Petőfi Népe, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-10 / 108. szám

1964. május 10, vasárnap 3. oldal A bizalom naplója Nyolcvan centi mélyen A kunszentmiklósi ta­nyavilágában élő család pana­száréi szerettem volna hivata­losan tájékozódni a község párttitkáránál miután a tanáéi vb-elnökénéű* keveset tudtam meg az ügyre vonatkozóan. Var­ga János nagy formátumú fü­zetet vett elő íróasztala fiókjá­ból. Belelapozott, s meglepeté­semre máris sorolja a sokgyer­mekes család jogos sérelmének részleteit. Nem állhattam kérdés nél­kül: Mi az oka, hogy a párt­titkár többet tud, tulajdonképpen a szakigazgatási szervre tartozó ügyről, mint amennyit a ta­nácsházán elmondtak? — A panaszos párttag — fe­leli Varga elvtárs. — El serp képzelhető, hogy az ő sérelme ne jusson a tudomásomra. A község minden egyes lakosának öröméről, bánatából szeretek tudni, s ahol csak lehet segí­teni. -Jóleső, hogy gyakran nyí­lik a pártiroda ajtaja, sokszor megállítanak az utcán, vagy leülhetek a hozzám fordulókkal a parkban, meghallgatni örömü­ket, bánatukat. S ha tudok, útbaigazítást, tanácsot adok. Lapozom a párttitkár napló­ját, ' amelybe számos ember gondját, kérését, észrevételét je­gyezte, hogy sokrétű politikai tevékenysége mellett egyetlen se mehessen feledésbe, s ne maradjon elintézetlenül. íme közülük csak néhány: Egy édesapa alkoholizmusban szenvedő, s emiatt munkake­rülő fiának elvonó kúrára való elhelyezéséhez kopogtatott se­gítségért. — Sajnos, ennek már több mint négy hónapja — jegyzi meg Varga János. — Előjegy­zésbe vetettük a fiatalembert, aki maga is kéri a kezelését, de eddig még nem került rá a sor. „Nevelésre vállalt gyermeke­met a lakótársaim üldözik... Tessék már tenni valamit, eset­leg beszélni velük __” — hang­zo tt egy meglettebb asszony panasza, illetve kérése. S a párttitkár rövidesen szakított rá időt, hogy a gyermek miatt békétlenkedőkkel okos szót vált­son, nagyobb megértésre bírja őket. S így lehetne sorolni a szomszédok viszálykodásáról szóló panaszokat, a családi har­mónia megbomlása miatt a párttitkárhoz tanácsért, igazság- tételért forduló bázastársak gondjait, a téli tüzelőellátás ne­hézségeinek leküzdéséhez ugyancsak az ő segítségére apel­láló észre vételeit, idős tsz-gaz- dák földjáradék-problémáit. Csszecsukom a füzetet, s ek­kor látom, hogy a fedelén — tartalmával cseppet sem össz­hangban — nyomdai betűkkel ez áll: „Átírótömb.” Pedig sok­kal inkább ezt a címet érde­melné: A bizalom naplója. — Sokszor a hozzám fordu­lók első mondatai után útbaiga­zítást tudok adni, hogy az ügy elintézése, orvoslása a tanács­ra, vagy éppen más szervre tar­tozik. Nemegyszer azonban éppen ilyenkor derül ki, hogy a panaszos is jól tudja ezt, járt is ott, de... Mint például B. J.-né is. Sérelmével a tanács egyik dolgozójához fordult, de elküldték azzal, hogy jöjjön vissza később. S ha több ilyen példa akad, az már figyelmez­tető. Jelzi, hol kell segíteni. Adódnak aztán egészen furcsa esetek is a párttitkár életében. Egy ilyenre a naplóba gyorsírással rótt néhány sor em­lékezteti;. Kétgyermekes fia­talasszony kopogtatott a múlt­koriban a pártirodába. Nincs állása, sem lakása, drága albér­letben sínylődik gyermekeivel, beteges férje pedig hol itt, hol ott éjszakázik. A párttitkár át- érezte a súlyos gondot, segíteni igyekezett. — Gyors- és gépírás a szakmám mondta a fiatalasz- szony. A párttitkár pedig, mi­után gyorsírásba diktált neki néhány sort, s azt gépírásba is áttette, megígérte: megpróbál segíteni. Jelentkezzen az ügyve­zetőnél, a szövetkezetnek gyors- és gépírónőre van szüksége. Ám az asszonyka nem jelent­kezett. Pár nappal később, ami­kor újra megjelent segítséget kérve, a párttitkár már tudta, hogy kivel áll szemben. „Igazi férje, akihez hűtlen lett, min­dent megbocsát magának, men­jen vissza hozzá. Ott van a szépen berendezett lakásuk, ne­velje okosan a gyermekeit” - tanácsolta. — Szóval nem akar segíteni? — berzenkedett a ki­csapongó asszony és farkassze­met nézett a párttitkárral. Az­tán arcátlanul ezt mondta: „És akkor sem segítene, ha most kirohannék az utcára és segít­ségért kiabálnék, hogy erősza­koskodott velem?” — Most aztán gyorsan men­jen innen! — tanácsolta az in­dulatán nehezen uralkodó tit­kár. Végül is leforrázottá« tá­vozott az ügyfél, aki azóta szé­gyenkezve kért bocsánatot mi­nősíthetetlen magatartásáért. zül kerül ki. Rendszerint úgy van, hogy aholv baj van a szö­vetkezeti demokráciával ott a társadalmi tulajdon védelme sincs biztosítva. Ahol ritkán tartanak közgyűléseket, fontos ügyekről nem tájékoztatják a tagságot, nem kérik a tsz-gaz- dák véleményét, mert nem bíz­nak bennük a tőlük elszakadt vezetők — ott előfordulhat, hogy a maguk zsebére kezde­nek „tévedni” a felelősök. MEGSZOKJÁK, hogy — a tagságnak semmihez nincs kö­ze, nem avatkozhat a „nagyok dolgába”. Ilyen szövetkezetek­ben aztán lehet ellenőrzési cso­port, az csak annyit ér, mint halottnak a csók. Hiába hívja fel figyelmét a tagság mulasz­tásokra, visszaélésekre, vajon kikkel intézhetnék el azokat megnyugtatóan? Ilyenkor való­ban kötelességnek érzik_ a ta­gok, hogy külső ellenőrző szerv­hez forduljanak; így jelentette be Török János jánoshalmi tsz-tag, hogy a Dó­zsa Tsz elnöke és főkönyvelője a szövetkezet földjével üzérke­dik. A vizsgálat megállapította, hogy a két vezető 12 kh ‘ölek; — összesen 1500 Ft-ért bérbe adott. Az elnök lakására 31ő liter bort szállított, be a bérlő. A bort nem vételezték be, nyil­vánvaló, hogy az elnök azt sa­ját céljára használta fel. A közgyűlés fegyelmi felelős­ségre vonta a két vezetőt és kártérítésre kötelezte. A sza­bálytalan földhasználatot meg­szüntették, s a járási tanács adóügyi rendszabályokat foga­natosított a bérlővel szemben. A jánoshalmi Új Alkotmány Tsz vezetői ellen arról érkezett jelentés, hogy hanyag gazdál­kodásukkal nagy kárt okoztak. Kiderítette az ellenőrzés, hogy a tsz 1426 liter borral, 570 má­zsa kukoricával nem tudott el­számolni. Az 1962. évi leltárív nem egyezett a leltári jegyek­kel. A nyilvántartások és szám­adások megfelelő bizonylatok hiánya miatt nem alkalmasak ellenőrzésre. A nyomozás bűncselekményt nem állapított meg, így a köz­gyűlésnek kellett intézkednie. Az elnököt tisztségéből levál­totta. VAN RÁ ESET, hogy a Népi Ellenőrzési Bizottsághoz akkor tesz valaki bejelentést általa is, más k előtt is rég ismert mu­lasztásokról. mikor szemété­ben éri igaz, vagy vélt sérelem. A kiskunmajsai Hunyadi János Tszcs elnöke ellen névtelen be­A párttitkár magánéletére csak véletlenül terelődött a szó. Akkor tudtam rheg, hogy a de­cemberben elhunyt feleségét gyászolja, amikor az utcán be­szélgettünk és egy szőke, tiszta tekintetű, 17 éves körüli fiatal­ember állt meg mellettünk, hozzá fordulva: — Apuka, ma mit főzzek? Töprengésükön javaslattal próbáltam segíteni: Például pa­radicsomlevest és palacsintát Gyorsan elkészül... — A, az nem férfiaknak való! — legyintett a fiú. — Inkább bablevest és paprikás krumplit.. Jó lesz, apuka? — Krumpli nemrég vodt, in­kább tészitát kellene. Mondjuk, mákosat. — Jó! Szaladok akkor, és gyorsan megfőzök, mert halkor ,;ramdim” van... — így a le­gény, s máris elköszönt. — December óta így élünk mi, sajnos... S van még egy negyedik osztályos kisfiam is — adott magyarázatot halk sza­vakkal a nagyobbik fiával való iménti beszélgetésre. Közben idősebb férfi, az egyik helyben tsz főagronómusa áll meg kettőnk mellett. Üdvözölte Varga elvtársat, s jelezte: be­szélni szeretne vele. Elbúcsúz­tam hát. Útban hazafelé azonban még sokszor kirajzolódtak előt­tem naplójának részletei, meg­annyi ember problémája. S a részletek mögött ott láttam őt magát, zömökén, vállasán, amint a főzni igyekvő nagy fia után néz, pillanatra eltöprengve. Perny Irén Több mint két kilométer hosszú a kiskunfélegyházi Móra Tsz-nek az a 64 holdas táblája, amelyet már a jövő évi telepí­téshez készít elő SZ—100-as gépével Gunda Mihály, a Szarvasi Gépállomás egyik traktorosa. A könnyű homokot 80 centi mé­lyen forgatja meg az eke. I Távolság nem akadály... Gazdasági építőmunkánkban központi feladat a vegyipar gyors ütemű fejlesztése. Indokol­ja ezt a mezőgazdaság növek­vő műtrágya- és növényvédőszer- szükséglete, és az, hogy a mű­szaki haladás — komplex gépe­sítés és automatizálás — szinte elképzelhetetlen a vegyipar ter­mékeinek széleskörű alkalmazá­sa nélkül. A hazai vegyipar egyik „fel­legvára” a Borsodi Vegyikom­binát. Fejlesztésére 1968-ig mintegy 3 és fél milliárd forin- ot fordítanak. A nagyarányú jelentés érkezett, amely a fele­lőtlen, korrupt gazdálkodásról rántotta le a leplet. A vizsgálat igazolta a levélben foglaltakat, viszont az is kitudódott, hogy a névtelen tájékoztatást maga a tszcs könyvelője adta, aki ré­gen Jött az elnök mesterke­déseiről. Akkor tette azonban szóvá azokat, mikor nézetelté­résük támadt, megromlott köz­tük a viszony. A szanki Haladás Tsz veze­tőiről az egyik gazda felesége írta meg a véleményét. Tény­legesen fennálló rendellenessé­geket tárt fel. Az eljárás szép­séghibája az volt, hogy az is­mertetett bajokat a férje már régóta látta, de csak most hoz­ta napvilágra, mert mást al­kalmaztak gépkocsivezetőként, holott neki is van jogosítványa. NEM KELL mondanunk, hogy ennél egyenesebb útja is van a bírálatnak. Egyébként a névte­len bejelentések aránya szintén csökkent — 25 százalékról 19- re, s míg 1962-ben ezek 80 szá­zaléka alaptalan volt, 1963-ban már csak mintegy fele bizo­nyult annak. Elsősorban a rossz­hiszemű, rágalmazó névtelen bejelentések maradtak el, tud­niillik