Petőfi Népe, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-07 / 105. szám

Külföldre is szállítják a parajt — Befejeződik a sóska szedése — Növekszik az újburgonya vetésterülete Jól Jövedelme* a primőrtermesstés a dunaveesei járásban Jelentős jövedelmet hoz évek óta Bács-Kiskun megye terme­lőszövetkezeteinek a primőr­áruk termefeztése. A dunaveesei járásból biztosítják például az ország parajszükséglelének mintegy hetven százalékát. A múlt esztendőben ebből a Duna menti járásból kétmillió forint értékben 70 vagon spenótot vá­sároltak fel a Szövetkezetek megyei Értékesítő Központjá­nak dolgozói. Ebben az évben is — bár a szeszélyes időjárás megnehezí­tette a növények fejlődését — jó parajtermést takarítottak be a közös gazdaságok. A járás te­rületéről eddig negyvenegy va­gon spenótot szállítottak érté­kesítésre, melyből öt vagonnal Csehszlovákiába és az NBK-ba exportáltak Május közepéig a szabadszál­lási Lenin Termelőszövetkezet további hét vagon vitamindús parajt ad át értékesítésre. Az április végén vetett spenót pe­dig május végén kerül a vásár- csarnokokba. Jó ütemben halad a sóska sze­dése is. A járás területén a du­naveesei Virágzó és Új Élet Ter­melőszövetkezet, a szabadszál­lási Lenin Tsz és mintegy 250 házitáji gazdaság foglalkozik nagyobb területen sóskaterme- léssel. Április közepén kezdték szállítani a kedvelt főzelékfélét, s idáig 18 vagonnal adtak át a MÉK-nek A termelőszövetkeze­tekben és a háztáji konyhaker­tekben május 20-ig befejezik a sóska szedését. Míg 1960-ban csupán har­minchat holdon, idén már 320 hold területen termesztenék" új­burgonyát a dunaveesei járás közös gazdaságai. Négy terme­lőszövetkezet foglalkozik a korai burgonya nagybani termeszté­sével, s az idei évben több mint tízezer mázsát adnak át a fel­vásárlóknak. A hartai Űj Élet Tsz — mely a legnagyobb mennyiségre szer­ződött — az idén 150 holdon termeszti a korai burgonyát. A gondos talajelőkészítés, a nővé nyi kártevők rendszeres irtása eredményeként, már a hónap végén megkezdődik a szedés, s június elején pedig piacra ke­rül az áru A korai burgonyából nagyobb mennyiséget szállítanak Cseh­szlovákiába, az NDK-ba, Hol­landiába és a Német Szövetségi Köztársaságba is. K. M. Tervszerű vadgazdálkodást Szezonzáró közgyűléssel ért véget a vadászidény a Kiskun­félegyházi Petőfi Vadásztársa­ságnál. Az elmúlt szigorú tél nagyon megtizedelte a vadállo­mányt, így a tervezett 2000 da­KAI9 T< O'Ä Ország-világjárók CSALÁDUNK egyik rég látott jó barátjával az újságárus előtt hozott össze a napokban a vé­letlen. Három napilapot, négy képeslapot gyömöszölt éppen táskájába, amelyből pirosíede- les szótár és egy orosz nyelv­könyv kandikált elő. — Csodálkozol, ugye? — né­zett rám, miután a „csomago­lást” befejezte. Bizony, csodál­koztam. Hiszen Andrásról szin­te köztudott volt, hogy újságot csak akkor vett kezébe, ha a felesége külön felhívta a figyel­mét valami „világrengető”, vá­ratlan eseményre a lapok előző napi híradásaiból. Munka után minden szabad percét az ezer­mesterkedésnek szentelte. Hol egy magatervezte virágállványt eszkábált össze, hol meg a ja­vításra váró cipőket vette sor­ra ... — Tavaly az asszony unszo­lására „kiruccantunk” Prágába. Titokban gyűjtötte össze a pénzt, s őszintén bevallom az­zal vett rá az utazásra, hogy jó üzlet lesz ... Ott azonban egész mással voltam • elfoglalva. Elra­gadott a Hradzsin építészeti szépsége, s mindaz a látni-cso- dálnivaló, amibe lépten-nyo- mon botlottam. A Műszaki Mú­zeumról nem is beszélve, ahol több mint húszezer gépből, ké­szülékből álló gyűjtemény van. De mit is fecsegek ennyit! Jö-* vőre — mert évenként még nem telik a családi költségve­tésből — az én javaslatomra Moszkvába megyünk. Ezért ta­nulok most oroszul, s bújom szorgalmasan az újságokat is. Mert azért, tudod, a tájékozat­lanság és a nyelv szikrányi is­merete nélkül Prágában is min­dig attól féltem, hogy valami szépet, nagyot elmulasztok meg­nézni ... Ahogy áradt a szó a világ­járónak felcsapott hajdani ezer­mesterből, úgy nőtt bennem az öröm és kíváncsiság is. Vajon hány ember életét szépíthette meg, tette tartalmasabbá, új cé­lokkal, tervekkel gazdagabbá még a múlt évben egy-egy or­szág-világjáró utazás. Néhány percnyi út csak az IBUSZ-iroda, ahol a véletlen találkozás hatására felbukkant kérdésre választ kaphattam. Íme; A MÜLT évben Kecskemét­iül és környékéről — az isko­lai kirándulókat is beleszámít­va — 47 ezren vettek részt bél­és külföldi társasutazáson. Ti­zenkétezerrel többen, mint az azt megelőző évben. A turista­útlevéllel utazókat nem is szá­mítva 1100 ember járt külföl­det, nyolcszázzal több mint 1962-ben. Húsz olyan külföldi társasutazás volt, amelyet Kecs­kemétről indítottak. Hazánk szépséges tájaival, történelmi emlékekben gazdag városaival többek között 35 IBUSZ—TIT országjáró túrán ismerkedtek a Kecskeméten és környékén élő felnőttek, iskolásgyerekek ... Bajos lenne feljegyezni vala­mennyiük élményét, s mindazt a változást, amit egy-egy ilyen utazás életükben, de legfőkép­pen életszemléletükben előidé­zett. Ismerősünket a házi ezer­mesterműhely szűk világából ragadta ki, s ha két év alatt összeszedegetett nyelvtudásával Moszkvába megy, már bizonyá­ra /nemcsak a monumentális, örök szép műemlékek, a gom­bamódra szaporodó modem la­kóépületek ejtik csodálatba, ha­nem közeli jó barátként tisztel­heti azok alkotóit, a szovjet embereket is. S az így szerzett új ismerősök sorsa, öröme már sohasem lehet közömbös szá­munkra. Kíváncsian kutatunk utánuk a lapok tudósításaiban, és a kedves, szép emlékekhez újabb ismeretek rakódnak. — Olyanok, amelyek hozzátartoz­nak a ma emberének műveltsé­géhez, bővítik látókörét, fogé­konnyá teszik a szép és jó iránt, s ily módon visszahatnak em­beri magatartására, hétköznapi munkájára. NAGYJÁBÓL ezek vonatkoz­nak a hazai utazásokra is. S amellett, hogy ismeretszerzés, szinte tengernyi tapasztalás forrásai ezek az utak, a pihe­nés, felüdülés, mind többek ál­tal „gyakorolt” formái. Érde­mes, hasznos és becsülendő do­log erre is gyűjtögetni a meg­takarítható forintokat, mint ahogy tette a múlt évben az a 47 ezer kecskeméti és kör­nyéki ország—világjáró! Eszik Éva rab élő nyúl helyett csak 1160 darabot fogtak, az engedélye­zett, úgynevezett „konyhavadá­szatot” felére csökkentették, a vadállomány kímélése érdeké­ben. Külön dicséretet érdemel­nek a vadak téli etetéséért amiben a vadásztársaság majd­nem mind a 102 tagja részt vett. Tizenhármán külön jutal­mat is kaptak jó munkájukért A mi vadászaink tudják — hangsúlyozták a közgyűlésen —, hogy a vadat nemcsak lőni, de védeni, gondozni, nevelni is kell. T. M, Jóska, a „szakácsbajnok1 Kíváncsian vártam a talál­kozást Domokos Jóskával. — Nincs benn — mondták munkahelyén, a Kecskeméti Aranyhomok Szállóban. Tudja, a verseny ... — Most pihen — világosít fel a „menedzsere”, Széplaki László. — De meg is érdemli! — tette hozzá a mestere, Tési Lajos konyhafőnök. — Otthon van, Hetényegyházán. — Nagy jövő vár rá a szak­mában — így jellemezte a mes­tere. Már 70 sült-, leves-, köret-, főzelék-, tésztareceptet „tud”. Tehetséges, szorgalmas. A ver­senyt, amelyen az ország leg­jobb másodéves szakácstanulói indultak, Pesten, a Royalban rendezték. Világhírű magyar szakácsok: Túrós Lukác^Auth- ner Lajos, Federits Jó/Rf, Bá'­Tanítvány és mester. Domokos Jóska, íési Lajos konyhafőnökkcl a Kecskeméti Aranyhomok Szálló konyhájában. Aztán mégis csak sikerült a randevú. Ekkor már sokat tud­tam az Aranyhomok kedvencé­ről. Például ezt: 17 éves, má­sodik esztendeje szakácstanuló, mindig jókedvű. Meggyógyullak-e a Bajnok gyerekek ? KÉT hónappal ezelőtt hírül adtuk, hogy Bajnok Gábor solti lakost, a szadista apát — aki 1‘erészcgedve nemegyszer bán­talmazta, s végül a falhoz, il­letve ablakpárkányhoz vágta annak idején a hathónapos kis­lányát, majd a múlt év őszén az alig másfél éves kisfiát — a bíróság 12 évi szabadságvesztés­re ítélte. A közvélemény elég­tétellel vette tudomásul a bíró­sági döntést, de szerkesztősé­günktől azóta is sokan tudakol­ták: Mi lett a gyermekek sor. sa, meggyógyultak-e, biztosí­tott-e az egészséges tovább fej­lődésük? Józsa Fábián, a Dunaveesei Járási Tanács V. B. gyámügyi előadója önmagától kínálta a kérdésekre a választ. Vaskos aktaköteget tett elénk és magya­rázta; — AZ ÉDESANYA — töré­keny kis asszony — még a múlt évben, november 26-án hozta haza a fiúcskát az Or­szágos Idegsebészeti Tudomá­nyos Intézetből, Budapestről, ahol közel másfél hónapig ke­zelés alatt állott Szegény kis­gyermek kezelésének első kilenc napján, ha férfi lépett a kór­terembe, keserves zokogásban tört ki, és kis kezével eltakarta a szemét... Egyébként az inté­zet szociális gondozónője javas­lattal keresett meg bennünket, hogy az egy évvel idősebb test­vérével együtt helyezzük állami gondozásba a kicsit. A környezettanulmány le­folytatása és az édesanyával va­ló beszélgetés nyomán mégis másként döntött a gyámügyi ha­táság. A fiatalasszony ugyan­is az Űjsolton élő szüleihez köl­tözött két gyermekével. A fiúcs­ka a jelek szerint teljesen rend­be jött, Julika pedig lassan szintén kiheveri a kegyetlenség következményeit. Februárban megtanult járni, most már be­szélni is kezd, s mindkét gyer­mek egészségesen, szépen fejlő­dik Az anyai nagymama vállal­ta a gondozásukat, édesanyjuk pedig — aki nem hajlandó a továbbiakban életközösségre lépni a most büntetését töltő férjével — a Solti Állami Gaz­daságban szerződött le idény­munkásnak. — A KIS család létfenntar­tása szempontjából nagyon in­dokolt lenne, ha Bajnok Gá- bomé állandó munkához jutna a gazdaságban — jegyezte meg a gyámügyi előadó. — Tár­gyaltam is ez ügyben a gazda­ság illetékeseivel, de sajnos, azt válaszolták: Egyelőre erre nincs lehetőség. Majd ha lesz, ak­kor. . Szeretnénk remélni, hogy ez a „majd” nem várat magára nagyon sokáig. Hiszen a két­gyermekes édesanya, s főleg a sokat szenvedett kisgyermekek érdeke sürgeti ezt. P. I. PETŐFI NÉPE 4 Magyar Szocialista Munkáspár Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel Kiadja s Bács megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István Igazgató Szerkesztőség: Kecskemét, városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19i 23-16. Szerkesztő bizottság: 10-3«. Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 17a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: ■ helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. lőflzetésl díj 1 hónapra 13 forint Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét - Telefon: 11-83 Index: 23 063» hot Sándor tanítványai is ott voltak, a zsűri if e mesterek közül került ki. A végeredmény? A kis Do­mokos Jóska, egy vidéki szál­loda szakácstanulójának menü­je nyerte el legjobban a Vörös Csillag, a Royal, a Metropol, a Palace Szálló nagy tekintélyű szakácsművészeinek tetszését. Pedig Jóska igazi specialitása a magyaros ételek készítése... — Húzni kellett a verseny­tételt — magyarázta a ^győztes pár nap múlva, amikor talál­koztunk. — Nekem a krémle­ves, a gombával töltött pala­csinta jutott. & a töltött ká­poszta. Nem számítottam ek­kora sikerre. Társai azt is elárulták, hogy nagyon izgult. Idegcsillapítót vett be a verseny előtt, úgy állt a sámlira. Igen, sámlira, mert másfél méteres termeté­vel nem érte fel a fazekakat... Ezen kívül dupla nagyságú sap­kát tettek fejére, hogy maga­sabbnak hasson, komolyabban vegyék... — /\z tán, a verseny után nemcsak mosolygós arcával, ter­metével aratott sikert. A 100 kiló súlyon felüli szakácsok örömükben „labdáztak” Jóská­val ... Ölben vitték ki a győz­tes hadszíntérről, a Royal kony­hájából. — Sok ember szája ízét elta­lálni, szerintem itt kezdődik a szakácsművészet — így a baj­nok. — Ehhez az ízek, a színek, az elkészítés módja egyaránt hozzátartozik... S a szakács csalhatatlanul pontos érzéke... Hirtelen más témára vált: — Persze, nem rajtam, ha­nem a mestereimen múlott az elsőség. Meg Németh Lacin, aki a felszolgálók versenyében 4. lett, és Balogh Terin. Mindket­ten drukkoltak értem, és remé­lem legközelebb nekik is sike­rül ... — Szereti-e a saját főztjét a bajnok szakács? — rgen. De legjobban mégis az édesanyám ételeit... Bubor Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom