Petőfi Népe, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-09 / 107. szám
Í964. május 9, szombat 5. oldal Raizóra a szabadban A pokol szabadult el ezen ■e éjszakán. Ágyú bömböl, akna sivít, „Katyusa” üvölt. Mintegy kétszázan vagyunk — magyarok ebben a dél-ausztriai hegyi faluban. Megadással várjuk sorsunk beteljesedését. Magyarország felől az orosz vonal, nyugatra a németeké. A kettő közt szűkölünk mi. Katonaruhában, fegyvertelenül. Munkaszolgálatosak vagyunk. Nap mint nap SS-katonák kísértek bennünket tankcsapdát, lövészárkot ásni — le a völgybe és este vissza. Többé nem kerül erre sor. Csak ezt az éjszakát ússzuk meg élve. Vad, őrjítő izzásban az egész világ. Vinnyogunk, reszketünk a szénapajtában. Reng a föld, recseg, dübörög az erdő. A lövedékek apokaliptikus szikrái száguldoznak a piszkosvörös égen. Meleg léglökések ringatják rajtunk az illatos szénát. Ebbe bújtunk, itt várjuk a tűzzé vált acélvilág viharának elvonulását. Remegünk, remegünk — csak már lenne túl rajtunk a front. Tízen vagyunk ebben a házban elszállásolva. A gazda, — fekete ruhás, hallgatag osztrák parasztasszony egészen feléledt este óta. Akkor ért ide a front. Amikor nem bírjuk már idegekkel a széna alatt, vállalva a kockázatot, átvágtatunk a zárt udvaron. Be, hozzá a konyhába. Az anyaság ősi nyugalmával, három gyermekével maga körül, ül a vászonterítős asztalnál. Fenség, erő sugárzik róla. A kicsikre is ráragadt az asszony biztonsága. Inkább érdeklődve, mint félve hallgatják a front tombolását. — Ha tovább verik innen az SS-eket — mondja nekünk „katonáknak” derűs vigasztalással az anya —, holnap levágunk egy disznót. Megvendégelem magukat. Férjét már három éve elveszítette. Nagyon hálás volt minden segítségért, amit kis gazdaságában tőlünk kapott. Pitymallik... A lövések ritkulnak odakint. Az ágyúszó is nyugatabbra mormog már. Kimerészkedünk. Ezt csinálják más házaknál is. Fától fáig lopakodunk, majd nekibátorodva csoportba verődünk egy kis tisztáson. A házak mintha halálból élednének, sápadtan világítanak a sötét erdő alján. Mi a helyzet? — senki se tudja. Csak a távoli morgás a támpont. Egyszer csak rikoltja valaki —• „Kaput! Kaput!” és már fel Is tűnik egy hadonászó vénember a völgyből jövő úton. Nehezen kapkodja, inas, sovány lábát, de szalad. Rövid bőrnadrágja csak úgy csattog, amint jókedvében ráver. Tőle tudjuk meg, hogy átment rajtunk a front. A völgyben békés orosz alakulat szállta meg az udvarokat. Örömében mindenki kurjongat, szónokol, ideszalad, odafut. Lassan kint van az egész falu a gyepes, erdős lankán. Számunkra vége a háborúnak, egy célunk van csak a legközélebbre: jóllakni — jó falatokkal. Előkerül a hátizsákokból a második váltás alsónemű, pokróc; elcseréljük sonkáért, szalonnáért, tojásért. De milyen fukarok ezek az osztrák parasztok. Egy jágeralsóért tíz dekányi szalonnát adnak csak; egy pokróc — háromevés sonka. Háziasszonyunk nem is emlegeti már a disznóvágást. Csupán ha- jábafőtt krumplival kedveskedik, mikor megtudja, hogy egy óra múlva indulunk — haza! A tisztek nagy vitában vannak. Egy részük nem hajlandó jelentkezni az oroszoknál odalent. Inkább megy nyugatra. Több közkatona is velük tart, maradunk vagy százhúszan, akik rendezett menetben megindulunk lefelé. Minél közelebb jutunk a völgyhöz, az erdős bevágásban annál bizonytalanabbul érezzük magunkat. Csendben vagyunk. Vajon hogyan fogadnak? Eosságba kerülünk? Az ám! Nem csördítenek-e közénk, ha a megfigyelőjük észrevesz bennünket ezen a lopakodós úton? Fehér zászlót! Fehér zászlót! — hangzik egyre többször, s végül meg is állunk. Kivágunk egy fiatal, vékony törzsű fát. Legallyaljuk, a hegyébe két összekötött törülközőt tűzünk. Most már bátrabban folytatjuk az utat, de mindenre elkészülve, inkább csak lábunknak, mint akaratunknak engedelmeskedve fordulunk rá a Mura lapályán futó betonsztrádára. Messzire ellátunk. Párás a napsütötte völgy, alig van felhő az égen. Kilőtt tankok, terepjárók, ágyúk az útfélen, de mintha a némaság völgyében járnánk. Sehol egy szál szovjet katona. Tovább! A legközelebbi falu- bun találkozunk először szovjet katonákkal. Clyan magától értetődő egyszerűséggel, közvetlenséggel integetnek ki egy-egy udvarról, mintha szénakaszálásból jönnénk a mezőről. „Kaput! Vojna kaput! Gitler kaput!” — halljuk most már tőlük is. Egyikük levegőbe ugrik örömében, és eközben is pama- csolja képét a borotválkozó ecsettel. A parancsnokságon fél óra leforgása alatt papírt adnak a menetünkét vezető, szerbül tudó tisztnek. Százhúsz ember mehet haza! Olyan határtalan mélységben, magasságban ömlött ránk a szabadság, hogy alig tudjuk elviselni. Napfénnyel, éggel, barna hegyekkel, rétekkel, zümmögő folyóval eggyé válva örülünk a végtelen könnyű létnek. És visz a lábunk haza! haza! De mikor egy repülő zúg el felettünk, megint húzzuk a nyakunkat, sőt akadnak, akik az árokba hasalnak. Az alacsonyan szálló gépmadár méltatlankodva billegeti magát; „Ejnye! Ejnye!” Pár fehér pehely leng a fényben vibráló levegőben. Nem is az: röplapok. Valaki, csak úgy időtöltésből kilép a sorból, felvesz egyet. Már fel is üvölt. — Fiúk! Vége a háborúnak. A németek letették a fegyvert, .. Megnyomjuk a lépéseket, most már egetverő örömmel. Hátha még ma hazaérünk, Magyarországra. Fürstenfeldben már erősen ránk alkonyodik. Alig bírjuk emelni a bakancsot. Itt éjszakázunk. Egy nap már nem a világ. Egy iskolában a szállás. Szétszéledünk a községben, kettesével-hármasával járjuk az utcákat. Amint sötétedik, egyre félelmetesebb. Kihalt minden, egy emberi hang nem jön sehonnan, de még kutyaugatás sincs. Csak egy falat kenyeret szerezhetnénk valahol. Bemerészkedünk egy-két házba. Minden a helyén, néhol úgy állt vetet- len az ágy, ahogy felkeltek belőle. De mindenütt a halál csendje. Ketten vagyunk. Meglepetten kapunk egymás karjához egy vaskerítéses, virágos kertes, borostyánnal befuttatott villánál. Emberi szó? Vagy csak halluci- nálunk? Nyitjuk a kaput. Ijesztően nyikorog. A ház egyik ajtaja nyitva, a küszöbön túl két szovjet katona diskurál. Egyik lábát mossa egy lavórban, a másik a bakancsával bajlódik. Mikor meglátnak bennünket, elhallgatnak. Megállunk, farkasszemet nézünk velük, egymáshoz húzódunk mi ketten. Aztán a lábát mosó katona felugrik, míg forgolódik, csörömpöl körülötte minden. Ügy látjuk, valami villan. Biztosan géppisztoly! Sötét van, ellenséges helység, két magyar katona... Bé- nultan várjuk a lövést. Ehelyett azonban a katona biztatását halljuk. — Kusaj! Kusaj! Nu, kusaj! Egy szép barna veknit nyújt felénk, a bicskát is adja hozzá... Mi lehet otthon? — kérdezgetjük mohó falás közben, és csak mosolyogva bólintunk vendéglátóinknak, mikor ők is beszélnek hozzánk. Biztosan jót mondanak... Odahaza, Kecskeméten ekkor már öregebb lett az este. A nyomdában szortírozták a Kecskeméti Lapok rendkívüli kiadását. A nyomdászok még egyszer elolvasták: „Jelentjük, Tisztelt Olvasó: Öt teljes esztendő, 8 hónap és hét nap után, ösz- szesen 2196 vérzivataros, háb'o- rús nap után 1945. május 7-én hajnalban 2 óra 41 perckor véget ért a legújabb kor legaljasabb gonosztette, életkorunk második háborúja. ..” A következő lap már a végleges fegyverletétel napja, május 9-e után jelent meg. Hogyan» is zajlott le a nagy nap? „Rendkívüli kiadás! — kezdődik a cikk. Utcán egymást ölelgető emberek, önfeledt éljenzések', a város zászlódíszt öltött, a hős Vörös Hadsereg katonáinak színes csoportja... Egyébként szürke hétköznapnak indult a szerda reggel, Ibikor futótűzként terjedt el, hogy a már az angolszászok által deklarált német fegyverletételt Sztálin marsai rendkívüli napiparancsában erősítette meg. Pillanatok alatt ünnepi díszt öltött a város. Üzletek redőnyei, hivatalok dolgozószobáinak ajtaja, műhelyek, gyárak kapui percek alatt zárulnak be,' hogy a dolgozók a közel 6 éve várt győzedelmes békét méltóképpen ünnepelhessék meg. .. Délután 2 óra van. A város egyesített cigányzenekara közel 100 taggal, hazafias dalokat játszva járta be a várost, hatalmas táblát és vörös zászlót víve elől, felhíva a lakosságot arra, hogy az esti békeünnepségen jelenjenek meg. A kommunista párt Rákóczi úti székháza előtt hatalmas tömeg szorong már A zenekar az Internacionálét játsza, majd a Himnuszt, könnyekig megható, ahogy a hatalmas tömeg együtt énekli a rögtönzött dalárdával. .. Este 8 óra van. A tavaszi este lassan sötétedni kezd és a Szabadság teret hatalmas emberkoszorú veszi körül. A demokratikus hadsereg kecskeméti helyőrsége tisztjei vezénylete mellett teszi színessé a nagy tömeget. Bánó Mihály rendőrfőkapitány nyitotta meg az ez alkalommal rögtönzött gyűlést. Kitörő lelkesedéssel ünnepelte a tömeg, mikor bejelentette, illetve elrendelte, hogy. .. az utcákat világítsák ki, az ablakok elsötétítő papírjait tüzeljék el. A béke első intézkedését szűnni nem akaró lelkes éljenzés fogadta, majd Safrankó Emánuel, a Duna—Tisza közi terület párttitkára emelkedett szólásra...” Hallgatták őt izzó figyelemmel, amint fejtegette: „A Vörös Hadsereg, a szovjet nép igaz ügyért harcolt, igazságos háborút folytatott, és nem más népek leigázására és rabságba való hajtásért emelt fegyvert, mint ahogy ezt a német fasiszták és összes csatlósaik csinálták. De nemcsak a Szovjetunió felszabadításáért harcolt, hanem az összes szabadságszerető népek felszabadításáért...” Mi éltük azokat a napokat; fiaink, lányaink már történelemkönyvből tanulják... Tóth István Május ugyan éppen nem a hagyományokhoz illően köszöntött be, esett az eső, fújt a hideg szél; de amikor kibújt a nap a felhők mögül, fényes sugaraiban megmártózni' milyen jól esett!... Vidám lánysereg lepte el egy délelőtt a Kecskeméti Katona József Színház lépcsőit. Csivi- teltek, míg helyet nem foglaltak, mint a lombosodó fákon a madarak. ÍGY KÖZELlTVF hozzá, mit kaptunk a vasárnap esti hangversenyen, melyet a Kecskeméti Bányai Júlia Gimnázium KISZ- alapszervezete rendezett az iskolában? Sok szépet és biztatót. Mert még a közepesen sikerült számokat is jó szándékkal, zenéhez méltó ügybuzgalommal nyújtották át közönségüknek. A műsor pilléreit természetesen a kórusszámok alkották, az énekes osztályok énekkara és kamarakórusai változatos programot adtak elő régi és XX. századi szerzők kompozícióiból, Lőrincz Béla tanár betanításában és vezényletével. A hangszeres számok közül elsőként a tehetséges Losonczy Gyöngyvér Mendelssohn-tolmá- csolását kell megemlítenünk, mint technikailag kiemelkedő teljesítményt. Tetszett Kará- tsony Katalin hegedű-, Dormány György zongoraszáma is a (hamis pianinón!), valamint az I. c. osztály ízlésesen muzsikáló kamaraegyüttese. A kórus- és szólószámok zongorakíséretét Klemenné Takács Mária, Gazdag István és Her- czegh László zenetanárok látták el. AZ INTÉZETI napok keretében kedden este ünnepi műsort adtak a Kecskeméti Óvónőképző Intézet tanárai és tanulói. A műsor nagyrészt zenei számokból állt. Bár jellegénél fogva az óvónőképző nem zenei intézmény, tantárgyai között mégis igen fontos helyen áll az „Lukas óra?” Dehogyis! Amikor előkerültek a rajztáblák, füzetek, éppen olyan komolyan dolgoztak, mint benn a tanteremben. Mégis más volt e^ s ma talán jobban sikerült a "feladat is, mint máskor. A Zrínyi Ilona Általános Iskola hetedikeseinek a szabadban tartott rajzórát Benkővári Istvánná tanárnő. ének- és zenetanítás. A kecskeméti intézet zenetanárai közt kiváló képzettségű, országos hírű szakemberek vannak, munkájuk eredményessége — többek között — a keddi hangversenyen is lemérhető volt. Az igazi eredmény azonban az lesz, ha a végzett óvónők magukkal viszik és terjesztik azt a kultúrát, melynek alapjait az intézetben eltöltött két év alatt kaptak. A műs.or első száma újdonság volt: Lőrincz Béla és Krajnyák Nándor tanárok ez alkalomra írt üde, lendületes és igen dallamos „Intézeti indulója”. Most hangzott el első ízben Herczeg László egytételes, modern hangvételű vonósnégyese is, tanári kvartett (Róbert Gábor, dr. Kádár Károly, dr. Kiss Ernő, Herczeg László) kitűnő előadásában. Lőrincz Béla, Ispiláng című ének-zenekari népdalfeldolgozásciklusa ezúttal kissé szürkén hatott, amit a színpadi mozgás (és ácsorgás!) hibás beállítása okozott. Annál ötletesebb volt a különböző népek dalaira komponált hangulatos bábjáték, mely koreografikus mozgással illusztrálta az egyes dalok mondanivalóját. A bábjátékot a dr. Bakkay Tiborné és Fuchs József tanárok által vezetett szakkör tagjai adták elő. Az I. évfolyam énekkara Kálmán Lajos tanár vezényletével magas érzelmi hőfokon tolmácsolta Kodály és Bartók két-két kórusművét. Ez alkalommal a Bartók-művek tolmácsolása hatott érettebbnek. Az intézet zenekara a sok kíséret mellett Mozart Divertimentóját játszotta dr. Kádár Károly szakcsoportvezető tanár vezényletével. Énekszóló (Holló Erzsébet) és hegedűduók (Omaszta Zita és Rácz Krisztina) egészítették ki a műsor. zenei részét. Az intézet szavalószakkörének tagjai (szakkörvezető: dr. Losoncz Mihályné) klasszikus és mai költők humanista tárgyú verseiből összeállított irodalmi műsort szólaltattak meg, átélt előadásban. A HANGVERSENY színvonala és atmoszférája méltó volt a jubileumi alkalomhoz. Körbear Tivadar Ki ismeri jobban az irodalmat? A Katona József Megyei Könyvtár kedves meglepetésül olvasói számára az idei könyvhét alkalmából rejtvénypályázatot indít. Rövidesen elkészülnek a kérdéseket tartalmazó sokszorosított ívek, s a jövő hét elejétől a könyvtár beiratkozott/ tagjai átvehetik a szokásos kölcsönzési időben az olvasószolgálattól. Az ív 20 kérdést tartalmaz. Egy-egy vers, vagy drámarészletet, amelyre az író nevével, vagy a mű címével kell válaszolni. Néhány kérdés egy-egy híres regényalakra, vagy valamelyik mű ismert részletére vonatkozik. A Katona József Könyvtár pályázata mindenesetre nem tartozik a könnyű rejtvények közé. A nyeremények ehhez illően értékes könyvjutalmak lesznek. Beküldési határidő: május 23. Az eredményhirdetést és sorsolást az Ünnepi Könyvhét alkalmából 26-án rendezendő modern- ctrámaesten tartják. Iíét hangverseny Amikor egy iskola növendékei önálló műsort adnak, függetlenül attól, hogy az előadott műveket iskolai órán vagy azon kívül tanulták meg, egy kicsit pódiumra lép az egész iskola, a maga hétköznapjaival, oktató-nevelő munkájával, szellemével. Érzik ezt ilyenkor a tanárok, a növendékek, sőt a hallgatóság is. Érzik és nem csupán, nem is elsősorban érett, csiszolt művészi teljesítményt, hanem ehelyett inkább a muzsika és általában a kultúra tettekben is megnyilvánuló szeretetét várják. | A BIKE ELSŐ MAFIA
