Petőfi Népe, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-01 / 101. szám

PORBA RAJZOLT KÉRDŐJELEK A panaszosan nyekergő sze­kér mögött elmaradnak a falu házai. Békésen poroszkál a két ló, A földek közt kanyargó út porába furcsa jeleket. vájnak a kerekek. Szeszélyes vonalak mintájába ágyazva egy sor sza­bályos kérdőjelet. A keréknyo­mok véletlen műve — játék. A kecpli Vörös Zászló Tsz gondjai, feleletre váró miértjei, hogyan­jai — nagyon is valóságosak. „A tagoknak nincs idejük panaszkodni — nekünk meghallgatni" — ezekkel a szavakkal lé­pett elő a fóliás hajtatóágyak karfiol-, karalábécsemetéi kö­zül Nagy Imre, a tsz párttitká­ra. — Dolgozunk megállás nél­kül, s úgy néz ki, hogy az idén már nem eredménytelenül. A párttitkár pirospozsgás ar­ca, kidolgozott két keze is ar­ra vall, hogy nem íróasztal mö­gött, hanem kint, a kertészet­ben tölti minden idejét. Váll­vetve dolgozik a többiekkel, 60 holdon végzett munkáért ő a szakmai felelős. Tizenkét évet töltött a tsz-ben, elvégezte az általános növénytermesztési tan­folyamot, néhány hete kitűnő­re vizsgázott a zöldségtermesztő tapfölyam második évének anyagából. hatnak — és most már látnak is biztosítékot munkájukra), ke­vesen vannak. Helyesebben 110 tag közül a legtöbb nyugdíjas, a fiatalok száma 20—25-re te­hető. Súlyosbítja a helyzetet, líogy a fiatalok zöme a gyengén jövedelmező kertészetben dol­gozik. Ha forintban mérhetnék le a különbséget — sóhajt a párttitkár — mind­járt nagyobb lenne az érdeklő­dés. De éppen a munkaerő- hiány hátráltat bennünket, a gyenge gépesítés, aztán meg hi­ba van bennük is. Hányszor mondtuk: megfizetjük, csak pro­dukáljanak már valamit. Fogja­nak össze, járjanak elől jó pél­dával. Fiatalos lendülettel ugor­jának be egy-egy nagyobb munkába azzal, hogy: itt va­gyunk, mi vállaljuk, megcsinál­juk. Hiszen nem kérjük in­gyen. .. Miért hiányzik mégis a friss vállalkozószellem, a fiatalos tenniakarás? Talán többet kel­lene foglalkozni velük, lelkesí­teni, bátorítani őket a vezetők­nek még akkor is, ha idejük java részét a munka foglalja le. Körmére nézni a KISZ-nek, amely — nem véletlenül — egé­szen mostanáig nem működött. — Baj volt, éppen elég a ti­zenkét év alatt — meséli. — A tagság már belátja, hogy ők sem tettek meg mindent, a ve­zetőség pedig igyekszik helyre­hozni az elmúlt évek mulasztá­sait. Tavaly már áttértünk a ez a mpn- jobbnak bérezési -na­gyobb teljesítményre ösztönöz. De sajnos, ezt még a kertészeti dolgozóknak nem tudjuk bizto­sítani. Most éppen azon fáradoznak, hogy bebizonyítsák: a kerté­szet is jövedelmező, s főleg a nőknek való. Mert annak el­lenére, hogy a vándorlási láz észrevehetően csökkent (az új munka- és bérezési módszer le­hetőséget nyújt a kalkulálásra, a tagok előtt nem titok többé: vállalásuk alapján mire számít­rószesművelésre, s kaegységrendszernél bizbriyult. A havi' — Kevés KISZ-tagunk van, 13 — szól közbe Urbán József tsz-elnök, aki most jött elő ép­pen a határból — és kettőnek most van folyamatban a tagje­lölt felvétele. Mi is rájöttünk, hogy nem hagyhatjuk magukra őket. Kaptak lemezjátszót, rá­diót, tv is van a kultúrterem­ben, szeretnénk, ha ott, együtt szórakozva töltenék el a szabad idejüket. Tervünk: bent a falu­ban, egy tsz-klubot építeni. Mert nem nagy távolság vá­laszt el Keceltél, mégis messze vagyunk. Miért? Például, ha a gyerekeink bemennek valami rendezvényre, nem találják fel magukat, nem tudnak beleil­leszkedni a községbeli fiatalok társaságába. Hiába, ez már ta­nyának számít, itt zárkózottab- bak, visszahúzódóbbak az em­berek. IMvardy Gyula: Építik az Erzsébet-hidat. Lehet. De megpróbálták-e — és ha igen, hogyan? — a távol­ságot áthidalni, a tanyai élet­módhoz szokott embereket for­málni, átalakítani? Mert tény, hogy a tsz gazdasági gyengesé­ge, kihat a dolgozók életkö­rülményeire, gondolkodásmód­jára is. de a mostoha adottsá­gokkal minden mégsem indo­kolható. Többek között az, hogy 1100 holdon a párttitkáron kí­vül még egyetlen szakmunkás dolgozik, a dolgozók általános iskolájába nem akad jelentke­ző, a községi rendezvényekre, előadásokra nehéz összehozni a tagságot és a tsz-ben évek óta gazdátlanul hányódnak a könyvek, a keceli könyvtár által létesí­tett fiókrészleg kötetei. — Az a baj, hogy a gyere­keink még nem értették meg a tanulás jelentőségét — mondja a párttitkár. — Ott dolgozom velük, váltig hangoztatom: ezt neked is meg kellene tanul­nod. Persze nehéz addig a szak­mai tudás megszerzésére buz­dítani, amíg a képzettség nem jelent forinttöbbletet. Remé­lem, jövőre már jobban állunk — termésben, tanulásban, élet- színvonalban egyaránt... Sőt. Biztosra vehető. A tsz ve­zetői tanultak a régebbi évek szomorú tapasztalataiból, és ha nehézség akad bőven, már mu­tatkoznak a megváltozott körül­mények eredményei, ötven fo­rint körül mozog a munkaegy­ség, az emberek jobban élnek, bútort, motorkerékpárt vásárol­nak, többet adnak magukra — van miből. Ügy tervezik — nyá­ron kirándulnak. Közösen. Szét­nézni az országban, városokat látni, új élményeket gyűjteni. Siettetni a fejlődést — ez len­ne most a vezetőség feladata. Mindazokért, akik úgy döntöt­tek, hogy itt maradnak. Dolgoz­nak azért, hogy a tsz létezzen, viruljon és eltörölje az embe­rek agyában nyüzsgő miérteket, a porba rajzolt kérdőjeleket. .. Vadas Zsuzsa Tüzekböl született Tüzekből született Májusnak rózsája, A színe acélkék, Hamuszürke szára, A hamu belepte, Befogta a rozsda, De a tűz esője Szép tisztára mosta. A mi virágunk nem Tejárcú kertészek Babusgatták — ott nőtt, Hol minden kiégett, Vasporos udvaron, Fekete vidéken, Hogy május napjára Kabátunkon égjen. Ha kell, akkor szépség Ha kell, szúrófegyver, Hogy rohamra indult Vele milljó ember, Volt, mikor vöröslött, A vérünk színétől, Most már kék, mint acél, Ég színétől szépül. Darázs Endre Intelem Nem adhatom föl, ami szép volt: Ifjúságod kamaszhitét. Habár az utad túl nehéz volt, Elfáradni ráérsz te még. Ne feledd millió testvéred, Kapzsi kalmár soha ne légy. Hörcsög tempó, kis önön érdek Hínárként ne fonjon be még. Ulóvíz-lelkű emberekkel ni dolgod? nagy luxus neked ■s árulás, ha nem verekszel. Ült kezd igy véled a sereg? vfvánom: újra megszülessél. Legyen nagy álmú éjszakád. Itt az idő, hogy megméressél: Mit lehet bízni rád. PAPP LÁSZLÓ Egon Erwin Kisch: Május elsején az órák előtt A világhírű „Száguldó riporter’ lS37-ben irta ezt az elbeszé­lését. Spanyolországban dúlt a polgárháború. Németországban a hitleri fasizmus pusztított. Az Ó-városban az órásmester kirakatában áll egy nagy óra. Tulajdonképpen sok óra ez, egyetlen órában egyesítve. Az óracsoport a világot ábrázolja: az öt világrészt térben és időben. Minden számlap más-más város nevét viseli, és a mutató jelzi, mennyi az idő abban a városban, abban az időpontban, amikor mi a prágai Ö-város órásmesterének ki­rakata előtt állunk, és az órák óráját nézzük. Egyetlen óra­mű, egy igen tömör és súlyos fémszerkezet mozgatja a 6ok mutatót. A Prága jelzésű számlap körül sorakoznak a töb­biek, és minden számlapon a napnak más-más óráját, az órának más-más percét látjuk. Burgos jelzésű számlap nnics az órán. Amikor a mester a művét készítette, Burgosban még ugyanannyit mutatott az óra, mint Madridban. Madridban az idő most előrehalad, a burgosi óra hátrafelé megy. Május elsején, ha rászorítjuk fülünket az óra nagy üveglapjára, talán hallhatjuk a katto­gást, mely úgy hangzik, akárcsak a munkászászlóaljak üte­mes menetelése. Talán láthatjuk, hogy a mutatókon vörös zászlók lengenek. Minden számlapon május elseje van. Prágában reggel hét óra. A Ringhoffer-gyár munkása riadtan ébred álmából, nem az ébresztőóra, de nem is a felesége, hanem az ablakon beragyogó napsugár keltette fel. „Az ördögbe is — ez az el­ső gondolata —, elaludtam.” De rögtön visszaszívja károm­kodását, mert eszébe jut: ma ünnep van, ünnep, mit apáink harcoltak ki. Még alhatom egy kicsit, még van idő a felvo­nulásig. Berlinben még négy perc hiányzik a hét órához, de a Siemenstadt-művek művezetője már felkelt, és ő is károm­kodott közben. De ő nem szívja vissza a káromkodást, mint a ringhofferbeli munkatársa. Belebújik nadrágjába, másod- percnyi pontossággal kell ott lennie a nácik által elrendelt gyülekezőhelyen, különben a csoportvezető beárulja, és ak­kor röpülhet munkahelyéről, talán egyenesen a koncentrá­ciós táborba. Űgyis ferde szemmel néznek rá, mint régi szervezett munkásra. Hamburgban az óra nagymutatójának még tizenkét percnyi utat kell megtennie, hogy elérje a reggeli hét órát jelző, tizenkettős számot. „Hogy ezek ma mit fognak megint összelefetyelni? — dörmögi Klaus, a Blohm és Woss cég esztergályosa — ma a vezérurak biztosan arról prédikálnak majd, hogy mennyivel egészségesebb, ha nem zabálunk ke­nyeret!” Londonban a Whitechapal High-Road sötétedik, maid rövidesen feketéink az emberektől, akik zárt sorokban áll­nak fel, hogy a Hyde-Parkba vonuljanak. A High-Gate rá­csos kapuin át munkásküldöttségek menetelnek, alig tudják cipelni a koszorúkat, amelyek Marx Károly utolsó lakhelyét díszítik Párizsban egymillió dolgozó sorakozik fel a Pére Lachai- se, a kommunárdok sírhelye felé vezető útvonalon. Az F. I. A. vörös zászlói, ez a szociáldemokratáké, a P. C. F. vörös zászlói, ez a kommunistáké, az C. G, T. vörös zászlói, ez a szakszervezeteké, minden kézben vörös zászló, él a népfront. Herriot és ezer más radikál-szocialista velük együtt me­netel, ők is felemelt ököllel köszönnek, él a népfront! A munka hadserege tisztelgő sorokban vonul el 1871 dicső hő­seinek sírja és Henri Barbusse emlékműve előtt. Mikor a prágai fémmunkás kilép lakóháza kapuján, hogy felsorakozzon a felvonuláshoz, akkor a Sydney-i és Melboume-i munkatársai már befejezték felvonulásukat, és sűrű sorokban a tengerpartra vonulnak, hogy asszonyaikkal és gyerekeikkel élvezzék a napot, a hullámokat, a májusi napfény melegét. Sanghajban a riksakuli ma riksa nélkül igyekszik át a Nanking-Roadon. Amikor nincs rendőr a láthatáron, a párt röplapjait osztogatja, de abban a percben, amikor feltűnik egy rendőr, futásnak ered, és gyorsabban száguld, mint bár­mikor utasa nógatására. Moszkvában a rendőr a tüntetők elvtársa. A Lenin-mau- zóleummal szemközti ház erkélyén szovjet költők állnak mikrofon előtt, és beszámolnak a Vörös téren történtekről. De lehet ezt leírni? El lehet ezt mondani? Az örömnek ezt az Óceániát? A katonák és munkások hadseregét? A gyer­mekek örömrivalgását? A zászlók erdejét? A mámorosán Ujjongó embersokaság minden egyes tagja üdvözli a pártot, amelynek boldogulását köszönheti. És a pártot képviselő, mosolygó elvtársakat, akik a mauzóleum mellvédjéről sze­retetteljesen viszonozzák a köszöntést. Tedd csak a füledet a madridi számlapra. Az óra foga» kerekeiből, egész járásából ugyanazt a bizakodó hangot hal­lod, bár a város felett repülőgépek zúgnak, hogy az ártatlan gyerekekre és a vörös zászlókra zúdítsák bombáikat. Prá^n ó-városban állsz az óra előtt, hallod kerekeinek ritmusát, érzed, hogy a madridi óra a bombák robbanása, a gépfegy­verek kattogása között is azonos szíved verésével, és az ösz- szes számlapokon menetelő májusi ünneplők lépteinek üte­mes dobbanásával. Moszkva két órával megelőzte Prágát, nyolc és fői órával Chicagót, csaknem tíz órával előbbre van a detroiti Ford-műveknél. Teljes fél nappal Hollywoodnál. De nem­csak a hosszúsági fokok és az égtájak határozzák meg rz Időt. — Ha a mindenségórát nemcsak a füleddel és szemed­del figyeled, hanem agyaddal és szíveddel is. akkor magad is észreveszed ezt. Figyeld csak! Az órák órájának csak egy szerkezete van egy erő mozgatja a mutatókat, egy erő határozza meg az időt, s egy napon egyazon óra üt majd mindenütt a világon Világ órái, egyesüljetek! Prága, 1937. Hollósi Tibor fordítása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom