Petőfi Népe, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-06 / 104. szám
m it ?áí$Um Okkal ém ok nélkül Megrögzött panaszkodók — Kérem engem éjszakánként, de nappal is, ha megyek az utcán, vagy odahaza tartózkodom, állandóan fenyegetnek és üldöznek. — És látta mar, hogy ki üldözi? Férfi vagy nő? — Engem szellemek üldöznek és fenyegetnek — hajtja > nagy, szőke fejét a férfi és széles vállai rázkódnak a sírástól. Sajnos, beteg, és panaszaival szinte hetenként felkeresi a kecskeméti járásbíróság titkárságát, ahol dr. Lengyel Zoltánná, mint bírósági titkár foglalkozik a panaszosokkal. Amikor kimegy a jól megtermett férfi, beszélgetni kezdünk az ilyen visszatérő panaszkodókról. — Számtalan esetet tudnék Tizenötezer új traktoros a mezőgazdaságban Több mint 15 000 új traktoros állt munkába a legutóbbi hetekben a termelőszövetkezetekben és a gépállomásokon. Az év elején 430 mezőgazdasági üzemben indult alapfokú traktorvezetői tanfolyam, 16 800 résztvevővel. A hallgatók 90 százaléka sikerrel levizsgázott. Az új traktorvezetők munkába- állásával a tavaszi szántásnál és vetésnél a tavalyinál több gép dolgozhat kettős műszakban, Az orvosházaspár A FALAT borító fehér csempetömeg visszatükrözi az előtte álló férfi alakját. Az asztalon, fémdobozban félelmet keltő — és mégis életet mentő műszerek hevernek. Sebészkés, injekciós fecskendők, csipeszek, ollók. Kórházi rendelő. A beteg a vizsgáló asztalon fekszik, öreg bácsi — lehet vagy hetven éves. A mereven fekvő, mozdulatlan testből kidagadnak az izomkötegek. Karját az orvos felé tartja. Az injekcióstű vékony sugárban „lövi ki” a fecskendőbe szítt folyadékot. A beteg már visszament a kórterembe. Most itt ülünk dr. Fontos Gézával, a fiatal orvossal a félegyházi kórház előcsarnokában. Beszélgetünk. — Miképp választottam ezt a pályát? Az édesapám körzeti orvos a Szolnok megyei Kenderesen. A gyermekéveim alatt belém oltotta a tudás és a gyógyítás iránti vágyat. HÁROM ÉVE végzett Szegeden. A pályáját Félegyházán kezdte. Egy évig a szülészeten dolgozott, majd ide, a belgyógyászatra került. Fehérköpenyes asszony lép hozzánk. — Hánykor jössz haza, Géza? — A feleségem — mutatja be. — Utolsó éves egyetemi hallgató. Jövőre már ő is orvos lesz... Most a gyakorlati idejét tölti a gyermekosztályon ... Nehezen indult beszélgetésünk, de most, hogy a „szakmára” és vele párhuzamosan az életükre terelődött a szó — toliammal alig tudom követni az elmondottakat. Hiszen legtöbbször „verseny- futás” a munkájuk. Versenyfutás a beteg egészségéért, és sokszor az életéért. Csak egy eset a sok közül. Dr. Fontos Géza azon az estén ügyeletes volt. Egy férfit kivérzett gyomorfekéllyel szállítottak be a kórházba, s nagyobb meny- nyiségű Á-pozitív vérre volt szükség. Telefonon értesítette a Kecskeméti Véradóállomást. Nem volt bent kocsi — csak éjszakára érkezett volna meg a vér. Addig viszont a beteg „nem bírja” — hiszen a kórház tartalék-készlete is kifogyott. Felhívta a helyőrséget és segítséget — járművet — kért. Estére ott volt a vér... — Életben maradt... Meggyógyult. — Kórházi munka, tanulás, munka, tanulás — ez az öleltünk — mondja az asszony. — Főképp nekem, hiszen néhány hónap múlva államvizsgázom. TERVEK? A végleges letelepedési hely Szeged, Budapest? — Szeretnék Félegyházán maradni. A feleségem helybeli, és én is vidéken nőttem fel. Nem vonz bennünket a nagyváros romantikája. Orvosok vagyunk —, és gyógyítani szeretnénk ... Kovács — Pásztor sorolni, amelynek szereplői a fentihez hasonlóan hetenként, kéthetenként felkeresnek, vagy kerestek panaszukkal, sérelmeikkel. Némelyik nem akarja megérteni, hogy ügye például nem a bíróságra, hanem a tanácsra, vagy mint a fenti esetben is, inkább idegorvosra tartozik. Ezt elmondjuk neki hatszor, de hetedszer ismét kopogtat az ajtón, ugyanazzal a sérelemmel — mondja, s emlékezetből idézi a megrögzött panaszkodók eseteit: Hatszor egy ügyben — Van akinél indokolt a panasz. Volt például egy idős asz- szony, K. M.