Petőfi Népe, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-31 / 126. szám

/ Szemlátomást nőnek a kilencemeletesre tervezett, pontházak a kecs­keméti Leninvárosban. Há­rom ház, mint valami óriá­si lépcső emelkedik egymás után. Az egyiken már a harmadik emeletnél járnak, a másikon egy emelettel lentebb, s a harmadik is ugyancsak kapaszkodik a többi után. De hiába, mert tervszerűen így írták elő a növekedésüket, így tudja őket pontosan kiszolgálni a síneken ide-oda sétáló daru. amely gémnyakával kora hajnaltól késő estig segíti a szorgos építőket. S az emberek, a járóke­lők meg-megállnak, bá­mészkodnak, álmélkodnak: tegnap még jóval lentebb jártak, szinte szemlátomást halad ez a szokatlan, új építkezés. Amelyre kicsit — vagy tán nagyon — büsz­kék is vagyunk. Mint az építőkre is, akik a téli nagy elmaradás után most jól nekidurálták magukat. Pó­tolni szeretnék az elmara­dást. Bajai vasárnap „Baromfigyár" — háztájiban Rajtolnak a motorcsónakok a ugovicán. Nincs ennél kelle­mesebb vasárnapi szórakozás, (■Tót h Sándor Mvétd^ — G. Tóth Gyulánét? Már hogyne ismernénk? Hiszen ta­nácstagunk, NEB-tag és vörös- keresztes aktíva egy személyben. A Petőfi utca 3. szám alattiak­nak. Akasztó felé menet, jobb­ra az utolsó sarok. A házon nagy kék tábla, rajta: Elsőse­gélynyújtó hely. Erről biztosan megismerik... — adták a szí­ves útbaigazítást a csengődi ta­nácsházán. A baromfitenyésztési verseny Kiskőrös járásbeli győztese volt a múlt évi eredményeivel G. Tóth Gyuláné, s azt szerettem volna tőle megtudni, hogyan folytatja idén a vetélkedést? Elképzelhetik hát a meglepeté­sem, amikor a kapun belépve virágos kis udvaron találom magam — ahol nyoma sincs baromfinak. A porta végéből jókora veteményes kert virít, sokféle zölddel —, de baromfit ott sem látok. Eltévedtem vol­na? A nyári konyhából, a mosó- teknő mellől lép ki a házdasz- szomy, s a bemutatkozás mégis meggyőz, hogy jó helyen já­rok. Már csak egy „rejtély” vár megoldásra: — Hal nevelték fel tavaly a szerződésre átadott kétszáz li­bát, kétszáz pulykát...? — :, .és azon felül az alku szeerint még átadtunk tízezer tojást és 35 kiló csirkét is — dupláz rá a beszélgetés utolsó szavait elkapva, az éppen oda­érkező férj, Gyula bácsi. Miközben G. Tóth néni a ta­karos, tiszta lakásba tessékel, megkapom a magyarázatot is: — Ne higyje, hogy káprázik a szeme. A kiskert, a vetemé­nyes tavaly is ilyen volt —, s emiatt az idén sem lesz üres a kamra. Az aprójószágot ugyanis nem itt, hanem a fél kilométer nyíre levő tanyán tartjuk. Akar­ja megnézni őket? Éppen ké­szültünk kinézni rá juk ,.. Gyors készülődés, mert a szo­kásos tanyavizitbpl nem marad­hat ki Vica, Tóth néni asszony­lánya, s a karonülő kisunoka sem. Egyedül a 77 éves nagy­mama marad otthon — házőr­zőnek. Duruzsol is kicsit miat­ta, de azután megbékélve elő­hozza, s büszkén mutatja az ő „neveljeit”, a legfrissebb kelésű kiskacsákat és egy tántorgó na­gyobbacska libát, amelyet csak a nagymama gondoskodó gyön­gédsége tudott eddig életben tartani „születési hibája” elle­nére. A tanyán káprázatos kép fo­A nagymama és „neveltjei” gadja a jószágszerető embert. Valóságos baromfigyár ez a ve­teményesből elkerített sziget. 