Petőfi Népe, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-12 / 109. szám
1964. május 12, kedd S. oldal Jubileumi gondok a Katona Józset Gimnáziumban A nóta mindig ugyanaz... A múlt héten megírtuk, *■ hogy a Kecskeméti Katona József Gimnázium fennállásának 400. évfordulóját ünnepli ebben az esztendőben, a tanév végén. Azóta érdeklődtünk Mester Barnabás igazgatótól az előkészületekről. Elmondotta, hogy már igen sokan jelentkeztek az iskola régi diákjai közül, de sajnos a fel- szabadulás előtti évfolyamokról nincsenek meg a névsorok. — Szeretnénk pedig — mondotta — ha minden volt diákunk értesülne az ünnepségről, és aki teheti, el is jönne. Ezért örülnénk, ha közölnék a címüket az iskola igazgatóságával. H ogy áll a tervezett kiállítás? — Nagy anyagot gyűjtöttünk össze, de ez még korántsem teljes. Ehhez is szeretnénk kérni volt diákjaink segítségét. Küldjék el a birtokukban levő, az iskola életével kapcsolatos fényképeket, főképp a tablókat, hiszen valamennvi felszabadulás előtti tabló megsemmisült. Örömmel fogadjuk a különféle régebben kibocsátott füzeteket, más írásos dokumentumokat is, például a diákmajálisok újságait. A kiállításra küldött anyagot május 20-ig szeretnénk összegyűjteni. Meddig lesz rá szükségük? — A kiállítás után azonnal, legkésőbb június 15-ig minden anyagot visszaküldőnk a tulajdonosának. A beküldött dokumentumok megőrzéséért természetesen felelősséget vállalunk. D emélhetöleg a gimnázium ** volt diákjai szívesen tesznek eleget az igazgatóság kérésének. Magyarország második világháborús szerepéről Ránki György tanulmánya AZ ELMŰLT másfél évtizedben több olyan emlékirat jelent meg emigrációban élő, le- vitézlett magyar politikusok tollából, amelynek csökkenteni kívánták a Horthy-rendszer háborús felelősségét. Most a Kossuth Könyvkiadó, amely nemrégiben adta ki Horthy Miklós iratainak izgalmas gyűjteményét és — többek között — Prónay Pál önleleplező naplóját is, a Horthy- rendszert ismertető dokumentumok megjelentetése mellett fontosnak tartotta, hogy az olvasók elé tárjon egy új, a horthysta dokumentumokat marxista igénnyel elemző tanulmányt is: Ránki Györgv kötetét a második világháború magyar vonatkozásairól. Ránkinak alkalma volt az egykori „német birodalmi” külügyminisztérium Londonban található dokumentumait is áttanulmányozni, s ennek alapján igazítja helyre és leplezi le a modern Pilátusokként kezüket mosók hamisításait és ferdítéseit. S a korrigálás és vita segítségével eddig fel nem tárt, izgalmas összefüggésekre is rámutat. Érdekesen gazdagítja azt a képet, amit a magyar történettudomány festett Horthyék külpolitikájáról, a hírhedt „háromhatalmi egyezményéről stb. A szerző az adatok, a dokumentumok elemzésének segítségével árnyal és differenciál. Felidézi azokat a körülményeket, amelyek között a „kormányzó” elhagyja az országot. Pusztulás, szenvedés, bevetetlen szántóföldek, lerombolt gyárak képezték Horthyék iszonyú „emlékművét”. MINDEZ nem csökkentheti Horthy személyes felelőssegét és azt a történelmi-társadalmi tényt, hogy Szálasa (és mindaz, amit ez a név jelez) a negyed- százados Horthy-„országlás” természetes gyümölcse volt. A vérben fogant rendszer különösen véres prológusa. Káprázat vagy valóság? — dörzsöli meg szemét a Hajósra érkező idegen. Mert a pincesor ódon romantikája, az apró falusi házak megszokott látványa után éles kontraszt az új művelődési otthon korszerű, impozáns épülete, csillogó ablaksora. Könnyű szél kap a függönyökdődik a „holtszezon”. Nyáron főleg a gyerekekre számíthatunk. Most vettünk bábokat, egy gyermek-bábszakkört szeretnénk alakítani. Az ipari tanulók is rendszeresen bejárnak és hetenként egyszer az ifjúsági klub tagjai. Nagyon összetartok és szorgalmasak még népi tónjegyért. Néhány nap múlva mutatja be a kecskeméti színház — A Most majd elválik — című darabot. „Jó elől legyen és középen —, mondják — nem számit, hogy mennyibe kerül.” Távozóban megállnak a könyvespolcok előtt. — A Rozsdatemető nincs meg, „Csendélet” a művelődési otthon könyvszobájában. be, messzire sodorja egy pattogó ritmusú táncdal foszlányait. A hang csalóka, mert a könyvtárszobában bömbölő magnetofon mellet egyetlen fiatalember szomorkodik. Hol vannak a többiek, a hajósi fiatalok? — Ki erre, ki arra dolgozik — bólint komoran Elmenhoffer István, a művelődési otthon vezetője —, Szegeden, Szekszárdon, zsákon. Télen még csak össze lehetett fogni őket, de most kézA DAL ÜMNEPE REJTŐ JENŐ8 KÉPREGÉNYVALTOZAT: KOVÁCS SÁNDOR A Kiskunfélegyházi Ének- Zenetagozatú Általános Iskola vasárnap tartotta hagyományos év végi hangversenyét. Ez alkalommal osztották ki a kulturális seregszemle díjait is. Az iskola énekkara, tánckara és a zenekar aranyoklevelet és érmet kapott a szemlén bemutatott nagy sikerű számaiért. A zsúfolásig megtelt díszterem közönsége lelkesen ünnepelte az iskola tanulóit. A megnyitó beszédben Makó Gyulá- né igazgató hangsúlyozta, hogy az iskola nem művészeket akar nevelni, és nem is elsődleges feladatuk az ének-zene oktatás. A zene ebben az iskolában csupán a nevelés eszköze, de a tapasztalatok szerint igen hatásos eszköz. A műsorszámok gyors egymásutánban peregtek. Énekkar, tánckar, dalos játékok, zenekar, kamara ének és hangszeres együttesek váltották egymást a színpadon. A hangverseny első percétől az utolsóig nem éreztük a számokat és szereplőket. Vidám, feloldódott gyermeksereget láttunk, akiknek életelemévé érlelődött már a muzsika. Az ének, sí tánc és a hangszeres muzsika színes, változatos formában* nemesen ötvöződve áradt a közönség felé, eljutott a lelkek legmélyéig. Valóban tapasztalhattuk a zene hatalmas nevelőerejét. Ahol ilyen munka folyik — dicséret érte az iskola nevelő testületének —, ott meggyőződéssel vallhaják: az ének szebbé teszi az életet, az éneklő pedig mások életét is. Dr. Kádár Károly cosaink. A nyáron ugyan kevesebb az idő falun a szórakozásra, tanulásra, de az őszi—téli népművelési évad eredményei azt bizonyítják, hogy a művelődési otthon Hajós életében nagy változások elindítója lett. Minden hónapban bekanyarodik a művelődési otthon elé a Kecskeméti Katona József Színház autóbusza és az előadásokon a falu apraja-nagyja ott szorong. Vígjáték érdekli őket, vagy az örökifjú operett? A tartalmas, művészi produkció. Mint legutóbb az Örökösök. Az örömbe, most némi üröm vegyül. Ügy látszik csak a helyszín változik, a nóta mindig, mindenütt ugyanaz: Nagy terem van, kis helyiségek azonban nincsenek. (Mikor veszik végre figyelembe a helyi adottságokat és a gyakorlati követelményeket a tervezők?) A nagyterem fűtése télen nehézséget okoz, nyáron pedig ritkán használják. Egyetlen szakköri szobájuk van, az is túl kicsi. Aztán még nem kaptak vetítőgépet. Az ismeret- terjesztő előadásokra eleinte 300-an is összejöttek, később éppen a vetítés hiánya miatt kezdtek elmaradni. Hiába, korszerű ismeretterjesztés, film, szemléltetőeszközök nélkül ma már elképzelhetetlen ... Közben megélénkül a forgalom. Lányok jönnek színházPista? — kérdik reménykedve, kíváncsian. — Sajnos, még nem sikerült megkapnunk. De pár nap múlva jöhetnek értő — közli a művelődési otthon vezetője és odasúgja: — A könyvtárosunk a sajátját hozza be. Itt is sláger tehát a Rozsda- temető. Azért nem panaszkodhatnak a többi kötet szerzői sem, főleg a klasszikusok. A könyvtárba eddig beiratkozott 472 olvasó, azaz éppen most érkezik a 473-ik. Apró, durcás arcú legényke, kezében a belépődíj összegét szorongatva egy masza- tos forintot. Hányasod van olvasásból kisöreg? — teszem fel a kérdést gyanútlanul. — Kettes — néz sötéten maga elé, de tömören és magabiztosan azonnal hozzáteszi: — kijavítom. A kérdésre, hogy milyen könyvet visz majd ki, megütközve válaszol: „Hát szépet.” Ez csak természetes. „És minden könyvi szép. Vagy nem igaz?” Igaz bizony és az is, hogy szépre jóra vágynak Hajóson az emberek a legkisebbektől a leg- nagyobbakig. Ott, ahol ezt meg kapják, nem kell a „holtszezontól” tartani. Ha adnak valami értékeset, akkor látogatót is kapnak a művelődési otthonok... V. Zs.