az alaptalan bejelenté­sek jogszabályok nem ismerésé­beruházás megvalósításából a megye ipara is részt vállalt. A Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár a következő években jelentős mennyiségű árut készít a kombinát megrendelésére. Idén előreláthatólag közel 650 ezer forint értékű vasszerkeze­tet és szállítóberendezést kül­denek a gépgyáriak Borsodba. Mindez különös jelentőséget kölcsönöz annak a szerződés­nek, amelyet a múlt év őszén kötöttek a két üzem fiataljai. A szerződésben a Gépgyár KISZ- esei vállalták, figyelemmel kísé­ből, helytelen tájékozódásból, megfelelő tájékoztatás hiányá­ból eredtek. A névtelenség felesleges, mert a Népi Ellenőrzési Bizottságok jogvédelmet biztosítanak a be­csületes tzándékú bejelentőnek. Erre egy esetben volt szükség a múlt évben. Milley József bajai dolgozó a Baromfikeltető Állo­másnál történt szabálytalansá­gokról írt a NEB-nek, amiért aztán súlyos nézeteltérései tá­madtak a vállalat vezetőivel. Elbocsátották, de a Megyei Né­pi Ellenőrzési Bizottság közbe­lépésére visszahelyezték, kiesett munkabérét utólag megtérítet­ték. A NÉPI Ellenőrzési Bizott­ságok több alkalommal utóvizs­gálatokkal is meggyőződnek a tett intézkedések helyességéről, ismételten meghallgatják a pa­nasztevőt. A bizottságok ezután mégjobban kihasználják - sajtó nyilvánosságát egy-egy közér­dekű ügy ismertetésével, amit a tapasztalatok szerint szívesen fogad a közvélemény. Népi el­lenőreink — a lakosság lelkiis­meretes közreműködésével ha­tékonyan segítik elő, hogy köz­életünk tisztaságát mind. keve­sebb folt árnyékolja. Tóth István rik a cikkek gyártását ás ha kell, társadalmi munkával is hozzájárulnak, hogy határidőre elkészüljenek. A gyártást veszé­lyeztető problémákról — anyag­hiány stb. — azonnal értesítik a kombinát fiataljait, hogy ide­jében meg tudják tenni a szük- géses intézkedéseket. Mennyit valósítottak meg ed­dig a Vegyipari Gépgyár KISZ- fiataljai a vállalt feladatokból? — erről beszélgettünk a KISZ- szervezet néhány vezetőjével: Losonczi Mátéval, Eszik János­sal, Csikós Dénessel. A fiatalok szívesen nyilatkoz­tak munkájukról. A két üzem eredeti megálla­podása szerint a cikkeket de­cember 31-ig kellett volna le­szállítani. A KISZ-szervezet fia­taljai — miután megkapták a vailalat vezetőinek beleegyezé­sét — elintézték, hogy a gyár­tást jóval előbbre programoz­zák. Ez természetesen nem ké­vén plussz munkát jelentett a szerkesztési, technológiai és a termelési osztály dolgozóinak Itt is a KISZ-fiatalok jártak élen, de — és ezt többször hang­súlyozták eszmecserénk során — hathatós támogatást kaptak idősebb munkatársaiktól is. Az üzemben dolgozó fiatalok sem sajnálták a fáradságot. Néhány alkalommal gépük mel­lett maradtak a műszak befeje­zése után is. Ennek köszönhető, hogy 74 ezer forint értékű áru. már május 31-re elkészült. A többit szeptember végéig akar- ják szállítani. Tervükben szerepel még, hogy üzemlátogatásra hívják meg a Borsodi Vegyikombinát KISZ-is táit, majd viszonozzák a látoga­tást. így közelebbről megismer­kedhetnek egymás munkájával és elmélyíthetik eddig szépen gyü­mölcsöző barátságukat. B. D,

Next

/
Oldalképek
Tartalom