Petőfi Népe, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-06 / 104. szám

HM május 6, szerda 5. oldal Válaszol az illetékes PEDAGÓGUS Vendégotthon című, Schwalm Pál teáiéból meg­jelent cikkünkre a Pedagógus Szakszervezet elnökségének megbízásából Juhász László, az elnökségi iroda vezetője vála­szolt. Levelét rövidítve közöl­jük: A Pedagógus Szakszervezet vendégotthonának megépítését az Eötvös-alap kezdeményezésé­re a pedagógus társadalom, az egész szakszervezeti tagság segí­tette négy éven át a szilveszte­ri sorsjegyek terjesztésével, amelyhez a szakszervezet köz­benjárására az állam jelentős támogatást nyújtott. Ez a támo­gatás mintegy nyolcmillió forin­tot tett ki. A vendégotthont tehát nem­csak és nem is elsősorban a pe­dagógusok forintjaiból létesítet­ték — ahogyan Schwalm Pál állította. A továbbiakban arról írt, hogy csak a nevében a pedagó­gusok otthona ez az intézmény. Nem a rendeltetését szolgálja, hiszen akkor sem lehet helyet kapni benne, ha hetekkel előbb megrendelték a szobát. — A vendégotthon azonban nem jö­vedelemforrás a szakszervezet számára. Azt viszont minden­képpen biztosítani kell, hogy a szolgáltatások mellett ráfizetés nélkül lehessen üzemeltetni. Mi­vel az első . év tapasztalatai alapján évről-évre több száz­ezer forint deficitre lehetett számítani, ezért örömmel fogad­ta el a szakszervezet elnöksége azt az ajánlatot, hogy a SZOT hajlamdó szerződéses alapon a vendégotthon két emeletét bér- bevenni. A megállapodás sze­rint függetlenül attól, hogy a SZOT használja-e A3, általa bé­relt összes helyeket* vagy sem, egész évre rrarponként' és szobán­ként 70 forintot fizet a szak- szervezetnek. A SZOT által bé­relt és adott esetben igénybe nem vett helyeket a vendégott­hon vezetősége a saját pedagó­gusvendégeinek adja ki. AZ ELŐIRT jelentkezési idő betartása esetén ritkán is kerül REJTŐ JENŐ-' KEPREGENYVALTOZAT: KOVÁCS SÁNDOR sor arra, hogy vissza kell utasí­tani szállást kérő pedagóguso­kat. Szombati napokon, kará­csonyi és húsvéti, különösen pe­dig a nyári nagyszünetben ter­mészetesen más a helyzet. Le­hetetlen a szabadságidőkben minden jelentkező számára he­lyet biztosítani egy akkora épü­letben, amelynek befogadóké­pessége a szakszervezeti tagok létszámának másfél ezrelékét sem teszi ki. A vendégotthon 180 helyével szemben ugyanis mintegy 60 ezer vidéki pedagó­gus és családtag igényjogosult­ságáról van szó. Mindenképpen elkerülhetetlenek tehát az olyan esetek, amikor egy-egy pedagó­gus szállásigényét a vendégott­hon vezetőségének el kell utasí­tania. Ez történt nyilvánvalóan a bajai gimnázium tantestületé­nek egyik tagjával is. Ebben az időben — egyetemi vizsgaidő- szak — nagyon sok pedagógus lakott a vendégotthonban, s a SZOT bérelt szobáinak egy ré­szében is a mi vendégeink vol­tak elhelyezve. A szakszervezet elnöksége ál­tal elfogadott jelentésből egyéb­ként kiderül, hogy tavaly a he­lyek 30 százaléka kihasználat­lan volt a vendégotthonban. A SZOT azonban kifizette a szer­ződésben megállapított egész bérletösszeget. így 2300 vendé­gének szállásköltsége fejenként 91 forintba került. Nyilvánvaló tehát, hogy nem a Pedagógusok Szakszervezete tesz szívességet a SZOT-nak a szerződés éven­kénti megújításával. Enélkül a nagy deficit miatt nem tudnánk fenntartani