250 liba, száz csirke, tucatnyi kacsa, gyöngyös, száznál több hófehér, szürke, tarka tapsifüles és két bárány él itt békés egyet­értésben. A disznóólban az anyakoca mellett két szép hí- zómakvaló... A tanyaházban egy szoba, konyha. A szoba ké­nyelmes éjjeli szállásnak be­rendezve — Gyula bácsi számá­ra, a konyha pedig telezsúfolva tojásokat melegen tő kódosok­kal. Egyszóval minden arra vall, hogy nemcsak Tóth néni, de az egész család a baromfitenyész­tésre, jószágnevelésre rendezte be az életét. — Harmincötéves házasok va­gyunk — magyarázza Tóth né­ni. — Azóta soha nem fogy ki körülöttünk az aprójószág. Az egyik gunárunk például 20 éves. Hogy mire mentünk? A tavalyi vételi jegyeket éppen a napok­ban számoltam össze, 58 ezer forintot kaptunk. Futotta belő­le bőven a megélhetésre és még 14 ezer forintos szoba—konyha­bútort vettünk Vicának, aki Tabdin óvónősködik, s végre az idén már a saját lakásába köl­tözhet ... — Persze, azt se felejtse el megírni, ha bekerülünk az új­ságba, hogy sokat, nagyon so­kat dolgoztunk. Van olyan idő­szak, amikor reggel négytől es­te tízig alig van megállásom. Amikor a papa is munkába megy, mert ő itt a faluban a földművesszövetkezet felvásár­lója. .. — S az idén mi kerül piacra, illetve a felvásárlóhelyre a ház­tájiból — kérdezem, miután megtudom, hogy négy hold földjükkel elsők között léptek be, s most is lelkes tagjai az Aranyhomok Szakszövetkezet­nek. — Eddig 250 libára, tízezer tojásra, 40 kiló csirkére és 50 nyálra kötöttünk szerződést. Ez már biztosan meglesz, de ha szükség lesz rá, talán több is kikerül. — S ha esetleg ismét versenyt nyernek? Gondolkoztak már, ki utazna a családtagok közül, a moszkvai jutalomkirándulásra? — Hát én biztos nem, mert gyáva vagyok a repülőutazásra — vallja be nevetve Tóth néni. — És tudja, kerülhet nálunk jobb is?! Eszik Éva Huszonöt hónap szabadságvesztésre ítélték a garázda szőlőtől vaj okát A Kiskunfélegyházi Járásbí­róság büntető tanácsa a napok­ban mondott ítéletet Erdélyi Rozália 32 éves és a vele élet- közösségen élő Kádár József 22 éves alpári lakosok felett. Ügyük az elmúlt év augusz­tusára húzódik vissza, amikor a két büntetett előéletű vádlott a szomszéd szőlőjébe ment szü­retelni. A leszedett 28 kilónyi csemegeszőlőből előbb egy sza­tyorral hazaszállítottak, de mi­re a többiért visszamentek, jo­gos tulajdonosa már hazavitte a saját lakására, és értesítette a rendőrséget a lopásról. A két szüretelő azonban nem nyugodott bele a zsákmány el­vesztésébe. Rátámadtak a rend­őrségről hazafelé tartó tulajdo­nosra és az utcán ütlegelték, majd lakására is követték. Be­törték a bezárt kaput és a sző­lőt elvitték. Ott, az ő lakásuk­ban foglalta le az alpári rend­őrség. A járásbíróság Erdélyi Rozá­liát erőszakkal és több személy által együttesen elkövetett ma­gánlaksértésért, halmazaiban súlyos testi sértés és magánsze­mély sérelmére lopással elkö­vetett tulajdon elleni bűntettért egyévi és háromhónapi szabad­ságvesztésre, Kádár Józsefet erőszakkal és több személy ál­tal együttesen elkövetett ma­gánlaksértésért és súlyos testi sértésért halmazati büntetésül tízhónapi szabadságvesztésre ítélte. T. M. Nyereményrekord a lottó hétfői jutalomsorsolásán A Sportfogadási és Lottó Igaz­gatóság június 1-én, hétfőn a Nádor utcai székházában rende­zi a lottó májusi tárgynyere­mény húzását. A sorsoláson a 19. játékhét szelvényei vesznek részt. Ezúttal nyereményrekord, számszerint 992 jutalomtárgy, jut a szerencsés lottózóknak. A mostani húzás érdekessége, először sorsolnak lakásokat a legújabb lottópalotából. A fő­városi II. kerületi Frankel Leó utca 72. számban épülő lottóház két kétszobás és egy egyszobás öröklakása lesz a főnyeremény. Ugyancsak főnyereményként öt személygépkocsit sorsolnak ki. Ezenkívül többek között 24 szo­baberendezés, 34 külföldi tár­sasutazás jut a nyerteseknek. A nyereménylistát több új­donsággal bővítették. Egyebek között először sorsolnak lengyel gyártmányú 40 literes Alka-hű- tőszefcrényt, valamint Calipso- magnetofont. (MTI) 1 Népe tfcíö A KÁVÉ Hivatalos helyen jártam. Köz­érdekű ügyben. Beszélgettünk, majd az intézmény vezetője megkérdezte: — Nem kér egy kávét? Kértem. Hoztak. Nagy meg­rökönyödésemre a főnök elő­vette a pénztárcáját és megkér­dezte a felszolgálói: — Mit fizetek? Hűha! Gondoltam. Itt aztán vigyáznak a népvagyonra. Csak az ütött szeget a fejembe, hogy ha mindig ennyire vigyáznak rá, akkor miért nem tudta a vezető elvtárs a kávé árát? Vagy máskor ő sem szokott fi­zetni érte ? A KÖNYVÜGYNÖK „HALALA” Könyvügynök járta sorra a munkahelyeket. Hamar elküld­ték mindenütt, hiszen sajat könyvterjesztő is van a válla­latnál, s az látja el könyvvel a dolgozókat. Csak egy asztal­nál állt sokáig az ügynök. Egy bőbeszédű kolléga tartotta szó­val. Már a fia viselt dolgainál tartott, majd rátért az idei nyár üdülési lehetőségeire, a fekete­kávé minőségére és a Fecske cigaretta problémájára. Szegény ügynök izzadt, izzadt, de nem mert közbevágni. Most aztán alaposan „bejött a csőbe”. Kár­örvendve figyeltük, abban a szent meggyőződésben: Hosszú ideig nem lesz gondunk az el­küldésével. TANUL AZ APPARATUS Panaszkodik az egyik hivatal vezetője: Egyedül végzi a mun­kát, mert a beosztottjai vala­mennyien tanulmányi szabad­ságra mentek. Ha így halad a tanulási láz, csődbe jut a nép­gazdaság, nem lesz, aki dol­gozzon a vizsgaszezonban. — Hát, amikor az elvtárs ta­nult? — szegezte neki a kér­dést a látogató, tudva, hogy pár esztendeje doktorált, ha­sonló módon. — Az más — mondta tréfá­san —, akkor csak én vizsgáz­tam, a többiek dolgoztak ide­bent. Hiába, ilyen „gondjaink” van­nak mostanában. NEM NÁLUNK TÖRTÉNT A szomszéd kisvárosból hoz­ták a hírt: Nagyzási mániába esett az érettségiző osztály szü­lői munkaközösségének elnöke. Ezernégyszáz forintot gyűjtött össze ajándék vásárlásra a gye­rekektől, illetve szüleiktől. Há- borogtak .a szülők, de senki sem akart kihúzó lenni, fizet­tek. — Na és milyen ajándékot vásároltak a gyerekek a derék osztályfőnöküknek? — kérdez­tem a panaszkodót. — Egy szép kristályvázát, de nem ők vették meg, hanem oda­adták a pénzt a feleségének. — S elfogadta? — El? Sőt kérte, hogy ö ve­hesse meg a saját ízlése sze­rint. — Na és, megvette? — Csak háromszáz forint ér­tékűt vásárolt. A többit vissza­adta, azt uzsonnára fordítja a szülői munkaközösség. Hiába, vannak még serény emberek: (T—I.) PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: őr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállal»' Felelős kiadó: Mezei István igazgat Szerkesztőség: Kecskemét. Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont 26-19, 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-36 Vidéki lapok’ :l-22. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér l/a Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. előfizetési díj 1 hónapra 13 forim Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-8* Index; 28 06 S,

Next

/
Oldalképek
Tartalom