Petőfi Népe, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-29 / 124. szám
1964. május 29, péntek 5. oldal HÉTKÖZNAP Balotaszállás mintegy 11 kilométere fekszik Kiskunhalastól. A község központja 30 —40 ház csupán. Inkább tanyacsoportnak lehetne nevezni. Az egyetlen utcáról kilátni a megművelt földekre. Ttt-ott egy-egy akáccsoport, mögöttük házaik. Tanyák. A központban új épületek. A tanácsháza, az orvosi lakás és a művelődési ház. Az egyetlen utcán ilyenkor dél táj ban senki sincs. Süt a nap, csak a megmegújuló szélrohamok fújják, kavarják a homokot. A kultúrház is üresnek tűnik. Csak a második „Halló” kiáltásra érkezik felelet. „Erre hátra tessék.” Egy kis szobából tánczene szűrődik, szól a rádió. Vízkeleti Sándomé, a kultúrház igazgatója, iratokat rendezget a klubszobában. A sarokban pianinó. egy állványon televízió, rádió. Elmondja, hogy január óta vezeti a művelődési házat. A község 15 kilométeres körzetben fekszik és négy termelőszövetkezete van. Ilyenkor kevesen találhatók itthon, mindenki dolgozik. Azért esténként, húszan-huszonöten mindig összejönnek a klubszobában televíziót nézni, olvasni. Leginkább a KISZ-fiatalok. Két tsz-ben működik KISZ-szervezet. — Nemrégen választottunk tsz-kultúrfelelősöket — mondja. Április 4-én megtelt a kultúrház az ünnepségre, utána egyfelvonásost adtak elő a színjátszóink. Május 1-én pedig 500 ember vonult fel. Előveszi egy fiókból a könyvtári kartonokat, megmutatja. Némelyiken már alig van hely, minden rublika megtelt. — Könyvtárunknak 106 tagja van. Nem egy olvasónk 15 kilométert kerékpározik könyvtári napokon, hogy olvasnivalóhoz jusson. Most kaptunk új könyveket, 8 ezer forintot költöttünk könyvtárfejlesztésre. Szombat esténként legtöbbször megtelik a nagytereim. Vagy kultúrműsorra, vagy táncmulatságra. A színjátszókon kívül működik a báb- és a fotoszakkör. A fotósok május l-től 10-ig kiállítást rendeztek, 04 képet állítottak ki. A környéken élő emberek életét, a dolgozók esti iskoláját, a munkát a földeken — örökítették meg. Nemsokára Kiskunhalason is bemutatják. Aztán a rendezvényekről beszél. — Az utóbbi időben nagyon megnőtt az érdeklődés az előadások iránt. Februárban tsz- akadémia indult húsz taggal. Az ifjúsági akadémiát 25—30-an látogatták. — Most már lassan kicsinek bizonyul a ^(iO személyes nagyterem is. A klubszobák régen szűkek. Bővíteni szeretnénk az épületet több kisebb helyiséggel, és még egy nagyteremmel. Kint az utcán változatlan erővel nyargal a szél, repül a homok. Távolabb akácligetek hajladoznak, elővillannak a házak fehér falai. A közeli iskolából gyerekzsivaj hallatszik, éppen szünet van. Hétköznap, ilyenkor mindenki dolgozik. Látogatók a bócsai honismereti szakkörben Bócsán a községi művelődési ház keretében január eleje óta működik a honismereti szakkör. A lelkes amatőr régészek már egy teljes kiállításra való anyagot gyűjtöttek össze. Emellett nyolc ismeretterjesztő előadást tartottak az elmúlt négy hónapban, s összesen 11 helyen folytattak régészeti kutatásokat REJTŐ JENŐ KÉPREGÉHYVÁLTOZAT» KOVÁCS SÁNDOR a község határában. Az eddig összegyűjtőit anyag arra enged következtetni, hogy a mai Bocsa már a középkorban is lakott hely volt, sőt a környéken III. századi szarmata település nyomait is megtalálták. A szakkör vezetője Huley Alfréd. Irányítása alatt a kör igen sokoldalú munkát folytat. A kutatáson, gyűjtésen kívül falukrónikát vezetnek és gyűjtik Bócsa fejlődéséről a fény- képfelvételeket. A napokban ellátogatott Bácsira dr. Bókönyi Sándor, a Nemzeti Múzeum régészeti osztályának világhírű állattani szakértője Horváth Attilának, a megyei múzeum igazgatójának társaságában. A vendégek szakmai tanácsokat adtak a honismereti szakkör vezetőinek és buzdították a hácsainkat a gyűjtögető munka minden irányú folytatására. Elismeréssel szóltak az eddigi eredményekről. Horváth Attila múzeum- igazgató pedig megígérte, hogy a jövőben még több támogatást nyújtanak a bócsai honismereti szakkörnek. Tóth Boldizsár TŰL A HEHEZÉM Ébresztő után a gyerekek maguk teszik rendbe percek alatt az ágyakat. Micsoda harc volt az néhány éve, amikor a megyében elsőnek — és az országban is az elsők között — megalakult a dunapataji tanyai kollégium. Valóságos hősköltemény a története. A járási művelődésügyi osztály vezetője és egy-két elszánt pedagógus szinte lejárták a lábukat, mire sikerűt nyélbe ütni. Amikor már megvolt a felsőbbség hozzájárulá- lása, meg pénz is került, akkor következett csak a haddelhadd: Az „aprómunka”. Nyakukba vették az irdatlan tanyavilágot, győzködték a szüflöket, hogy jobb lesz a gyerekeiknek odabent a faluban, mint gyalogolni naponta kilométereket hóban, szélben. A tanítás is jobb lesz ott... Némelyik tanyai tanítóval is meg kellett küzdeniük, aki tartott tőle, hogy ha feleslegessé válik, rosszabb helyre helyezik. Ma pedig? Divat lett a kollégium! Szörényi Árpád, a fiatal igazgató azt mondja, hogy nemcsak a tanyákról, hanem még a szomszédos községekből is küldenék már ide a szülők a gyerekeiket. Egészen tavalyig helyi intézmény volt a kollégium. A Kalocsai Járási Tanács anyagi támogatásával, KÍÍFA-ból és a szülők hozzájárulásából tartották fenn. Ebben a tanévben már állami kollégium lett. Kigyerekek a környéken, akik gyalog, vagy kerékpáron járnak iskolába kilométerekről. Lássuk, hogy érzik magukat a szerencsés kollégisták? _ Valamennyien felsősök. V—■ Az ötödikes Szabó Palinak a bátyja is itt járt felsőbe. Pali tehát szívesen jött. Tetszik neki, hogy itt számtalan pajtása van, s olyan játékok, amiről odahaza nem is álmodhatott. Azelőtt délután sose tanult. A tanyai iskolában a negyedikben 4,3-ra végzett, de ha annyit tanul, mint itt — azt mondja —• kitűnő lehetett volna. Pali gyerek különben itt látott először tv-t, s úgy tervezi, hogy autószerelő lesz. Délután a tanulószobában. Urbán István, a mai felügyelő tanár, szívesen segít a leckében. Így beszél a többi is egytól- egyig. És mit mond az igazgató? Az ötödikes fiúk az idén az első félévben visszaestek. Nem mintha itt kevesebbet tanulnának, ellenkezőleg. Csakhogy itt nagyobbak a követelményeik, sokat kellett pótolniuk. A lányok szorgalma azonban meghozta gyümölcseit. Félévi bizonyítványuk átlaga három tizeddel jobb volt, mint a negyedik osztályban. bővítették, most negyven helyett hatvan gyerek otthona. Üj bútorokat is kaptak. De megváltozott a térítési költség. A családi körülményektől függően van, aki semmit sem fizet, a többség számára azonban most megemelkedett a hozzájárulás összege. Viszont napi 8,50 Ft helyett most fejenként 11 forintot fordítanak a gyerekek ellátására. Nem kell hazavinniük a fehérneműt mosni, kapnak ágyneműt, fogkefét, szappant, fogkrémet, ingyenes a tisztálkodás, bajvágás, még a mozijegyet se maguk fizetik. Kaptak sportfelszerelést, televíziót, berendeztek nekik eg}' fotolaboratóriu mot. Vili. osztályosok. Osztott osztályokban, nyelvet is tanulnak: Minden nehézség nélkül kerülhetnek a középiskolába. Otthon petróleumlámpa mellett készítették el a leckét. Sok helyen azt is hamar eloltották: Spórolni kell! Sokan a kistestvérükkel — vagy kistestvéreikkel — egy ágyban aludtak. És otthon dolgozni kellett, libát, malacot őrizni, a ház körül segíteni: Bizony a lecke legtöbbször elmaradt. Itt pedig? A napirend: Hatkor ébresztő, iskolába indulás előtt egy órát lehet tanulni, tanítás után ebéd, játék, fél négytől hatig pedig Nézzük meg végül, hogy ki hova pályázik innen a mostani nyolcadikosok közül. A VITI-ba kilenc fiú jár és öt lány. Négy lány a Kalocsai Kertészeti Szak- középiskolába jelentkezett, két fiú egyéb középiskolába, egy mezőgazdasági gépszerelő tanulónak, a többi ékből pedig ipari tanuló lesz. Tehát egyikük se hagyja abba a tanulást a VIII. általános után. Tanyai parasztgyerekek. Ha nincs ez a kollégium, ha nem a községben járják a felső osztályokat, csak nagyon kevesen gondolhattak volna közülük a továbbtanulásra. A LONDONI RENOÓfísáe A ROZSDÁS ÁLTÁL KIVÁGOTT ABLAKÜVEG UJ3LENYOMA TA IT EG VB 27Birs A TOM LE VBIV REVOCVEOÁrV TALÁLTAKKAL. A KÉT UJJLENYOMAT AZONOS VOLT... iNincseneK tenat interes gondok ma már, de van egy újabb gondjuk; szűk a kollégium így is. Még ma is vannak olyan szigorú tanulás, kikérdezés. Akinek nem elég ez az idő, vacsora után is előveszi a könyvet kilenc óráig, takaródéig.