a pedagógusok ré­szére — 25 forintos térítési díj mellett — a szállodát. EZT A vendégotthont a peda­gógusok érdekében az egész tár­sadalom és állam anyagi segít­ségével, áldozatvállalásából épí­tettük fel. Sajnos nem elég nagy ahhoz, hogy minden igény ki­elégítését biztosíthassa. Más­részt természetes, ha egy-egy visszautasított szálláskérő rossz­néven veszi, hogy éppen neki nem jutott hely. Ezt megértjük. De a teljes tájékozatlanság a vendégotthon ügyeiben nem ért­hető. Hiszen a Pedagógusok Lapja többször írt a vendégott­honról, s a szakszervezet járási bizottsága is szívesen ad felvi­lágosítást. Egy kicsit több biza­lomra lenne szükség a szakszer­vezet iránt, amely nemcsak a nevét adta ehhez az intézmény­hez, hanem létrehozásával is bi­zonyította azt az állandó őszinte törekvését, hogy a pedagógusok ügyét, érdekeit szolgálja. Meg­győződésünk, hogy jó ügyet szol­gál az év minden napján az a név, hogy: Pedagógus Vendég­otthon. FÉMY h ÁRNYÉK A kecskeméti Cregtemp- lom tövében van egy magas fallal körülkerített udvar. Be­lülről gyerekzsdvaj hallatszik. Iskola! — gondolják a járóke­lők. Játszanak a lurkók — és elmosolyodnak. — Hej, amikor még én is így játszottam... A kapu előtt aztán eltűnik a mo­soly — szegénykék —, gondol­ják magukban. A kapun tábla: Gyógypedagógiai Intézet. Tizenhat éve működik Kecs­keméten a gyógypedagógiai is­kola. A beteg, csökkent értelmi képességű gyerekekből itt mun­kaképes embereket faragnak. Speciális tanrend, tankönyvek, füzetek állnak a nevelők ren­delkezésére. Ha valaki időben kerül ide és elvégzi a nyolc általánost, az teljes értékű tag­ja lesz a társadalomnak. Dr. Főző Endréné igazgató­Besxélgetés a filmről nővel végigjárjuk az iskolát. Az egyik apró teremben 18—20 gyerek kuporog. A tanítónő szinte már el sem fér. A falon rongyos térkép, alul nincs már egy csöpp festék sem. Beme­gyünk a következő terembe, ott is hasonló a helyzet. Zsúfolt­ság mindenütt, sehol fény, le­vegő. — Sa jnos, nincs megfelelő tantermünk és felszerelésünk — mondja az igazgatónő. — Három műszakban hat helyiségben fo­lyik a tanítás. Reggel héttől este hétig. Ez ugyan szabályta­lan, de másképpen nem tud­nánk tanítani az intézet 361 neveltjét. Az új. iskolát már öt évved ezelőtt megígérték. Leg­utóbb azt mondták a megyei tanács művelődésügyi osztályán, hogy szeptemberre, legkésőbb Már nem olyan Időket élünk Hiába, változnak az idők, vál­toznak az erkölcsök. Ezt pél­dázza a film is, amelyet Kállai István forgatókönyvéből Marton Endre — a Katonazene alkotó­ja — rendezett. Hősei a maguk bőrén tapasztalják a változások következményeit. Telkes Zoltán nák feje tetejére az eseménye­ket. Mert a „megértő” kollégák látszatnak vélik, hogy Zoltán boldog családi életet él, Éva szerelmes a vőlegényébe — ők már összeboronálták őket és mindenáron egyengetni kíván­ják „pártfogoltjaik” kapcsola­— Gábor Miklós alakítja — egy tekintélyes vállalat mérnöke és Éva, a gazdasági szakértő — Váradi Hédi játssza — ellenőrző vizsgálatot tartanak Mátravára- don. Itt kezdődik a bonyodalom. A két munkatárs, miután megta­lálta a hibát, sétálni indul, elté­ved, majd szíverősítő kisüstit hörpintget, végül egymás olda­lán ébred fel az ágyban másnap reggel. Fonák helyzet, de Tel­kes és Éva ezzel pontot is tenne az ügyre, ha ... Ha egy névte­len levél, s a pletyka gyorsan növekvő hullámai nem állíta­tait. Elvégre már nem olyan időket élünk... A film alapötlete jó, ironiku­san azt mutatja meg, hová ve­zet, ha a múlt hibáit elkerülen­dő, „jó szándékúan” igyekszünk beleavatkozni mások életébe. S közben fonákjára fordítjuk a mában a tegnap hibáját. Sajnos, a jó témában rejlő lehetőséget nem tudta tökéletesen kiaknáz­ni a rendező, így aztán néhány jól megoldott jelenetnél és a színészek játékánál többet a film javára nem is írhatunk. októberre elkészül a szép, mo­dern, világos nyolc tantermes iskola. Idáig még nem kezdtek hozzá. (Megérdeklődtem. Csak 1965. szeptemberére lehet ké­szen. Remélhetőleg, ez már a végső határidő.) Az egyik szobából kopácso- lás, fűrészelés zaja hallatszik. Az MHS segítette őket, így ala­kult meg az iskolában a hajó- és repülőmodellező szakkör. A fal melletti polcon egy cirkáló élethű modellje, az ajtó födött fölakasztva vitorlázó repülőgé­pek. Sokan a gyerekek közül mikor ide kerülnek, mozgás- képtelenek. Járni is alig tud­nak, nincs kézügyességük. Ax intéxet 361 tanulója közül 121 bentlakó. Az udvar másik felében van az intemá- tus. Mindenütt rend, tisztaság. A hálótermek azonban zsúfol­tak, levegőtlenek. Annyi hely sincs, hogy néhány szekrényt betegyenek. A gyerekek lefek­véskor fejük alá teszik ruháju­kat, reggel onnan veszik elő gyűrötten. Most már van fürdő, nemrégiben építették. A WC azonban szellőztethetetlen, ott van az ebédlő és a betegszoba között. Ebben a környezetben feltűnő a tisztaság. — Ez az egyetlen, ami tőlünk telik — sóhajt fel az igazgató­nő. — Pedig még egy porszí­vónk sincs. Visszamegyünk az irodába. Dr. Főző Endréné egy kis vit­rinből térítőkét vesz elő. — A gyerekeim csinálták. Nézze meg, milyen gyönyörűek. Nálunk az életre, munkára való nevelés a legfontosabb. Azután azokról mesél, akik már elmentek innen, kijárták a nyolc osztályt. András Sán­dorról, aki az Óbudai Hajó­gyárban hajóács, és jó munká­jáért jutalmul kétheti fekete­tengeri üdülést kapott. Sásdi János Budapesten a Déli-pálya­udvaron mozdonyfűtő. Havonta 2200 forintot keres, nagyon jól dolgozik. És a többiek is, mind­nyájan megállják helyüket az életben. Eddig csak kevés gyerek ju­tott el a nyolcadik osztályig. Megrekedtek valahol lejjebb. Az idén sikerült először önálló nyolcadik osztályt létesíteni. Már munkábaállításukról is gondoskodtak. Kerekszegi Sán­dor Sopronba megy, asztalos lesz. Szentgyörgyi László az építőiparban helyezkedik el, Pesti István útburkolónak ké­szül. A lányok virágkertésznek, kereskedelmi tanulónak men­nek. Befejezzük a beszélgetést. A magas kőfal túlsó olda­láról még hallani a gyerekek zsivaját. Legtöbbjük szülői fe­lelőtlenség áldozata, az alkoho­lé. Betegek, többszörösen szük­ségük lenne az egészséges, em­beri körülményekre. Kelemen Gábor AZ ELSÜLLYEDT BY!02EEK HADIHAOÓ KÉT UTASAT AZ ELSIE PÁRÁIT SZALONBA TESSÉKELIK. ROZSDÁS ISMERTETI KORSZAKALKOTÓ TERVÉT. ÜTEMBEN FOLYIK A TOTÁLIS ATS LE EVEZÉS LÁZAS AZ ÁTKERESZTELT HASÓN. 'AHA OÓ KAPITÁNYA . PISZKOS FRED ! EN BRADFORD ROZSDÁS SZERINT A LEGFONTOSABB LÉPÉS. PISZ­KOS eredről lemosni a vezetéknevét, ez né Ml ELLENKEZÉST VÁLT KI A NEVEZET KAPITÁNY­BÓL... _

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom