Petőfi Népe, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-09 / 107. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Útravaló Tizennyolc esztendő!... Tizennyolc évesnek lenni any- nyit tesz, mint bátornak, őszintének, ártatlannak, minden nemesért felbuzdulónak lenni! Tizennyolc éves kor — a tavasz! Eenne van a termő nyár ígérete, a bő aratásé... Tizennyolc évesen fejezi be az ember az egyetemes ismerkedést a világgal, s készülődést az életre. Tizennyolc évesen lesz az ember választópolgár, tizennyolc évesen lett a fiú katonakcteles, Tizennyolc éves korára érett az ifjú ember. Ma ünnepet ülnek a középiskolákban. Búcsúznak a negyedikesek. Utoljára vonulnak vé- gig együtt, sorban, a jól ismert folyósokon. Benéznek még egyszer az osztálytermekbe, négy nehéz, s akárhogy is volt, mégiscsak szép esztendő állomásaira. S éneklik a szomorú, meg a vidám diáknótákat. Ballagás: Nemcsak az iskolától búcsúznak ma a tizennyolc évesek, hanem a gyermekkartól is. .Egy hónap múlva életük első nagy erőpróbája, az első számadás következik. Most döntöttek először önállóan saját ügyükben, amikor megválasztották a tantárgyakat, amelyekből érettségi vizsgát tesznek majd. Ez már jele érettségüknek, a felelősségnek, amellyel a jövőben tartoznak önmaguknak és a társadalomnak. Kétezer fiú és lány búcsúzik ma a megyében az iskolától, ők -már valamennyien a ma gyermekei, valamennyien új korban, szabad, a boldog jövőt ígérő világban születtek. Semmit se tudnak a múltról, csak amit hallottak, tanultak róla. Boldog ifjúság: . Ne vegyék zokon, hogy most is a múltat emlegetjük. Ce amikor a Ballag már a vén diák dallamával vonulnak, bizonyára maguk is észreveszik, hogy a szöveg már nem nekik szól. Ilyenkor talán megsejtik, milyen kor volt az, amelyben a végzett diák álmodni se mert nagy célokról, képességei kiteljesüléséről, szabadon alkotó életről. Amikor a „lehet” és az „akarom” még mint ellentét sem merült fel, hiszen a „lehet” is olyan szűkre~ szabott, olyan kilátástalan volt. Mi, kétszer tizennyolc évesek és még idősebbek, tudjuk, több- kevesebb részünk volt benne. Ne vessék szemünkre, hogy ismételgetjük. Magunk is a múlttól való irtózásból merítünk néha erőt, amikor nehéz, amikor váratlan, vagy magas akadályt keU bevennünk. Mert még ma is vannak akadályok, ma is van mit leküzdeni, s még, lesz is sokáig. Ezután már együtt fogunk dolgozni, küzdeni azokkal, akik ma Isállagnak. Akik ezekben az ünnepélyes pillanatokban hagyják el az iskolát, az életre készülés korát és kilépnek közénk. Értük tettük eddig, amit tettünk, velük tesszük ezután a többit. Számítunk rájuk. Az idén a véletlen szinte jelképesen veteti egybe két dátumot. Ma van a ballagás napja, s a fasizmus felett adatott — hisszük — végleges győzelem emlékünnepe. A mai tizennyolcévesek a béke gyermekei, az emberiség története legszégyenletesebb korának elmúlása után fogantak. Legyenek rá büszkék, higgyenek ennek a kornak visz- szavonhaiatlan végében, s dolgozzanak, hogy úgy legyen — velünk, magukért, mindannyiunkért. Mester László Kombájnok között A Kunszentmiklósi Gépállomás udvarán már készülnek az aratásra is. A szerelők egymás után javítják ki a 41 kombájnt, amelyeknek egyharmadrésze akár már most elindulhatna a gabonaföldekre. Felvételünkön három ‘szerelő: Németh István, Kálomista János és Hűti Imre látható munka közben. Építőipari szocialista brigádvezetők tanácskozása Az építőipari ■ szakmákban dolgozó szocialista brigádok tegnap délelőtti tanácskozásukon számba vették mennyit fejlődött a megyében a brigádmozgalom az elmúlt két évben és megvitatták milyen feladatokat ró a munkacsapatokra idén az építőiparra vonatkozó párthatározat végrehajtása. Az értekezleten a 90 brigád- vezető mellett részt vett Szegedi István, az Építők Szak- szervezete központjának munkatársa és Holló Vilmos, az ÉM Építőipari Főigazgatóság képviselője is. Szőlőművelő kistrahtor Háromféle silóbombáin Szabad forgafomban az „Orkán íj erő- és munkagépek a mezőgazdaságban Cseng a telefon, és szinte percenként érkeznek személyesen is az ügyfelek az AGROKER kecskeméti központjába. A mezőgazdasági munkák közelgő dandárját megelőző, azzal együtt járó adminiszráeiós teendőkből néhány percre kivonjuk Tóth Sándort, a vállalat géposztályának a vezetőjét. Megkérdezzük tőle: A gépellátásban rájuk háruló feladatoknak milyen mértékben tudnak ebben a gazdasági évben eleget tenni. — A most kezdődő mezőgazdasági munkákban — mondja az osztályvezető — a legfontosabb szerep a traktorokra vár. A nagyteljesítményű Sz—100-as erőgépekből húszat a megye gépállomásai, a DT—54 típusú könnyebb lánctalpas erőgépekből pedig ugyanannyit a tsz-ek kapnak. Állami gazdaságaink gépparkja 27 D4—K traktorral gyarapszik. A termelőszövetkezetekben a szántóföldi munkákat 340 szovjet gyártmányú, 45 lóerős MTZ—5 traktor is köny- nyíti ez évben. A fenti meny- nytségből 140-et már át is adtunk a megrendelőknek. Emellett a szövetkezeti gazdaságok 125, az állami gazdaságok pedig 71 UE—28 traktort is kapnak. Csaknem valamennyi említett erőgépből megfelelő arányban a megye erdőgazdaságai, illetve a mezőgazdasági kísérleti és kutató intézetek is részesülnek. Az idei évben rendelkezésükre bocsátandó 100 Zetor—3011 erőgépnek az egyharmadrésze ugyancsak közös gazdaságainkban van már. A leglanyhább a szállítás üteme az 50 lóerős Szuper Zetorokat illetően, bár több mint negyven ilyen erőgép előszállításként már a múlt évben a nagyüzemi gazdaságokba került. Jó hírként jelenthetjük, hogy a bevált RS—09-ből — s egyúttal a hozzávaló munkagépekből — az igényeket korlátlan mennyiségben ki tudjuk elégíteni. Az eddig zömmel állami gazdaságoknak juttatott RS—56 szőlő- és komlóművelő traktorra idén korlátozott mennyiségben a tsz-ektől is veszünk fel rendelést. Nemcsak tetszetős formájával, hanem minden bizonnyal jó teljesítményével is a szakemberek megelégedését váltja ki majd az új bolgár gyártmányú TL—30-as típusú lánctalpas szőlőművelő kistraktor, amelyből megyénk gazdaságai rövidesen 23-at kapnak. Az SZK—4 gabonakombájnból 115, a magyar gyártmányú AS—1,8 silókombájnból pedig 75 darabot juttatunk folyamatos szállításban a megye mezőgazdasági üzemei részére. Kizárólag tsz-ek kapják & Szovjetunióból érkező 30 darab SZK—2,6 silózó gépet. A közismert Orkán járvazúzót egyébként gazdaságaink szabad forgalomban is beszerezhetik. A kombájnok jobb kihasználását és a kukoricabetakarítás fokozott gépesítését szolgálja a tavaly óta forgalomban levő ZSK N—2,6 kukoricaadapter, amely a kombájn vágószerkezetével felcserélve használható. Az elmondottakon Kívül még számos munkagép* — a többi között tíz NDK gyártmányú kaszálvarakodó gép (Mählader) — is segíti a mezőgazdasági munkákat. A korszerű szénaszárítást egyelőre 48 hideglevegős szárítóberendezés könnyíti meg. A felsorolás korántsem teljes, de befejezésül említsük még meg, hogy Lengyel- országból, Romániából és Jugoszláviából a közeljövőben 660 mezőgazdasági pótkocsi érkezésére is számítunk — fejezte be a tájékoztatást az AGROKER osztályvezetője. J. X. Némedi Sándor, az Építők Szakszervezetének megyei titkára vitaindító beszámolójában elmondta, hogy a megtett út számszerű adatokkal is mérhető, hiszen 1962-ben 167, két évvel később pedig már 135 brigád és 11 építésvezetőség, üzemrész küzdött a szocialista cím elnyeréséért. Nagyobb súllyal esik latba azonban a szocialista brigádmozgalom tartalmi fejlődése. A szocialista cím elnyeréséért, illetve megtartásáért küzdő munkacsapatok jelentős részt vállaltak tavaly a kemény tél okozta tervlemaradás pótlásából. Elsősorban nekik köszönhető, hogy az 1963-as évet a korábbinál lényegesen jobb eredménnyel zárhatta a megye építőipara. A továbbiakban arról szólt Némedi Sándor, hogy a brigá dók a termelési feladatokon túlmenően igyekeztek megvalósítani a mozgalom másik két szocialista módon élni, tanulni — célkitűzését is. A szakszervezet megyei bizottságának felmérése szerint 45 közül 23 brigád tagjai havonta egy-két alkalommal közös mozi-, illetve színházlátogatáson vettek részt. Népszerűek voltak a brigádtagok körében az ismeretterjesztő előadások és a szakszervezet által szervezett politikai iskola konzultációi. A brigádok tagjai sokat tesznek a szakmai ismeretek elsajátítása érdekében is. Űj vonás a mozgalomban, hogy egyre több műszaki dolgozó kapcsolódott be az elmúlt hónapokban a brigádok munkájába. Az idei feladatokról szólva az előadó hangsúlyozta, hogy ezek megvalósításában az építőiparra vonatkozó központi, illetve megyei párthatározat az iránytű. 1964-ben a tavalyihoz viszonyítva 18 százalékkal kell növelni az építőipari termelést. A feladatok sorában központi helyet foglal el többek között a Kecskeméti Bamevál és a Zománcipari Művek Kecskeméti Gyáregységének korszerűsítése. Háromszáz lakás vár befejezésre a megyében és ugyanakkor 200 újabb lakás felépítéséhez kell hozzákezdeni idén. A mezőgazdaság részére 55 millió forint értékű építési munkát irányoztak elő. — Mindez csak úgy valósítható meg, ha a rendelkezésünkre álló gépeket jobban kihasználjuk, mint eddig bármikor. Helyes munkaszervezéssel el kell érnünk, hogy a jelenlegi 15, sőt helyenként 20 százalékos veszteségidő minimálisra csökkenjen. Elsősorban a szocialista brigádokban dolgozóknak kell élen járni az új termelési eljárások bevezetésében, ugyanakkor javítani kell a munka minőségét is — hangsúlyozta befejezésül az előadó. A beszámolót követő vita során többek között felszólalt Szegedi István. Elmondta, hogy a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat biztatóan kezdte az évet. Termelékenységi tervét 7,5 százalékkal teljesítette túl az első negyedévben, a termelési előirányzathoz viszonyítva azonban ennek ellenére mintegy 5 és fél milliós lemaradás mu tatkozik. Többen kifogásolták, hogy a gépek mellett dolgozók órabért kapnak. Szerintük jórészt ennek tudható be, hogy a gépek sokat állnak, a legapróbb hibákkal is órákig piszmognak a „ráérő” vezetők. Túri Imre, az ÉM Fémmunkás és Épületlakatosipari Vállalat Kecskeméti Gyáregységében dolgozó szocialista brigádok nevében szólva hiányolta, hogy nem szerveznek elég tapasztalatcserét részükre a vállalat vezetői. Vélemények és ellenvélemények alapján kikristályosodott az állásfoglalás: Az anyagi érdekeltséget nem lehet szem elől téveszteni, de a szocialista brigádok nem a jutalomért dolgoznak. A brigádvezetök tanácskozása ünnepélyes mozzanattal zárult. Szegedi István az építésügyi miniszter és az Építők Szakszervezetének Elnöksége nevében az Építőipar kiváló dolgozója címet és kitüntetést átadta Ollári Józsefnek, a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat és Ádám Jánosnak, az Építési és Szerelőipari Vállalat szocialista brigádvezetőjének. #