-né kecskeméti lakos, aki egy nála tizenöt évvel fiatalabb férfit oda fogadott a lakásába — élettársként. A férfi többszörösen büntetett előéletű lévén, most sem tagadta meg múltját, s hamarosan eladogatta az összes ingóságot. Az asszony panaszára a bíróság ítéletileg kötelezte a férfit, hogy hagyja el a lakást. Az el is ment, de fél év múlva ismét megjelent és minden kezdődött elölről. Az idős asszony legalább hatszor volt itt ebben az ügyben, ahelyett hogy jobban meggondolta volna kivel áll össze. Folytatnánk a beszélgetést, de egy erősen elhanyagolt külsejű, húsz év körüli lány nyit be az ajtón. — Már négy napja, hogy felvették a panaszomat és még mindig nem kaptam semmilyen értesítést az intézkedésről — mondja sértődötten. Arra nem gondol, hogy amikor itt volt, dr. Lengyelné elmondta neki az eljárás útját, s azt is, hogy körülbelül két, három hét múlva fogják értesíteni. Amibe nem avatkozhat a bíróság — Látja ilyenek is vannak — mondja a bírósági titkár. — Azt gondolják, hogy a bíróság kizárólag csak az ő ügyükkel foglalkozik és nem akarnak tudomást venni arról hogy itt számtalan más esetet kell elbírálni naponta. Volt például egy nő, aki azzal a „panasszal” járt ide sokáig: Kötelezzük férjét, hogy költözzön hozzá. A férfi ugyanis az esküvő után sem volt hajlandó tudomást venni róla. Persze ebbe nem tud beleavatkozni a bíróság. A folyosón hatalmas lárma kerekedik. Férfi és női hangok hallatszanak be az ajtón, aztán sietős léptek kopogása halad el a bejárat előtt. Naponta lejátszódnak ilyen és ehhez hasonló jelenetek, hiszen legtöbb esetben mindkét fél azt gondolja, hogy neki van igaza és sérelmesnek találja, ha a másik javára — a törvényeknek megfelelően — dönt a bíróság. Míg a bírósági titkár az akták között lapoz, már az utcáról behallat- szó, az előbbi veszekedés folytatásának lecsituló hangfoszlányait hallom. — Főleg az idősebb emberek között — folytatja Lengyel Zoltánná — van sok olyan, akik csupán azért jönnek ide, hogy kipanaszkodják magukat. Ök maguk is tudják, hogy a bíróság nem segíthet azon, hogy fiuk, lányuk, unokájuk elnézőbben és gyengéden bánjon velük, de jól esik nekik, ha egy hivatalos helyen meghallgatják őket. Csak azért jönnek, hogy panas zko d j anak. Szülök, támasz nélkül Persze van közöttük, akinek megalapozott és feltétlenül orvoslást kíván a panasza. A szülőtartás miatt keresik fel sokan a panaszirodát. Az elhagyatott, megöregedett szülők azért, mert a bíróság által megítélt havi kétszáz, száz, vagy ennél is kevesebb összeget nem fizeti a gyerek, holott más támasza nincs a szinte magatehetetlen anyának, apának. — Előfordul, hogy maga az eltartásra kötelezett jön be és tiltakozik a megítélt -összeg ellen. Többször bejött ide egy harmincöt éves fiatalasszony, hogy sokallja a bíróság által édesapjának megítélt havi 60 forintot, és kéri, szállítsuk le- jebb. Meg kell jegyezni, hogy férjével együtt közel négyezer forintot keresnek havonta, amire összesen hárman vannak. Mikor erre hivatkoztam — mondja a járásbíróság titkára — indulatosan azzal válaszolt az asszony, hogy mit gondolok, akkor nekik mikor lesz felépítve a házuk. Hát ilyenek is vannak ... . Kint a titkári szoba előtt üresek a padok. A tárgyalótermekben kopognak az írógépek, s a folyosókon kis csoportokba verődve vitatkoznak az emberek. A bejárati ajtónál szembeötlő helyen a tábla: Panasznap kedden és pénteken ... Gál Sándor i retofl tfépe *et5.£'t »épe í'j-u.' i 5* í Á'-'ápe ‘*otőf i \A /g##,r —/TL -je *eue Sületlen poén Szeretem, ezt a Brachfeld, Szigfridet. Olyan édesen töri a magyar nyelvet, hogy annál bajosabban tán nem is lehet. Egyszer ugyan már rajtakaptam, hogy tud németes akcentus nélkül is beszélni, ha akar, de miért ne legyen egy ilyen rádióbemondónk is, nem igaz? Ahogy ö sajat magát nevezte, olyan ez, mint egy féldeci kevert — de azért jól áll neki. „Nem az a fontos, hogyan mondja az ember, akcentussal vagy anélkül, hanem az, hogy legyen értelme a mondanivalójának.’’ Így fogalmazta meg az Utánzók Klubja legutóbbi tv-elöadá- sán az erről alkotott filozófiáját. E ezzel is egyet lehet érteni. S éppen itt van a bökkenő. Mert azt a kissé ósdi viccet is el akarta sütni ezúttal, ami így hangzik: „Hallotta már, hogy ezután csak, ISO centiméternél magasabb embereket vesznek fel a tsz-ekbe? — Hogyhogy? — Mert különben nem látszanának ki a gazból:” He- he-he ___ Ug ye jó, mi? Vajon melyik kávéházi asztalnál született? Mert életszaga ’ alig van szegénynek. Még ha ezelőtt pár évvel mondták volna. De most, ' amikor tényleg becsületesen dolgoznak a « határban mindazok, akik. egész évi kenyerünkért már eddig is sokat fáradoztak! Soha olyan gyors és gondos gabonavetést, mint az ősszel: S a késői kitavaszodás után szinte rohamra indult a föld népe az első jó idővel__ Ej nye, ejnye Szigfrid! Hát szabad ilyet? Nem gondolja, hogy minden népszerűségét elveszítheti egy ilyen sületlen poénnal a tv-beli nézőközönségét is szép számmal szaporító falusi lakosság és parasztság előtt? S ha akad buta szövegíró, aki ilyen bemondásokra akarja kényszeríteni — nem tudom, maga irja-e monológjait —, akkor dobja félre irgalmatlanul az efféle bárgyú aszfaltvicceket. Jöjjön és nézzen körül a határban. Tudom isten, bocsánatot fog kérni gondolatban sok ezernyi szövetkezeti gazdától — akiket akaratlanul is megsértett az említett „bemondásával”. T. P. ÄZ életért, az egészségért. Negyvenöt ezrelék! Előzetes számítások alapján ennyi volt megyénkben a múlt évi csecsemőhalálozási arány. Jelentős eredményjavulást mutat az előző esztendőkhöz viszonyítva ez az adat, habár az országos átlagnál még mindig rosszabb megyénk csecsemő elhalálozási statisztikája. Ebben az évben azonban ismét előrehaladás várható. SoKioaztották az idei Pulitzer-díjakat NEW YORK. (MTI) A leghíresebb amerikai művészeti díj, a Pulitzer-díj nyertesei között az idén nincsen a regény, a dráma, az irodalom és a zene egyetlen képviselője sem. A díjazott sajtómunkák közül viszont kettő is kapcsolatos a Kennedy-gyilkossággal. A belföldi tudósítás diját ugyanis Merriman Smithnek, a UPI munkatársának adták, Kennedy elnök meggyilkolásáról készült 'dósítáisaiért. Robert Jacksont, a Dallas Ties Herald munkatársát vi- 'ont fotoriporter-díjjal tüntetek ki, mert fényképet készített J Oswaldnak Jack Ruby által történt meggyilkolásáról. kát segít ebben majd bizonyára a Kecskeméten, a megyei kórházban létesülő tízágyas koraszülött osztály, amelyet előreláthatólag a harmadik negyedévben adnak át rendeltetésének. Ezenkívül számos egyéb egészségügyi létesítményt felújítanak még megyénkben. A megyei tbc-kórházat 2,5 millió forint költséggel 100 ágyasra bővítik. A Bajai Városi Kórház bácsalmási részlegének bővítésére 2 millió forintot költenek, így a belgyógyászati osztályon 40, a gyermekgyógyászaton pedig 25 ágy várja a jövő évtől a gyógyulásra vágyó betegeket. PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Klskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: őr. Weither Daniel Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat Felelős (dado: Mezei István Igazgat' Szerkesztőség: Kecskemét, városi Tanáesház Szerkesztőségi telefonközpont- 26-19. 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 17a Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. lő fizetés! iít I hApapra 13 forint Bács-Klskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefont 11-85 Index: 25 065,
