakon Ez gyakorlatilag ugyanis azt jelenti, hogy a nem­zetközi osztályharc fő frontja még állami síkon sem a szocia­lista és a kapitalista országok között húzódik, hanem a szocia­lista és az imperialista országok között; ennek következtében nem kevés kapitalista állam egyes fontos nemzetközi kérdé­sekben szembekerül a vele vi- lágriézetileg pedig egy oldalon — a kapitalizmus oldalán — ál­ló imperialista országokkal és a szocialista országok álláspontjá­val ért egyet. Bizonyítja ezt számos ENSZ-beli szavazás is. Az imperializmus fojto­gató gyarmati rendijéből kisza­badult országok skálája széles. S itt nem is csak arra a két „végletére gondolunk, amelyek egyikét a dél-vietnamihoz ha­sonló imperialista bábkormá­nyok képviselnek, másikat pél­dául a Vietnami Demokratikus Köztársaság vagy más szocialis­ta volt gyarmati, illetve félgyar­mati ország. Széles a skála e két véglet között is: A jelentős nemzeti tőkés osztállyal, néha már kialakuló monopoltőkés kö­rökkel is rendelkező szabályos kapitalista rendben élő államok­tól (pl. India), egészen a kapita­lista úttól elforduló, attól tuda­tosan távolodó országokig, mint Algéria, Mali, Ghana stb. Már e néhány példa — a kü­lönböző jellegű országok, ame­lyek egyes típusait olyan pél­dákkal jeleztük, minit Dél-Viet­a mezőgazdasági állandó bi­zottság tagjai tanakadnak, milyen módszerekkel segíthe­tik a helyi gyenge tsz előbb- rejutását... Vége-hossza nélkül lehetne sorolni tovább a tapasztalato­kat, a lakosság választott képviselőinek közéleti tevé­kenységét. A fáradságos mun­kát, a sokrétű gondokat, ame­lyeket a választók bizalma jóvoltából, napi kenyérkereső munkájuk mellett önzetlenül magukra vállaltak. S aminek eredménye ott tükröződik az évről évre nagyobb fejlődés­ben, a gazdálkodási költség- vetés számadataiban, az em­berek gondjaival, bajaival való törődésben. Magam előtt látom Vígh Károly bácsit, a Bajai Városi Tanács nyugdíjas tagját, aki sűrűn kopogtat a végrehajtó bizottság titkárához, feljegy­zésekkel a kezében. Választói­nak javaslatait, gondjait to­vábbítja, hogy mielőbb elin­tézést, orvoslást nyerjenek. És társait: Csicskó Istvánt, Per­cei Sándort, Jursonovics Kál­mánt, meg a többieket, akik szabad idejükben a járdaépí­tés irányítóivá váltak — ki-ki a maga körzetében. S a ren­delkezésükre bocsátott beton­lapokból az utca lakosaival közösen építették meg a jár­dát, négyzetméterenként 40 forintot megtakarítva ezzel a költségekben. S nincs a me­gyében helység, ahonnan ne említhetnénk ilyen, vagy eh­hez hasonló példákat. Közéleti emberek. Akiknek fáradságos munkájukért — a lakosság tiszteletén, megbe­csülésén túl — az elért ered­mények fölötti öröm, s egy- egy közbenjárásért, jogos pa­nasz orvoslásáért elhangzó köszönet, hálás kézszorítás a fizetség. Űj típusú emberek ők, akik — sok ezer nem tanácstag társukkal együtt — a min­dennapi termelőmunka mel­lett sokat magukra vállalnak a közösségi feladatokból. Mert a szó legnemesebb értelmé­ben gazdáknak érzik magu­kat a szocialista faluban, vá­rosban — az egész országban. Gazdáknak, akik a szűkebb és tágabb hazájuk felvirágoz­tatásáért nem kímélik a fá­radságot. nam, India, Algéria, vagy a Vi­etnami Demokratikus Köztársa­ság is mutatja, milyen sokféle az imperialista gyarmati sorból felszabadult országok arculata. Világos ezért, hogy a nemzetkö­zi politika szempontjából sem lehet közébük egyenlőségjelet tenni; sorsukban annyi különb­ség mellett a közös elsősorban az, hogy egykor gyarmati—fél­gyarmati rendben éltek. Ütjük azonban egyelőre eltér egy­mástól; ennek megfelelően sze­repük és helyük a nemzetközi osztályharcban Is különböző, s nehéz lenne az