Petőfi Népe, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-21 / 117. szám

tefií. május 21, csütörtök 5. «ffifal A Közgazdaságtudományi Egyetem kihelyezett tagozatot indít Szegeden TÖBB SZlMT, ÖTLETET A szocializmus teljes tel­epítése, a két rendszer gazda­sági versenye és a szocialista országok gazdasági színvonala kiegyenlítődésének kérdései elő­térbe állították a gazdasági fel­adatokat, s ezzel együtt a köz­gazdaságtudományt. A közgazdaságtudományok­nak ideológiai-nevelő funkciója mellett mindinkább kihangsú­lyozódik a gazdasági gyakor­latot segítő funkciója. A közgaz­daságtudományoknak olyan irányzatai fejlődnek ki erőtelje­sen — mint a gazdaság-statisz­tikai, gazdaság-matematikai módszerek felhasználása —, amelyek közvetlen szolgálják a termelést. S így nemcsak a mű­szaki tudományokról, hanem a közgazdaságtudományokról is mindinkább elmondhatjuk, hogy termelőerővé válnak. Az MSZMP Vili. kongresz- szusának határozatai is kiemel­ték a közgazdasági munka és a közgazdaságtudomány szere­pét. Gazdasági életünk számos égető kérdése vár megoldásra. Csak a legfontosabbakat említ­jük: A gazdaságirányítás meg­javítása, az összevont nagy vál­lalatok működésével kapcsola­tos kérdések, a nagyarányú vi­déki ipartelepítés, a szükségle­tekkel jobban számoló, korsze­rű műszaki színvonalon folyó termelés, a munkaerőhelyzet fe- szítettségéből adódó kérdések, a mezőgazdasági termelőszövetke­zetek megszilárdítása és nagy­üzemi jellegének fejlesztése stb. A közgazdász képzés megindítását nem utolsósorban indokolja az is, hogy ezzel meg­szűnik Szegeden a jogi karra való túljelentkezés. Aminek más oldalról népgazdasági jelentő­sége is van. Csupán arra kívá­nunk hivatkozni, hogy a me­gyei tanácsapparátusban dolgo­zóknak túlnyomó többsége a jo­gi karon végez tanulmányokat, s alig nébányan járnak a Köz­gazdaságtudományi Egyetemre. Ugyanakkor a tényleges szük­ségletek azt követelnék, hogy a • ' ff • ■ • * REJTŐ JENŐ­KÉPREGÉHVVÁLTOIAT: KOVÁCS SÁNDOR! továbbtanulók legalább 50 szá­zaléka közgazdász legyen. E sürgető szükségletek feltét­lenül indokolják, hogy Szegeden is meginduljon a közgazdász- képzés. Ugyanakkor segítséget jelent ez a szomszédos megyék­nek is, főként Békés és Bács megyének a közgazdászképzés megoldásában. Ezekből a me­gyékből is többen azért tar­tózkodnak a Budapesten való tanulástól, mert ez számukra anyagi, utazási és tanulmányi nehézségeket jelentett. A fenti igényeket ismerte fel az MSZMP Csongrád megyei és Szeged, vá­rosi bizottsága, amikor e mun­kában támaszkodott a Magyar Közgazdasági Társaság helyi csoportjának felmérő munkájá­ra és kezdeményezte a Közgaz­daságtudományi Egyetem kihe­lyezett tagozatának megindítá­sát. A tagozat ez év őszén meg­felelő számú jelentkező esetén meg is kezdi munkáját. A tagozat 1964 őszén in­dul ipari és pénzügyi szakon. A Közgazdaságtudományi Egye­temmel történő megbeszélés alapján a jelentkezés határidejét május 25-ig meghosszabbítják. Az újonnan jelentkezőket a fel­vételi vizsgaidőszak végén hív­ják be felvételi vizsgára. A meg­induló kihelyezett tagozat hall­gatói egyrészt azok közül kerül­nek ki, akik jelenleg előkészí­tőn vesznek részt, másrészt azokból, akik a jogi karra adták be jelentkezésüket, azonban szakmájuk inkább közgazdasági végzettséget kíván és a megvál­tozott tanulmányi körülmények­nek megfelelően hajlandók ta­nulmányaikat a Közgazdaságtu­dományi Egyetem kihelyezett ta­gozatán folytatni. S végül azok közül, akik jelen felhívásunk­nak megfelelően Szegedhez kö­zel eső városokból jelentkeznek. A tanulmányi renddel kapcsolatos kérdések: A kihe­lyezett tagozaton esti oktatás folyik, amelynek heti óraszáma 10. Ebből 6 óra szombati napon, 4 óra pedig valamelyik este ke­rül leadásra (esetleg fakultatív jelleggel). A felvételi vizsgák Szegeden lesznek. Az oktatást a József Attila Tudományegyetem tanszékei végzik. Az egész tago­zat a szegedi egyetem támoga­tásával működik és az oktató­munkában neves, tudományos fokozattal rendelkező egyetemi tanárok, egyetemi docensek kap­csolódnak be. Dr. Nagy Lajos a József Attila Tudományeg>etem Politikai Gazdaságtan Tanszékének vezetője |/ usza vonalak, ákom-bá- komok a fehér papíron. Két bizonytalan vonás — házat jelképez, az a gömbölyű — em­bert. A gyakorlatlan gyerekkéz így adja vissza a látványt —, amelynek éppen csak homályos körvonalait őrzi az emlékezet. Mint megfej thetetlennek tűnő hieroglifák évezredes kultúrák titkairól, úgy adnak hírt a gyermek érzelmeiről, gondolat- világáról ezek a rajzok, a bon­takozó értelem első megnyil­vánulásai. A fejlődés milyen iz­galmas állomásait sűrítik —ki­csiben — az első tétova vesz- szőktől, pontoktól az élmény tudatos megfogalmazásáig. Akik megtekintették a Kecs­keméti Óvónőképzőben az In­tézeti Napok alkalmával rende­zett kiállítást, nem felejtik el egyhamar a látottakat. A kiál­lított rajzokat, kézimunkákat óvodások készítették, a gondo­latébresztő, a gyermeki képzelet szövevényes birodalmában ügye­sen kalauzoló összeállítás két tanár: Fuchs József és dr. Bak- kay Tibomé — műve. Az ő véleményüket, mondanivalóju­kat közvetítették, illuszrálták a rajzok — érdekesen, tanulságo­san. M ire figyelmeztetett a ki­állítás? Elsősorban arra, hpgy az óvodai rajz segédköny­vében előírt anyag üres formá­vá merevedett, sematizálódott a tartalom és a módszerek. A ki­állításon bemutatott felmérés anyaga azt bizonyította, hogy a kötelező foglalkozáson tanultak önálló alkalmazására kevés gyerek képes, viszont játékidő­ben vidáman, felszabadultan ábrázolják a hozzájuk közelálló, képességüknek jobban megfele­lő témákat. A tanulság? Bát­rabban kell élni a valóságo­sabb, színesebb témák és mód­szerek alkalmazásának lehető­ségével. Nem lemásoltatni kell a gyerekkel az óvónő rajzát, hanem a valóság megismerésére és kifejezésére kell nevelni úgy, 4 jó csapatmunkának is része van benne Amióta a Bácsalmási Vörös­marty Mihály Általános Iskolá­ban fellendült az úttörőélet, az­óta nagy fejlődés tapasztalható az iskolai munkában is. Né­hány számadat beszédesen bizo­nyítja ezt. Dt évvel ezelőtt a tanulmányi átlag 3,1 volt az iskolában, a mulasztás pedig 7,6 nap tanu­lónként. A múlt tanévben a ta­nulmányi átlag 3,6-re emelke­dett, míg a mulasztás mindössze 2,3 nap volt. Ez a javulás na­gyon sok együttes munka ered­ménye: az iskola és az úttörő- csapat vezetőségének szoros kap­csolatából, céltudatos nevelő munkájából következik. M. J. hogy rájöjjenek az ábrázolás lényegére és élvezzék annak minden örömét. EJogyan? A kiállítás erre is " választ adott. Vizsgáló­dást végeztek egy óvodai kis csoportban, ahol a tananyagban még nem szerepelt a ház raj­zolása. Először felszólításra, majd szemléltetés után, végül emlékezetből rajzoltak házat az óvodások. Az első kettőn még alig lehetett felismerni a házat. Az utolsón látszott világosan: Mennyit javított az emlékképen a szemléltetés. Szemléltetni kell tehát és magyarázni. Így bon­takozik ki, fejlődik egészsége­sen a gyermek megfigyelő —és önálló ábrázolókészsége. Felmerülhet az a kérdés, hogy miért fontos mindez? „A gyerek összevissza firkál min­denfélét, felesleges annak külö­nösebb jelentőséget tulajdoníta­ni!” — veti fel sok szülő, sőt iskolai óvodai nevelő is. Az In­tézeti Napokon dr. Bakkay Ti­bomé tartott erről a kérdésről megszívlelendő előadást. A rajz, ÉVADZÁRÓ hangverseny kél külföldi vendégművésszel — ez a tény már önmagában is ün­nepi fényt kölcsönzött a hétfői koncertnek a Katona József Színházban. Az est karmeste­rét, Carl Garaguly magyar szár­mazású stockholmi főzeneigaz­gatót nemcsak rokoni szálak fűzik városunkhoz, hanem kö­zönségünkkel a zenében való találkozásnak az az é'ménye is, mely elevenen él bennünk a három és fél év előtti koncertje óta. A mostani hangversenyt is a keze alatt felcsendülő mu­zsika tette igazán ünnepivé. Másik vendégünk, a bájosan fiatal Irina Bocskova éppen egy évvel ezelőtt lépett fel Kecske­méten, mos' a viszcmlátás 1ro­mén túl megerősödött bennünk kiváló képességeiről akkor nyert első benyomásunk. Carl Garaguly minden tekin­tetben világszínvonalon álló karmesteregyéniség. Kiállása, mozdulatai világosak, lényegre- törőek, mindenkor a zenét szol­gálják. Kiválóan ismeri nem­csak a megszólaltaco't partitú­rát (mindent fejlői vezényel!), de a megszólaló apparátus ósz- szes lehetőségét, hangszín- és kifejezésbeli adottságát, magát a hangzó anyagot. Zenei mon­danivalóját — mely biztos s'í- lusismeretén, és elmélyült mu­zikalitásán alapszik — mind a zenekarnak, mind a közönség­nek rendkívül szuggesztíven tolmácsolja. BERLIOZ ritkán hallható Benvenuto Celli ni-nyit anyának ritmikai feszültsége, Brahms gyönyörű II. szimfóniájának gazdagon áradó liraisága csodá­a kézimunka felszabadítja a fantáziát, önálló alkotómunkára nevel. Esztétikai élményt nyújt, fejleszti a kézügyességet, előké­szít az írás—olvasásra és még sorolni lehetne hosszan az elő­nyeit. A gyereknek politechnikai ** készséget, esztétikai alap­ismereteket nyújt a rajz, amely egyben tükröt tart a felnőttek elé. Ilyen vagyok, ilyenek az érzéseim, a gondolkodásom, a látásmódom — árulkodnak ön- tudatlanul az üde színekkel, és az arányok jól ismert él túlzá­sával jelentkező gyermekrajzok, a gyermek bonyolult, de nem kiismerhetetlen világának fi­gyelemre méltó üzenetei. Törőd­ni kell velük, biztatni, egyen­getni és irányítani a kifejezés nehéz, de gyönyörűséges játé­kával először ismerkedő kezet. De ehhez először a nevelőket kellene felszabadítani a sablon­hoz való szigorú és merev ra­gaszkodás nyomása alól... V. Zs. san valósult meg keze alatt, ti versenymű pontos és zeneileg koncepciózus kísérete pedig kar­mesteri virtuozitását mutatta. Az est szólistája, Irina Bocs­kova Csajkovszkij Hegedűver­senyében mindenekelőtt töké­letes hangszertudásával nyűgöz­te le hallgatóit. Ha mást nem is adna, ez a kristálytiszta, gyöngy- szerűen pergő hegedűjáték ma­gában is az esztétikum örömé­vel ajándékozott volna meg. De ennél sokkal többről volt szó. Bocskova tudatos művész, előadása a végsőkig kidolgo­zott, ugyanakkor — ha nem is jár még nagy mélységeket meg — természetesen és felszaba­dultan muzsikál minden pilla­natban, külsőségtől, póztól és a virtuózokra sok esetben jel­lemző egyénieskedéstől mente­sen. A siker titkát azonban is­meri és — hegyes mértéktartás­sal — él is vele. (Talán játéka nagy hatásának tulajdoníthat­juk, hogy a közönség egy része — szokatlanul — beletapsolt két tétel k'~zé!? Ráadásként Pa­ganini egyik caprice-át adta elő. A KÖZREMŰKÖDŐ Szegedi Bartók Béla Zenekar magasan felülmúlta eddigi kecskeméti produkcióit. Meg kell említe­nünk a fúvósok pontos játékát és a vonóskar (különösen a gordonkák) telt tónusát, mely még a hangverseny második részének valamivel fáradtabb hangzásai közstt is szépen ér­vényesült. A műsort Nemesszeghy La­jos ismertette, igen szakszerűen, ugyanakkor közérthetően. Körbcr Tivadar Garaguly Károly ás Irina Bocskova Kecskemáten Évadtáró nagyzenekari hangverseny Ai ELŐŐRS KVAN6 GENE BAUS EGYIK KÖZELI TÁ­BORÁBA KÍSÉRI A KÉT JÖVEVÉNYT.

Next

/
Oldalképek
Tartalom