egyes országok szerepét egységesen meghatároz­ni. A gyarmati rend fel­bomlásának folyamatát gyakran szokták azzal jellemezni, hogy míg a második világháború előtt a Föld lakosságának mintegy fe­le élt gyarmati országokban, ma a gyarmatok lakossága a föld egész lakosságának már csak­nem egészen két százalékát te­szi. Sokatmondó szóm ez. Való­ban, alig múlt el néhány év — két évtized sem — a második világháború óta, s hol vagyunk már mégis attól az időtől, ami­kor Nagy-Britannia még teljes joggal dicsekedhetett, hogy a Föld lakosságának, s területének is, egynegyede angol. A gyarmati rend bomlásának folyamatát szinte nem is lehet jelentőségében eléggé nagyra becsülni. Mégis hiba lenne e változások túlbecsülése; helyte­len az a szemlélet, amely a ■ üacsatenger Gyorsan növekednek a szár­nyasok a kunszentmiklósi ka­csatelepen. Az idei első turnus­ban felnevelt hétezer darabot — héthetes korukban — nemsokára átadják a felvásárlóknak. Addig azonban a képen látható Huber Máriának nem kevés gondja lesz velük. Ne hagyjuk cserbei a nyomtatén betűt! A most érettségizők közül hány fiatal jelentkezett nyom­dásztanulónak? — kérdeztük nem kis kíváncsisággal Ablaka István elvtársat, a Bács-Kiskjn megyei Nyomda Vállalat igaz­gatóját. Tudjuk, hogy „toborzó ’- körleveleik már hónapokkal ezelőtt eljutottak a középisko­lákba. — Kettő... Az egyik ugyan inkább csak érdeklődött, ho­gyan lehetne nyomdászmérnök. — Nem hallottuk rosszul? Csak kettő? Ebbe a vonzó, szép ipari szakmába, amelynek oly sokat köszönhet az emberiség? Hiszen a nyomdász legközvet­lenebb munkatársa a tudósnak, írónak, újságírónak, nélkülöz­hetetlen szerepe van a kultúra terjesztésében ... Azelőtt „arisz­tokrata” szakma volt. — Hét-nyolc év óta került újtól az „értékes” szakmák so­rába a nyomdászat — jegyezte meg Ablaka István. Előtte hosz- szabb ideig eléggé kívül rekedt gyarmati rendet már-már telje­sen a múlténak tekinti. Vaskos hiba lenne ugyanis azt hinni, hogy egy ország a formális füg­getlenség birtokában már ki­szakadt az imperializmus bűv­köréből. Vagyis ha azt binnők, hogy most csak a Föld lakossá­gának mintegy két százaléka maradt az imperializmus kar­maiban az elmaradt területeken. A valóságban az imperializmus is alkalmazkodik az új helyzet­hez. Ezért gazdasági és egyéb módon igyekszik minél több „függetlenné” vált elmaradt or­szágot minél erősebben befo­lyása alatt megtartani. Az elmaradt világ és a szo­cialista tábor országai közötti gazdasági és kereskedelmi kap­csolatok azonban gyorsan növe­kednek. Egymaga a Szovjetunió mintegy hárómmilliárd rubel értékű, előnyös feltételekhez kötött hitelt nyújtott. De ere­jükhöz mérten hitelekkel, szak­emberekkel, üzemek létesítésé­vel és ezer más módon siet az elmaradt volt gyarmati országok segítségére a szocialista tábor többi országa is. Az elmaradt országokból a szocialista országokba irá­nyuló kivitel szintén gyorsan nő. 1953-tól 1960-ig évenként átlag 23 százalékkal emelkedett a kivitel az elmaradt országokból az európai szocialista országok­ba. Az ázsiai szocialista orszá­gokba irányuló kivitel pedig évi 15 százalékkal nőtt. S bár e felfutás figyelemre méltó ü te­il figyelem, látószögéből. — Régen azt tartották ... — Tudom, mit akarnak mon­dani: egészségtelen mesterség­ként tartották számon. Ez ma már tévhit. Tüdőszűrések, egyéb orvosi vizsgálatok bizonyítják, hogy egészségügyileg igen jó helyen áll a szakma. — Mi lehet egy nyomdaipari tanulóból? — Kézi- és gépszedő, öntő, gépmester, könyvkötő, sokszoro­sító, igen megbecsültek és kva­lifikált szakemberek a TMK-sok, a nyomdagépszerelők... és so­rolhatnám még. A papírfeldol­gozásról nem is szólva. — Van-e távlat továbblépésre, mondjuk úgy, szakmai értelmi­séggé válásra? — Ebben is tovább halad­tunk. Vannak már nyomdász­mérnökök, nyomdászközgazdá­szok, technikusok. Nemsokára megkezdi működését a felsőfo­kú nyomdai technikum ... ösz­töndíjas fiatalok tanulnak egye­mű, és mutatja a szocialista országokkal való kapcsolatok gazdasági jelentőségét, ez nem homályosíthatja el ugyanakkor azt a tényt, hogy a szocialista országok az elmaradt országok külkereskedelmében 1961-ben még csak alig több mint 5 szá­zalékkal szerepeltek. A volt gyarmatok holnapi tör­ténelmében a legfőbb szerepet maga a felszabadult nép játsz- sza. A nemzetközi erőviszonyok gyors változása kezükbe adja sorsuk kialakításának lehetősé­gét. S ahogyan e népeknek dön­tő részük volt már a független­ség kivívásáért folyó sokszor fegyveres harcokban — mint Vietnamban. Algériában, Kubá­ban, Kenyában, Jemenben, In­donéziában és másutt — ugyan­akkora lesz a szerepük ez or­szágok társadalmi rendjének kimunkálásában. S ha az impe­rializmus ma még erősen befo­lyásolhatja is sok ország poli­tikáját, helyzete alakulását, két évtizede gyorsuló bomlása egy­re inkább gátolja őt abban, hogy egykori pozícióit megőriz­ze. S ahogyan elvesztette már gyarmatai zömét, s azok meg­szűntek országuk korlátlan bir­tokai lenni, úgy veszít el egyre több országot, mint gazdasági függvényt és szövetségest is, és növeli ezzel a szocialista tábor szövetségeseinek számát a nem­zetközi, imperialista-ellenes osz­tályharcban. Dr, Kende István temen, még külföldön is... — Kecskeméten mi most a helyzet? — kérdeztük a szok­ványos módon. — Vegyük egybe a megyei állapotot. Hatvannégy ipari ta­nulónk van, közülük hatan sza­badulnak az idén. Közöttük egy az érettségizett. A többi évfo­lyamban valamivel többen van­nak. — Mi a szakma jövője ebben a megyében? — Csak néhány rövid bizo­nyíték az 1961 óta elért fejlő­désről. 1961 közepén IbO főt foglalkoztatott a nyomdászat, ebből Kecskeméten 110-et. A régebbi négy nyomda mellé azóta négy új telep létesült és ma ótszáznyolcvannyolcan dol­goznak az iparágban; közülük Kecskeméten háromszáztizen- ölen. Szinte minden hónapban újabb korszerű gépeket kapunk. Legutóbb Csehszlovákiából így modern frontkirakós gépet; a nyomógépek nagyobb százaléka önberakós automata. Két szov­jet szedögépünk — három hó­napja jött az egyik, 10 ne,ója a másik — a legmodernebb gar­nitúrákból való. — Legnívósabb termékeik? — A tudományos és szépiro­dalmi művek, folyóiratok. Ide­gen nyelvűek is, orosz, rémet, francia szövegek. A Passuth- könyvekből 30 ezer készült. Láttuk Tatay Sándor: Az íté­let napja című „fővárosi” szín­vonalon előállított könyvét, a felnőtt mezőgazdasági szak­munkásképzés kitűnő tanköny­vét, az „Általános alapismere- tek”-et. S ha előbb nem is em­lítettük, most szólunk a korrek­torok magas igényű tevékeny­ségéről; méltó a szakmát vá­lasztó fiatalok érdeklődésére — Mennyi könyvet nyomnak évente? — Százhúsz tonnát. A Ki­adói Főigazgatóság 1000 tonnát is tudna biztosítani, sőt ez le­endő igénye is ... Es most tér­jünk vissza oda, ahonnan kiin­dultunk. A könyv- és lapkia­dás távlati bővülésének előfel­tétele elsősorban a szedőután­pótlás megoldása. Ez a kulcs Merthogy egy szedésből többet vagy kevesebbet nyomunk, gép és papír kérdése. De hogy hány­féle könyv, folyóirat, újság ke­rül az olvasó kezébe, attól fügr lesz-e elég szedő a gépek mel lett. Országos tapasztalat, hog% kitűnően beváltak azok a Iá nyok, akik ezt a szakmát vá lasztották. A lányok számára te hát kitűnő lehetőségek vannak a nyomdászatban. Tóth István Közéleti emberek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom